Leírás:
Harry és Perselus nem bírnak magukkal és a karácsonyi ünnepséget megszakítják egy gyors huncutkodással, ám ekkor megérkezik Sirius Black egy tálca gyömbéres kekszel...
Figyelmeztetés:
Nincs.

- Per-ah... Pers... Nem lesz ebből baj?

- Ugyan már szerelmem, mindenki bent tömi a fejét a sütivel. Fel sem fog tűnni senkinek, hogy eltűntünk. és én inkább téged tömlek, mint a sütit.

Harry jól tudta, hogy csendben kell maradnia, bármennyire is kilátástalanul nehéz feladatnak bizonyult ez a jelenlegi helyzetében. Igazából az egész Perselus hibája volt, akinek pont a karácsonyi szünetben kellet elutaznia egy nyavajás Bájitalkonferenciára, a világ másik végére. Pont akkor, amikor amúgy nagyjából egyszerű lett volna megszervezni, hogy akár napokat is háboríthatatlanul együtt töltsenek, leginkább a lepedőakrobatika különszámuk gyakorlásával. De neeeem, a férfinek MINDENKÉPP el kellett utaznia arra nyomorult eseményre, és ezért elvesztegettek három teljes napot a szünetből. Ennek következtében pedig Harry csaknem felrobbant a szexuális frusztrációjától. Ugyanis már a szünet előtti két hétben sem tudtak egyetlen egy éjjel sem együtt lenni, mert mindig közbejött valami váratlan esemény, ami meghiúsította titkos találkáikat. Egy tizenhét éves, hormonvezérelt kamasznak pedig majd' három hét szex nélkül maga a pokol, és felér egy teljes kínzással. Pláne, ha az embernek olyan szenvedélyes párja van, mint a Perselus Piton. Legalábbis az Aranyfiú így élte meg, és jól tudta, Professzora is pontosan annyira vágyik már rá, mint ő az idősebbre. Sajnos a Roxfortban sokkal kevesebb minőségi időt tudtak eltölteni egymással, mint azt igényelték volna, ez pedig mindkettőjüket frusztrálta, de leginkább a Griffendéles hetedévest. A Bájitalmester sokkal jobban viselte a kényszerített távolságot, vagyis látszólag, igazság szerint csupán sokkal jobban uralkodott ösztönein, mint fiatalabb párja. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ami rögtönzött akciójukat is a férfi kezdte, mégpedig úgy, hogy a karácsonyi vacsora kellős közepén kezdte el fogdosni őt az asztalterítő biztonságosnak vélt takarásában. Harrynek egész vacsora alatt ki kellett bírnia, egyetlen nyikkanás nélkül, hogy szerelme a combjait simogatja, lassan, centiről centire. De hiába volt már teljesen felizgulva, egyetlen egyszer sem érintette meg ágyékát a kíváncsi, ingerlő kéz. A férfi játszott vele, és a fiú tudta, ez felhívás keringőre. Sejtette, hogy párja is már teljesen józan eszét vesztette a hiánytól. Csak ez magyarázhatta azt a helyzetet, amibe keveredtek.

Ugyanis éppen az Odú konyhájában álltak, és a Bájitalok mestere földöntúli örömökben részesítette őt. Miközben a Rend karácsonyi vacsorája még javában zajlott az étkezőben, egyetlen szobával arrébb...

Ráadásul takarás gyanánt csupán az ő láthatatlanná tévő köpenye volt rajtuk... Annyira elragadta őket a hév, és olyan hirtelen estek egymásnak, hogy még a lehető legalapabb hangszigetelő, vagy kiábrándító bűbájt sem tették fel. És azon a ponton, amikor ez Harrynek eszébe jutott, párja már nem volt hajlandó ezt megtenni, ő pedig már nem volt rá képes. Perselus szerint ez így sokkal izgatóbb volt. Amiben még ha kicsit is, de egyet kellett értenie a férfivel. De azért nem akart lebukni sem... mert abból irtózatosan nagy botrány lenne, még akkor is, ha ő már nagykorú. És be kellett látnia, hogy igen nehéz lenne balesetnek álcázni azt, hogy a Bájitalmester farka tövig benne van.

Ezért igazán megpróbált csendben maradni, de annyira rohadtul nehéz volt! Szerelme ugyanis minden kétséget kizáróan a világ legfantasztikusabb szeretője volt. És most éppen egy igen kegyetlen és nem túl igazságos kínzási formát választott neki. Mivel tényleg halknak kellett lenniük és köpeny sem volt éppen két emberre tervezve, most a szokásos vad, hangos és roppant szenvedélyes meneteik szóba sem jöhettek. Ezért a Bájitalmester a lassú, kínzó technikáját vetette be.

Harry a pultnak volt támaszkodva derekával, miközben mindkét karjával kétségbeesetten kapaszkodott az idősebb nyakába. A nadrágja éppen csak annyira volt lehúzva, hogy Piton hozzáférhessen a kerek fenekéhez, és ezáltal a bejáratához. Bal lábát derékmagasságba emelte és a férfi csípőjére támasztotta, mialatt a másik lábával próbált stabilan állni. Piton bal tenyere az ő bal farpojáját masszírozta miközben farka kínzó lassúsággal térképezte fel őt. Harry megkockáztatta, hogy még sohasem volt ennyire lassú, elnyújtott menetük. De ezek után mindenképpen többször fogják ezt gyakorolni, ugyanis elképesztően fantasztikus volt. Harry a lassú, kimért tempónak köszönhetően még intenzívebben érezte párja hatalmas szerszámának minden négyzetcentiméterét, ahogyan ki-be járva benne kényezteti. Pontosan tudta, hogy hol jár benne, és még a makkja formáját is tökéletesen érezte, amit minden lökés végén egy apró csókot adott a prosztatájára, amitől a szeme előtt apró kis csillagok kezdtek táncolni. Kénytelen volt jobb karjával elengedni a férfi nyakát és a saját szájára tapasztani, mert egyszerűen nem volt képes irányítása alá vonni a hangját és egy éles nyögés készült épp kitörni belőle. Ahogyan egyre közelebb ért az orgazmushoz, úgy adott ki egyre több és több apró neszt és nyöszörgésfoszlányt. Gyűlölte, ha nem eresztheti ki hangját és nem mutathatja meg ezzel is szerelmének, hogy mennyire élvezi a kényeztetését. De ami ennél is rosszabb volt, hogy nem hallhatja a Bájitalmester mély, rekedt nyögéseit. Annál szexibb hang ugyanis nem volt a világon. Rajongott párja hangjáért, különösen szex közben.

- Shhh! Harry halgass...

- De annyira közel vagyok! Megőrülök Pers...

A griffendéles nem hazudott, már egészen az orgazmus határán táncolt, ám nem volt hjozzászokva az ilyen lassú tempójú ingerléshez, és ezért egyszerűen nem volt képes átlendülni azon a bizonyos határon.

Kétségbeesésében tekergetni kezdte a csípőjét, hogy még intenzívebbé tegye a lassú kontaktust. ennek következtében pedig párja ajakai közül kiszaladt egy apró, mély nyögés, és Harry majd eszét vesztette a gyönyörtől. Örömében megismételte a mozdulatot, ezúttal még erősebben és mélyebben, miközben belekapaszkodott Piton talárjába, ám ezúttal a jutalma csak egy erős, csípős tasli lett a fenekén. Na meg persze Piton megrovó tekintete.

- Nyughass Potter, vagy felborulunk! És akkor annyi az álcánknak...

- Olyan kegyetlen vagy!

De még mielőtt bármi egyéb akcióba kezdhetett volna, Harry ereiben hirtelen megfagyott a vér, és olyan szinten merevedett le párja karjaiban, amire a Bájitalmester felkapta a fejét, és kérdő tekintetét ráemelte.

A Griffendéles rémülten, és máris holt sápadtan nézte végig, amint tulajdon Keresztapja sétál be a konyhába, kezében egy meglehetősen nagy tányérral, ami csurig volt pakolva gyömbéres-mézes keksszel. Az volt Sirius kedvence. Minden bizonnyal elcsent magának „néhány" darabot, amikor Molly megsütötte, és most elérkezettnek látta az időt elfogyasztani és felélni dugi készleteit. Pont a konyhában! Pont a lehető legrosszabbkor! Ahogy a férfi belépett, szinte azonnal tömni kezdte magába a kekszeket, tőlük mindössze pár méterre felülve a konyhapultra, miközben egy vélhetően szintén gyömbéres teát varázsolt magának.

Harry ereiben szinte megfagyott a vér, és annak is örült, hogy egyáltalán nem lohadt le az erekciója ijedtében. Ijedtében megkereste párja tekintetét és megbögdösve jobb vállát jelezte neki, hogy forduljon meg.

Ez viszont nem bizonyult valami okos ötletnek... ugyanis amint Piton észlelte, hogy Sirius is a konyhában tartózkodik már, visszafordulva Harry felé, a Griffendéles még ilyen állapotban is kiolvasta tekintetéből a veszélyes csillogást. A férfi tervezett valamit... Harrynek pedig nem kellet soká várnia, hogy megtudja, mit.

A Bájitalok mestere ugyanis amilyen erősen csak tudta, rászorította tenyerét a Griffendéles szájára, majd csípőjét kissé megbillentve egy teljesen másik szöget vett fel, és a tempóját pedig legalább a háromszorosára gyorsította. Ami ugyan meg sem közelítette a szokásos meneteikét, de a lassú kínzás után ez maga volt a megváltás Harry számára. A fiú szemébe könnyek gyűltek...

Ám a nem várt felmentősereg megérkezett, egy tüzes hajkoronájú, lángoló tekintetű Griffendéles boszorka képében, aki amikor belépett a konyhába, egy igen szemrehányó pillantást vetett irányukba. Legalábbis a konyha azon sarka felé, ahol vélhetően sejtette, hogy tartózkodnak. És nem is tévedett sokat.

Ahogy belépett, máris Sirius felé vette az irányt és megkezdte a figyelem elterelő akciót. Harry pedig hálát adott Merlinnek és minden istennek, amit csak ismert, vagy jelen helyzetben fel tudott idézni, hogy ilyen fantasztikus barátja van, mint Ginny.

De amikor már úgy tűnt, hogy a lány terve győzelemmel zárul, és sikerül az ajtó irányába terelgetni Keresztapját, a Bájitalmester egy olyan pontot bökött meg benne a farkával, amitől Harry csaknem elájult a gyönyörtől, az orgazmus pedig úgy vágott át rajta, mint a derült égből érkező villámcsapás. Ennek következtében pedig egy aprócska, nyüszögő hang szökött kis ajkain, a férfi vasmarkai ellenére is.

- Mi volt ez a hang?

- Milyen hang?

- Hát ez a nyekergés? Te komolyan nem hallod?

Harry feszülten figyelte - ami jelen esetben azt jelentette, hogy próbálta nyitva tartani a szemét, és nem elájulni - ahogyan Keresztapja gyanakvó pillantásokkal felméri a szobát. Ám szerencsére nem mozdult meg, vagy tett bármi egyebet.

- Nem... Sirius, minden rendben van?

- Igen.

- De biztos nem hallottad?

- Én semmit sem hallottam.

- Pedig teljesen olyan volt, mint ha egy macska nyávogás lett volna. Vagy nyüszögés. De lehet, hogy csak túl sokat voltam kutya alakban...

- Nincs kedved egy kis repüléshez? Annyira tele vagyok, kell egy kis mozgás!

- Remek ötlet! Szólok Harrynek is!

- Fent van a szobámban... majd én szólok neki, te addig készítsd elő a seprűket és keresd meg Ront. A torta közelében lesz.

Amint Keresztapja távozott, Tanára engedett szorításán, és egy gyors, nonverbális bűbájjal megtisztította mindkettőjüket. Majd kihúzódva belőle, pillanatok alatt rendbe szedte magukat. A Griffendéles eközben pedig próbálta visszaállítani a legzését a normális tempóra.

Azonban még mielőtt felfették volna magukat, a Bájitalmester egy apró, szeretetteljes csókot lopott tőle, amit Harry egy lágy nyöszörgéssel jutalmazott. Ezt követően pedig vett egy nagy levegőt, felkészülve arra ami rájuk vár, és lerántotta magukról a láthatatlanná tévő köpenyt...

- TI NEM VAGYTOK NORMÁLISAK! Legalább neked lehetett volna eszed Perselus! De fogadjunk, ez is te kezdted...

- Ez aljas rágalom, Gin-gin!

Ginny Weasley volt az egyetlen személy kerek e világon, aki tudott a kapcsolatukról, és a Griffendéles úgy vélte, egy jó darabig ez még így is fog maradni. És mai azt illetni, nem egy necces szituból húzta már ki őket. Ott volt például az az eset, amikor a jóslástan teremben gabalyodtak össze, és Trelawney majdnem rájuk gyalogolt. Ha nincs Ginny, akkor bizonyára hatalmas trauma érte volna a jósnőt. Elvégre ő sem láthat mindent előre...

Vagy az eset, amikor a Quiddich öltöző zuhanyzójában tudtak csak eltölteni egymással néhány lopott percet... Akkor is csak a Griffendéles boszorka éles sasszemének, illetve jó reakciódejének volt köszönhető, hogy nem buktak le. Bár a fél csapat azóta sem érti, hogyan kerülhetett Kákalak a zuhanyzóba...

Harry legnagyobb megdöbbenésére, a tüzes természetű fiatal boszorka és a morgós Bájitalmester kifejezetten remekül kijöttek egymással, és a férfi igen hamar nagyon megkedvelte barátnőét. Annak ellenére, hogy rendszeresen vitatkoztak és csipkelődtek... Mivel Ginny volt az egyetlen bizalmasuk, a lány már kezdettől igen merészen bánt a Bájitalmesterrel. A fiú mindig élvezettel nézte ahogy párja és legjobb barátnője hevesen vitatkoznak valami jelentéktelen apróságon, vagy éppen a lány mindenfajta egészséges életösztönt vagy félelemérzetet nélkülözve, leszidja a Bájitalmestert. A Griffendéles pedig biztosra vette, hogy pont ezért kedveli őt annyira szerelme. Mert már nem félt tőle, és képes volt kiállni magáért vagy szembe szállni az idősebbikkel. De sosem volt durva vagy lekezelő. Nem ítélte el őket, sőt. Ginny volt a legnagyobb - és egyetlen - támogatójuk, a fő cinkostársuk. És Harry tudta jól, Perselus ezt értékelte és hálás volt a lánynak. Ezért is engedett meg neki jóval többet, mint eddig bárkinek. Természetesen Harryt kivéve.

- Ez volt az utolsó alkalom, hogy megmentettem a seggeteket!

- Ugyan már, biztos ki tudlak engesztelni!

- Nem hinném... már megmondtam, hogy nem vagyok gardedám. Mégis mindig utánatok kell koslatnom, hogy kihúzzalak titeket a szarból, amibe kevertétek magatokat.

- Én viszont biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni. Mit szolnál Gin-gin, ha...

Harry vigyorogva nézte, ahogy szerelme szemében megjelentek a kihívás élénk szikrái és kissé fenyegető, de cseppet sem komoly tekintetét barátnőjére emelte, miközben odahajolva hozzá, valami a fülébe suttogott. Majd adott a lány arcára egy finom puszit. Ezt követően pedig elegáns, hosszú léptekkel megindult az ajtó irányába, ám még mielőtt végleg elhagyta volna a helyiséget, párja felé egy igen félreérthetetlen, vad tekintetet küldött.

Bármit is mondott barátnőjének a Bájitalmester, a lány egycsapásra olyan vörös lett, mint házuk zászlajának élénk karmazsin színe.

- Mit mondott?

- Nem fontos...

- Ne már Gin! Mit mondott?

- Nem számít. Szerintem most jobb lenne, ha vele mennél... majd azt mondom Siriusnak, elcsaptad a hasadat.

Van egy olyan headcanonom, hogy ha Harry x Piton canon lenne, akkor tuti, hogy Ginny és Pers nagyon jóban lennének, olyan cinkostárs-módon. És persze Giny lenne a legfőbb bizalmasuk. Ezt már meg is akartam többször írni, de egyelőre így "kicsiben" sikerült csak. Vélemények? 🤔
Komolyan érdekel ki mit gondol erről a koncepcióról, mert szerintem irtó reális lenne. Meg cuki.

Aki szeretne csatlakozni a VIP Email listámra, az a legelső "Játékszabályok / Kinklista 2022" fejezetben megtalálja a jelentkezés feltételeit.

Illetve instagrammon is sok hasznos információ van mindig: