Shen Qingqiu szélsebesen ment oda a másikhoz mikor végre belépett a tea ház ajtaján. Szerencsére Mobei-jun sem volt mellette, így gyorsan ki használta az alkalmat, oda érve hozzá egy jó nagyot le is kevert neki. Qinghua fájdalmasan emelte fel fejét. Nem elég, hogy királya is veri, most már Uborka tesó is.

-Ezt most miért kellett?-kérdezte nyöszörögve, kezét a fájó ponthoz érintve. Shen Yuan azonban csak mérgesen nézte őt.-Mit csináltam...?

-Elátkoztál! Te szemét!-Qinghua értetlenül húzta össze szemét. Szerencsére még időben le állította uborka tesót az újabb ütések előtt. Le ült vele beszélgetni. Pontosabban le ült volna, ha egy fájdalmas, kislány hang bele nem rondít. Shen Yuan megmerevedett, frusztrált sóhajt hallatott.

-Shiizuuuun!!-Shang Qinghua majdhogy nem vért köpött. Az a bizonyos kislány hangú valójában Luo Binghe volt! Teljes életnagyságban állt előtte, s úgy csimpaszkodott bele Shen Yuanba, mintha az élete múlna rajta.

-Nem megmondtam, hogy ne vinnyogj így!-szólt rá erőteljesebb hangon, mire a fiú szomorú kiskutya képével mászott le róla, majd hajtotta le fejét. Ez a látvány kétség kívül nevetséges. 

-Mi a franc...

-Én is ezt kérdeztem.-morogta, majd kezével a hajába túrt. Szerencsére nem volt sok vendég, így Shen Yuan elmagyarázta mi történt. Minden akkor kezdődött amikor majdnem a torkán akadt a húsos gombóc...

Késő este volt, Shen Yuan még mindig azt a szar regényt olvasta. Épphogy a végére ért, már írta a ki magából a kritikát. Dühében felvett egy kis gombócot majd bele harapott azonban nem számított arra, hogy félre nyelt. Köhögve állt fel az asztaltól majd rohant ki a konyhába, hogy igyon egy kis vizet. Kellett pár perc mire megnyugodott. Légzése rendszerezése után szépen lassan vissza sétált szobájába. A szobájába ahol volt valaki. Ijedten osont vissza a konyhába majd egy kést vett magához. Túl sok ilyen történetet olvasott, tudta, hogy ha valaki van a szobájába akkor az rohadtul nem haver! Így hát az egyetlen kést -vajazókést- kapta fel ami található volt a konyhában és ment vissza. Beharapta alsó ajkát és kissé remegve végül megszólalt.

-Ki vagy te?-az idegen hátra fordult, vörös szemei dühösen csillogtak a sötét szobában amit egyedül csak a számítógép világított be gyér fényével.

-Inkább te ki vagy?-kérdezett vissza felháborodottan, majd felé kezdett menni. Shen Yuan igyekezett bátornak mutatnia magát, de akaratlanul is megremegett mikor elé ért. Furcsa... Furcsán ismerősnek tűnt az az arc, azok a szemek, azok az ajkak, a haj, az a ruha...

-Ember, te rontottál be az én lakásomba!-mondta mérgesen, a vajazókést szorosan tartva kezében. -Még egyszer megkérdezem, ki vagy te?

-A nevem Luo Binghe. És te ki vagy, hogy így felmered emelni a hangod velem szemben, te söpredék.-Shen Yuan szemei kikerekedtek, nagyot nyelt, majd egyre csak hátrált, míg a háta nem ütközött a fallal. 

-Sh-Shen Yuan...-Shen Yuan csak nézte, ahogy Binghe elneveti magát. s ekkor végre megértette. Megkönnyebbülten engedte le a kést tartó kezét.-Áá már értem. Te bizonyára egy cosplayes vagy. Tényleg nagyon szuper.-mondta ideges mosolyra húzva ajkait. -Repülő biztos örülni fog, hogy ilyen lelkes rajongói vannak...-túlságosan is lelkes!

-Cosplay...? Miről beszélsz söpredék?-Shen Yuan fáradtan dörzsölte meg szemeit. Fáradt volt mindenhez. 

-Értem, szereted a karaktert, de most már elég lesz. Ha szeretnéd majd bemutatlak repülőnek.-morogta össze húzott szemekkel. Úgy tűnt a "cosplayesnek" is elfogyott a türelme. A kezei ökölbe szorultak, majd egyszer csak egy kard jelent meg a semmiből. -E-ez igazi...-motyogta meglepődve. 

-Már hogyne lenne!-csattant fel mérgesen. Shen Yuan jobban neki simult a falhoz, azt sem tudta mit kéne csinálnia.-Most viszont valamiért ebben a világban ragadtam. Nem vagy rossz, úgyhogy nálad maradok amíg lehetséges.-jelentette ki. 

-Miért? Keress mást!-mondta mérgesen. El sem tudja képzelni mit csinálhat vele Luo Binghe. Az a Luo Binghe akit mindenki csak Bing-genek hív. Bing-ge, aki falvakat mészárolt le, emberek kínzott és még sok mást. Rohadtul nem akar egy ilyen fél démonnal élni!

-Itt maradok tetszik vagy sem.

A történet végére érve, Shang Qinghua továbbra sem értette miért az ő hibája. 

-És ez miért lenne az én hibám?

-Először nálad jelent meg egy démon, most pedig nálam.-húzta össze a szemét, miközben próbálta le rángatni magáról Binghét aki úgy tapadt rá, mint légy a légypapírra.

-És miért kötődik hozzád ennyire?

-Megmutattam neki a konyhát, és elmagyaráztam neki, hogyan kell begyújtani a gáztűzhelyet. Azt mondta olyan okos és kedves vagyok sokkal jobb, mint shizunja így kinevezett a saját shizunjának.

-Shizun taníts majd meg még több dologra.-mondta izgatottan, Qinghua pedig szinte látta lelki szemeivel amint kis kutyus farkincáját csóválva nézz rá ragyogóbb szemekkel, mint a csillagok.