Jimin szemszöge:

-Jungkook milyen messze vagyunk még? -szólaltam meg és mellettem sétáló Nyuszira néztem

-Hamarosan ott vagyunk, de ha tudtam volna hogy ennyire utálsz sétálni nem gyalog megyünk...-fordította felém a fejét.

-Nem utálok sétálni, de kilométereket megyünk az erdőben aztán az utcán összevissza. Mik vagyunk mi világjárók? -pillantottam rá mire kuncogni kezdett

-Nem...ez nem is sok...vagyis nekem nem...de neked...akkor igen. -nevetett visszafogottan kicsit 

-Ha ha ha nagyon vicces vagy, neked semmi sem sok...de tudd meg nekem rohadt nehéz sokat sétálni egy átbaszott éjszaka után...-néztem rá szúrós szemekkel amire csak jobban nevetni kezdett -na kibaszottul, nem vicces...az Ő hibája...

-Jajj Cicám, mondhattad volna, akkor elmegyünk kocsival. -hajolt oda és puszilta meg a homlokomat. -Tudom..és sajnálom, de olyan édes voltál este. Nem tudtam neked ellenállni. 

-Jah...éreztem. -forgattam meg a szemeimet és halványan kezdtem pirulni. -odajött közelebb és óvatosan felvett a hátára. 

-Majd viszlek én. -mosolygott és elindultunk úgy. Ez mondjuk nem is rossz, kényelmes így. Így érzem az illatát...azt kellemes mámorítót. Olyan jó...mindig úgy vonzz magához...Annyira szeretem..mint...Őt, de Őt milliószor ennyire. Annyira aranyos ahogy mindig figyel rám és vigyáz, mintha tényleg egy macska lennék akit befogadott. Visszagondolva arra hogy mennyire ellenkeztem meg rühelltem mikor elrabolt olyan furának tűnik...mert alig telt el egy kis idő és nézd meg...egy pár vagyunk és sok mindent együtt csinálunk, annyira jó érzés..és ilyenkor egyre egyre jobban beleszeretek és a végén nem bírok magammal, odahajolok lassan egy lágy csókot adva ajkaira és veszi is a lapot és mehetünk fel szobára...bár ha nem muszáj...de ebbe most ne is menjünk bele...-kuncogtam magamban és rá néztem arra aki most engem cipel a hátán. 

-Amúgy is Jungkook, te miért nem porladsz el hamuvá? Hiszen most a napon megyünk? -vezettem rá a tekintetemet mire Ő is odafordította a fejét és pislogott. 

-Te komolyan minek hiszel nekem? Nem én vagyok az ilyen olyan mesékből a nagy vámpír aki meghal a napfénytől. Sőt tud meg ritkán napozok is -kezdett el kuncogni.

-Oh...aha szóval akkor nem is árt neked? -figyeltem kérdő tekintettel. 

-Nem nagyon, max könnyebben kapok napszúrást, de semmi extra. -kuncogott tovább és ezután elhalkultam egy ideig és csak a nyakához bújva élveztem hogy visz engem és ilyenkor amennyire csak tudok szorosan ölelhetem és mélyen beszívhatom a férfias imádnivaló illatát. 

-Jimin amúgy még fáj a nyakadnál? -kérdezte Jungkook egy kisebb idő után mire csak bólintottam egy aprót....Hát az igazat meg kell valljam még eléggé fáj...szóval, de nem akarom hogy azt higgye ez az Ő hibája stb stb. -Biztos? -tette fel az ezután következő kérdést. 

-Csak egy picit, viszont megleszek hidd el. -suttogtam a fülébe, mire éreztem hogy kicsit meg is remegett. Oh ez de aranyos így. Szóval Ő is tud ilyet. -mosolyodtam el és ismét odabújtam. 

-Jól van...majd este bekenem megint, rendben? És tényleg nagyon sajnálo-

-Ha megint azt mered mondani hogy sajnálom komolyan itt hagylak! -néztem rá szúrós szemekkel. -Ne merd! Nem a te hibád és azt mondtam muszáj volt mert így jobban biztonságban lehetek szóval csend. -hajoltam oda és pusziltam meg az arcát. -Amúgy is élveztem csak picit fáj a seb, de majd megoldódik aztán kész, oké? 

-Igen, oké...befejeztem. Meg nyugodhatsz. Mostanság vadabb vagy...hmmm ezért én is vadulni fogok tudod jól Kincsem -kuncogott és sétáltunk tovább az úton ami a szülei házába vezet minket. Út közben elgondolkodtam a tegnap estén...Hát mit mondjak meg nem is...nem is tudom...vagyis te nem tudjátok, de szerintem így is hosszú még az út szóval elmesélem nektek. Na szóval ha mindenki leült a padra mint az öreg mamik papik mesélem is a regét a tegnap éjszakától hajnalig húzódó storyt amit én meg Jungkook hajtottunk végre, viszont nem tőlem tudjátok, mert én nem vagyok pletykás szóval ezt senkinek el ne mondjátok, bár úgy is kiderül. 

Na a semmitérő viccet félretéve úgy kezdődött hogy...

-Naaa Jungkook, tegyél már lenne! Nem vagyok valami macska hogy mindig fel kapj engem kedved szerint! 

-De. -kuncogott és fel is vitt a hálóba, mikor odaért finoman az ágyra tett és rám nézett

-Már megint ezt akarod? -néztem rá nagy szemekkel és kicsit sunyi tekintettel

-Te késztettél rá! -kuncogott és elkezdett felém mászni

-He? Megint miért én? Nem tettem semmit sem! -fogtam meg a vállát és kicsit elnyomtam magamtól. 

-De, te hajoltál le előttem ezzel a szemeim elé tárult amibe most benne akarok lenni, te kezdted én hajtom végre. -suttogta mély sexy hangán a fülembe ami miatt végigfutott a testemen egy kellemes borzongás...-elengedtem és hagytam magam neki

-Amúgy csak egy zsepiért hajoltam le...tehetek róla hogy ott voltál? -mondtam halkan és Ő lassan az ajkaimra tapadt amit azonnal viszonoztam is. -finoman becézgette a párnácskáimat és egy idő után a levegőhiány miatt el kellett válnunk és lihegve figyeltem minden mozdulatát. 

-Igen, pont véletlen akkor ejtetted le a zsepit mi? -kuncogva elmosolyodott és lassan elkezdett megfosztani a felső testemet takaró anyagtól. 

-Igen...-jó lehet kicsit direkt is volt...de most fogjuk arra hogy pont ott pont akkor na...-lassan odahajolt és elkezdte a nyakamat nyálas puszikkal behinteni és közben az oldalamat cirógatta az ujjaival. -lehunytam a szemeimet és csak élveztem a pillanatot. 

-Jimin. -suttogta egy idő után a fülembe

-Hm...? -néztem rá kérdő tekintettem és nyitottam ki a szemeimet

-Megjelölhetlek? -mosolygott és egyenesen szemkontaktust tartott velem. -he? Mivan? Mivel festékkel vagy mi baja?

-Nem értelek..hogy érted? -kérdeztem rá

-Tudod te is hogy holnap indulunk, ha megharaplak és ott marad a nyom tudják hogy az enyém vagy és nagyobb biztonságban leszel tőlük. Na? Kérlek engedd meg. -vizslatott engem a bociszemeivel amit jól tudja hogy nagyon szeretek...de az fájni fog nem? De ettől boldog lesz szóval...mindegy csak ki fogom bírni teljesen. 

-Jó...nyugodtam. -suttogtam vissza és megharaptam óvatosan a fülcimpáját amire egy kisebb nyögés hagyta a el a száját. 

-Köszönöm. -mosolygott és lassan a nyakam és a vállam közti részre hajolt, lassan végignyalt a területen és óvatosan belemélyesztette a fogait amire egy kisebb szisszenés és egy nyögés hagyta el a számat ezek után. -egy kis idő után befejezte és lenyalta a sebet. -Ez meg fog maradni sokáig, de most lekötöm hogy ne vérezzen annyira el. Pluszba meg majd lekenem. Nem fájt annyira igaz? -csak bólogattam és a szemeibe néztem.

-Nem, annyira nem. Megszokható. Sokszor éreztem már a fogaid. -kuncogtam és figyeltem ahogy kimegy kötszerért és vissza ide hozzám. 

-Meg másomat is érezted magadban nem egyszer. -teljesen vörös lettem és elfordítottam a fejemet ezen mondatára...-Na Jimin. -nevetett és visszafordította egyenesen úgy hogy szemkontaktusba legyünk. -egy lágy puszit nyomott a számra és lekötözte a sebet rajtam. 

Na körülbelül ennyi is történt tegnap, na meg utána valami de az a színfalak mögött marad most, sajnálom. Na de ami fontosabb majdnem elaludtam már a Nyuszikám hátán mikor egy nagyobb házhoz értünk és megálltunk előtte. -felkaptam a fejemet és csodálkozva bámultam mindent. Ő csak sóhajtott egyet, ekkor nyílt a kapu és be is indult rajta. Áh...azt gondoltam vagyis tudtam mert mondta is hogy nem szeret itt lenni...nem értem miért...-szorosabban bújtam hozzá és belepusziltam a nyakába. 

-Itt vagyunk Jimin. -állt meg az ajtó előtt és ekkor letett maga mellé és átkarolta a derekamat. -nyomott még egy gyors puszit a homlokomra és bekopogott. -és én csak kíváncsian várom hogy ki is fog ajtót nyitni és milyen is lesz itt...Vajon milyen élményként élem majd...?

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Köszönöm hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3