Még mielőtt befejezhette volna a mondatot, Harry máris érezte, amint a sötét isten lassan közelebb hajol hozzá, és először mintegy próbaképpen, egy apró, leheletfinom puszit ad a szája sarkára. Olyan gyöngéd érintés volt, hogy Persephone alig érezte, mégis teljesen megborzongott tőle. Amikor pedig a férfi látta a minden kétséget kizárólag pozitív reakcióját, jéghideg ajkait lassan az övéire illesztette. Harry pedig meglepetésében halkan felnyögött. Ez az egész minden várakozását teljességgel felülmúlta. Hiába is tagadta volna, már rengetegszer ábrándozott arról, hogy vajon milyen érzés lehet ennyire intim közelségbe kerülni valakivel… És erényesség ide vagy oda, már nagyon vágyott rá, hogy egyszer ő is átélhesse azt, amiről eddig csak történetekben, és a barátai elbeszélésében hallott. Hogy végre megkaphassa élete első csókját. De nem számított rá, hogy ennyire megrázó élmény lesz… Perselus egészen gyengéden mozgatta ajkait, és szinte már nem is tapasztalta azt a különös, jeges hideget, ami minduntalan áradt a férfiből. Ahogy az idősebb isten egyre intenzívebben és alaposabban vette birokba ajkait, úgy érzete, hogy egész testét elönti valami furcsa bizsergető érzés, amely lassan kúszik végig a gerince mentén, és a szíve olyan heves tempóra kapcsolt, mintha csak ki akarna szabadulni bordakosarai fogságából. Torkában egy szorító érzelem gombóc nőtt, ami azzal fenyegetett, hogy hamarosan elszabadulhat és már nem egészen tudta kontrollálni a saját teste reakcióit. Ösztönösen simult méginkább a férfi karjai közé, és próbált olyan közel férkőzni hozzá, amennyire csak lehetséges volt. Hiába ült az Alvilág istenének ölében, még ez a közelség sem volt elég számára. Úgy érezte, hogy jelen helyzetben semmi sem lenne elég közel…

Ha nem lett volna ennyire izgatott az új, eddig ismeretlen tapasztalatok miatt, akkor bizonyára elkezdett volna aggódni, hogy vajon mindet a megfelelő módon csinál-e, de jelen helyzetben még arra sem volt agyi kapacitása hogy megrendszabályozza remegő testét. Emellett egészen biztos volt benne, hogy Perselus tudja, hogy mennyire tapasztalatlan, és valahol egész mélyen azt sejtette, hogy ez egy csöppet sem zavarja az Alvilág istenét. Sőt, valahol úgy gondolta, hogy ez az egész így helyes. Ő a férfihez tartozik… ők egymáshoz tartoznak. A sorsuk fonalai egy ponton – ezen a ponton – egybefonódnak, és ez az, amire mindig is várt, noha soha nem tudta megfogalmazni vágyát tisztán és egyértelműen. De ez volt az, amiért még véletlenül sem engedett soha senki közeledésének. Habár akkor még nem tudta, de érezte, hogy ennek így kell történnie, és az ő első alkalmát Alvilág sötét istenének karjai közt kell átélnie. Minden lehetséges értelemben. És Harry úgy érezte, egy pillanatig sem bánta meg, hogy eddig várt erre… mert minden pillanatnyi sóvárgást és vágyakozást megért ez a finom, odaadó csók.

Ám néhány pillanat múlva, amikor az Alvilág istene gyengéden, mégis kellő erővel beleharapott az alsó ajkába, Harry meglepetten felzihált. Ez már határozottan valami egészen más volt…. Az idősebb pedig mintha csak erre várt volna, azonnal minden helyet elfoglalt a nyelvével a fiú szájában és a tavaszisten majd elájult a hirtelen jött szenzációtól… a férfi nyelve vadul tombolt a szájában és Harry aprót nyögött a fantasztikus érzésre. Hades íze semmihez sem foghatóan különleges volt és a fiatal istennek még az Olympos-i ambróziánál is jobban ízlett. Fűszeres és forró volt, szinte csípős, de mégis volt benne egy édes, vaníliás tónus… és olyan részegítő, akár csak a halandók borai. Harry úgy gondolta, hogy ez valami olyan, amit nagyon szívesen ízlelne meg minden egyes nap… egészen függőséget okozónak találta a férfi csókját. Nem is gondolta volna, hogy lesz valami, amit még a férfi illatánál is jobban fog szeretni. De a csókjának íze határozottan ilyen volt.

Az idősebb olyan szenvedélyesen kezdte el csókolni, hogy Harrynek meg kellett kapaszkodnia a férfi erős vállaiba, hogy le ne boruljon az öléből. Egyértelműen nem tudott lépést tartani a Hades-sal, aki most látszólag tízezerszeres tempóra kapcsolt, ami a csók intenzitását illette. Az eddigi óvatos, puhatolózó gyengédségnek nyoma sem maradt… helyét átvette egy hihetetlenül forró hevesség, és vad szenvedély ami olyan élénken áradt a férfiből, amit Harry alig tudott feldolgozni. Szinte maga is érezte a férfi vágyát iránta, és ez olyan elsöprő volt, mint egy vad hurrikán. Tapasztalatlanságából fakadóan a tavaszisten úgy érezte, hogy minden túl gyorsan, és hirtelen történik ahhoz, hogy reagálni tudjon. Egy ideig csak kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba, miközben igyekezett felvenni az idősebb heves ritmusát és valahogyan idomulni tomboló szükségéhez. Eltartott néhány percig, de végül nem vallott kudarcot és képes volt viszonozni a kapott kényeztetést. Óvatosan rásimította nyelvét a férfi birtokló nyelvére, aminek következtében Perselus hangosan felnyögött. A fiatal tavaszisten pedig elégedetten belemosolygott a csókba.  Hades karjai szinte satuszerűen szorultak derekára, és olyanerővel szorította magához, hogy Harry egy pillanatig azt hitte, a férfi egybe akarja olvasztani testüket. Na nem mintha panaszkodott volna emiatt, mert nagyon is tetszett neki ez a közelség. És végre eléggé magabiztosnak érezte magát ahhoz, hogy viszonozva a kapott simogatásokat, és ő is felfedező útra induljon a férfi testén. Alig várta, hogy minden porcikáját megismerhesse, de pozíciójukból kifolyólag jelenleg eléggé korlátozottak voltak a lehetősége. Így miközben csókjuk egy pillanatra sem hagyott alább a hevességéből, kissé hátrébb csúszott a férfi ölében, de csak annyira, hogy kezei beférjenek testük közé. Harry puha tenyerei lecsúsztak a férfi széles mellkasára, és a vastag, éjfekete szövetanyagra simulnak. De még az erős anyagon keresztül is tisztán érezte, Hades feszes mellizmait tenyere alatt, és mostanra már egészen melegnek érződött a férfi jeges bőre. Csak elképzelni tudta, hogy mennyire csodásan mutathat az idősebbik erős, szálkás teste a fekete anyagok takarása nélkül, és hogy a hófehér bőrét milyen gyönyörűen kiemelné a sápadt holdfény. A vágy, hogy mindezt lássa olyan hevesen tört rá, hogy szinte villámcsapásként futott keresztül gerincén, erős remegésre késztetve a már így is elgyötört izmait.

A férfi mindezt megérezve finomabbra vette csókjuk intenzitását, majd néhány pillanat múlva meg is szakította azt, egy gyengéd, mégis félreérthetetlenül birtokló harapással zárva első csókjukat. Harry pedig szinte felsírt a hiánytól, amit a férfi szája hagyott maga után. De szerencsére karjai továbbra is ugyan olyan szorosan feszültek a dereka körül mint korábban és látszólag nem is szándékozott még elengedni. És a fiatalabb is pontosan ugyan így volt ezzel… tenyerét továbbra sem mozdította el Perselus mellkasáról, sőt, minden bátorságát összeszedve még lejjebb is csúsztatta tenyereit a férfi hasa irányába. Közben pedig bosszúsan fujtatott egy aprót a zavaró szövetanyag vastagsága miatt. Sajnos a férfi tunikája teljesen zárt volt és emiatt jelenleg esélye sem volt érezni a férfi bőrét a tenyere alatt, bármennyire is szerette volna.
- Felmelegedtél…

- Felmelegítettél.

- Oh…

- Finom volt, kedvesem?

- Igen, imádtam. Köszönöm. De…

- De?

- Zavar a tunikád. Olyan vastag… nem érezlek miatta, pedig meg akarlak érinteni. És azt akarom, hogy te is megérints.

- Harry!!!!

Minden olyan gyorsan történet, hogy a fiatal tavaszisten fel sem tudta fogni, csak azt érezte, hogy másodpercek leforgása alatt már a friss, puha fű simul a hátához és egy nehéz, forró test takarja be az övét.