Leírás:
A Griffendéles egy vita során véletlenül rátapint - szó szerint - Piton professzor gyenge pontjára...
Figyelmeztetések:
(icinyke-picinyke) BDSM
Semmi komoly, de ki kell raknom.

Amikor Harry elsőnek megtette, csupán a véletlen műve volt.

Éppen egy kiadós veszekedés közepén voltak, és torkuk szakadtából ordítottak egymással, mint általában mindig, az ilyen vitáik során. Harry rendkívül frusztrált és ideges volt, mert a férfi még mindig, ennyi idő után is, ÁLLANDÓAN felemlegette az apját, és mindazt, amit ő képviselt a szemében... Holott egyáltalán nem is hasonlít rá! És Harry nem is akarta, hogy bárki azt gondolja - főként Piton - hogy bármiben is hasonlítana James Potterre! Mert ez nem így volt. Az apja nem volt jó ember, és ő pedig nem volt az apja!
Egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy a férfi miért látja még mindig az apját benne. Pedig annyi mindenen keresztülmentek együtt a háború alatt, megmentették egymás életét és a férfi tudta, hogy ő tisztában van az emlékeivel. Mindazzal, ami az anyjához és azzal is, ami az apjához kapcsolódott. Mert odaadata neki... megbízott benne, és amikor azt hitte itt a vég, még fontosnak tartotta azt, hogy Harry megértse, hogy miért. Hogy lássa, a férfi végig mellette állt. Hogy érezze, fontos volt neki. Mert az volt, erre Harry még Élőhalál eszenciát is mert volna inni... ennyi évig ilyen vehemensen védelmezni valakit nem lehet csupán egy húsz éves, halvány emlékképbe kapaszkodva. Nem, itt többről volt szó. Tudta, hogy a férfi időközben megkedvelte, és már nem Lilyért, hanem ÉRTE tette, amit tett. És ennek ellenére, amint a háború visszhangjainak lecsengésével visszatért az iskolába a hetedév befejezésére, a férfi úgy tett, mintha semmi sem változott volna közöttük. Mintha az előző év meg sem történt volna. Pedig Piton is jól tudta, hogy egymás nélkül nem tudták volna végig csinálni, és legyőzni Voldemortot... de a háború után a férfi elvonult, és nem volt hajlandó még vele sem beszélni. Aztán amikor újra felbukkant és ismételten elkezdett az iskolában tanítani, Harry elképesztően boldog volt, mert végre rendezhetik a kapcsolatukat, és végre elmondhatja a másiknak, hogy mennyire hálás neki. És hogy kezdjék újra. Ő nyitni akart a férfi felé, mert már látta, hogy ki is ő valójában... bármennyire is titkolni kívánta volna a volt halálfaló. Senki - még Dumbledore sem - tett annyit a győzelemért, és érte, mint Piton. De az öröme nem tartott soká, ugyanis amikor a férfi visszatért, ridegebb és elutasítóbb volt vele, mint valaha. Harry pedig nem értette, miért. Mit tett? Miért bántja megint a férfi? De nem tudott mit tenni, csupán elviselni. És reménykedni... Az első hetekben éjszakákat sírt végig, mert annyira rosszul érintette a Bájitalmester kemény elutasítása. Ő azt hitte, hogy végleg megváltozott köztük valami... mert benne igen is megváltozott. Szeretett volna igazán közel kerülni az idősebbhez, de erre már nem igen látott lehetőséget.
Hiszen újra csak ott voltak, ahonnan kezdték... Újra csak üvölteni voltak képesek egymással.

És most, amikor a féktelen vita hevében, a férfi a gyönyörű, hosszú ujjaival ráfogott a talárjára és majdnem a teljes erejével a pince nyirkos kőfalához vágta, Harrynek még a légzése is elakadt ijedtében. Soha nem látt a még így kikelni magából a másikat, pedig volt már számtalan nézeteltérésük. De ez most valahogy más volt... Ahogy a Bájitalmester éjfekete szemébe nézett, látta, hogy azok az obszidiánok pusztító tűzben égnek, de úgy tűnt, mintha a férfi nem is evilágon lenne gondolatban. Mintha valójába nem is őrá haragudna. Ettől pedig Harry úgy érezte magát, mint egy bokszzsák, akit csak felhasználnak a feszültség levezetésére. És ez elképesztően dühítette... Pitonnak tudnia kellene, hogy csak beszélnie kell, ő meghallgatja! És nem pedig felesleges feszültséget generálnia közöttük.

A Griffendéles dühében felemelte jobb kezét, biztos fogást keresve az idősebben, hogy fordítani tudjon helyzetükön és végre a férfi fejére olvassa azt, amit oly régóta akar. Ujjai pedig sikerrel is jártak, ugyanis hamar ráakadtak Piton selymes, ébenfekete tincseire, amire a pillanat tört része alatt keményen és határozottan rá is markoltak. És erre a férfi szemei egy másodperc alatt kerekedtek el, teste pedig megfeszült és ó, már nagyon is evilágon volt gondolatban...
De Harry annyira mérges volt, hogy egyszerűen ezzel nem foglalkozott, mert az ő testét is elöntötte az eddig felgyülemlett frusztráció, és végre itt volt az alkalom, hogy mindezt kiadja.

- NEM VAGYOK AZ APÁM! Értsd, már meg!

Hangja erőteljes volt, magas és kissé kétségbeesett is. Dühét csak fokozta, hogy az idősebb egyértelműen kerülte a tekintetét és nem volt hajlandó a szemébe nézni. Így pozícióját kihasználva még erőteljesebbre fogta szorítását a tincsek körül és határozottan felfeszítette a férfi fejét, hogy pillantásuk végre találkozzon, és nyomatékosítsa a másikban az elhangzott mondatokat.
Ám amikor tekintetük találkozott, Harry megdöbbenve, szinte ijedten hőkölt vissza... a felgyülemlett stressz és frusztráció egy pillanat alatt távozott a testéből, mintha csak egy hatalmas lufit durasztottak volna szét. A vad düh köde egycsapásra szállt fel az elméjéről. Mostmár teljesen lesokkolva állt az idősebbel szemben és próbálta feldolgozni a helyzetet...
Mert a rohadt életben, már tökéletesen értette mi is történt!
Piton pupillái hatalmasra voltak tágulva, az egész teste görcsben feszült és közben a férfi hevesen levegőért kapkodott. A vékony, szép ívű ajkak el voltak nyílva egymástól és éhesen könyörögtek az éltető oxigénért. Próbaképpen Harry némiképp lazított a szorításon, és azonnal látta ahogy a férfi vállai megkönnyebbültén előre estek, és vett egy hatalmas levegőt. De aztán rögtön vissza is vezette a kezét a férfi hollófekete hajába és olyan erőset rántott a tincseken amennyire csak képes volt, anélkül, hogy kitépné őket. A Bájitalmester reakciója pedig elsöprő volt: pupillái hihetetlen gyorsasággal tágultak ki a heves vágytól és a szégyentől, izmai újfent görcsbe rándultak, és ajkait erősen beharapta, vélhetően azért, hogy megakadályozza, hogy bármiféle hang is kiszökjön közöttük...

Harry pedig elképedve engedte el a tincseket, megszabadítva a Bájitalmestert fogságából, miközben néhány lépést hátrált a férfitól, ám folyamatosan tartotta a szemkontaktust. Soha életében nem látta még azokat a szemeket ennyire zavartnak. Láthatóan az idősebbnek is nagyon új volt a szituáció és nem igen tudta, mihez is kezdjen vele, vagy hogyan magyarázza meg az egyértelműt...

De a Griffendélesnek nem volt szüksége semmiféle magyarázatra.

- Harry...

A férfi hangja nagyon mély és rekedt volt, olyannyira, hogy Harry biztos volt benne, még az üveget is karcolni tudná. Emellett pedig tisztán látta, hogy Professzora egészen el van pirulva. Az élénk szín olyan gyorsasággal kúszott szét a sápadt bőrön, hogy talán még a kaméleonok is megirigyelték volna. Ráadásul a fiú konkrétan meg tudta számolni eddigi élete során hányszor szólította őt a keresztnevén Piton. És amikor így is tett, annak mindig rendkívül nyomós oka volt. És most sem volt ez másként... Harry tudta, hogy mit szeretne a másik, de nem adta ezt meg neki.

- Nem kell magyarázkodnia Uram. Mindenkinek megvan a saját elmebaja... Csak engedjen el!

- Menjen.

Amikor másodszor tette meg, már kíváncsi volt.

Mert Harry szerette feszegetni a határokat, és a férfi esetében a hajtépés fétise volt az egyetlen kézzel fogható - szó szerinte - határ, amit ismert. Igazából, ha megkérdezték volna, hogy miért tette, nem tudott volna egyértelmű vagy elfogadható választ adni... Egyszerűen csak ott volt ez a dolog, ez a titok, amit csupán ő ismert, és senki más. Valami, ami végre oly módon kapcsolta őket össze, amire már igen régen vágyott, és soha nem hitte, hogy valaha is lesz esélye bármi ehhez hasonlóra. Ez pedig hatalmas izgatottsággal töltötte el.

Persze szerette volna azt mondani, hogy nem volt szándékos, de egyszerűen nem bírt ellenállni a kísértésnek. Túl csábító volt az egész ahhoz, hogy ignorálni tudja, és ne használja ki. Pláne az után, hogy már biztos volt abban, a férfi meleg. Vagy legalábbis biszexuális. És ez egy olyan információ volt számára, ami alapjaiban változtatott meg mindent a kapcsolatukban... legalábbis számára. De biztos volt benne, hogy a Bájitalmester is így érez ezzel kapcsolatban, ugyanis az elmúlt hónapokban alig adott neki bűntetőmunkát - csak nagyon szükséges esetben - és gyakorlatilag kerülte őt. Sőt, még ránézni vagy hozzászólni sem igen volt hajlandó a látszat fenntartásához szükséges mennyiségnél többet. Ez pedig mindent elmondott a Griffendéles számára.

Most pedig gyakorlatilag ezüsttálcán kínálta magát a lehetőség...
Ugyanis Bimba Professzor betegsége miatt a férfi tartotta a Gyógynövénytan órát pár hétig, és éppen a szokásos ősz végi terepmunkát végezték a Kastély melletti egyik réten és erdőszélen. Feladatuk szerint a vadon termő gyógynövényeket, főként vérmohát, varjúszemet és loncot kellett szedniük 3-4 fős csoportokban, amit feldolgozhatnak a következő órán, és amik végül úgyis a bájital laborok szertáraiban kötnek ki, alapanyagként. Ennek kapcsán sem volt meglepő, hogy miért pont a férfi helyettesíti a gyengélkedő boszorkányt. Amikor kiértek a mezőre, Piton kiadta az utasításokat, és még hozzátette, hogy ő maga az erdő szélén fog robbanófej - gombákat gyűjteni, ami számukra túl veszélyes volna, így csak akkor zavarják meg, ha valami életbevágó történik.
Harry viszont a gyűjtögetés végeztével mégis az elmélyülten gyűjtögető férfi felé vette az irányt néhány évfolyamtársával, hogy jelezzék felé, hogy a kosaraik megteltek és elvégezték a feladatukat. Egyértelmű volt, hogy Piton annyira bele van merülve amunkába, hogy nem igazán van tisztában a környezetével és a szemei a koncentrációtól ragyogtak... Ám amikor odaértek a Bájitalmesterhez, Harry azon nyomban kiszúrta, hogy egy kevés tűlevél - sár és vélhetően gyanta keveréke ragadt a férfi hollószín tincsei közé. A fiúnak el sem tűnt, hogy gyakorlatilag a mondat közepén hallgatott el, és szinte ösztönösen cselekedett, mindenfajta tudatos meggondolást mellőzve. Odalépett az idősebbhez és egy céltudatos mozdulattal ráfogott a kis koszdarabra és határozottan kirántotta a rakoncátlan fürtök közül.

Piton gyakorlatilag megugrott meglepetésében, de még éppen időben tudta megharapni az ajkait, hogy ne kiáltson fel. És most már minden kétséget kizárólag nagyon is érzékelte a környezetét. Egy szempillantás alatt nyújtotta ki a kezét, és fogta satu szerű szorításba a hajában matató Griffendéles jobb csuklóját. És Hary még levegőt is elfelejtett venni ahogy a férfi ráemelte a tekintetét... MERLINRE, azok a szemek olyan vad vágytól izzottak, hogy szinte helyben felgyújtották őt. Ám a szorítás a csuklóján csak erősödni látszott...

- Elnézést, Uram... csak egy nagy sárdarab volt a hajában. Segíteni akartam.

- Potter...

A férfi hangja figyelmeztetően és a szokottnál jócskán élesebben csengett, és a kölyöknek most már le kellett térdelnie annyira fájdalmasak voltak Piton ujjai a csuklója körül. Halkan sziszegni kezdett, jelezve ezzel a másik felé, mennyire kellemetlen a helyzet számára. De nem úgy tűnt, mintha ez cseppet is érdekelni az idősebbet. Harry azért reménykedett, hogy a férfi azért nem akarja eltörni a csuklóját dühében. Rühelte a csontforrasztó bájital savanyú-keserű ízét.

- Vége az órának! Maga Potter meg takarodjon a szemem elől! És jelentkezzen holnap bűntetőmunkára fél kilenckor az irodámban...

Amikor harmadszor is megtette, a szükség vezette.

Az aznapi SVK óra a szokottnál izgalmasabban telt, hiszen végre már párbajozást is tanultak. Na nem mintha neki különösebb kihívást jelentett volna a háború és az után, hogy a felkészülés alatt gyakorlatilag néha órákig is képesek voltak párbajozni Pitonnal. De jól esett neki egy kis mozgás, és ha auror akart lenni, akkor nem szabad berozsdásodnia. Nem mellesleg pedig, a párbaj gyakorlás mindig a mogorva férfire emlékeztette. És sajnos be kellett látnia, hogy mostanság kicsit túl sok minden emlékezteti a Bájitalmesterre... de ez ellen egyszerűen nem tudott mit tenni. Ráadásul Piton egyre jobban ignorálta őt. Már eljutottak odáig, hogy meg sem bünteti, még akkor sem ha nyomós oka lenne rá, nem hajlandó vele egy légtérben sem tartózkodni sokáig és még véletlenül sem kettesben. És Harry emiatt teljesen el volt keseredve.

A gondolatai most is csak a titokzatos fekete taláros Professzora körül forogtak miközben gyorsan és pontosan védte a felé küldött átkokat. Ő képes volt egyszerre akár több diákkal is párbajozni kitűnően, és ezt az órán ki is használták. Legalább neki sem volt unalmas. Ám a hetedévesek korántsem voltak olyan képzettek, mint Ő, és amikor az egyikük egy átok nevét rosszul ejtette ki, Harry tudta, hogy baj lesz. Ám azt nem sejtette, hogy ekkora... ugyanis amint az éles kések kirepültek ellenfele pálcájából - aki ezt látva ijedten felsikoltott, és félrerántotta pálcáját - pontosan akkor nyílt ki a mellette lévő ajtó, amin keresztül a Bájitalok mester érkezett éppen, a szokásához híven igen nagy sebbel-lobbal.

Minden a másodperc töredéke alatt történt és Harrynek még pont volt annyi lélekjelenléte, hogy rámarkoljon az érkező Bájitalmester hajára, és egy kemény húzassál a földre rántsa, ezzel megmentve őt a nyakmagasságban felé közeledő éles kések garmadájától, amik hangos puffanásokkal beleálltak az ajtó fa anyagába. A Bájitalok mestere pedig egy meglepett és meglepően kéjes nyögést hallatva zuhant az ajtókeret lábához...

A levegő gyakorlatilag megfagyott a teremben és senki még egy pisszenést sem mert tenni, sőt, még csak hangosan lélegezni se. Jól láthatóan a diákok nagy része próbálta láthatatlannak, vagy épp halottnak tettetni magát, kisebb nagyobb sikerrel. De mindegyikük olyan sápadt volt, mint a Roxfort ódon, szürke kőfalai. Mint az autó fényszórója elé került nyuszik, riadtan várták, hogy mi lesz a vége ennek a nem minden napi szituációnak. És ahogy észrevették, hogy a Roxfort Bájitalmestere feltápászkodik az ajtó mellől, mindannyian egyszerre kezdtek el hátrálni az egyik sarokba és szorosan összebújva várakoztak. Mind érezték azt a mérhetetlen feszültséget, ami a férfiből áradva megtöltötte az egész gyakorlótermet.

Piton állkapcsa megfeszült és a szemei tüzes szikrákat szórtak, majd a vad, kéjvágyó tekintet ismét Harrybe fúródott néhány másodpercre. De a férfi igen hamar rendezte vonásait - és vélhetően okklumencia segítségével - mert az arcán tükröződő érzelmei is teljesen átalakultak, újra rideg, szoborszerű magatartást mutatva a külvilág felé. Mostmár nem látszódott rajta más csupán a fékezhetetlen düh... Harry ezt viszont csak halványan érzékelte, ugyanis még mindig a Bájitalmester nyílt, sóvárgó tekintetének hatása alatt volt, ami olyan képsorokat kezdett beindítani az elmélyében, ami miatt még el is pirult, és az egész teste... bizseregni kezdett.

Ám a kellemesen meleg bizsergést hamar felváltott a jeges rémület bénító szúrása, amikor látóterében megjelent a felé közeledő férfi alakja. Egy másodpercre teljesen komolyan azt hitte, Piton most meg fogja ölni. Annyira rémületes volt, ahogy felé közeledett... ám a másik egyetlen szó nélkül viharzott el mellete, feltépve az ajtót, amin alig pár perccel ezelőtt megérkezett és már híre - hamva sem volt.
Harry és a többiek pedig mérhetetlen döbbenettel az arcukon nézték végig, hogy Perselus Piton életében először, minden szó nélkül megfutamodik egy helyzetből.

Amikor pedig negyedszerre tette meg, már meg AKARTA tenni.

Már hosszú hónapok óta nemigen tudott másra gondolni, csak a Perselus Pitonra... Harry tudta, hogy ez nem jelent semmi jót, és természetesen nem volt idióta, teljesen tisztában volt vele, hogy az érzései milyen jellegűek. De ezt még egyelőre nem kívánta beismerni magának sem. Túl fájdalmas lett volna. Az iskola utolsó pár hónapjában még csak nem is látta a Bájitalmestert, csakis az órái alkalmával. És hiába próbált meg mindet, egyszerűen nem volt képes hozzá közelebb férkőzni, vagy elmondani neki, hogy sajnálja a történteket... Pontosan tudta, hogy ezt ő maga rontotta el, de mégis úgy érezte, hogy Pitonnak nem így kéne reagálnia. Ő komolyan megérti, hogy a másiknak ez kellemetlen, az, hogy tud az egyetlen gyenge pontjáról, de mégis csak meg kéne beszélniük a dolgot. Ám erre gyakorlatilag semmi esélye sem adódott, hiába próbálkozott kitartóan, mindennel. Még magára is robbantot egy bájitalt, szánt szándékkal, de az sem hozott eredményt... kivéve persze hogy Frics felügyelete alatt egy fogkefével súrolhatta fel a teljes bájitalterem padlóját. Am nyilvánvalóan nem Frics ötlete volt...

Mostmár belátta, hogy nem maradt más esélye, csak az, ha végérvényesen kiborítja a másikat. Legyen ez bármennyire is veszélyes. Mert hogy az volt, ehhez kétsége sem fért. De vállalnia kellett a kockázatot, ha nem akarta örökre elveszíteni a férfit. És ezt nem akarta, még akkor sem, ha soha nem lesz köztük semmi, csupán kollegiális - vagy ha szerencséje van - akkor baráti viszony. Azzal is meg tudna elégedni, még ha belülről nagyon is fájna a szíve... de ha csak ezt kaphatja hát ezt fogadja el. Ígyhát minden alkalmat lesett, amikor kivitelezhetné a tervét... és alig két hónap várakozás után, az alkalom végre megszületett.

Éppen McGalagony igazgatónő irodájából jött lefele, kezében a jövő évre szóló SVK tanári szerződésével, amikor észrevette a Bájitalmestert, amint az egyik folyosón térdel, és valami varázslatot végez pálcájával. Ahogy közelebb ért, látta csak meg, hogy egy adag kiömlött bájitalt takarít éppen fel. Itt volt a megfelelő alkalom...
A lehető leghalkabbra fogta lépteit, és majdhogynem odasettenkedett a férfi háta mögé, majd, amikor már eléggé közel volt, ujjait a tőle telhető leg lágyabban, kedvesebben a fekete tincsek közé vezette.
A Bájitalmester ajkait pedig egy halk, kéjes nyögés hagyta el.
Harry Potter elvigyorodott. Imádta azt a hangot!

Ám még mielőtt nagyon kiélvezhette volna a sikerét, Piton olyan sebességgel pattant fel, amit követni sem tudott és a következő másodpercben már ismételten a rideg és nedves kőfalhoz szorítva találta magát, ám ezúttal a férfi bal kezével összefogta az ő mindkét csuklóját, majd hátrafeszítette, jobbjával pedig a torkát fogta át, miközben teljes testsúlyával ránehezedett. Harry alig kapott levegőt, de ennek nem volt köze a torkára tekeredő hosszú ujjakhoz. Sokkal inkább Piton fekete szemeiből tükröződő nyers vágy babonázta meg teljesen.

- KIBÍRHATATLAN VAGY POTTER! Mégis mi a francot képzelsz te magadról? Hm? Mi a Merlint vársz még tőlem?

- Éhh-éhn... én sajnálom...

A Bájitalmester arckifejezése egyszerűen pusztító volt... erre Harry nem tudott volna más jelzőt mondani. Úgy tűnt, a férfi képes lenne helyben felfalni őt, és a fiatalabbik megremegett ettől... ugyanis egyértelműen szexuális frusztráció tükröződött az idősebbik arcán, és tisztán érezte, hogy a nadrágja már jelentékeny mértékben dudorodik. Amitől az ő farka is villámsebességgel helyezte magát szolgálatba.

- Tudod! Pontosan tudod, hogy ez teljesen kikészít, beindít és elsöpri minden önuralmam! Akkor meg miért csinálod? Hogy várhatod el tőlem, hogy ne keféljelek félholtra, ha a pokolba is, de FOLYAMATOSAN felizgatsz!

- Miiih??

A volt Griffendéles alig hitt a fülének, de mielőtt válaszolhatott volna a férfinek, hogy a feltételezései alapjában véve hibásak, már csak azt vette észre, hogy a másik vékony ajkai borítják be az övét... Harry megengedett magának egy hangos, elégedett nyögést, miközben a nyelve találkozott a másikéval, és testével közelebb törleszkedett az idősebbhez, amennyire csak a béklyói engedték neki. Piton szája falta az övét, nyelveik heves csatát vívtak és közben a férfi folyamatosan kéjesen nyögdécselt. A fal kellemetlenül kényelemtelen volt a háta mögött és Piton ujjai már csaknem lyukat vájtak a csuklóiba, a nyakát körbefonó ujjak erősödő szorítása miatt pedig a levegője is rohamosan fogyott. Ám ezek cseppet sem érdekelték, amíg ennyire finom csókban lehetett része. A férfi nyelve meg csaknem mindenhol ott volt a szájában, teljesen leuralva őt. Életében még soha nem érzette ennyire kínzó vágyat...
Ám a csóknak alig pár perc után olyan hirtelen lett vége, mint amennyire elkezdődött, majd minden előjel nélkül egyszeriben megérezte, hogy a hűvös, nyáresti levegő megcsiklandozza a combjai finom bőrét. Döbbenten vette észre, hogy a férfi eltűntette róla az alsó ruházatát, és amint lenézett, meglátta, hogy a Bájitalok mestere is már teljesen készen állt. A szó legszorosabb értelmében. Ő nem vette le a nadrágját, sőt semmilyen ruhadarabját, csupán a farkát vette elő, amitől Harry szájában összefutott a nyál. Elég régen tudta, hogy meleg, és volt már néhány partnere is, de ilyen gyönyörű férfiasságot még nem látott soha. Olyan vastag volt, mint a fiú alkarja, emellett eres és tökéletesen szabályos makkal rendelkezett, ami már sötétlila színben pompázott, mutatva ezzel az idősebb mérhetetlen izgalmi állapotát...

Harry torkát egy meglepett hördülés hagyta el.

- Ihtt? Ihtt akar-arsz megdugni?

- Oh, nem, Potter... itt FOGLAK megdugni! Egy pillanattal sem bírok tovább várni.

- Deh... de, itt... itt bárki megláthat.

- Majd megmondjuk neki, hogy ez csakis a te hibád.

Piton ezzel lerendezettnek tekintete a dolgokat, ugyanis a következő pillanatban Harry már érezte, amint újra a hideg köveknek csapódik, ám ezúttal arccal előre. A combjaitól kezdődően egész teste megborzongott a nyáron is hideg kőfalak síkos-nedves érzésétől, de még mielőtt teljesen fel tudta volna dolgozni a pozíció váltásukat, már érezte is, amint a férfi makkja a bejáratát simogatja...

Harry felsikított, de meglepetésére az idősebb gondoskodott arról, hogy ne okozzon neki semmiféle fájdalmat. A farka valamiféle síkos anyaggal volt bevonva, jó vastagon, amitől a behatolás teljesen akadálymentes lett. De ettől még továbbra is extrém méretnek számított, így fantasztikusan feszítette az izmait belülről. És hát Piton egy cseppet sem vesztegette az idejét, azonnal olyan szédítő tempóra kapcsolt, hogy amikor először - rögvest az első lökéssel - eltalálta a prosztatáját, Harry szeme előtt fényes szikrák kezdtek el pattogni és minden hang a torkában ragadt. Körmei a nyirkos, kissé mohás kőfalakba martak, kétségbeesetten keresve kapaszkodót, miközben minden erejével próbált eszméleténél maradni és befogadni a férfi őrületes tempóját. Még soha senki sem járt benne, hiszen mindig ő volt az irányító, de ha tudta volna, hogy ez ennyire fantasztikus érzés, hamar elgondolkodott volna a szerepéről. De lehet, hogy ez csupán Piton méreteinek és lehengerlő technikájának köszönhető... nem volt benne egészen biztos. Abban viszont annál inkább, hogy soha többé nem akar lemondani erről a mámorító érzésről, ahogy az idősebbik test hozzácsapódik, és szerszáma ki-be csúszik benne, eszméletlen precizitással találva meg a gyenge pontját.

Az extázis mindent elsöprő, lebegő érzése sokkalta hamarabb következett be, mint azt valaha is hitte, hogy lehetséges. Ám ahogy meghallotta, Piton megkönnyebbült, szinte állatias nyögését, és érezte amint forró spermája beléömlik, őt is átlökte azon a bizonyos küszöbön, és vinnyogva élvezet rá a Roxfort folyosójának kőfalára. Piton teste teljesen ránehezedett és mindketten fuldokolva kapkodtak levegő után... Ám miután némiképp úrrá lettek a remegésen, a Bájitalok mestere egy elégedett sóhaj kíséretében kihúzódott belőle, majd Harry halványan érzékelte amint visszavarázsolja rá a nadrágot és gondoskodik a saját szerszámáról is. Viszont az ő végtagjai eddig bírták megtartani az orgazmus utóhatásaitól reszkető testet, és egy halk puffanással a fal tövébe zuhant. Őszintén csodálta a másikat, hogy egy ilyen intenzív menet után még képes egyhelyben állni és megtartani a súlyát.

- Szedelőzködjön, Potter Professzor! Úgy vélem, hogy még ma egyeztetnünk kell a jövőévi tanrendet. Kövessen a lakosztályomba, ha kérhetem!

Aki szeretne csatlakozni a VIP Email listámra, az a legelső "Játékszabályok / Kinklista 2022" fekeuetben megtalálja a jelentkezés feltételeit.

Illetve instagrammon is sok hasznos információ van mindig: