A csaknem fél tucat istenség olyan gyorsan szívódott fel, mint amilyen hirtelen felbukkantak. És noha nagyon örült a kedves fogadtatásnak, Harry mégis megkönnyebbült kicsit, hogy végre újra kettesben maradtak Hades-al, aki egészen eddig a pillanatig szokatlanul csendes volt. Harry valamiért azt gondolta, hogy a saját embereivel sokkal közvetlenebb a férfi, de miközben köszöntötték őket, csak akkor szólt bele a beszélgetésbe, ha nagyon úgy érezte, hogy valamelyik isten tiszteletlen volt. Persze ennek oka lehetett az is, hogy hagyni akarta Persephone-t kibontakozni, de az a furcsa visszafogottság kissé aggasztotta a Tavaszistent. Eddig mindig Hades volt a kezdeményező, aki vezette a beszélgetést, és Harry elméjébe befészkelte magát az a kellemetlen gondolat, hogy talán az idősebb istennek nem tetszett az a mód, ahogyan kommunikált az Alvilág népével. Talán nem számított rá, hogy máris ennyire… határozott lesz. Bizonytalansága egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni és már kellemetlenül feszítette a mellkasát. Mi van, ha teljesen félreértelmezte a Sötét isten szavait, és rosszul mérte fel a szituációt? Lehet hogy Hades valójában egy sokkal visszafogottabb, szelídebb társat kívánt maga mellé? Hiszen eddig ő ilyen volt… sose kellett uralkodnia, vagy vezetnie bármit is. Talán a férfi pont emiatt szereti őt és nem akarja hogy egy túl domináns partner legyen mellette… még akkor is, ha ez csak a nyilvánosság előtt van így.

- Túl durva voltam, igaz?

A fiatal isten szájából csak úgy kibukott az őszinte kérdés, és még az sem érdekelte, hogy aggodalma egyértelműen és tisztán cseng a hangjában. Nem akart titkolózni a férfi előtt akit szeretett, és úgy gondolta, hogy az őszinteség a leghelyesebb út.  Kérdésével egyértelműen célzott a vörös hajú istennő megfenyegetésére, mert tudta, hogy ez valami olyasmi volt, amit csak az Alvilág Ura tehet. De amikor meghallotta a férfi lágy, selymes hangját, amiben egyértelműen ott csenget az áhíthat, a szerelem és valami megfoghatatlan, simogató melegség, amit Harry még nem tudott azonosítani, egy halk és megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait.

- Nem kedvesem, CSODÁLATOS voltál.

Hades úgy gondolta, hogy a csodálatos kifejezés csak egy nagyon gyenge és felszínes leírása annak, amit érzett és amit mondani szeretett volna. Sosem volt a szavak embere és most is úgy érezte hogy bármennyire is igyekszik egyszerűen képtelen pontosan kifejezni azt a milliónyi érzést, amely kavargott benne. Hogy is tudná, hiszen ezek jó részét még talán soha sem érezte. Persephone minden mozdulata egyszerre volt megnyugvás és meglepetés számára… a fiú olyan könnyedén és olyan őszintén tudta hogyan viselkedjen mellette, hogy ténylegesen megfordult a fejében az, hogy valóban létezhet valamiféle nagyobb erő, valami, ami még náluk, isteneknél is hatalmasabb. Vagy egyszerűen csak fortuna kereke volt ilyen kegyes hozzá… de nem tudta elképzelni, hogyan lehetne ez véletlen? Most olyan bizonyossággal tudta azt, amit eddig csak sejtett, hogy szinte lesújtó erejű volt a felismerés. Persephone neki lett teremtve. Hogy ki, vagy mi és miért volt ennyire kegyes hozzá, azt nem tudta megmondani, és talán nem is számított igazán. Egyszerűen csak végtelenül hálás volt a sorsnak, hogy ezt a fantasztikus fiút neki adta. Nem tudta, hogy az istenek vajon kihez imádkozhatnának, de ha van ilyen erő, ami felettük áll, akkor Perselus úgy gondolta, hogy megérdemel majd egy hálaimát.
Harry tökéletes társ volt számára, minden lehetséges értelemben. Nem csupán kedves, kíváncsi és odaadó, hanem bátor, eltökélt és nagyon okos. Ereje máris, még ilyen fiatalon is megdöbbentő mértékű volt, ami többet érdemelt mint egyszerű tisztelet. Hades már alig várta, hogy vajon miként fog ez a hatalom kibontakozni majd az évek során, hogy hogyan fogják együtt felfedezni. Szinte bizonyos volt benne, hogy abban a pillanatban ahogy megérkeztek az alvilágba, a Tavaszisten ereje máris összekapcsolódott az itteni sötét mágiával, és egy új, eddig felfedezetlen erőt hozott létre. Már csak meg kell ismerniük azt a felfoghatatlan hatalmat… mert ha elmélete helyes, akkor bizonyosan nem csak az Ő mágiája hat a fiúéra, hanem ez bizonyosan fordítva is igaz lesz. Izgatott kíváncsisággal várta, milyen új képességeket hoz majd ki belőle a kapcsolatuk.
Az együtt töltött hosszú évszázadok gondolatára pedig szíve megtelt egy olyan fajta melegséggel, amit eddig nem csak azért nem tapasztalatot mert szerelme reménytelenek tűnt, hanem átka is akadályozta abban, hogy érzelmeit teljes valójukban élje meg. Elvégre, az Alvilág Ura nem mutathat érzelmeket, nem tanúsíthat könyörületet, hálát vagy irigységet. Érzelmeinek felszínesnek és tompának kellett maradniuk, legalábbis az Alvilág eddigi szabályai ezt diktálták. Mély és odaadó szerelme a Tavaszisten is gyakorlatilag csodának számított… kivételesnek. De most Harry megmutatta nem csak neki, hanem az összes istennek, akik mind félték az Alvilág erejét,  hogy nem csak lehet, de jól lehet uralkodni az érzelmek teljes birtokában is. Hades már évezredek hosszú sora óta létezett, meg sem tudta számolni már az éveket hogy mióta, de most először érezte azt, hogy valójában él. Hogy van célja létezésének. Át akarta formálni az Alvilágot… meg akarta újítani eddig örök és megkérdőjelezhetetlen Birodalmát, amely az idők kezdete óta ugyan úgy, ugyanazon szabályokkal működött. Változást akart hozni, új szabályokat, jobb szabályokat. A fiú ittléte és az, hogy máris úgy tekintett magára, mint az Alvilág Urára, arra ösztönözte, belőle is jobb uralkodó váljon. Már nem csak egy kelletlen kötelesség és néhai börtön volt számára az Alvilág, hanem ténylegesen az otthona és a jövője lett.

- Ha nincs semmi baj, akkor miért vagy ilyen szótlan?

- Csak azon gondolkodtam, milyen szerencsés vagyok.

Perselus tudta, hogy nem fogja tudni megértetni Harryvel mit érez, talán majd idővel képes lesz rá szavakkal is, de most úgy döntött, hogy azt teszi ami a legösztönösebb számára. Tettekkel fogja kifejezni mindazt amelyet máshogyan nem képes. Mindenképpen el akarta oszlatni a fiatal isten aggodalmát, és biztosítani őt arról, hogy semmi helytelent nem tett… sőt. Büszke volt rá és hálás amiért méltó társa lesz majd az uralkodásban is.

Így nem is habozott soká, olyan erővel rántotta magához a fiatalabbat, hogy a Tavaszisten ajkait egy meglepett nyögés hagyta el. Ezt kihasználva pedig minden finomságot vagy szelídséget mellőzve vette birtokba a fiú száját és az eddigi csókjaikkal szemben most minden vágyát belesűrítette a csókba. Nyelve azonnal utat tört a puha, vörös ajkak közé, és olyan tempóban kezdte újból felfedezni Harry száját, hogy még arra is képtelen volt figyelni, hogy hagyjon valamennyi levegőt a másiknak. Tenyerei reflex szerűen indultak el a feszes, karcsú testen és olyan könnyen csusszantak be az amúgy sem túl sok anyag alá, mintha ezerszer megtették volna már ezt az utat. Meg sem próbálta szenvedélyét visszafogni, így ujjai hol markolták, hol simogatták a puha, mézbarna bőrt. Tenyere szinte az engedélye nélkül indult vándorútra a fiún, és amikor elérte a célállomását, a Tavaszisten feszes, lehetetlenül kerek fenekét, úgy markolt bele a puha húsba, mint aki szét akarja tépni. És ez nem is állt nagyon messze az igazságtól. Évszázadokig csak fantáziahatott erről és még az eddigi találkozásaik alkalmával vissza kellett fognia szenvedélyét, most a saját Birodalmukba végre szabadon adhatja át magát vágyainak. És nem csak hogy nem tudott már, de nem is szándékozott uralkodni magán a továbbiakban.

Ám tette nyomán a fiú szájából olyan sikkantás tört elő, ami arra kényszerítette, hogy némileg azért fegyelmezve magán megálljt parancsoljon, mert ha ezt tovább folytatják itt, akkor az első alkalmuk túlságosan is nyilvánosra fog sikeredni. Ezt pedig semmiképpen sem akarhatta, éppen elég bosszantó volt az a gondolat is, hogy mindenkit tökéletesen tudta, hogy miért hozta ma le a fiút ide és ezt nem is féltek kifejezni.

- Hades... menjünk gyorsan a kastélyodba. Kérlek! Annyira akarom már, hogy magadévá tégy. Egy percig sem bírom tovább.

-  Óh Harry! Nem mondhatsz nekem ilyeneket...

- Akkor induljunk!

A következő rész tartalmából:

25. rész - Perzselő katarzis (18+)

Főhőseink szerelme végre beteljesedik, és megkapják azt, amire olyan régóta vágytak: egymást.

Ha tényleg tetszett a fejezet, és szereted az írásaimat, kérlek nyomj rá egy vote-ot! Ha pedig van kedved, hagyj egy kommentet is.
A voteolás segít abban hogy több emberhez eljussanak a könyveim és így még többet tudjak írni, posztolni nektek ide wattpadra!
Köszönöm!

Ha tetszett, és szeretnél még tőlem exkluzív - Wattpadon nem elérhető - tartalmat olvasni a jövőben, dobj egy emailt és felveszlek a VIP listámrra!

Email cím: [email protected]

Tárgy: VIP lista jelentkezés

Feltételek: betöltötted a 16 életévedet

Mivel fogsz találkozni VIP Email listán, ha jelentkezel?

•Exkluzív, máshol nem olvasható novellák és könyvek.

•Információk és kulisszatitkok a készülő és folyamatban lévő könyveimről.

•Extra fejezetek és kiegészítések a Wattpadon is olvasható történetekhez.

•Fanartok, illetve illusztrációk a könyveimhez.

Ha pedig szeretnél hamar értesülni a hírekről, csatlakozz az instagram közösségünkhöz!

Instagram: victoria_w_knight

Mit találsz instán?

•Extra információkat és tartalmak at érhetsz el a jelenlegi és a jövőbeli a könyveimről.

•Betekinthetsz a háttérmunkálatokba és részt vehetsz a szavazásokon

•Edukációs posztokat olvashatsz az erotikus regényekkel és az LMBTQ közösséggel kapcsolatban.

•Megismerheted az írói lét minden szépségét és nehézségét.