Már mindenki fáradt volt, mikor a tea ház bezárta kapuit. Qinghua szemei zseléként akartak ki folyni szemgödreiből, a lábai pedig épp felmondták volna a szolgálatot ha Mobei-jun nagy királya nem lenne mellette aki a puszta nézésével hideget teremt, nemcsak maga köré, hanem mindenki köré.

A király és embere -aki jobban hasonlít egy fáradt hörcsögre- elindultak haza fele, miután utóbbi elköszönt uborka tesójától és elmesélte neki, hogy új történet készülődik amitől természetesen ki égett, mint az erdő tűz.

Mobei-jun a lakásba érve maga után rángatja emberét az ágyba amibe bele is lökte, kicsit talán túl erősen, ugyanis Qinghua feje nagyot koppant mikor találkozott az ágy szélével.

-K-királyom... Egy kicsit óvatosabban.- nyöszörögte fájdalmasan, kezével a fájó pontot simogatva. Mobei-jun eközben helyet foglalt az ágyon mellette, kicsit bűntudattal telve. Még mindig sokat kellett tanulnia az emberekről, pontosabban kis emberéről. Pár dolgot azonban már így is megjegyzett.

Már tudja, hogy mikor kint hideg van, akkor idebent fontos, hogy meleg legyen, amikor meg meleg van, akkor legyen bent hideg. Bár úgyis őt használja, mindig hozzá bújik az ilyen időkben, és szinte le sem tudja vakarni magáról, amíg munkába nem érnek.

Emellett észrevette, hogy a kis ember milyen ijedős. A múltkor meglátott egy kis pókot mire a nyakába ugrott. Mobei-jun pedig nem tehetett róla, valahogy élvezni kezdte ahogy Qinghua hozzá fordul segítségért.

-Hn.-hümmögött egyet válaszul, két karját át vezetve derekán, hogy magához húzza. Qinghua még mindig nem szokott hozzá új rutinjukhoz még ha nem is állt ellen. Mély levegőt vett, majd megborzong Mobei-jun jeges leheletétől ami tarkóját érte. Bizonyára Mobei-jun is megérezte enyhe remegését, mert elhajolt, hogy ne okozzon neki kellemetlenséget. A király nagyot sóhajtott, fejét kellő távolságba helyezve hunyta le szemeit. Azonban Qinghua erre képtelen volt azonnal, ujjait tördelve próbálta álomra hajtani a fejét, ami órákkal később se sikerült. Ennek oka miatt próbált kimászni Mobei-jun karjai közül, ezzel felébresztve a nagy királyt. Hallotta, hogy morgott párat, jobb kezével megtörölte szemeit, majd azokat össze húzva tekintett le a karjában lévő -hozzá képest- apró emberre.

-Mit csinálsz?-kérdezte mély, érdes hangon. Qinghuat kirázta a hideg ettől a hangtól, és inkább igyekezte visszatartani izgalmát amit a másik okozott. Ez a hang számára túl szexi volt, olyan amit szegény pici szíve nem bír el ha ez így fog folytatódni.

-Ah én... Izé... Cs-csak nem tudok aludni... -dadogta félve. Mobei-jun észre vette, hogy vannak éjszakák mikor nehezen alszik, hiába van kifáradva a munka miatt. Mobei-jun azonban sosem tudta mit csináljon ilyenkor, így -ahogy Qinghua tanácsolta, hogy ha nem ért valamit akkor keresse fel a googlet. Természetesen csak csupa butaságokat talált, míg rá nem lelt egy hasznos tippre. Nem is habozott, ki szállt az ágyból és az ablakhoz lépett, hogy ki nyissa azt. Qinghua értetlenül nézte a jelenetet, és inkább rá sem mert kérdezni mi a terve, tartva attól, hogy talán királya ki akarja hajítani az ablakon...

-Így jó?-kérdezte az ágy szélére ülve. Qinghua nem értette mire kérdezte, de nem is akart jobban béke bonyolódni, így csak bólintott párszor. A nagy király azonban nem hitte el, így ugrott az "álmatlanság ellen" második lépésére.-Várj itt. -mondta, majd otthagyta. Qinghua a fejét ingatta, s továbbra sem értette mi ütött királyába ilyen hirtelen. Végül arra jutott, hogy bizonyára a meleg miatt viselkedik furcsán.

-Királyom... Miért?-vonta kérdőre miközben elvette tőle a bögrét amit felé nyújtott.

-Segít.-felelt szokás szerint szűkszavúan ami nem sokat segített Qinghua helyzetén. Nagyot nyelt, miközben lassan bele kortyolt abba a valamibe. Az a teának sem mondható valami kaparta a torkát, olyan keserű volt, s úgy érezte hamarosan a lélek is ki száll belőle.-Milyen?-Mobei-jun hangja reménykedve szólalt fel a pillanatnyi csendben.

-Na-nagyon jó, királyom.-válaszolta remegve, visszatartani feltörekvő hányingerét.

-Hn.-a pohár végül csak akkor került ki kezei közül miután mindet megitta. Mobei-jun az asztalra tette utána, és az ágy másik felén foglalt helyet mellette, nézve és várva mikor alszik el.

-Valami gond van királyom?-kérdezte Qinghua, mikor már túl zavarba ejtő volt ahogy őt nézte azokkal a krizantém szemekkel.

-Aludj.

-Azonnal ki -aah- királyom.-felelte ásítva. A kis ember sokkal fáradtabbnak érezte magát, szemei egyre jobban le-le ragadtak, s ezen csak az segített még jobban, hogy Mobei-jun hosszú, vékony hideg ujjai végigszántották fejbőrét. Qinghua pillanatok alatt elaludt amit a király büszkén nézett végig.

Shang Qinghua ébredt elsőként. Egy ideig nézte Mobei-jun alvó arcát, de csak abba hagyta mert egy rossz stalkernek érezte magát tőle, így inkább más elfoglaltságot keresett magának.

Először is, megcsinálta mindkettejük számára a reggelit, majd felkeltette királyát, hogy együtt fogyasszák el.

-Jó reggelt királyom~ -dalolta a kis ember, elhúzva a függönyöket.-Csodás napunk van, ráadásul munka sincs. Menjünk el sétálni. -fordult felé vigyorogva.

-Hagyj aludni... -mormogta álmos hangon, de a másik ezúttal nem hagyta magát! Addig nem hagyta békén amíg fel nem kelt az ágyból. Büszkén mosolyogva nézte királya alakját ami eltűnt szeme elől mikor a fürdőt becsukta háta mögött. Qinghua dalolva, s ugrálgatva ült asztalhoz. Percekkel később a király is csatlakozott hozzá, s együtt láttak neki a reggelinek. Qinghua főzése sokat fejlődött, így Mobei-jun végre nem úgy végezte a reggelit, hogy a wc-re rohant hányni.

A reggeli után elmosogattak, és ahogy azt a kis ember javasolta, elmentek sétálni. Nemrégiben nyílt egy vidámpark, ráadásul most jött a fizetés, Qinghua el akart menni oda Mobei-junnal. Látni akarta az arcát, és ki próbálni vele a hullámvasutat, az óriás kereket és sok mást.

-Királyom, nézd!-Shang Qinghua szemei felcsillantak a sok édesség és különböző játékok sokaságán. Ellenben Mobei-jun nem tűnt olyan izgatottnak, de nem tette szóvá, látva, hogy a kis ember mennyire boldog.-Melyiket próbáljuk ki?-kérdezte izgatottan, körbe tekintve.-Legyen a hullámvasút!-kiáltott fel boldogan, megragadta királya csuklóját és húzta maga után. Természetesen végig parázta az egészet, míg Mobei-jun a lehető legnyugodtabb arccal ülte végig. A dolgok nem álltak le, és mindent amit lehetett ki próbáltak, és ahogy azt Qinghua mindig is megálmodta, a végére hagyta a standokat, s legvégül az óriás kerék! Akárcsak a filmekben, csak a "csók" nélkül.

-Melyik kell?-Mobei-jun érdeklődvr forgatta kezében a labdát, s fordult embere felé. Qinghua tényleg képtelen volt elhinni, hogy ez történik vele! Pont vele!

-Hm... Azt ott.-mutatott rá a hörcsög plüssre. Ahogy várni lehetett, a egy kis magyarázat után már egymás után döntötte le a dobozokat a helyéről. A jutalom nem maradt el, és az óriás hörcsög azonnal Qinghua kezébe lett nyomva. -Aaaahh köszönöm, királyom!-anélkül, hogy észre vette volna, egy fél kézzel bele kapaszkodott a vállába és egy puszit adott az arcára. Ez a felismerés zavarba ejtette, azonnal elfordult.-Ahahaha elnézést, királyom.-nevetett fel zavartan. Köhögött párszor, hogy elterelje a figyelmet pirosodó arcáról.

Az óriás kerék tetejéről mindent jól látni lehetett, ez még királyának is tetszett, szinte az ablak üvegre tapadt.

-Legközelebb is.

-Mit legközelebb?-nézett Mobei-junra Qinghua, arcáról elvéve a hörcsög plüsst.

-Legközelebb is hozz el...-Qinghua szemei elkerekedtek,  nem számított rá, hogy, királyának elnyeri tetszését. De végül is, ez volt a célja.

-Hihi ez egy, ígéret!-emelte hangját kicsit, közelebb húzódott hozzá, majd megfogta a kezét, kis ujjukat össze kulcsolva.

-Ígéret... -suttogta utána, ujjukat nézve. Megrázta párszor kezüket, mielőtt elengedte volna, ezzel rá bólintva, hogy benne van, s várja mikor tartja be.

A Nap éppen a horizontot ütötte, mikor Qinghua és Mobei-jun elindultak haza fele. Az utca ahol haladtak kietlen volt, alig egy-két ember haladt el mellettük. Szokás szerint a nagy király csendben volt, egyedül Qinghua hangja törte meg a köztük lévő csendet. Mobei-jun minden szavára oda figyelt, de gondolatait nem tudta elterelni az ígéretről. Túl szépnek tartotta ahhoz, hogy egyszer teljesüljön.

-Ááá királyom! Nem is figyelsz!-csattan fel a kis ember duzzogva, s még Mobei-jun bocsánatkérő pillantása sem segített a helyzeten, ami miatt többet kellett tennie.

-Bocsánat.-szólalt meg halkan, de tisztán ahhoz, hogy a másik is hallja. Úgy tűnik, hogy ennyivel sem elégedett meg, annak ellenére, hogy tudja kivel áll szemben.

-Megbocsátok egy feltétellel.-vigyorodott el ördögien, meg állva előtte. Mobei-jun érdeklődve figyelt fel rá mit szeretne.

Shang Qinghua ideges. Eddig abban a hitben volt, hogy királya utálja, de lehet másképp van! Ezt fogja kideríteni "apró" kérésével.

-Csak egy apróság hehe... -nevetett kínosan. Fél kézzel a vállába kapaszkodott, lábujj hegyre állt, hogy eléggé szembe tudjon nézni a király arcával. Azonban amit igazam akart nem jött el.

Szél süvített végig az utcán, ezzel ki kapva Qinghua kezéből a plüsst. Egy ember nevetését lehetett hallani, amitől kirázta a hideg.

-Hát meg vagy, drága unokaöcsém. -Mobei-jun le fagyott, meg dermedt ami őt is megijesztette.-Már mindenhol kerestelek. Még egy ember segítségét is kölcsön vettem csak miattad~ -hangja csöpögött a megvetettségtől és a gúnytól. Egyszer csak egy ház tetejéről ugrott le a hang forrása, s jelent meg közvetlenül előttük. Egy jóképű férfi volt az, egy bizonyos kedves, de áruló szépséggel. A szempár mi rájuk vetült olyan volt, mint a barackvirágé, de egyben olyan, mint a mérgezett tű, s amikor mosolygott megvillantotta hegyes és fehér fogait.

Shang Qinghuat elhagyta minden erejét mikor rá jött, kivel áll szemben.

Linguang-jun!!

Sziasztok^^ bocsi a hosszú kihagyásért (és a sok helyesírási hibaért, de amint otthon leszek gép közelben frissíteni fogom:D)