Harry gondolkodás nélkül, boldogan tette, amit az idősebb kért tőle, és sűrű fekete szempillái egy pillant alatt csukódta le, miközben szívverése újra egyre gyorsabb tempóra kapcsolt. Egészen úgy érezte, hogy szinte már meggyullad a vágytól és attól kezdett tartani, hogy élve fog elégni, mert ereiben nem is vér, hanem tűz kezdett áramlani. Annyira felizgatták a férfi szavai és a mögöttük rejlő ígéretek, hogy alig tudott egyáltalán egyhelyben maradni és nem fészkelődni izgalmában. Nagyon kíváncsi volt, hogy vajon mit tervez az Alivég istene, de bármi legyen is az, abban biztos volt, hogy elképesztően élvezni fogja. Túl volt már azon a ponton, hogy bármi is érdekelje a férfin és a saját szenvedélyén kívül és már nem hallott mást, csupán saját vágyának lüktető visszahangját a fülében. Jóformán semmit sem érzékelt a külvilágból és csak remélni merte, hogy senki vagy semmi sem fogja meglátni őket itt a holdfényes rét kellős közepén. De elmélyét már túlságosan is beborította a vágy és az izgatottság sűrű, lila ködje ahhoz, hogy képes legyen érdemben aggódni ilyenek miatt.

És amint megérezte az idősebb isten tenyereit, ahogyan kutatóan becsuszanak a tunikája alá, örömében hangosan felnyögött és megpróbált még közelebb férkőzni a sötét istenhez. Ám a férfi szinte azonnal elhúzódott tőle, olyan gyorsan, hogy még alkalma sem volt kiélvezni Perselus érintését. Még egy panaszos sóhajra sem futotta tőle, de máris egy forró tenyér takarta be ajkait, majd pedig újra érezte Hades forró leheletét a fülét csiklandozni.

- Halkabban kedvesem, különben idecsődíted a fél erdőt, és akkor megnézhetjük magunkat.

- Sa-sahjnálom. Csak annyira izgatott vagyok.

- Tudom. És bármennyire is vágyom hallani azt az édes hangodat, most egy kicsit csendesebben kell lenned, rendben? Nem szeretném idejekorán felhívni magunkra a figyelmet. És ha felkiabálod az alvó erdőt, akkor ez nagyon nehéz lesz.

- Rendbe. Igyekszem. Csak folytasd kérlek.

A tavaszisten megkönnyebbültén felsóhajtott, amikor az idősebb tenyerei újra becsúsztak a tunikája alá, de ezúttal gyengéden feltolták a lágy len anyagot, kiszabadítva a teljes mellkasát, és persze ágyékát is. Harry egy szempillantás alatt elöntötte a pír, amely úgy kúszott végig orcájától egészen a mellkasáig akárcsak Aphrodité tűzvörös rózsabokrai kúsztak végig az Olympos árnyas pavilonjain. Sosem látta még senki meztelenül a nimfanővérein kívül… és egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy vajon tetszik-e az Alvilág istenének a látvány. Bele sem gondolva, hogy mit tesz, megszegte a kapott utastást és szemei szinte kipattantak. Aggódva kutatni kezdte a sötét isten márványszín arcát, és éjsötét szemeit. De azokban a kútmély szemekben nem látott mást, mint teljes elragadtatást, végtelen csodálataot és a forró vágy heves szikráit. Persephone ajkai közül egy boldog sóhaj szalad ki.

- Elragadó vagy, kedvesem. Tökéletes. Csukd vissza a szemed.

- Perselus…

Harry ismét tette, amit kértek tőle, de ezúttal már jóval nagyobb magabiztossággal. Imádta az érzést, hogy az idősebb férfi ekkora szenvedéllyel nézett rá. Ettől a mellkasa furcsán szorítani kezdett a gyomra pedig eddig ismeretlen görcsbe rándult, testét pedig finom remegés kezdte rázni. Ösztönösen tudta, hogy több volt ez, mint a szimpla izgalom okozta tünetek.

De még mielőtt mélyebben belemerülhetett volna saját teste reakcióink értelmezésébe, torkát ismételten egy – az eddigieknél is jóval hangosabb – kéjsikoly hagyta el, amint a férfi forró szája megérintette a hasát és egy nagyon profi, kutató nyelv kalandozásra indult a testén, nedves bélyegeket hagyva melaszos bőrén. Ám ezúttal az idősebb nem szakította meg felfedező útját, csupán egyik tenyerével gyöngéd mégis határozott szorítással befedte ajkait. És nagyon úgy tűn, hogy nem is szándékozik többé elmozdítani onnan tenyerét. Ajkai folyamatosan és szisztematikusan jártak a testén, egyre lejjebb haladva, miközben nedves, forró csókokat és lilás szívásnyomokat hagytak maguk után, gondosan ügyelve arra, hogy a fiú egyetlen porcikája se maradjon ki a fantasztikus kényeztetésből. Harry pedig úgy érezte, hogy mindez máris kezd túl sok lenni számára, és hímtagja vészesen lüktetni kezdett, mindenfajta érintés nélkül is, elméje pedig egyre zavarosabbá és ködösebbé kezdett válni, teste pedig az engedélye nélkül kezdett működni. Legalábbis úgy érete, hogy többé nincsen kontrollja a saját tettei felett, mert Hades alapos ingerlése minden eszét elvette. Kezeivel egy csöppet sem finoman mart bele az Alvilág istenének szénfekete fürtjeibe, miközben háta felívelt, még intenzívebb kontaktust keresve a férfi ingerlő, kényeztető ajkaival. Perselus mindenhol beborította csókokkal a mellkasától kezdve az alhasáig, de az ágyékát látszólag szándékosan kerülte. Ez pedig elmondhatatlan frusztrációval töltöttel el a fiatal tavaszistent.

Amikor megérezte a hajában a görcsösen kapaszkodó ujjakat, Perselus nem tudott uralkodni magán és ajkait elhagyta egy elégedett, birtokló morgás. Imádta, hogy a fiú ennyire készen van ennyire kevés kontaktustól is, és a bőrének selymes puhasága, édes, barackos – mézes illata szinte megrészegítette. De minden maradék erejét összeszedve, kényszerítette magát, hogy tudatosan elnyomja saját sóvárgását és még csak véletlenül se fordítson egy pillanatnyi figyelmet sem saját tomboló szükségének. Teljes mértékben a fiúra, és az ő élvezetére akart koncentrálni. Jól tudta, hogy a tapasztalatlanságából fakadóan a fiatal tavaszistent nem lesz nehéz kielégíteni, így már nem kell sokáig türtőztetnie magát. De mivel vészesen fogyatkozni látszott az önuralma, úgy határozott, hogy muszáj lesz hamarabb nekifognia a terve második részéhez, mert félő volt, hogy ennél több ingerlést ő maga sem bírna ki, és nem akarta megkockáztatni hogy esetleg teljesen elveszítse önuralmát.

Harry megdöbbenten felzihált és majdnem a szemeit is kinyitotta, amikor a férfi tenyerének nyomása egyszeriben megszűnt, és egy furcsa, de mégis ismerős érintést érzett, amely először lágyan cirógatta ajkait, majd pedig teljesen átfogta azokat... Úgy sejtette, hogy a Holdvirág szírmaihoz hasonló indák, vagy maguk a Holdvirág levelei csavarodnak ajkai köré, lágyan megakadályozva, hogy egyetlen hang is kiszökjön a torkán. Harry úgy találta, hogy ez valóban szükséges óvintézkedés volt az idősebb isten részéről, ugyanis tényleg képtelen volt koordinálni a torkából egyre gyakrabban és hangosabban feltörő nyögéseket, sóhajokat és apró neszeket. És pillanatokon belül rájött, hogy nagyon is szükség volt azokra az indákra az ajka körül, ugyanis amint megérezte, hogy a férfi újra egyre hűvösebbé váló ajkai a combjai belsejére tapadtak, ingerlően közel – de mégsem eléggé közel – az ágyékához, sikoltani támadt kedve. Meg is tette volna, hogyha lett volna rá lehetősége. De így csak vonaglani kezdett a férfi kényeztetése alatt és megpróbálta combjait még közelebb nyomni a férfi ajkaihoz, hogy még több kényeztetésben legyen része. Halványan érezte, ahogy az idősebb isten elégedett mosolyra húzza ajkait, de szinte azonnal egy forró, nedves és elképesztően tehetséges nyelv vette birtokba a finom bőrét. Még sosem érintette meg őt így – ennyire intimen – senki, és Harry még magának sem szerzett még soha örömet ilyen formán. Ennek következtében idegvégződései eleve hiperérzékenyek voltak, és nem telt bele két percbe, hogy teljesen feladja a harcot a korai orgazmus elleni küzdelemben. Ennyi új inger és élmény mégiscsak túl sok volt egyetlen éjszakára… másodpercek alatt élvezett el, és még az ajka köré fonódó indák sem tudták megakadályozni, hogy egy apró sikítás elhagyja a torkát. Élete első orgazmusa villámcsapás szerűen vágott át a testén, teljes egészében remegésre késztetve azt… Harry úgy érezte, mint aki egy másik dimenzióba került volna, az elmélyében pedig tiszta, fehér köd uralkodott. Ujjai ösztönösen kapaszkodtak újfent a férfi hollószín fürtjeibe mintegy támaszt keresve, és teste teljesen megfeszült az új élmény hatására. Percekig nem is érzékelte a külvilágot semmilyen szinten…
Amikor pedig kellően kitisztult már a tudata, hogy képes legyen legalább minimális gondolkodásra, a felismerés úgy vágott árt rajta, akár csak a percekkel ezelőtti orgazmusa.

- T-te?

Harry remélte, hogy a férfi ennyiből is érteni fogja, hogy mit kérdez, mert jelenleg ennél összetettebben nem tudott megnyilvánulni. A hangja így is nagyon gyenge és fátyolos volt.

- Velem most ne foglalkozz, kedvesem. Nekem a te örömöd az első. Jól esett?

- Igen, fantasztikus volt. Köszönöm, Perselus. De… de ez így nem jó.

- Majd holnap éjjel én is megkapom, mire vágyok. Most pedig pihenj, Harry.

-Nincs kedvem aludni. Nem maradsz még egy kicsit?

- Szeretnék, de fogytán van az időnk, kedvesem…. Mindjárt hajnalodik. Nem maradhatok.

- Ez annyira igazságtalan… Alig várom, hogy holnap újra lássalak és elvigyél magadhoz!

- Sietni fogok, ígérem. Már sötétedéssel itt leszek.

- Rendben....