Ez a kis történet a https://my.w.tt/Ay65cMMwE8 oldal által meghirdetett novella író versenyre készült.

Kip-kop, kip-kop. Puff. 
- Hm?- fordult hátra Zsombor, mikor egy erősebb nyomást érzett a hátán.
- Jaj, bocsánat!- tántorodott hátra a fiatal nő.
- Semmiség- mosolygott, megnyugodva a gondolattól, hogy senki nem akarja kirabolni.- És ön jól van?- fordult teljes testtel felé.
- Ó, persze, elnézést a kellemetlenségért- szabadkozott, majd hirtelen az órájára pillantott.- Szűz Mária, a metró!- kapott észbe.- Még egyszer elnézést!- nézett a férfi szemeibe, ezt követően pedig elsietett. Kip-kop, kip-kop. Csatt.
 Utánafordult. A földön egy kártya pihent. Odalépett és felemelte. Budavári Emese. Mellette pedig az iménti hölgy fényképe. Felkapta a fejét és a magassarkúban tipegő nőre nézett, aki éppen akkor lépett fel a földalattira.
 Megmarkolva a műanyag lemezt, rohanó léptekkel felugrott a metrókocsira, pont az ajtók záródása előtt. Szerencséjére, az egyik ajtó mellett ácsorgott, a korlátba kapaszkodva.
- Elnézést- állt meg mellette, miközben megfogta a kapaszkodót.- Azt hiszem ez az öné...- nyújtotta át a kártyát.A nő nagyokat pislogva nézett rá.
- Te jóságos ég!  Nagyon szépen köszönöm!- tért magához.- De várjunk, mi lesz a maga járatával?!- esett kétségbe.
- Ez hányas metró?- érdeklődött mosolyogva.
- A kettes- felelte, mire beszélgetőtársa igencsak meglepődött.
- Akkor nagy szerencse, hogy ön után jöttem, ugyanis nekem is ezzel kell mennem az új munkahelyemre!- nevetett a férfi.
- Nem felelőtlen maga egy kissé, hogy kockáztatja az állását...?- kérdezte egy vidám félmosollyal.
- Varga Zsombor. Örvendek!- nyújtotta a kezét, a gesztust pedig újdonsült ismerőse viszonozta is.
- Budavári Emese. Részemről a szerencse!

- Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam!- dőlt a vállára mosolyogva, miközben kék szemeit továbbra is a kivilágított városon legeltette és jobban összehúzta magán a férfi zakóját.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem erre a randira- fonta össze az ujjaikat, majd lepillantott Emesére.
 A szeretett nő hosszú-hosszú percek óta kémlelte a fényeket, míg viszonozta a férfi tekintetét. Pár másodpercnyi habozás után Zsombor egy kicsit közelebb hajolt, a lány pedig kapva az alkalmon egy puszit nyomott az ajkaira.
- Szeretlek- simított a füle mögé a hölgy frizurájából egy elszabadult tincset.

- Egész jól táncolsz- nevetett, miközben a férfi ismét megpörgette.
- Ezt bóknak veszem- mosolygott.
- Annak szántam- nyomott egy puszit az arcára.

- Ne legyél ennyire túlféltő!
- Te pedig akkor ne legyél ennyire felelőtlen!- felelte dühösen.
- Felnőtt nő vagyok, tudok magamra vigyázni!
- Nekem inkább egy kislánynak tűnsz, aki elhagyja a munkahelyi belépőkártyáját!
- Te pedig egy idióta vagy, aki az első munkanapján felugrik egy metróra, hogy visszaadja azt a buta kártyát!- vágott vissza, majd mérgesen hátat fordított, hogy elhagyhassa a helységet.
- Várj!- szólt kissé ijedten a férfi hangja, majd a csuklóját elkapva visszarántotta magához. Szorosan átkarolta, a haragja pedig szinte egyik pillanatról a másikra elpárolgott.- ne haragudj, amiért kiabáltam veled...- suttogta.
- Idióta vagy- szipogott Emese.
- Tudom...- motyogott bűnbánóan.
- De nincs mit tenni...- sóhajtott.- Szeretem ezt az idiótát...- ölelte át a párját, miközben fejét a mellkasába fúrta.- Bocsánat...

- Gratulálok- lépet a lány mellé egy hatalmas csokor virággal.
- Butus, túlzásba estél- nyomott egy csókot a szájára, hálája jeléül.- Köszönöm, hogy annyit biztattál! 
- Tudtam, hogy képes leszel lediplomázni- ölelte magához.
- A motorvezetésre is ezt mondtad- kuncogott.
- Ebben biztosabb voltam.

- Szakítsunk- törte meg a csendet Zsombor, majd a reggelizőasztaltól felállva a párja elé lépkedett.
- T-tessék...?- nézett a szemeibe Emese értetlenséggel vegyes döbbenettel.- Miért...?
- Mert én már nem érzek úgy irántad, mint korábban- folytatta. Habár, kis híján elnevette magát, olyan vicces fejet vágott. Sőt, el is nevette.
- Na ne szórakozz velem, korán van még a hülye vicceidhez- hajtott le még egy kortyot a kezében tartott kesernyés italból. 
- Túl jól ismersz- hajolt le egy csókért, ám a nő a szája elé tette a kezét.
- Az ilyen rossz viccek után nem jár puszi- öltötte ki a nyelvét.
- Akkor lopok magamnak- kacsintott vidáman, majd egy csókot csenve a lány ajkairól, rohanó léptekkel indult el a hálószoba felé.
- Hé! Gyere vissza! Nem játszol tisztességesen!- rakta le sietve a bögréjét az asztalra és a fiú után rohant.

 Lágy dallam zengett az egész lakásban, mégpedig a nappali sarkában megbújó kis elektromos zongora hibájából.
- Egész este ott fogsz ülni?- dőlt az ajtófélfának már hálóingben a lány, miközben a fiú macskája a lábának dörgölőzött.- Te szegény cica, neked is jó buta nevet talált ki a gazdád- hajolt le a jószágért, majd a karjába véve elkezdte vakargatni a füle tövét.
- Ez nem igaz! Az Egyes igenis kreatív név!- érvelt, miközben megpaskolta maga mellett a kipárnázott padocskát, jelezve, hogy foglaljon helyet mellette.
- De most komolyan azután elnevezni egy állatot, hogy ő volt az első kölyök az alomban... Mégis kinek jut eszébe ilyen?- ült le mellé. 
- Nekem- húzta ki magát büszkén.
- Lüke- nevetett fel.
- Most úgy teszek, minta ezt nem hallottam volna. És énekelek rólad egy dalt!- kezdett el játszani a hangszeren. 
Hosszú-hosszú percekig tartott a dal, a lány legnagyobb bánatára.
- Na?- fordult kedvese felé Zsombor.- Hogy tetszett?
- Jó dalszövegíró lennél.
- Ennyi? Semmi taps vagy ilyesmi?- pislogott tettetett sértettséggel.
- Arra várhatsz!- nevetett, miközben a vállára hajtotta a fejét.

- Nagyon régóta gondolkodom ezen és... úgy érzem, hogy ez a megfelelő alkalom...- térdelt a hatalmas karácsonyfa mellett, a párjával szemben.- Kimondhatatlanul szeretlek és örülnék, ha életünk végig mellettem lennél... Hozzám jönnél feleségül?- nyitotta ki a bársonydobozkát, amiben lapult a gyűrű.

Meleg. Napsütés. Madárdal.
Lassan kinyitotta a szemeit, majd pár másodperc múlva teljesen kitisztult a feje. Csak álom volt. Mégis, annyira valóságosnak tűnt.
Az órára pillantott. Hat óra ötvenhét perc. Elaludt.
Hirtelen lendülettel ugrott ki az ágyból, szinte majdnem fel is bukott a szőnyegen szundító Egyesbe. Kikapta az öltönyét a szekrényből és elrohant a fürdőszobába elkészülni.
Tíz perc múlva futó lépésben robogott végig az utcán a metrómegállóig. Leérve a földalattihoz a tábla hét óra tizenöt percre jósolta a járat érkezését. Kifújva magát előhalászta a zsebébe süllyesztett mobilját és végigpörgette az üzeneteket.
Kip-kop, kip-kop. Puff.