- Miért nem jöttél korábban? Miért csak most kerestél meg?

A kérdést hallva Perselus boldogan elmosolyodott, majd ismét kísérletet tett, hogy újra közelebb húzódjon a fiatal istenhez, aki miután látta szándékát, ezúttal maga volt az, aki ismételten mellé kucorodott. És Perselus meg mert volna rá esküdni, hogy ez alkalommal még szorosabban préselte hozzá kecses, mézbarna combjait,  gyönyörű smaragdjai élénken csillogtak az izgatottságtól, és ajkai kissé elnyiltak, olyan élénken koncentrált az idősebb férfire.

- Biztos akartam lenni abban, hogy apád figyelme már kellően lankadt. Különben esélyem sem lett volna a közeledbe kerülni. Éjjel nappal figyeltetett téged a nimfákkal és más istenekkel, sőt még a félistenek némelyikével is. Többen jelentettek neki, mint magának Zeusnak…

- Apám… megfigyelt engem?

Harry ezen információ hallatán értetlenül összehúzta a szemöldökét, és döbbenetében még a száját is eltátotta. Soha nem vette észre, hogy bárki is figyelte volna… de ha teljesen őszinte szeretett volna lenni saját magával, akkor nem tartotta valószínűtlennek hogy az apja képes lett volna erre. Pláne, ha az apja lobbanékony természetére vagy féktelenül heves reakcióira gondolt Hades-al kapcsolatban.

- Igen. Mostanra hagyott csak alább ezzel. Ezért nem jöttem korábban.

- Nem mintha annyira meg lennék lepve… tudod kiskoromban kvázi kiképzést tartott arra az esetre, ha felkeresel, vagy találkozunk. Volt, hogy napokon át gyakoroltuk, hogyan tudom megvédeni magamat tőled. És egész gyermekkoromban, sőt egészen a közelmúltig, minden adandó alkalommal meg kellett hallgatnom, hogy mennyire gonosz vagy és milyen borzalmas hely az Alvilág.

- Ezen pedig én nem vagyok meglepve. Apád azt hihette, hogy el akarlak majd rabolni.

- És el akartál?

Harry maga is meglepődött azon, hogy ez a kérdés nem csak hogy ilyen könnyedén hagyta el az ajkait, de ennyire… kétértelműen is. Egészen úgy hangzott, még a saját maga számára is, hogy nyíltan flörtölést kezdeményezett. Pedig nem ez volt a szándéka… vagyis tudatosan egészen biztosan nem. Zavarában még bele is pirult saját bátorságába és gondolatba hogy milyen lett volna, ha Hades elrabolja őt. Valahogy még ezt sem tartotta félelmetes gondolatnak. Egyszerűen nem tudta elképzelni a mellette olyan nyugodtan ülő férfiról, hogy képes lenne neki ártani. Így az elrablás gondolata is inkább volt az elméjében romantikus természetű mintsem veszedelmes, ahogy annak illet volna lennie. Így jobbnak látta lesütni a pillantását és nem az idősebbre nézni. Nem is igazán tudta, hogyan érezne azzal kapcsolatban, ha a férfi igenlő választ adna. Miután Perselus elmesélte első találkozásuk történetét, már egészen biztos volt benne, hogy a férfinek eszébe juthatott ez a lehetőség is. Már csak azért is, mert nem lehetett biztos abban, hogy Demeter eltökéltsége és figyelme valaha is kellően megkopik ahhoz, hogy találkozásuk ne váltson ki potenciálisan egy istenek közti háborúskodást.

- Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, kedvesem. De semmi esetre sem akartalak kényszeríteni semmire. És úgy véltem, nincsen rá szükség… már ha az első találkozásunkból indulok ki. Így inkább úgy döntöttem, türelmes leszek és kivárom, amíg apád figyelme lankad, és hivatalosan is be tudok neked mutatkozni. Egészen a tegnapi napig csupán távolról tartottalak szemmel, és vártam… és persze elkészítettem az ajándékod.

- Az ajándékom?

Harry csak ekkor vette észre, hogy körülöttük a sötétzöld fűben Holdvirágok tucatjai kezdenek nyílni, boldogan sütkérezve az ezüstös holdfényben. Mind különböző méretű volt, voltak amik egészen hatalmasak, emberfej méretűek, és voltak egészen apró, nefelejcs nagyságúak is. A legtöbbjük olyan éjfekete színben irizált élénken szikrázó lila belsővel, mint az a példány, amit először látott meg, két nappal ezelőtt. Ám voltak köztük eddig még sosem látott, csillogó szirmú sötétkékek és sötétzöldek is szintén lila belsővel, illetve jópár lila virág is, melyek közepe ezüstösen fénylett.

A fiatal tavaszisten ajakaira hatalmas mosoly szalad fel a szemkápráztató virágtenger látványára, és olyan boldogan ugrott az idősebbik nyakába, hogy maga is megdöbbent reakciójának hevességén. De ezúttal a férfi karjai szinte reflexszerűen fonódtak köré, és vonták őt szoros ölelésbe. A fiú ösztönösen belefúrta orrát az idősebb szabadon lévő nyakhajlatába és mélyen belélegezte a mámorítóan pézsmás, szinte forró illatot, amely úgy simogatta a lelkét, mint semmi más eddigi élete folyamán. Minden alkalommal, amikor megérezte Hades természetes illatát, olyan megmagyarázhatatlan belső melegség árasztotta el, ami egészen szokatlan volt. És mindenképpen függőséget okozó… minél többet érezte, annál többre vágyott belőle. Még sosem érzett semmit ennyire megnyugtatónak.

De még mielőtt jobban elmerülhetett volna a kellemes érzésben, Harry érezte, hogy a férfi karjai kissé meglazultak a dereka körül, és az idősebb óvatosan rásimította egyik hatalmas tenyerét a jobb combjára kissé megemelve azt. A fiatalabb érdeklődve engedelmeskedett a szelíd ösztönzésnek és közben kíváncsian figyelte, hogy mi a férfi terve. Ám amikor Hades átemelte a combjait a saját dereka felett, Harry hamar megértette, hogy mit szeretne tőle a másik és több mint odaadóan helyezte magát kényelembe az Alvilág istenének ölében. Minden gátlását teljességgel nélkülözve olyan szorosan simult a férfi ágyékához fenekével amennyire csak tudott, és közben igyekezett egyenletesen tartani lélegzetvételeit, de ez nem bizonyult valami egyszerű feladatnak ebben a helyzetben. Harry szíve egyre hevesebb tempóra kapcsolt, mellkasa pedig szinte már - már szorítani kezdett és egész teste szokatlanul forrónak érződött.

- Te akkor adtál nekem egy virágot…. És úgy gondoltam, hogy én is adni szeretnék neked egyet. Ezért alkottam mega Holdvirágokat. Hogy majd egyszer, amikor eljövök hozzád, örömödet leld benne és gyönyörködj a szépségükben. Ahogy én attól a naptól kezdve folyamatosan gyönyörködök benned.

Az egész szituáció olyan izgatott kíváncsisággal töltötte el a tavaszistent, amely gyakorlatilag kikapcsolt minden logikus gondolatot az elméjében és teljesen átadta magát az eddig ismeretlen, ösztöne irányította vágyainak. Így gyakorlatilg képtelen volt érdemben válaszolni a férfi csodálatos vallomására, mert egyszerűen a szavak nem rendeződtek mondatokká az elméjében, bárhogyan is próbálkozott.

Túlságosan lekötötte elméjét az eddig ismeretlen fizikai érintések tömkelege. A másik szilárd teste az övé alatt. Mindent akart, amit Perselus hajlandó volt neki adni és egyre jobban úgy érezte, hogy ezúttal valami olyasmiben lehet része, amire már nagyon hosszú ideje vágyott. Ahogy egy pillanatra újra a virágokra fordította csillogó zöld tekintetét,  realizálódott benne a felismerés, hogy a férfi megszegte előző este tett alkujukat. Nem hogy csak nem kért csókot a virágokért cserébe, de nem csupán egyetlen virág pompázott körülöttük, hanem több tucatnyi. Ami egyértelműen azt jelentette, hogy most nem csupán egy nyakcsók lesz az ára mindezen szépségeknek… ezúttal a férfi többet szeretne kapni. És Harry több mint biztos volt abban, hogy készséggel fogja megfizetni azt az árat, amelyet a sötét isten kér majd tőle a virágokért cserébe.

- Azt mondtad tegnap, hogy csókért cserébe adsz nekem virágot.

- Így van.

- De ez itt vagy öt-hat tucat virág.

- Pontosan…

- Szóval, mennyi csókot vársz ezért cserébe?

- Csak egyet. Ide.

Az idősebb isten olyan gyengéden érintette meg ajkait jobb mutatóujjával, hogy Harry egész testében megremegett a férfi ölében. És ennek a remegésnek vajmi kevés köze volt Hades ténylegesen egyre hidegebbé váló érintéséhez… Hiszen az ifjú tavaszisten csak most realizálta, hogy mindez ténylegesen meg fog történni. Végre megkapja élete első, igazi csókját. Mindig is álmodozott az első csókjáról – melyik fiatal isten ne tenné – de eddig a pillanatig soha sem volt olyan, hogy ténylegesen vágyott is volna rá… hogy lett volna bárki, akár isten, félisten vagy halandó, akinek kívánta volna a csókját. De most, az Alvilág istenének ölében ülve semmi más vágya nem volt ezen a világon mint az, hogy a férfi nyelve vegye először birtokba a száját és a sötét isten legyen az első, akinek a csókját megízleli. Már csak a gondolatba is beleszédült, és tekintete ösztönösen vándorolt az idősebb keskeny ajkaira.

- Akarod, hogy megcsókoljalak, Harry?

- Oh igen… mióta megláttalak, csak ezt akarom.