Jungkook szemszöge:

Mikor már pihegve feküdtünk egymás mellett Jimint magamhoz húztam és átöleltem. Olyan édes ilyenkor, kipirultan fekszik és kapkodj a levegőt olyan aranyosan mint a cicák egy hosszú nyári melegben mikor futnak egyet és utána fáradtan fekszenek le a hideg fűbe vagy vizet keresnek. -simogattam a fejét és az arcát mire ő lassan lehunyta a szemeit és az álmok édes földjére került. -magamhoz húztam jobban és a fejét a mellkasomra tettem és úgy simiztem tovább a buksiját finoman és elkezdtem dúdolni neki valami éneket amire csak jobban szuszogott édesen a mellkasomban..lassan a kezeit elcsúsztatta rajtam és átölelte a derekam mint valami plüssöt. -kuncogtam ezen a tettén és játszottam tovább a tincseivel. 

Olyan édes mikor alszik...bár ébren sokkal jobban az volt, dee alattam még jobban. Szeretném ha lehet minden egyes pillanatban Őt hallani. Sokkal jobb volt ez az egész mint ahogy álmaimban elképzeltem. A hangja egyszerűen bevadít és arra késztet hogy még tovább menjek benne... 

Jimin még mindig olyan mint egy kóbor kiscica, aki nem tudna mit szeretne, na majd arra leszek kíváncsi, hogy reggel mit fog mondani és hogy ezt az egészet a pillanat hozta vagy tényleg ezt akarta volna, na mindegy ezen megérek egy kicsit később aggódni. Van most más gondom és ez mellékes mert ha akarja hanem magam mellett fogom tartani és csak az enyém lesz, sose fogom átengedni másnak, viszont aki mégis megpróbálná elvenni annak szüksége lesz majd egy temetkezési vállalkozó telefonszámára az biztos. Bár remélem nem akar majd elmenni mellőlem csak ebben bízok. De most arra vagyok kíváncsi hogy mégis miért gondolta meg magát, vagyis miért engedte magát nekem, eddig olyan kis ellenséges volt mint aki nem akar egy új gazdát...-elkezdtem halkan kuncogni. -Tényleg kóbor kismacska...de az én kiscicám és csak az enyém is marad. -suttogtam és az édes szuszogását hallgatva lassan én is az álmok földjére merültem vele együtt. 

Jimin szemszöge:

Nagyon jó álmom volt. Egyszerűen fantasztikus volt, szinte már valóságnak tűnt az egész komolyan, mintha tényleg éreztem volna mindent amit ott történik velem. Na de kerek perec itt megsúgom és elmondom nektek. Azt álmodtam hogy Jungkook meg én lefeküdtünk, olyan aranyosan bánt velem és gyengéden. Gyönyörű, csodálatos álom, viszont eléggé valóságszerű is az egész. Csak tudnátok hogy milyen jó volt, de nem fogom nektek elmesélni pontosan miket is csinált, ez a mi titkunk marad vagyis csak az enyém, mert végülis az én álmom. -olyan reggel körül lehetett mikor kinyitottam a szememet. -apró napsugarakat pillantottam meg a szememmel és elmosolyodtam. Reggel van, most nem is tudom, de nagyon jó kedvem van az biztos. -hmmm nem tudom milyen párnán fekszek de nagyon kényelmes és meleg. -lassan felemeltem a fejemet hogy megnézzem, viszont mikor ezt megtettem...egy fura vagyis nem tudom milyennek mondjam ezt az egészet...na akkor nem mondom, de amit láttam az Jungkook volt...aki mesztelenül feküdt mellettem én meg rajta aludtam eddig...

Na álljunk csak meg egy fekete mákszemre! Mi a büdös rossebet keres ez velem egy ágyban ráadásul semmi ruhában! -lenéztem magamra és körül íródott bennem hogy igazából rajtam sincs semmi. ...Na na hé hé...ugye nem mondod komolyan hogy rohadtul nem álmodtam...Oh bassza meg a radai fenés villám szekere! (Ezek nem tudom honnan jönnek xdd) Istenem...ha most megtette akkor máskor is megfogja igaz..én meg mint egy barom a karjaiba ugrottam mint a suliban a ribanc aki csak kelletti magát mindenki előtt...dee...az az igazság hogy nem is volt rossz...megismertem Jungkook egy új oldalát vagyis azt akit eddig még sohasem mutatott nekem meg magából...ez a gyengéd, gondoskodó oldala volt...nem is olyan rossz, gonosz mint amikor először ismertem meg...kellemesen csalódtam benne...de ez biztos csak egyszer volt ilyen...a legközelebb mit fog csinálni random letámad mert ha éppen egyszer megengedtem akkor nincs már semmi akadály...na azt várhatja az rohadtul biztos...nem teszem meg többször...-gondolkodtam tovább mikor láttam hogy a mellettem édesen szuszogó mocorogni, ébredezni kezdett...ekkor én megijedve próbáltam felkelni és elfutni gyorsan a szobából mikor egy éles fájdalom nyílalt a derekamba és egy szisszenéssel a földön kötöttem ki...

Bassza meg..mi a csillagos égen járó seprű miatt fáj ennyire a kibaszott derekam? Ez a reggel egy katasztrófa...-csak ültem ott és vártam hogy mi lesz mikor az ágy szélén egy picit szétálló hajkoronát vettem észre akinek a gazdája egy kisebbet ásított és pislogva nézett rám. 

-Hát te Kiscica mit csinálsz a földön? Leestél? -nézett rám azonnal és a tekintetében mintha egy kicsi aggódást véltem volna felfedezni. 

-Nem, itt akartam aludni szerinted? Amúgy meg mikor felakartam kelni összeestem...-mondtam már a végét halkabban és halványan elpirultam a szokásos becenevemre

-Jajj te, a derekad igaz? -kelt fel azonnal magára kapott egy boxert és felemelt a földről és az ágyra tett. -csak egy aprót bólintottam és pirulva figyeltem minden mozdulatát...olyan mintha egy gyerek lennék...-a szekrényhez ment és kivett pár ruhát, odajött hozzám és elkezdett öltöztetni...

-Jungkook, nem vagyok gyerek fel tudok öltözni...-néztem a szemeibe mikor éppen adta fel rám az egyik pulcsiját...jobban érezve tényleg az övé jól mondtam...teljesen Jungkook illata van annyira jó...kellemes és megnyugtat. 

-Tudok róla, de segíteni szeretnék. -kapott fel óvatosan és leindult velem a konyhába. -odabújtam hozzá és kicsit kapaszkodtam és inkább kussba maradtam. Minek akar segíteni...? Igaz ő miatta alig tudok menni el is várom hogy segítsen...bár meggondolva én csak egy elrabolt valaki vagyok...akár a földön is hagyhatott volna, de nem tette...Ő nem olyan, nem hagyott ott miután megtette velem hanem mellettem maradt és egész éjjel ölelt...Ő más mint a többiek mikor egy ilyet csinálnak...ez valamiért annyira jól esik...-letett az egyik székre és nekiállt valamit sütni. -csak pislogva figyeltem minden mozdulatát...most hogy így jobban megnézem a fenekére ráfeszül a boxer...ez ez annyira...ahw hogy a tekintetemet sem tudtam levenni róla...de le kellett mert megfordult és az asztalra rakott egy tál palacsintát és hozott evőeszközt. -a tekintettem követtem és elkezdte felvágni

-Cica, mond hogy á. -mosolyodott el és nyújtott oda egy falatot. De én rohadtul nem egy szerencsétlen kisgyerek vagyok...de olyan kedves nem akarok vele bunkózni, nem érdemli meg.

-Nem vagyok kisgyerek de...á- tettem azt amit mondott és elkezdett engem etetni...egy ideig ezt ment de addig míg az egyik pillanatban ki nem esett a villa a kezéből és a fejéhez kapott. -azonnal felkelt és nem nézett rám. 

-Jungkook! -ijedtem meg azonnal. -Mi az? Mi a baj? -kezdtem el aggódni miatta

-Semmi Kiscica...minden oké...kérlek egyél hamarosan lejövök, jó? -indult fel mikor engem valami vezérelt és az asztalnak támaszkodva felkeltem és akármennyire fájdalommal járt elindultam utána de egy lépés nagyon fájt és földre estem...Jungkook azonnal hátrafordult és ijedve odafutott. 

-Jimin jól vagy? -nézett aggódóan a szemembe de én most csak egy dologra tudtam figyelni...az Ő szemeire amik most vörösen izzottak a gyönyörű barna szín helyett. -csak lassan bólogattam 

-Jungkook a szemed...mi van vele? Mi a baj?? -hajoltam közelebb mire kicsit elhúzódott és sóhajtott egy kisebbet. 

-Tudod...nagyon régen ittam vért és ezek a tünetei...ezért felakartam menni hogy ne támadjalak le csak úgy...-ajj..megesett a szívem ezen a kis nyuszikán...sóhajtott halkan egyet...nem tehetek mást...Ő is egész reggel gondoskodik rólam és vigyázott rám...nem hagyhatom hogy szenvedjen. -megfogtam a felsőtestemet takaró ruhadarabot felül és eltakartam a nyakamtól és kicsit oldalra fordítottam a fejemet...csak kérdőn figyelte minden mozdulatomat...és visszafordította a fejemet. -Most te...ezzel azt jelzed hogy megengeded nekem ezt? -és megint, megint elvesztem az íriszeibe amik így is gyönyörűen csillognak. 

-Igen..-modntam kicsit halkabban és bólintottam. -De kérlek ne erősen...

-Rendben, kíméletes leszek, de melletted nehéz uralkodni magamon. -suttogta a fülembe és lassan a nyakamhoz hajolt és végignyalt a maga által kiválasztott területen. -lassan óvatosan belemélyesztette a fogait és elkezdte inni a vérem...én eközben halkan felszisszentem de hagytam neki és nem szóltam inkább. Neki most ez jó és ha neki jó akkor nekem is. -mikor befejezte lenyalta a sebet és magához ölelt...a karjaiba dőltem mert kicsit kevés energiám volt már...-lassan felkelt és felemelt engem is és visszaindult a szobánkba ahol finoman letett az ágyra és betakart. -Sajnálom ha sok volt neked. -ült le mellém és simizte meg az arcomat. 

-Nem nem dehogy. -mondtam halkan és halványan elmosolyodtam és akaratomon kívül belesimultam az érintésébe amire halkan fekuncogott...erre emlékszem már csak abból a csodás reggelből mert utána a hirtelen fáradságtól el is aludtam...de mielőtt ezt megtettem Jungkook szemeibe néztem amitől boldogan tettem ezt mosolyogva. Remélem ha felkelek újra láthatlak...

Sziasztok Gyümiteák!

Nagyon sajnálom ezt a hosszabb kihagyást amit csináltam, viszont visszatértem és meghoztam a következő részt is. Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Ha esetleg van valami véleményed a könyvről azt szívesen meghallgatom, legyen az hideg vagy meleg. Köszönöm hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3