Mobei-Jun fagyos és merev hangja úgy hangzott, mintha erővel próbálta volna visszafojtani a dühét.

-Mit keresel itt?-Linguang-jun hangja mosolyogva csengett.

-Az unokaöcsémet, természetesen.-felelte, két karját kitárva.-Most pedig gyere haza, eleget szórakoztál az emberek közt, nem?-Mobei-Jun nem felelt. Hümmögött egyet, majd sokára így szólt:

-Nem megyek.-mondta, majd megfogta a szótlan Qinghua karját és húzta maga után nem törődve megnyikkanásaival amit erős szorítása okozott.

-Pedig kellene...-szólt hűvös hangon, a szél pedig ismét feltámadt, a hőmérséklet pedig fokozatosan csökkent. -Nem itt van a helyed. Biztosan érzed.-Linguang-jun ismét elvigyorodott, hegyes fogai ki látszódtak.

-Miért jöttél utánam?-kérdezte ridegen. Linguang-junt nem hatotta meg, csak még szórakozottabbnak tűnt.-Megölni, igaz?-Linguang-jun felkacagott, egyáltalán nem tartotta vissza.

-Miért nézel rám úgy, mint egy gonosztevőre? Különben is, az unokaöcsém vagy. És ha megakarnálak támadni azt most is megtenném-gúnyosan mosolygott, tisztén lehetett hallani hangjából, hogy kicsit sem érdekli véleménye.

-Nem. Mert itt nincs meg az az erőd.-Linguang-jun meglepődött, de gyorsan elrejtette azokat az arcvonásokat. Mobei-jun okosabb volt, s lebecsülte ítélőképességét. Ebben a világban valóban nem volt meg az ereje, sokkal gyengébb volt.

-Igazan okos vagy, Mobei. De ne hidd, hogy ez megállíthat.-szűrte fogai között, kezeiben pedig egy sötétkék színű fény labda gyűlt össze amit a másik démon felé hajított. Shang Qinghua szemei elkerekedtek, és valami oknál fogva királya elé lépett. Szinte azonnal meg is bánta.

-Idióta!-csendült fel haragosan Mobei-jun miközben megragadta az ember karját és maga mögé utasította és hárította a támadást, de még így is hagyta, hogy egy kis démoni energia hatoljon a tenyerébe. Az idegen démoni energiafoszlány szétterjedt Mobei-Jun testében, s nem mert óvatlan lenni, és kénytelen volt még több figyelmet fordítani felé.

Linguang-jun teljesen le volt nyűgözve. Nem tudta melyik lepte meg jobban: az, hogy egy ember ilyen hűséget mutasson Mobei-jun felé, vagy az, hogy az unokaöccse így védelmezzen és aggódjon valaki iránt. Ajkai mosolyra nyíltak ahogy egy terv felötlött gondolataiban.

-Milyen hűséges ember. Nem lenne kedved át állni hozzám?-Qinghua megremegett mikor a démon hozzá szólt, egy pillanatra még levegőt venni sem mert. Végül erőt vett magán és határozottan így szólt:

-Nem.

-Milyen kár.-kezét szívére tette, mint akt tényleg megbántotta az ember szavai, de mind tudják, hogy ez cseppet sem igaz és nem is izgatja mit akar a másik.-Viszont ami fontosabb, Mobei. Ha már találtál magadnak egy ilyen embert gondolom nem is szándékozod elengedni. Akkor biztosan megegyezhetnénk ha megakarod őt menteni.-Mobei-jun nem értette mire akart célozni, hiszen embere ott áll mögötte, ott nem eshet baja.

Shang Qinghua nagyon nem akarta megtudni mire készül Linguang-jun, de sajnos nem volt szerencséje. A szíve körül csak jég volt hirtelen, szája ellilult, fejét lehajtotta.

-Mobei, a kis embered szenved, meg sem nézed?-Mobei-jun nem akart megfordulni. Nem akarta látni ahogy szenved Qinghua. Ha tudná, hogy mosolyogni fog rá mikor rá pillant akkor nem bánja, de most tudja, hogy nem fog, mert szenved. Hallotta egy kis kutyáéhoz hasonló nyüszögését.

-Engedd...El...-sziszegte Mobei-jun, miközben megpróbált felállni, ám csak féltérdre tudott állni. A méreg egyre jobban terjedt el testében.

-Akkor tegyél érte.-kezeit jobban ökölbe szorította amivel azt érte el, hogy Qinghua testét folyamatos remegés és egyre nagyobb hideg járta át. A szája nyitva volt, úgy érezte sikítani fog de hang a torkán akadt.-Milyen kár, hogy egy hangot sem ad ki.-csalódottan ingatta fejét és próbálta kényszeríteni, hogy hangot adjon fájdalmának. De a fájdalom még nem ért ilyen menthetetlen fokhoz. Hirtelen a visszahúzott karja erőtlenül leereszkedett. Egy sötétkék ruha alja jelent meg előtte, végigsöpört a hóban és szélben. Mobei-Jun meglepte őket, a hirtelen késztetés miatt erőt vett magán, hogy megmentse Shang Qinghuat.A tenyerével pontosan eltalálta Linguang-Jun mellkasát! Miután a mellkasát érő támadás meglepte, Linguang-Jun fél mellkasa beszakadt, és csak úgy áradt belőle a démoni energia, mintha az egész testébe egy óriási lyukat ütöttek volna. Shang Qinghuat kirázta a hideg. -Még nincs vége!-kiáltotta Linguang-jun mielőtt eltűnt volna a széllel. Mobei-jun összeesett, az ereje kimerült, így Qinghua arra volt kényszerülve, hogy egyedül vigye haza királyát.

Haza érve ágyra fektette, és hideg vizes konyharuhát tett homlokára. Hamarosan Mobei-jun kinyitotta szemeit, majd éppen felült volna, ha Qinghua nem állítja meg.

-Királyom, ne erőlködj, csak feküdj nyugodtan.-mondta, vállát megveregetve.-Hamarosan jobban leszel.-ígérte meg nagy mosollyal az arcán.

Azonban...

Mobei-jun nem lett jobban.

Sziasztok^^ Itt az új rész, remélem valamennyire jó lett és mindenkinek tetszett <3 igyekszek majd hozni az új részt :D

Nem tudom ki volt ott a mondocon-on de innen is remélem, hogy remélem mindenkinek jól telt és jól érezte ott magát <3 Én hihetetlenül jól éreztem magam és nagyon aranyos emberekkel találkoztam :)