Perselus annyira reszketett a rekord hosszú orgazmus utóhatásától, hogy a Tavaszisten minden igyekezete ellenére sem tudta megtartani a súlyát… partnere úgy zuhant rá, mint akinek jártányi ereje sem maradt. És talán ez nem is állt nagyon messze az igazságtól… Lélegzete hisztérikus volt, izmai még mindig görcsben álltak és szemei még mindig teljesen ónix színben pompáztak. Fejét a fiú nyakhajlatába fúrta, miközben láthatóan azon igyekezett, hogy némi levegőt erőltessen a tüdejébe. Harry elégedetten és szinte már jóllakottan sóhajtott egyet, pedig ő még el sem érte a csúcsot. Ami egy csöppet sem zavarta, mert az idősebb élvezetét megtapasztalni legalább akkora örömet okozott neki, mint amikor ő maga éli át az orgazmust. Jobb tenyerét szeretteljesen a férfi hosszú, fényes fekete hajába vezette és lustán játszani kezdett a selymes fürtökkel. Baljával pedig átölelte az izmos testet, mutató ujjának begyét lágyan végig vezetve a férfi gerincén, szelíd kényeztetésbe kezdve aminek az eredménye egy halk, majdhogynem dorombolás szerű nyöszörgés lett.

- Nh-ne hragdj.

Hades hangja annyira recsegett, hogy a Tavaszistennek nehezére esett megérteni, mit szeretne mondani. De nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy kitalálja, ezért igyekezett a lehető leggyorsabban megnyugtatni partnerét afelől, hogy semmi olyan nem történt, ami ne lenne kedvére való, és nem kell aggódnia. Elég hosszú volt még az este, hogy felfedezzék egymás testét. Biztos volt benne, hogy az idősebb bőven tartogat még neki meglepetést az éjjel folyamán. Ráadásul nem csupán ez az éjjel, hanem innentől kezdve mindegyik az övek volt… Harry teljes szívéből elhatározta, ettől a pillanattól ő bizony házasnak tekinti magát. Perselus innentől fogva a hitvese volt, hiszen neki adta azt, amit még egyetlen másik isten sem tudott kiérdemelni: a szívét és a testét egyaránt. Nem igazán remélhette, hogy valaha is hivatalosan, az istenek rendje szerinti ceremóniával egybekellhetnek az Olympus-on, amely minden istennek járt volna. De ez nem változtatott semmin. Nem számít, hogy Zeus vagy az apja engedélyt ad-e a kapcsolatukra vagy sem. Ő már Hades-hoz, és az Alvilághoz tartozott. Örökké.

- Pers… megszámolni sem tudod mennyi éve vártál erre. Azon csodálkoztam volna, ha ez nem így történik. Rengeteg időnk van még… pihenj csak.

Néhány perc is eltelt, mire meghallotta a választ, ezúttal jóval érthetőbb, artikuláltabb hangon, de a férfi még mindig teljesen bódultnak hangzott.

-  Hm… milyen okos fiú. Adj egy kis időt, és máris kiengesztellek.

Amíg az idősebb kábultan és elégedetten pihegett fejét a mellkasán nyugtatva, a Tavaszisten kihasználta a békés, idilli pillanatot, hogy kicsit jobban szemügyre vegye új otthonát, amire ugye eddig nem igazán volt lehetősége. A hálószobájuk megdöbbentően tágas és hatalmas volt egy hálóhelységhez képest, de a kastély méreteiből kiindulva ez valószínűleg egy teljesen normális méretű szoba lehetett. Az egész helységet mintha egy darab korom fekete szikla mélyébe vájták volna. A hangulata kissé rideg volt, mégis roppant mód elegáns és tiszteletet parancsoló amellett, hogy a misztikum, ami átjárta a helyet gyakorlatilag kézzel fogható volt. Majdnem olyan érzése volt, mint amikor az Olympus-i kastélyban tartózkodott, csak mintha itt minden annak az ellentéte lenne. Semmi nem volt tökéletes, vagy szabályos, sehol nem volt egy csicsás díszítés, egy díszes arany részlet vagy egy márványszobor. Csak durva, zabolátlan erő és hatalmas sötét mágia. A falak nyers sziklák voltak, élesek és egyenletlenek, de mégis jól látható volt rajtuk a precíz megmunkálás nyomai. Volt az egésznek egy természetes, ősi, vad hatása, ami lenyűgözte Harryt. A padló pedig valamiféle számára ismeretlen, élénk kékes-zöldes kőből készült, vagy abból lett faragva. Olyan simára volt csiszolva, hogy egészen olyan hatást keltett, mintha csak az éjjeli égboltra és az ott tündöklő csillagképekre nézne. De ha valójában kőből is volt, valahogy meg volt bűvölve, mert annak ellenére, hogy mennyire élénken csillogott, egyben áttetsző is volt. Harry tisztán ki tudta venni, hogy a padló alatt lassú folyású, türkiz vizű patak csordogált. Talán az alvilág folyóinak egyike. Ahogy kissé elfordította tekintetét, pedig meg is kapta a választ. A bejárattal szemközti, az ágytól jobbra lévő sziklafalról ugyanis egy szintén türkiz színű vízesés hullott alá, amelyet egyértelműen a padló nyelt el. Vize annyira tiszta és csillámló volt, mintha csak kristályok alkotnák. A vízesés kiszélesedő lábánál egy kőből készült oltár kapott helyet, tetején egy finom díszítésű ezüst tállal, amelyhez egy ónixból készült lépcső vezetett fel. A kis oltár szerűség mindkét oldalán áttetsző, fehéres kristályból faragott oszlopok vették körbe, amik felett egy-egy kőtál kapott helyet. A tálakban pedig élénk kék színű öröktűz lángolt. Az egész szobában ezek a kék öröktüzek biztosították a megvilágítást, számos kőtál volt elhelyezve körben a szobában a falakon is. Az ágyuk felett a plafon pedig mintha csak egy varázslatos távcső lenne a felszíni világ tiszta éjjeli égboltjára. Teljesen olyan hatást keltett, mintha az égbolt egyik csillagképe rajzolódott volna ki, százezernyi, foszforeszkáló kis pontocska világította be fekhelyüket. Az ágyuk egy hatalmas emelvényen kapott helyet a szoba közepén, ahova szintén ónix lépcső vezetett fel. Az ágy is teljes egészében a nyers fekete sziklába volt vésve, ám az ónix emelvényt és a csodás, puha matracot egy vastag réteg hófehér szőrme választotta el, teljesen megtörve ezzel a szoba hidegségét. Talán ez a szőrmeréteg volt az egyetlen igazán puha anyag a szobában. Ennek tetején kapott helyet az megdöbbentően királyi méretű matracuk, amit élénk, smaragdszínű, vélhetően tiszta selyem ágynemű fedett. Az ágyhoz áttetsző szintén zöldeskék baldachin is tartozott amely valahogyan az ágytámlájaként szolgáló sziklafalhoz volt rögzítve. Ágyuk mindkét oldalán szintén kristályoszlopok tartotta öröktüzek világítottak, egy kellemes, sejtelmes aurát biztosítva az ágy körül. A szoba középpontját jelentő ágyukkal szemközt egy átlátszó, szabálytalan alakú és csiszolású kristályfalat látott, amiről először azt hitte, egy hatalmas ablak. De ahogy jobban szemügyre vette, meglátta rajta a kis ezüst kilincseket és ha nagyon hunyorított, akkor még az ajtó túloldalán húzódó fekete kőerkély halvány körvonalait is ki tudta venni. Harry úgy tippelte, hogy ez az erkély pont azon kristálytiszta vizű, de mégis igen sötét színű tó felett van, amelyben az alvilág négy fő folyója egyesül. Ez az erkély lehetett az Alvilági birodalom központja. És ha sejtése helyes volt, miszerint Hades palotája pontosan az Olympus-i palota sötét mása, akkor a trónterem, az a hely ahol a két ezüsttrónus is áll, pontosan alattuk helyezkedett el. Ágyuk bal oldalán kapott helyet a bejárat, és a bejárati ajtó sötét, fekete faszerkezete egészen beleolvadt a sziklafalba, csak akkor vette észre az ember, ha nagyon koncentrált. Az ajtó mellett pedig egy másik helyiség nyílt, amelybe egy fekete kőből faragott díszes boltív vezetett át. Harry oda már nem látott be az ágyból, de hallotta a halk, egyenletes csobogást így úgy sejtette, hogy valamiféle fürdőhelyiség lehetett és ezért sincs teljesen leválasztva a hálószobáról.

Összességében több mint lenyűgözőnek találta új otthonát és alig várta, hogy a kastélyuk többi részét is felfedezhesse. Volt egy olyan – az eddigiek alapján igencsak megalapozott – gyanúja, hogy legalább akkora volt, mint az Olympus-i palota és itt minden annak a szöges ellentétéként jelenik majd meg. Külön megmelengette a szívét a matracuk alatt húzódó szőrme ágybetét, amely valószínűsíthetően nem volt mindig itt. Úgy sejtette, hogy a férfi külön az ő érkezésére készítette, hogy valamelyest barátságosabb legyen az amúgy meglehetősen rideg szoba. És talán az ágyuk feletti plafonrészlet, ami a tiszta éjjeli égboltot imitálta is miatta készülhetett. Hades azt szerette volna, hogyha otthon érzi magát itt. És habár nagyon is imponált neki az idősebb isten figyelmessége, neki ehhez nem volt szüksége semmi ilyesmire. Az ő otthona már ott volt, ahol az Alvilág istene van.

Akinek esetleg nincs lelki szeme:

(Figyelmeztetésként: AI kép)

A következő rész tartalmából:

27. rész - Végtelen vágyak (18+)

Hades alaposan kiengeszteli Persephonet amiér ilyen rövidre sikerült az első alkalmuk... ;)

Ha tényleg tetszett a fejezet, és szereted az írásaimat, kérlek nyomj rá egy vote-ot! Ha pedig van kedved, hagyj egy kommentet is.
A voteolás segít abban hogy több emberhez eljussanak a könyveim és így még többet tudjak írni, posztolni nektek ide wattpadra!
Köszönöm!

Ha tetszett, és szeretnél még tőlem exkluzív - Wattpadon nem elérhető - tartalmat olvasni a jövőben, dobj egy emailt és felveszlek a VIP listámrra!

Email cím: [email protected]

Tárgy: VIP lista jelentkezés

Feltételek: betöltötted a 16 életévedet

Mivel fogsz találkozni VIP Email listán, ha jelentkezel?

•Exkluzív, máshol nem olvasható novellák és könyvek.

•Információk és kulisszatitkok a készülő és folyamatban lévő könyveimről.

•Extra fejezetek és kiegészítések a Wattpadon is olvasható történetekhez.

•Fanartok, illetve illusztrációk a könyveimhez.

Ha pedig szeretnél hamar értesülni a hírekről, csatlakozz az instagram közösségünkhöz!

Instagram: victoria_w_knight

Mit találsz instán?

•Extra információkat és tartalmak at érhetsz el a jelenlegi és a jövőbeli a könyveimről.

•Betekinthetsz a háttérmunkálatokba és részt vehetsz a szavazásokon

•Edukációs posztokat olvashatsz az erotikus regényekkel és az LMBTQ közösséggel kapcsolatban.

•Megismerheted az írói lét minden szépségét és nehézségét.