Perselus azt is alig fogta fel, amikor a fiatalabb isten hatalmas lendülettel megérkezett a karjai közé és úgy döntötte őt hanyatt a virágtakarón, mintha semmi súlya nem lenne testének. És ez most még elképzelhetőnek is tartotta, mert annyira gyöngének érezte magát, mint még soha. A Tavaszisten kecses, feszes teste olyan tökéletes érzés volt az övén, hogy az egyszerűen szavakkal leírhatatlan volt számára. Az elmúlt három napban minden féltve őrzött álma, reménye beteljesedni látszott, ám egészen eddig a pillanatig nem engedte meg magának, hogy túlságosan beleélje magát egy olyan élet gondolatába, amit talán meg sem kaphat. Az eszével tisztában volt vele ugyan, hogy különleges kötelékük miképp hat majd a sorsukra, de egészen más volt meg is élni mindazt, amelyről csak ábrándozhatott évezredekig. Olyan soká várt a fiúra és olyan nagyon vágyott utána, hogy alig merte elhinni ahogy az ifjabb isten viszont szeretheti még akkor is, amikor Persephone egyértelműen kimutatta azt, hogy a jövőjükről alkotott elképzelései nem csak puszta ábrándok. Egészen eddig a pillanatig tudta tartani magát a racionalitáshoz és a mindig óvatos természete szeszélyeihez. Ám amikor szembesült a fiú szerelmének és odaadásának ilyen tiszta és kedves megnyilvánulásával, a valóság súlya úgy nehezedett rá, mintha csak Sziszifusz sziklái lennének. Persephone tényleg az övé volt, most már teljesen bizonyos volt benne, nem csupán elméjével hanem lelkével is tudta. Ez pedig egy olyan eddig ismeretlen nyugalmat és elégedettséget hozott, amit alig volt képes feldolgozni. Észre sem vette, de évezredeken keresztül folyamatosan szorongott, ami most egycsapásra megszűnt. És biztos volt benne, hogy ezt a földöntúli, szinte lebegő érzést sosem fogja elfelejteni, öröklét ide vagy oda. Szilárdan hitte, hogy nincs se isten, de félisten sem pedig halandó aki rajtuk kívül még átélte volna ezt az érzést, amit még megnevezni is képtelen volt.
És most, ennek a szinte misztikus bizonyosságnak a birtokában a fiú karcsú alakja, forró puha bőre még intenzívebben hatott érzékeire. Érezte magán Harry mézbarna bőrének forróságát, tunikájának selymesen hideg anyagát, hallotta minden egyes kis apró lélegzetét. Persephone minden rezdülését, minden apró mozzanatát elnyelte, magába szívta és a saját teste visszhangként verte vissza. Hirtelen úgy kezdte érezni a saját, és a másik testét is, mint soha azelőtt. Minden olyan különleges, olyan bizsergető volt, hogy majd szét robbant tőle. Ajkai gyakorlatilag maguktól keresték meg Harryéit és egy lágy, puha csókot lehelt a fiatalabbik szájára. Ám amint ajkuk találkozott, a fiatalabb isten úgy pattant fel róla, mint akit tüzes vassal égettek meg.

- Perselus! Zeuszra, te forró vagy!

- Tessék?

- A bőröd. Nem hideg. Olyan mint az enyém, normális hőmérsékletű.

Hades ebben a pillanatban értette csak meg, hogy az elmúlt néhány percben mi is történt a testében és az elméjében egyaránt. Nem véletlen volt az a szinte testen kívüli kábulat. A kötelék, az eskü, amely az Alvilágban maradásra kényszerítette és lehetetlenné tette a felszínen való tartózkodását egyszerűen eltűnt, megszűnt létezni. És a fiúnak igaza volt, a teste valóban normális hőmérsékletűvé vált, akár csak akkor, amikor a Birodalmában tartózkodott.

- Ó.

- Mi történt? Mi ez az egész?

- Azt hiszem kedvesem, most mutatkozott meg először az a hihetetlen erő, amely benned rejlik.

- Tessék?

- Megszűntetted az átkot, amely az Alvilághoz köt.

- Mi? De…de, én… hogy? Én nem is csináltam semmit.

- Ó, dehogynem…. Elhatároztad, hogy velem jössz az Alvilágba, hogy az lesz az új otthonod. Hogy én leszek a társad, és a második trónt szabad akaratodból foglalod el mellettem. Így pedig már nem volt szükség a kötelékre, hiszen nincsen okom rá amiért elhagynám a posztom. Én is szabad akaratomból fogok maradni. Nem kell többé kényszerítő erő, mert az egyetlen indok amiért valaha is megszegtem volna az eskümet, és hátat fordítottam volna az Alvilágnak az te voltál. És mivel te szabad akaratodból az Alvilág mellett döntöttél, ez feloldozott engem is.

Perselus meg sem várta, hogy kedvese reagálhasson az elhangzottakra, mert nem akart mást, mint újra érezni a fiút magán. Ezért a tőle telhető legóvatosabban de mégis kellő gyorsasággal rántotta vissza a Tavaszistent az általa alkotott virágtengerbe, aminek az eredménye egy boldog, csilingelő kacaj lett. Az Alvilág Ura néhány pillanatig gyönyörködött szerelme fenséges szépségében, mielőtt újra bezárta volna ajkaik közötti távolságot, ám ezúttal olyan szenvedéllyel és odaadással, amelyet a fiatalabb megérdemelt. Nem akart túl heves lenni máris, de képtelen volt uralkodni magán egy ilyen élmény után. Úgy gondolta, hogy szavak helyet tettekkel tudja legtökéletesebben kifejezni háláját és odaadását. Ám mielőtt túlságosan belemerülhetett volna Harry forró és édes szájába, a fiatalabb kissé elhúzódott tőle, és sűrű szénfekete szempillái alól smaragdjai aggódva csillantak meg.

- Persh-pershelus… a többiek, a többi isten… Mit fog ehhez szólni?

Hiába volt elképesztően izgatott hogy újra a férfi karjai között lehet, egyre csak növekvő aggodalmát mégsem tudta teljesen háttérbe szorítani, akárhogyan is próbálkozott. Egy pillanatig sem számított arra, hogy egy apró döntésének ekkora következménye lehet. Természetesen hihetetlenül boldog volt, hogy Hades végre szabad, és megmutathatja neki azt a világot amit ő ismert: a tavaszi napfényben fürdő réteket, a nyári búza illatát, a naplementében gondtalanul játszó őzcsordát és a napfelkeltét a tó partján. Mindezek olyan élményeket rejtettek magukban amiket teljes szívéből át akart élni a férfi mellett. Egy egész örökkévalóság várt rá, valaki mellett aki szereti őt és akit ő is viszont szeret. Ez volt minden kívánsága az élettől, ami most teljesülni látszik. De addig nem volt képes erre gondolni amíg nem tisztázták, hogy ez milyen hatással lesz a világra, amelyben élnek.

- Ahhoz, hogy többé nem vagyok az alvilághoz kötve, vagy ahhoz, hogy engem választottál társadul?

- Mindenhez.

- Nem érdekel. Soha senki más nem érdekelt rajtad kívül, kedvesem.

- Szeretem, ha így szólítasz.

- Tudom. Én is szeretem, ha így szólíthatlak. Annyi évet vártam erre.

- És apám?

- Apáddal beszélni fogok mihamarabb. De nem ma és nem most.

- Mi van, ha nem enged el. Ha harcolni fog.

- Harcolni fog, ne legyen kétséged. Ahogy afelől se legyen, hogy a csatát én fogom megnyerni, mert nekem van valamim, ami neki nincsen.

- Micsoda?

- Te.

Hades hirtelen ötlettől vezérelve felült, majd a lehető legóvatosabban leszakított egy szál nárciszt, és mintegy próba képpen, kedvese felé nyújtotta.
Volt egy elmélete, amelyet tesztelni akart. És ha igaza van, akkor az olyan megrendíthetetlen érv lesz szerelmük helyessége mellett, amelyet egyetlen szó sem tud felülmúlni.

- Óh Pers… egy szál virág nem fogja csitítani apám indulatait ellened.

- Ez a virág így ahogy van, még nem….

Persephone meglepetéssel vegyes csodálattal figyelte, amint az idősebb isten megbűvöli kezében tartott a nárciszt, ami átvéve a férfi különleges, sötét mágiáját mostmár pontosan úgy kezd el ragyogni, és pulzálni mint az eredeti, Alvilágban készített Holdvirágok.

- Próbáld meg.

Perselus kitartott elképzelése mellett és egy újabb frissen szakított nárciszt nyújtott a tavaszisten felé, arra ösztönözve őt, hogy kipróbálja ugyan úgy megbűvölni a kis növényt ahogy ő tette.

- Már számtalanszor próbáltam, tegnap este is, és sosem sikerült. Azt mondtad, hogy a varázslatom azért nem működik, mert az alkotóelemek az alvilághoz tartoznak.

- Ez így van. De azért tégy egy próbát a kedvemért. Csak gondolj arra, hogy mit szeretnél, hogyan nézzen ki a virág. Így szoktál teremteni, ugye?

- Igen.

- Tegyél egy próbát, kérlek.

- Rendben.

Persephone óvatosán elvette a feléje nyújtott teremtményét, és megkísérelte azt, amit ezelőtt már százezerszer: olyan csodát alkotni, mint a sejtelmes Holdvirág. Arra gondolt, hogy mennyire szép és fenséges lenne tőle a már így is majdnem tökéletes nárcisz, és mennyire szeretné látni úgy ragyogni. Hogy ez tenné teljessé: az összeolvadás. Ahogy az ő életét is és Hades tette teljessé. És ekkor megtörtént az, ami eddig a pillanatig még soha sem. A nárcisz szirmai szépen lassan ragyogni kezdtek percről percre erősebbé válva még el nem érték azt a különös pulzáló intenzitást amely eddig csak a Holdvirágok sajátja volt.

- SIKERÜLT! Minden halandó életére, tényleg sikerült!

- Bizony. Látod, ez az, ami majd meggyőzi apádat is.

- Az, hogy képes vagyok virágokat egybeolvasztani? Ez nem újdonság neki.

- Nem kedvesem, az, hogy képes vagy arra, amire eddig csak én voltam: irányítani tudod az Alvilág mágiáját is.

A következő rész tartalmából:

20. rész - Varázslatos utazás

Persephone először láthatja saját szemével új otthonát, az Alvilágot, és a hely magiája azonnal kapcsolatba lép az övével.

Ha tényleg tetszett a fejezet, és szereted az írásaimat, kérlek nyomj rá egy vote-ot! Ha pedig van kedved, hagyj egy kommentet is.
A voteolás segít abban hogy több emberhez eljussanak a könyveim és így még többet tudjak írni, posztolni nektek ide wattpadra!
Köszönöm!

Ha tetszett, és szeretnél még tőlem exkluzív - Wattpadon nem elérhető - tartalmat olvasni a jövőben, dobj egy emailt és felveszlek a VIP listámrra!

Email cím: [email protected]

Tárgy: VIP lista jelentkezés

Feltételek: betöltötted a 16 életévedet

Mivel fogsz találkozni VIP Email listán, ha jelentkezel?

• Exkluzív, máshol nem olvasható novellák és könyvek.

• Információk és kulisszatitkok a készülő és folyamatban lévő könyveimről.

• Extra fejezetek és kiegészítések a Wattpadon is olvasható történetekhez.

• Fanartok, illetve illusztrációk a könyveimhez.

Ha pedig szeretnél hamar értesülni a hírekről, csatlakozz az instagram közösségünkhöz!

Instagram: victoria_w_knight

Mit találsz instán?

• Extra információkat és tartalmak at érhetsz el a jelenlegi és a jövőbeli a könyveimről.

• Betekinthetsz a háttérmunkálatokba és részt vehetsz a szavazásokon

• Edukációs posztokat olvashatsz az erotikus regényekkel és az LMBTQ közösséggel kapcsolatban.

• Megismerheted az írói lét minden szépségét és nehézségét.

• Része lehetsz egy biztonságos közösségnek, ahol mindenki szabadon lehet önmaga.