Leírás:
A Bájitalok mestere egy igen szokatlan bűntetési formát választ a Potter fiúnak, aki ezt meglepően élvezni kezdi...
Figyelmeztetés:
(nagyon-nagyon enyhe) BDSM

- Jöjjön ide Mr. Potter és hasaljon szépen az ölembe.

- Hogy mivan?

Harry Potter megdöbbenésében még arról is elfeledkezett, hogy talán tanácsos lenne a megfelelő hangnemet használni tanárával szemben, ha nem akar rontani az így is siralmasnak kinéző helyzetén. De annyira felháborodott az idősebbik utasítását hallva, hogy ilyen apróságok átgondolására már nem maradt agyi kapacitása.

Piton arca azonban rezzenéstelen maradt, és mintha csak - tőle megdöbbentően szokatlan módon - meg sem hallotta volna a tiszteletlen hangnemet. Csupán egy meglehetősen ravasz mosoly kíséretében finoman megcsapkodta a saját combját néhányszor, ezzel mintegy nyomatékosítva a szóban már elhangzott utasítást.

- Ide. MOST!

- Maga megőrült?

Harry ugyan tartott attól, hogy ezzel nem javít a saját helyzetén, de hitetlensége és felháborodása még mindig túlságosan erős volt ahhoz, hogy érdekelni tudja az, hogy milyen hangnemet használ. A Griffendéles gyanakvóan mérte végig az előtte ülőt, annak a jelét keresve, hogy esetlen valamilyen szer befolyása alatt áll, vagy esetleg nem is Piton ül vele szemben. De minden ugyanolyannak tűnt a férfin, mint eddig is. Azt leszámítva, hogy éppen azt kéri tőle, hogy hasaljon az ölébe. Harry el se tudta képzelni, hogy mit forgathat a fejében, de nem számított semmi jóra. Talán ez a megalázásának egy egészen új formája akar lenni. A férfi az elmúlt hét évben eléggé kreatívnak bizonyult ezen a téren, így nem lepődne meg, ha ez is egy ilyen akció lenne. De azt ugyan várhatja napestig, mert a fiú holtbiztos volt benne, hogy semmilyen körülmények között nem fog engedelmeskedni az idősebbik utasításának. Pont elégszer gúnyolta már ki. Ráadásul már csak pár hónap van az iskolából, és utána soha többet nem kell látnia a Bájitalmestert. Most nem fog meghunyászkodni, ezúttal nem. Már felnőtt varázsló.

- Teljesen rendben van az elmeállapotom, köszönöm az érdeklődést. De figyelmeztetem, ha nem fog itt hasalni másfél percen belül akkor minden perc elteltével öt plusz ütést kap majd. Úgyhogy javaslom, ne ácsorogjon ott soká, ha holnap szándékozik még leülni.

Harry megdöbbenésében csak tátogni volt képes, mint egy partra vetett, fuldokló hal. Biztosra vette, hogy igen mulatságosan festhet, mert az idősebbik arcán egy önelégült vigyor terült szét.

- Ho-hogy mi? Maga... maaga e-el akar...fenekelni?

- Tévedésben él Mr.Potter. EL FOGOM fenekelni.

- Ez nevetséges...

Erre igazán nem tudott mást mondani. Mégis hogy gondolja a férfi, hogy majd ezt hagyja neki? Hogy engedelmeskedik neki? Nem gondolhatja komolyan. Emellett Harry egészen biztos volt benne, hogy ez a fajta büntetés már illegálisnak számít az iskolában és nem alkalmazhatják kiskorúakon.

- Amúgy is, ez illegális. Nem fenekelhet el gyerekeket.

- Óh, valóban nem. De ha emlékezetem nem csal - és ez az egy kizárt - akkor maga sem kiskorú már. Igaz, Mr. Potter?

Harry érezte, hogy elpirul. Aminek nem igazán volt köze a férfi mondanivalójához, vagy a szemében csillogó önteltséghez, inkább ahhoz, hogy szégyellte magát a saját butasága miatt. A férfinak igaza volt, ezt be kellett látnia. És ő simán megfeledkezett erről az apróságról, és hagyta, hogy a másik ilyen könnyen csatát nyerjen. Össze kell szednie magát, nem törhet meg ilyen egyszerűen.

- Ez akkor sem normális. Ezt nem teheti!

- Oh, dehogynem. És meg is fogom tenni. Csak az a kérdés, hogy mennyire akarja, hogy fájjon. Maga dönt Potter. Ha továbbra is ellenkezik, akkor igen hamar kihoz a sodromból. És akkor nem garantálom a kis feneke épségét.

- Maga beteg állat.

- Ne bókoljon, még elpirulok. Na, mi a döntése?

A Griffendéles úgy érezte, hogy ebből a helyzetből egyszerűen nincs menekvése. Tudta, hogy hiába is próbálna meg elmenni, a férfi nem engedné. És azt sem akarta, hogy hetekig szenvedjen majd az este után. Nemsokára meccsük lesz, és ha nem tud seprőre ülni, akkor bizony nagy bajban lesz a csapat. Így sem állnak túl fényesen házpontok terén, és nem hiányzik még egy vesztes meccs. Így arra az elhatározásra jutott, hogy hiába tiltakozik ellene minden porcikája és leginkább az önbecsülése, de belemegy a játékba. És hagyja, hogy a férfi kiélje rajta a beteg hajlamait. Aztán majd szépen elmeséli az igazgatónak. Biztosan örülni fog az információnak, hogy a Pincedenevér perverz módon kínozza a diákjait.

- Jó fiú. Látod, tudod te hogyan kell engedelmeskedni.

- Patkány...

A Bájitalok mester elmondásával ellentétben, nagyon is örömét lelte abban, hogy a Potter fiú ilyen harcias. Nem is számított tőle másra, és örült, hogy nem kellett csalódnia. Így csak még izgalmasabb, vérpezsdítőbb a dolog. Túlságosan hamar elvész az egész bája, ha könnyen megadja magát neki. De bízott a fiú önérzetességében, és lám, igaza lett. Ez egy igen csak kielégítő játéknak ígérkezett, és már alig várta, hogy belekezdjen. Már régóta nagyon vágyott ezt megtenni, és most, hogy végre eljött a megfelelő alkalom, az eddigi várakozás és sóvárgás csak fokozták benne a tüzet, amit a fiú iránt érzett. De bármennyire is kedvére volt a Griffendéles hevessége, ezt felé nem mutathatta ki. Ezért amint a szavak elhagyták a fiú ajkait, már el is kapta az állát, maga felé fordította az arcát, és mélyen belenézett azokba a harciasan csillogó, gyönyörűséges élénkzöld szemekbe.

- És milyen mocskos kis szád van. Ki kéne szappanozni.

Perselus elégedetten morrant egyet, amikor a fiú némiképp megadóan, de mégis égő daccal a szemében lesütötte a szempilláit. Tudta, hogy kezdődhet a játék érdemi része, ezért felállt, és a fiú fölé tornyosult. Egészen közel lépett hozzá, annyira, hogy alig maradt közöttük egy néhány centi hely. Majd továbbra is a kölyök szemébe nézve, egy elegáns mozdulattal megszabult a talárjától, ezáltal felfedve az alatta megbúvó méregzöld selyeminget és a fekete nadrágot. A művelet végén pedig biccentett egyet lefele, jelezve a fiúnak a következő lépést.

- Kapcsold ki az övemet.

- Ho-ogy?

- Kapcsold ki az övemet. És vedd is le.

Az Aranyfiú nem tudta elképzelni, hogy a zavarát és a dühét lehet még fokozni. Nos, lehetett. A férfinek ehhez igen nagy érzéke volt. De nem volt mit tennie, muszáj volt engedelmeskednie az utasításnak. Minél előbb megteszi, annál előbb szabadul, és kezdhet gondolkodni a bosszúról. Így hát nekilátott a műveletnek, de sokkalta bátortalanabbul, mint azt szerette volna. Túlságosan árulkodó módon remegtek a kezei. Nem akarta, hogy Tanára észrevegye, de mégis biztos volt benne, hogy tökéletesen látta a reakcióját. És ettől a gondolattól méginkább elpirult. Nem szabadna ennyire szűziesen viselkednie. Elvégre ez csak egy rohadt öv volt. És ő meg legyőzte a varázsvilág legsötétebb mágusát. De mégis, Piton valahogy sokkal intenzívebben hatott rá, mint azt szerette volna. Ennek egyik oka talán az is lehetett, hogy még soha nem volt ilyen közel a másikhoz. A kezei már feltűnően remegtek, és alig bírta őket irányítani, ahogyan próbálta kioldani a férfi övcsattját. Határozottan úgy vélte, hogy egy öv levételének nem kéne bonyolult műveletnek lennie. De már vagy öt perce bíbelődött, mire végre sikerrel járt. Nem mert felnézni az előtte állóra, inkább óvatosan megtámasztotta jobbjával a férfi keskeny csípőjét, és bal kezével kihúzta az övet a nadrágból, és még mindig lesütött szemmel odanyújtotta a Bájitalmesternek.

- Ügyes fiú, tudod te ezt.

Harry odaadta Tanárának a bőrdarabot, de még mindig nem nézett rá. Nem mert. És ezt talán jobban szégyellte, mint bármi mást eddigi élete során. Voldemorttal bármikor szembe tudott nézni, még akkor is, amikor tudta, hogy meg fog halni. De valahogy most képtelen volt felnézni a férfira. Már csak azért is, mert kezdte megkérdőjelezni a saját épelméjűségét. Ugyanis, ha őszinte akart lenni magával, akkor ez az egész sokkal izgalmasabb mint amire számított. Tulajdonképpen elkezdte izgatni mindaz, ami rá várt, és ettől mocskosnak érezte magát. Undorodnia kellett volna az egésztől, nem pedig izgatottnak lenni. Ez így nem volt rendben.

- Fordulj meg és tedd a hátad mögé a csuklóidat.

Harry erre felkapta a fejét. Most ez tényleg azt jelenti, amire gondol? Hogy a férfi megkötözi majd?

- Gyerünk.

Ellenkezni akart, de már túl volt azon a ponton, amikor ezt megtehette volna. Már minden kizárólag a férfi jóindulatán múlt. Tehát nem számíthatott semmi jóra. Ennek tudatában tette, amit kértek tőle.

- Helyes.

Amint átvette az övet és a kölyök megfordult, a férfi neki is látott összekötni a fiú csuklóit a háta mögött. Engedelmes volt ezért nem túl szorosra. Amúgy se akarta bántani a kölyköt. Vagyis nem komolyan. Éppen csak annyira szorította meg, hogy az izgató legyen és megfelelő tartást biztosítson, de ne hagyjon maradandó nyomot.

Harry megdöbbenve tapasztalta, hogy az öv a csuklói körül egyáltalán nem volt fájdalmas. Sőt, a kelleténél - már ha lehet ezt mondani - némileg gyengébb is volt. Ezen pedig őszintén meglepődött. Azt hitte, hogy majd hetek múlva is lila bélyegekkel a csuklóin fog szaladgálni.

- Kézzel vagy pálcával?

- Ne-nem tudom. Melyik a jobb?

A fiú zavarban volt, olyannyira, hogy azt sem tudta, hogy merre nézzen. Soha nem hitte, hogy ezt a kérdést fel fogja tenni. De az élet kiszámíthatatlan. És ha már úgy sem ússza meg ezt az egész nevetséges büntetést, akkor már legalább ne szenvedjen. Ez igen logikusnak hangzott. Legalábbis próbálta meggyőzni magát, hogy igazából nem is találja izgalmasnak és nem akarja élvezni. Határozottan nem erről van szó.

- Kézzel.

- Akkor úgy.

- No lám, no lám. Milyen engedelmes jó fiú lett valaki. Csak nem kezded élvezni?

- Nem!

A fiú szája nemet mondott ám a teste egyértelműen igent. De ezt haláláig tagadni fogja. Soha, senkinek nem fogja bevallani, pláne nem Pitonnak, hogy bizony elkezdte élvezni a szituációt. Ez még talán annál is rosszabb, mintha szenvedne. Igen, határozottan rosszabb. A férfinak nem kéne akkora hatással lennie rá, nem kéne ezt engednie neki. Mert ez túl sok olyan kérdést vetne fel, amire igazán nem akarja hallani a választ.

- Hazug. A hazugságot pedig nem tűröm... büntetésül minden ütést szépen számolni fogsz. És mindegyiket meg is köszönöd.

A Griffendéles kinyitotta a száját, hogy visszavágjon, vagy tiltakozzon, de végül meggondolta magát, és olyat tett, amire maga se gondolt volna, hogy önszántából valaha is megteszi. Behódolt a férfinek. De mégis, bárhogyan is próbálta, nem tudott ellenállni a kísértésnek, ugyanis ez az egész őrület elért egy olyan pontot, amikor már számára is kezdett csábítóvá válni. Bárhogyan is igyekezett tagadni.

- Igen, Uram.

A választ hallva, a férfi megremegett. Potter nagyon hamar rákapott a dologra, pedig még egy ütés se csattant el. Alig győzi kivárni, hogy hogyan fog reagálni percek múlva. Érezte, hogy már ettől a gondolattól is merevedni kezdett a farka, amit a fiú is egészen biztosan erezni fog... de egy cseppet sem bánta. Sőt, alig válta, hogy lássa a fiú reakcióját. A Bájitalok mestere úgy ítélte meg, hogy minden készen áll, ezért ismét leült irodája legkényelmesebb foteljébe és ismét megcsapkodta néhányszor a combjait. Ám most nem fűzött szóbeli kommentárt az utasításához. És láthatóan nem is volt rá szükség. Ugyanis a Potter kölyök olyan készségesen nyúlt végig a combjain mindenfajta zokszó nélkül, mintha mindig is ez lett volna a feladata. A Griffendéles ezek után már semmilyen módon sem tagadhatja le, hogy tetszik neki mindaz, amit éppen műveltek. A férfi nem is lehetett volna ennél elégedettebb. Már régóta sejtette, hogy az Aranyfiú nem olyan tökéletes, mint mondják, és Merlinre, mióta várt már ő erre!

Amint Potter kényelmesen elhelyezkedett hason fekve az ölében, nem is húzta az időt, azonnal kihámozta a fiú tökéletesen kerek fenekét a nadrágjából. Ám nem vette le róla teljesen sem a nadrágot, sem az alsót. Úgy gondolta, hogy csak nagyobb izgalommal fog járni, ha csak a feneke van kiszabadítva. Hagy szenvedjen majd a fiú a nadrágja szűk szorításában.

És amint a selymes, bronzos bőrfelület elétárult, Perselus nem bírta megállni, hogy rá ne simítsa a tenyerét próbaképpen. Pont olyan gyönyörű és tökéletes volt, mint ahogyan elképzelte már oly sokszor. A fiú meglepődhetett a nem várt gyengéd érintésen, ugyanis egy halk nyöszörgést hallatott. A Bájitalok mestere pedig úgy ítélte meg, hogy ideje nekilátni a mókának.

Balját ráfektette a kölyök félgömbjére, jobbját pedig megemelte és rácsapott egyet a fiú fenekére, pontosan kiszámolva az ütés erősségét. Nem durvát, de nem is gyengét, pont olyan erőset ami meg kellemes lehet a másik számára, de azért elegendően csípős érzetet keltsen. A fiú ajkait azonnal egy kontrollálatlan nyögés hagyta el és sűrűbben kezdte el kapkodni a levegőt is. Reflexből nekifeszült a bőrszíjnak és ki akarta rántani a kezeit, ám nem járt sikerrel.

Harry mélységesen meglepődött, hogy ez lehet mennyire izgató. Sose gondolta volna, hogy az ilyesfajta dolgok neki valaha is tetszenének. Azt hitte, hogy a férfi kínozni akarja, hogy durva lesz, de egyáltalán nem kapott erős ütést, csak megfelelően csípőset ami megdöbbentően kellemesnek bizonyult. Végigborzongott tőle az egész teste és gyorsabb tempóra kapcsolt a pulzusa is. Határozottan kellemes meglepetés volt.

A nagycsodálkozás közepedte hirtelen eszébe jutott, mit kert tőle a férfi alig pár perccel ezelőtt, és jobbnak látta mihamarabb a tettek mezejére lépni. De érezte, hogy a torka száraz, mint a sivatag, és nem is igazán tudja összeszedni a gondolatait. De erőt vett magán, és kissé rekedt hangon szólalt meg. És minden erejével igyekezett nem mutatni mennyire izgalmasnak találja ezt az új élményt.

- E-egy. Köszönöm Uram.

- Milyen jólnevelt fiú vált belőled rögtön. Még a megszólítást se hagytad le. Dicséretes, ha így folytatod még az is lehet, hogy kevesebbet kapsz majd.

Mielőtt még a fiú válaszolhatott volna, egy újabb ütés csattant a fenekén. Ami érezhetően erősebb volt, mint az előző, de meg mindig a kellemes kategória. Ám most az csapás után kellemesen bizseregni kezdett a feneke, ami kifejezetten izgatónak bizonyult. Talán túlságosan is... aggódott, hogy ennek bizony fizikai bizonyítéka is lesz. Harry érezte, hogy kezdi elveszíteni az irányítást a teste felett. És azzal is tisztában volt - még ilyen ködös aggyal is - hogy ez ellen már nem tehet semmit.

- Kettő. Köszönöm Uram.

- Ez hogy tetszett?

- Tetszett.

- Jobban, mint az előző?

- I-igen.

- Hm... jól van. Tudtam én, hogy élvezni fogod, bár azt nem is sejtettem, hogy ennyire.

Az újabb csapás szinte azonnal érkezett és ez megint egy leheletnyit erősebbnek bizonyult. Az Aranyfiú száját pedig egy halk nyöszörgés hagyta el. Nem akarta elhinni, hogy ez VALÓBAN tetszik neki. De ez volt a helyzet. Ráadásul az élvezetének ilyesfajta kifejezésének nem várt következményei lettek. Ugyanis amint a férfi meghallotta a nyöszörgését, a kezeit rásimította a fenekére, és mintegy dicséretképpen körözött rajta egyet. Amitől a fiú csak még jobban kikészült. Soha nem figyelte még meg, de tanárának nagyon szép keze van. És nagyon nagy is, majdnem teljesen képes átfogni a fenekét. És azok a hosszú, csontos ujjak olyan fantáziákat indítottak el a Griffendéles fejében, amiktől merevedni kezdett a farka. Pontosan tudta, hogy a férfi minden rezdülését érzi, és hogy nem fogja tudni letagadni a teste őszinte reakcióját az élményre. De nem volt már abban az állapotban, hogy ez érdekelje. Mostmár csak azt akarta, hogy azok az ujjak és az a simogató, hatalmas tenyér továbbra is a fenekén dolgozzanak.

- Három. Köszönöm Uram.

Potter minden egyes csapástól egyre jobban és jobban felizgult, minek következtében egyre kábultabbá és keményebbé vált. És hiba próbálkozott, a nadrág szorításában sehogy sem volt kényelmes. Ráadásul egy idő után már ereje sem marad megpróbálni kiszabadítani magát, annyira lefárasztotta a testében egyre növekvő extázis. Amihez az is jelentősen hozzájárult, hogy folyamatosan erezte, hogy alatta a férfi is kemény. Méghozzá nem is kicsit. A másik farka hatalmasnak tűnt és olyan keményen nyomódott a saját merev tagjához, hogy egy idő után már az is kezdett fájdalmassá válni. És roppant módon idegörlővé is.

Az Aranyfiú pontosan huszonöt ütést kapott a fenekére, mindet megszámolta, és meg is köszönte. A végén már elég fájdalmasak voltak, mert addigra eléggé kipirosodott és érzékeny lett a bőre. De semmiért nem szólt volna az idősebbnek, hogy hagyja abba. Olyan módon élvezte az egészet, amit egyrészt borzasztóan szégyellt, másfelől meg őszintén csodált. Fogalma sem volt, hogy a másik honnan találta ki, vagy érezte meg a saját maga számára is eddig rejtett vágyait. De határozottan, ez volt élete eddigi legjobb szexuális élménye. Mert hogy ez határozottan az volt. Ahogy a Bájitalmester az ütések közt hozzáért, az félreérthetetlen vágyról árulkodott. Na meg más testrészei pláne félreérthetetlennek bizonyultak.

Mire végeztek, Perselus érezte, hogy annyira mocskosul fel van izgulva, hogy alig mert megmozdulni is, mert csak a nadrág súrlódása is olyan szinten ingerelte, hogy attól félt, a nadrágjában fog elsülni. Ami nem lett volna szerencsés végkifejlett egy ilyen izgató fél óra után. A fiú igazán élvezte a dolgot, és ez a saját izgalmát az egekig fokozta. Pontosan tudta előre is, hogy a Griffendélesnek tetszeni fog a játék, de arra nem számított, hogy ENNYIRE. Pláne ilyen hamar. Már a negyedik ütésnél kemény volt. És a hangok, amik elhagyták az ajkait... a férfinek minden erejére szüksége volt, hogy visszafogja magát, és ne kefélje meg rögvest a Kis Túlélőt. Ám még nem végeztek, ugyanis a terve nem csak ennyiből állt.

Finoman jelezte a fiúnak, hogy készüljön, majd segített neki talpra állni. Ahogy a kölyök talpa elérte a padlót, és megmozdult, azonnal felszisszent fájdalmában. És a Bájitalok mestere győzedelmesen elvigyorodott. A fiú feneke élénkpiros volt. Tökéletes, precíz munka. Pontosan, ahogy tervezte.

- Fáj?

- Igen, egy kicsit. De nem vészes, túlélem.

- Szeretnél rá krémet?

Harry szíve majd kiugrott a bordái közül, mert tudta, hogy a férfi kérdése valójában mit is fog jelenteni. És igen, akarja! Baromira akarja. Tulajdonképpen annyira vágyott rá, hogy amint realizálta a lehetőséget, máris remegni kezdett mindene.

- Ha lehet... akkor igen, kérek szépen.

- Jól viselkedtél, ezért semmi akadálya. Máris hozom. Addig támaszkodj az asztalnak.

Harry azonnal tette, amit kértek tőle, és rátámaszkodott a férfi sötét, mahagóni asztalára. Óvatosan letette az asztallapra a felsőtestét és a fejét, mert a kezei még mindig hátra voltak kötözve. És tanára nem úgy nézett ki, mint aki még szándékozik elengedni egy ideig. Ám ez a pozíció, amit így felvett... nos enyhén szólva kiszolgáltatottnak bizonyult. De már egy cseppet sem bánta. Ezek után bízott a másikba, és meg sem fordult a fejében, hogy a Bájitalmester bántaná.

Amint a Bájitalok mestere visszatért a kezében hűsítő és gyógyító krémmel, az ajkait egy hangos nyögés hagyta el. A fiú istentelenül csábtó volt! A farka már majdnem kiszakította a nadrágját olyan kemény volt tőle. Talán maga sem gondolta ezt egészen végig... hogy ez a kis játék milyen következményekkel járhat.

Ám mielőtt még részletesebben átgondolhatta volna a történteket, inkább cselekedni kezdett. Odalépett a készségesen pucsító Griffendéles mögé, és finoman, lassú és precíz körkörös mozdulatokkal kezdte a bőrébe masszírozni a megnyugvást adó kenőcsöt. Minden kisebb nagyobb piros és lilás foltra külön figyelmet szentelt. És eközben a fiú egyre hangosabban és gátlástalanabbul nyög és sóhajtozik alatta. Már egyáltalán meg sem kísérli elrejteni, vagy visszafogni izgalmát. Sőt, a férfi úgy ítélte meg, hogy inkább próbálja a tudtára adni, hogy nagyon is élvezi a dolgot. És többet szeretne belőle.

Már régen végzett a krémezési folyamattal és a fiú bőre teljes egészében beszívta a krémet, ám a kölyök nem hagyta abba a nyöszörgést. Sőt. Még kétségbe esettebnek hallatszott, mint eddig. Erre pedig Piton térdei megremegnek. Merlinre, legvadabb álmaiban se gondolta volna, hogy ilyen könnyen megadja majd magát Potter, és ennyire fogja élvezni. Pedig rengetegszer álmodott már erről. De a Varázsvilág megmentője határozottan oda meg vissza volt, és minden erejével próbált még többet követelni magának. És az a fenek tényleg borzasztóan kívánatos volt. Már vagy egy órája kő kemény volt, ahogy a fiú selymes bőrű félgömbjei büntette és nagy erő kellett hozzá, hogy ellenálljon az egyértelmű felkínálkozásnak. Mert az, amit a kölyök most művelt, határozottan az volt.

- Tudom mit szeretnél, de nem lehet.

- Kérem Uram.

- Nem. Most az nagyon fájna.

- Nem érdekel. Akarom.

- Tudom. De én meg nem fogok felesleges fájdalmat okozni.

- Könyörgöm!

- Jelenleg semmit nem akarok jobban a világon, mint megrakni a kis fenekedet, hidd el. De nem lehet.

Piton ennél őszintébb nem is lehetett volna. Már hosszú, nagyooon hosszzzúúú percek óra nem akart mást ezen a világon, mint elmerülni Potterben, és olyan örömökben részesíteni, amit a fiú soha nem fog elfelejteni.

- Csin... csináljon valamit. Könyörgöm... felrobbanok.

Harry nagyon kétségbeesetten kérlelte a férfit. Iszonyatosan akarta a másikat, és tudta, hogy most kell megkapnia mert amint kilep ebből a szobából elszáll majd minden bátorsága. És nem mellesleg visszatér a józan esze is. Úgyis bánja majd ezt az egészet es soha senkinek nem mondja majd el. Akkor már miért ne élvezhetné ki teljesen mindazt, amit az idősebbik adni akart neki? Mert akarta, ebben teljesen biztos volt. És ezek után abban is biztos volt, hogy a férfi páratlan szerető lehet. És nem utolsó sorban, ez egy kivételes helyzet... ha józan esze teljes tudatában továbbra is akarná a Bájitalmestert, nem biztos, hogy lenne lehetősége megkapni. Piton ritka fogas, kevesen kerülnek hozza ilyen közel.

- Kérem Uram... annyira karom! Megpusztulok, ha nem kaphatom meg!

- Harry...

- Kéreeeem. Akarom magát!
Könyörüljön rajtam.

A fiú hangja már csaknem hisztérikussá vált, és Perselus tudta, hogy ez az a pont, ahol nála is átléptek egy olyan határt, amit már nem lehet visszafordítani. Meg fogja adni a kölyöknek, amiért könyörög. És ez lesz élete legélvezetesebb estéje. Nem is habozott soká, egy gyors mozdulattal lehúzta a fiú nadrágját és alsóját a bokáihoz, majd elővette rejtett zsebéből a pálcáját, majd kiszórta a fiúra az általa legerősebbnek ismert lazító és nyugtató bűbájt, majd mellé egy nedvesítőt és egy enyhe fájdalomcsillapítót is. Nem volt már kapacitása, türelme meg végképp nem semmilyen fajta előjátékra. Túlságosan forró és észvesztő volt már most ez az egész. Már csak az lebegett a szemei előtt, hogy minél hamarabb a fiúban lehessen. Gyorsan kiszabadította a farkát, majd előrelépett és minden hezitálás vagy kérdés nélkül előrenyomult.

Tövig.

És amint teljesen kitöltötte a fiút ajkairól egy olyan hangos és elégedett nyögés szaladt ki, hogy azon se csodálkozott volna, ha a kilométerekkel arrébb lévő klubhelységben meghallják. De valahogy nem tudta érdekelni. Pár másodperc csendes élvezkedés után megmozdította a csípőjét, majdnem teljesen kihúzódott a fiúból, majd egy hirtelen mozdulattal, teljesen visszavágódott. Jutalma pedig egy vékony, szinte sikító kiáltás volt. Óh, igen... tökéletes.

Jobb, mint álmaiba.

- Igen! Még!

A férfi olyan erős tempót kezdett diktálni, hogy Harry tudta, ebből nem lesz seprőre ülés. Ott fog kuksolni a lelátón és szépen búcsút int a házkupának. De egy cseppet sem bánta és semmilyen bűntudata nem volt. A Bájitalok mestere ugyanis olyan gyönyöröket okozott neki, amit még csak el sem tudott képzelni soha. Az ő fantáziája ehhez szegényes volt. A férfi szerszáma olyan vastag volt, hogy majd szétfeszítette, és épp tökéletesen hosszú, hogy minden lökés végén a prosztatáját böködje a makkjával, amitől neki csillagok ugráltak a szeme előtt. Sejtette, hogy ezt nem fogja soká bírni, és ahogy hallotta és érezte, partnere sem. Éppen ezért a maximumot akart kihozni az egészből.

- Erősebben! Kérem... U-uram...

- Máris élvezni fogsz, ugye?

- I-igen...

- Milyen kis mohó valaki... tetszik a farkam, igaz?

- Nagyon.

- Jó fiú... nagyon jó fiú.

A Bájitalok mestere talán még a szűk, nedves forróságnál is, amit a fiú feneke jelentett jobban élvezte azt, hogy a kölyök hangot ad a saját élvezetének. És igaza volt, ő sem bírja már ezt huzamosabb ideig. Túl sokáig volt harcra készen a nadrág szorításában. De még mielőtt elélveznének, megteszi azt, amit mindig is akart. Baljával előre nyújt, és megfogta a fiú csuklói körül lévő felezte bőszíjat és finoman felhúzta a fiút az asztalról. Jóbbjával pedig a rácsapott egy - az eddigieknél jóval erősebbet - a kölyök fenekére, pontosan akkor, amikor a farka tövig merült benne. És Merlin szerelmére, ennél jobb érzés nem is létezhetett a világon.

Ezzel a fiú is határozottan egyetérthetett, ugyanis amint a csapás érte, azonnal sikítva élvezett el. A fenekében az izomgyűrűk úgy szorultak a férfi farka köré, hogy másodpercekig, ameddig a fiú orgazmusa tartott, moccanni sem tudott. Csak készségesen tartotta az élvező Griffendélest. Amint a fiú extázisa alábbhagyott, megismételte az előbbi mozdulatot, majd még egyszer, és az újabb lökésnél már tudta, hogy itt a vége. Az utolsó lökésénél csapott a fiúra a legnagyobbat, és engedve a hívogató nirvánának, beleélvezett a fiúba, majd elégedetten rogytak mindketten az asztalra.

Néhány perc csendes szuszogás után, a férfi összeszedte magát, és kihúzódott a kölyökből. Pálcájának segítségével megtisztította magát, majd felhúzta a sliccét is. És elégedetten szemlélte a munkájának gyümölcsét. Ahogy a Varázsvilág kis megmentője az ő asztalán fekszik a saját ondójában, hisztérikus légzéssel, remegő térdekkel és gyönyörű élénkpiros fenékkel, miközben combjain végigcsurog az ő spermája. Igazán gyönyörű látvány volt. Nagyon is hozzá tudna szokni.

De még valami hátra volt, hogy tökéletessé tegye az emléket.

- Mit kell ilyenkor mondani, Potter?

- Köszönöm, Uram.

- Jól van, helyes.

A Bajitalok mestere lassan megkerülte az asztalt, hogy szemben lehessen a fiúval. Majd, amikor odaért, finoman belesimított a sűrű, bozontos fekete tincsekbe. A kölyök pedig hálásan felpillantva, egy elégedett, boldog mosolyt küldött felé. Ő pedig viszonozta.

- Jól esett?

- Igen, nagyon finom volt.

- Akkor egészségedre, kölyök.

Ezt követően a Bájitalok mestere egy pálca suhíntással elengedte, a fiút, egy másikkal pedig megtisztította. majd egy kis zöld tégelyt lebegtetett az egyik polcról a fiú mellé.

- Ez gyógykenőcs, két napig használd napi kétszer, és kutya bajod nem lesz. Most pedig szedelőzködj. Még van munkám az estére, és szükségem lenne az asztalomra.

Aki szeretne csatlakozni a VIP Email listámra, az a legelső "Játékszabályok / Kinklista 2022" fekeuetben megtalálja a jelentkezés feltételeit.

Illetve instagrammon is sok hasznos információ van mindig: