Shang Qinghua még mindig a combjába kapaszkodott, amikor Mobei-Jun elesett, és majdnem összenyomta a súlya. Gyorsan elengedte. Egy ideig zavarodottan guggolt mellette, csak pár perc múlva tért magához. Már értette miért vágott olyan arcot mintha legalább ezer tőrt szúrtak volna belé, s miért tudott olyan könnyen bele kapaszkodni combjába. Biztosan ahogy belé kapaszkodott eltalálta egy sebét vagy valami ilyesmi... 

    Azonban azt továbbra sem értette, hogy mi miért történt. Olvasta Uborka uraság kritikáját majd ki ömlött az a drága rámenje a gépére. Ki ment a konyhába és mire vissza ért ő már itt állt. A dolgok határozottan nem álltak össze, és nincs magyarázat semmire. Hogy kerül ide? Egyáltalán hogyan lehetséges ez? 

   Repülő uraság értetlenül áll fel és nézett le az elájult démon királyra. Sóhajtva pillantott a lakásban lévő egyetlen ágyra. Az az övé, biztos, hogy nem adja oda neki! De... Ha felkel biztosan kifogja nyírni. Nem elég, hogy ide került, de megvan sérülve. Mielőtt elájult volna azelőtt elég ingerlékenynek tűnt, nem hiányzik neki, hogy még halálra is verje. Amúgy is, mit szólna hozzá, hogy egy számára ismeretlen helyen egy rozoga padlón ébred. 

   Így hát megragadta hónaljánál, de szinte azonnal el is húzta kezeit. Jéghideg... A teste olyan, mint egy jégcsap! Shang Qinghua fáradtan pillantott le rá, majd erőt véve ismét megfogta és valahogy elvonszolta az ágyig. Most jött a neheze. Fel kellett valahogy tennie az ágyra. Shang Qinghua jóval gyengébb és véznább Mobei-junnál, ha leejti nem csakhogy meglesz verve de szét is lesz lapítva, mint egy palacsinta. 

   Nagy nehezen feltette az ágyra majd neki látott megnézni sebeit. Óvatosan ki oldotta köpenyének szélét. Miután az le került testéről rögtön meg is látta az egy ujjnyi hosszú és vékony sebet Mobei-Jun derekánál, nagyjából a jobb veséje fölött. Valami hegyes, arany darabka fénylett a sebből. Shang Qinghua ki tudta venni, hogy arany szálakból készült és egy virágszirom darabjára hasonlított. Kellet pár perc mire rá jött mit is lát pontosan. Írt erről, fel kell ismernie. Aztán egyszer csak be ugrott! Ez bizonyára a Huan Hua palota linghua nyíl által okozott seb volt. Bizonyára velük harcolt mikor ide jött de nem úszta meg sebesülés nélkül. 

   Shang Qinghua morogva ment a szoba másik végébe, pontosabban kis szekrényéhez, hogy megnézze mennyi félretett pénze maradt. Frusztráltan túrt bele hajába, majd mérgesen zsebre vágta, hogy mikor végre elérkezik a reggel elmenjen gyógyszert venni, vagy legalábbis valami kenőcsöt... 

   De miért is érdekli őt ennyire! Kész nevetséges az egész helyzet! Biztosan csak álmodik. Erre a gondolatra sokkal inkább megnyugodott és neki látott elhanyagolt problémájának ami a csodálatos instant rámenje okozott. Szépen feltörölte, azonban ahogy várta, a klaviatúrája teljesen tönkre ment, emellett mivel a földre is folyt, a levesből jutott a konektorra is. Mivel nem akarja megkockáztatni az esetleges áramcsapást, így óvatosan kihúzta helyéről, s eldöntötte mikor újból lehetősége lesz vesz egy újat. Azonban így nem tudja használni a gépet. Ha nem tudja használni a gépét akkor nem tud írni és ha nem tud írni akkor nincs munkája, s ha nincs munkája nem lesz pénze. Valamit sürgősen ki kell találnia!

    Egyenlőre megelégedett annyival, hogy a ki ömlött levest feltakarította. Azzal végezve az ágy mellé ült. Erősen gondolkodott, hogy most ő is befeküdjön. Azonban az ágy egyszemélyes, és nagyon kicsi. De ha felébred mellette tuti ki rugdossa és egy jégcsapot küld a mellkasába. Ez a gondolat kicsit sem volt kecsegtető, azonban mégis csak a saját ágyáról van szó! Igen, igen...Igen! Ez a saját ágya joga van benne aludni! Különben is, ő csak a képzeletének szüleménye, akit most csak a túlzott fáradtság miatt lát. Ezzel a gondolattal úgy ahogy volt, be is feküdt mellé. Rögtön becsukta szemeit. Hiába volt álmos, nem tudott el aludni. Vagy legalábbis csak a szemeit nem bírta le venni róla. Csak nézte és nézte. Eszébe jutottak azok a percek mikor megírta a karakter vázlatot. Igazán mosolygott mikor megrajzolta az első vonásokat hideg arcán. Tulajdonképpen minden érzését bele adta. Azt akarta, hogy ha már a főhősnek olyannak kell lennie amilyen, akkor legalább egy háttér karaktere tükrözze őt. Ha így nézzük, Repülő uraság álom pasiját tükrözi Mobei-jun. Egy olyan személyiség ami tökéletesen passzol az övéhez, nem csak személyiségileg de kinézetre is. Egy olyan ember is egyben amilyenné mindig is válni akart. Erős, független, bátor és követi a saját elveit. Bár ez még csak egy fiatal Mobei-jun a vázlatára emlékezve és össze hasonlítva azzal aki itt fekszik mellette, mégis úgy érezte ha tovább nézi az őrületbe fogja kergetni. Így lehúzta magáról a takaró egyik felét és az arcára dobta. Igen, így sokkal jobb. Hümmögve hunyta le szemeit, és akaratlanul is elmosolyodott, majd anélkül, hogy észrevette volna, közelebb húzódott hozzá. Kellemes volt az a hidegség amit árasztott magából. Ha jól emlékszik Mobei-junnál ez a természetes hiszen nem ember. Ez viszont nem jutott eszébe és valamit tenni akart az ellen, hogy ne megfagyjon meg. Egyik karát átvetette mellkasán és ismét rá tapadt, mint egy gekkó. Shang Qinghua most először nagyon jól aludt. 

   Reggel arra kelt, hogy le rúgták az ágyról. A stallion író mérgesen kapta fel a fejét. Megbánta. Azzal szembesült, hogy Mobei-jun ridgen néz le rá, mint egy féregre akit már csak eltaposni akar. 

-Ah, királyom, felébredtél?-kérdezte könnyedén, hogy elrejtse halál félelmét. Élőben teljesen más, mint ahogy álmodozott róla!! Valóban nagyon szexi ahogy néz, de ilyen ridegséggel átment félelmetesbe.-Nem kéne annyit mozognod mert a sebed még jobban elfog fertőződni...-motyogta orra alatt Shang Qinghua. Félve emelte fel fejét, s látta, hogy Moebie-jun ökölbe szorította jobb kezét. Szemei elkeredtek mikor látta, hogy valami kék fény kezd növekedni öklénél. Ez az egyik képessége! Úgy tűnik mégis meg kapja a jég döfést a szívébe! Gyorsan kúszva elmászott a kis asztalhoz és az alá bújt. -K-kérlek királyom hadd magyarázzam meg!-kiáltotta az asztal alól, kezeit arca elé kapva. -Ígérem királyom szolgálatába állok, csak ne bánts!

-Ki vagy te és miért ölelgettél?-Shang Qinghua értetlenül nézett ki ujjai közül. Hogy mit csinált?

-Mit csináltam?-kérdezett vissza félve. Mobei-jun türelme végét járta. 

-Ölelgettél.-Qinghua a tenyerébe temette a fejét. Biztos mivel melege volt az éjszaka hozzá bújt mert hideg. Ez annyira kínos volt, legszívesebben elbújt volna a föld alá!

-Hát... Izé... Hideg voltál gondoltam felmelegítelek...-motyogta halkan, s csak ekkor jött rá mekkora baromságot mondott. 

-Hah... Nem vagyok ember, nálam ez a természetes.-mondta gúnyosan.-Most pedig magyarázd el hol vagyok és, hogy kerültem ide.-mondta, kezeit összefonva mellkasa előtt. Shang Qinghua nagyot nyelt és kissé remegve tette ki először az egyik lábát mikor látta arca kicsit megenyhült. Azonban a démon ezt látva ismét elővette rideg énjét. -Ott maradsz. Egy lépést se.-Qinghua végül kénytelen volt ott maradni ahol eddig, s úgy beszélni, mesélni erről a világról. Elmondta, hogy ebben a világban nincsenek szörnyek vagy más démonok. Mesélt a világ dolgairól, a modern technológiáról. Elmondta, hogy éppen milyen volt amikor megjelent a semmiből. Azonban egy kérdésre nem tudott választ adni. -Hogy kerültem ide?

-Azt nem tudom.-próbált óvatos lenni, nehogy valami rosszat mondjon. De amire nem tudja a választ akkor nem tudja! Ezt el kell fogadni tetszik vagy sem!

-Akkor nincs mód, hogy vissza jussak a saját világomba?-kérdezett újból. Az író ismét csak nemlegesen a fejét rázta. Moebie-jun pedig magában átgondolta a dolgokat, s végül erre a következtetésre jutott.-Rendben. Akkor itt fogok élni. Te pedig a szolgám leszel.

-Eeh? Miért itt?-kérdezte ostobán Qinghua.

-Mégis hova menjek?-kérdőn felvonta szemöldökét. Az író erre csak jogosan bólintott egyet. 

-Igaz... De a szolgád...

-Mi bajod van vele? Végül is a te hibád, hogy ide kerültem. Ez pedig a minimum.-a másik tudta, hogy nincs más választása. Tudta ha nemet mond akkor biztos nem éli túl. Meg aztán annyira csak nem lehet rossz... Túl éli! A gond csak az, hogy... Mihez kezdjen vele igazából? Saját magát alig bírja eltartani nemhogy egy nemes származású démon királyt... Nem tudná ki elégíteni a vágyait. Mi lesz ha éhes? Csak nem nyújthat felé egy instant levest, hogy "nesze, itt az ebéd". Akkor azt sem fogja túlélni. 

   Természetesen Shang Qinghua nem volt szerencsés. Több órát töltött az asztal alatt, pedig még el akart menni gyógyszert venni neki! Milyen bunkó...

-Királyom, kérlek hadd jöjjek ki innen.-mondta nyavalyogva a regén író, ám ezúttal nem kapott választ, még csak egy morgást sem hallott. Kíváncsian dugta ki fejét az asztal alól, s ekkor meghallotta, hogy Mobei-jun ajkait egy fájdalmas nyögés hagyja el. Erre a hangra viszont képtelen volt megállni, hogy ne jöjjön ki az asztal alól. Ez a hatalmas démon sosem adna ki ilyen hangot. Most viszont pontosan hallotta amit. Akkor meglátta mi a baj. Mobei-jun aludt, a sérülései pedig rosszabbodtak. Fogalma sem volt hogyan gyógyítsa meg. Egyáltalán hatnak rá az e-világi gyógyszerek?

   Végül arra a döntésre jutott, hogy megpróbál venni valami kenőcsöt a sérüléseire. Azért még sem hagyhatja csak így, nem? Valamit tennie kell ha élni akar. Így ezzel a gondolattal ismét gondosan megszámolta azt a kevéske pénzét, majd az ajtót maga után bezárva elindult a legközelebbi gyógyszertárba. Azonban, mint mindig, most is szerencsétlen módon összefutott szomszédjával. Sóhajtva és fáradt pillantásokkal illette a fickót. Jóval nagyobb darab volt, mint Shang Qinghua és erősebb is, így nem mert tiszteletlen lenni vele szemben. Egy erőltett mosolyra húzta száját. 

-Helló.-köszönt kissé halkan. A fickó azonban jól rá förmedt.

-Zavarod a szomszédokat, köztük engem legfőképpen. Még egy esti kirohanás és mehetsz az utcára.-Shang Qinghua enyhén meghajol előtte. 

-Sajnálom.-mondta, majd ki kerülve a fickót gyorsan elhajolt mielőtt mást is mondott volna. Hiába beszélt normálisabban, mint szokott, tudta, hogy ha ott maradt volna tuti halálra veri. Fogadni merte volna, hogy így is halálra átkozza őt. 

   Mindenki kedvenc írója gyorsan szedte a lábait. Az általában 30 perces utat most kb. 10 perc alatt megtette. Őszintén szólva nem akarta sokáig egyedül hagyni a démont a lakásában. Ki tudja milyen lesz a reakciója ha egyedül találja magát, és ki tudja mit csinálna amíg nem tartózkodik ott. A gondolat, hogy talán szétveri az ő kincsét (ami a gépét jelenti ahol ír) ki rázza a hideg. Gyorsan űzte el ezeket a bajlós gondolatokat, majd a lakásához érve, előbb csak a fejével kukkantott be. Nem észlelt veszélyt így félelem nélkül lépett be oda és ment Mobei-junhoz. Volt egy kisebb elsősegély doboza is. A lehető legjobb tudása szerint kezelte le a sebét ami eléggé felnyílt szóval kénytelen volt bevarrni a sebet. Miközben csinálta eszébe jutott, hogy kórházba is vihetné de ki tudja mi történne. Különben is, Mobei-jun egy démon, az sem biztos, hogy ez működni fog-e rajta...

   Végül Shang Qinghua sikeresen lekezelte királya sebét. Fáradtan dőlt le az ágy mellé a padlóra. Erősen vette a levegőt és áldta az eget, hogy közben Mobei-jun nem volt magánál. Bizonyára ellökte volna magától, mondván nincsen baj és mivel démon begyógyul magától. Semmi kedve nem volt veszekedni szóval örült, hogy legalább így történt. Habár reméli, hogy többet ilyen nem fog előfordulni ilyen. Egy kicsit aggódott kedvenc szereplőjéért.