Leírás:
Harry éjszaka egyedül kóborol a kastélyban, amikor is összefut egy tetőtől-talpig bőrruhába öltözött Piton professzorral, amit a tini hormonjai meglehetősen túlregálnak...
Figyelmeztetés:
Nincs.

- POTTER! Álljon meg!

Harry ijedtében egyszerre felejtett el levegőt venni, kapott majdnem szívinfarktust, és esett hasra a saját lábában. A kupac könyv, amit addig a pillanatig kezeiben szorongatott hangos csattanással ért földet, amiket másodpercek múlva ő maga is követett, fájdalmasan rázuhanva a nagy, vastag könyvek fémborításos gerincére. A kellemetlen érzéstől halkan felszisszent, és közben magában átkozni kezdte a hirtelen jött hang forrását, aki természetesen nem volt más, mint a csípős modorú, zord Bájitalmester. Egy aprót sóhajtott, mialatt erőt gyűjtött, hogy megforduljon és szembenézzen Tanárával. Rohadtul nem volt most kedve egy olyan beszélgetéshez, ami minden kétséget kizáróan rá várt, és nem kívánt magyarázkodni sem, hogy miért sétálgat egy kupac régi könyvvel az éjszaka közepén a kastély ódon folyosóin. Elvégre, nyári szünet volt, ami azt jelentette, hogy most a férfi sem léphet fel vele szemben hivatalos Tanári minőségben, nem vonhat le pontot vagy oszthat rá büntet munkát. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy nem kiabálhat vele, vagy keserítheti meg a nyáriszünete hátramaradó napjait. Pitonnak ehhez ugyanis különös, már-már földöntúli képessége volt, ami előszeretettel használt is, ellene pedig kimondottan örömmel. Ezért Harry próbált higgadt maradni, és nem túl lobbanékonyan reagálni a szituációra. Vett néhány mély levegőt, és amikor már kellően nyugodtnak érezte magát, egy másfél órás zsiráfborjú eleganciájával felkecmergett eddigi hason fekvő helyzetéből, majd szembefordult Professzorával.

De arra a látványra, ami a szeme elé tárult, egy csöppet sem volt felkészülve.

A Bájitalmesteren ugyanis nem a megszokott koromfekete öltönynadrág-ezergombos felöltő-Batmantalár mesterhármas volt, hanem valami egészen elképesztő öltözék. A férfi egy áttetsző, hálós anyagú felsőt viselt, ami tökéletes látni engedte a meglepően kiedzett, izmos mellkasát. A fiú még azt is megfigyelte, hogy az idősebb porcelán bőrű mellkasán valamilyen tetoválás féle van, ami szinte rikított a kontrasztosság következtében. A felső felett egy fekete bőrkabátot viselt, a vállainál kis ezüst szegecsekkel díszítve. Hosszú, pókszerű ujjait egy vékony szintén csak fekete bőrkesztyű fedte. De ami Harry számára leginkább megdöbbentő volt, az a teljesen testhez simuló, szoros bőrnadrág volt, ami a csípője vonalán egy kígyós övcsattal díszített bőrövben végződött... A Griffendéles képtelen volt elszakítani tekintetét a látványtól, annyira magával ragadta. Ami nem is volt csoda, ugyanis a férfi ágyéka olyan szinten kidomborodott, ami konkrétan több volt, mint arcpirító. Harry heréi összerándultak már csak a gondolatra is, hogy mi rejtőzhet a férfi nadrágjában... mert abból, amit látott, nos, kivételes darab lehet. És erre az összképre még csak ráerősített a jelentős méretű dudor feletti kígyós övcsatt. És ami az egész megjelenését megkoronázta: a lovaglócsizma! Eddig fogalma sem volt róla, hogy a férfinek ilyen hosszú lábai vannak... pedig teljesen logikus következtetés lett volna annak tudatában, hogy Piton egy égimeszelő, de akkor sem volt képes fejben összerakni a képet. És mostmár konkrét, emberiség elleni bűntettnek tartotta az idősebbik általános, mindennapi öltözködési stílusát, ami a lehető leg előnytelenebb volt a messze kiváló testi adottságaihoz képest. És szentül meg volt róla győződve, hogyha a férfi változtatna a stílusán, akkor a diákok jegyei és rohamosan javulnának Bájitaltanból, ugyanis mindenki imádna bejárni és odafigyelni az órákon!

Összességében a férfi LÉLEKZETELÁLLÍTÓAN nézett ki, és Harry tini hormonjai őrült, lázas táncba kezdtek a látványra. A forróság úgy öntötte el a testét, mint egy semmiből jövő, tüzes lávafolyam, kíméletlenül végig égetve egész bensőjét.

- Ha kibámészkodta magát Potter, igazán elmesélhetné, hogy mit keres az éjszaka közepén a kastély ezen pontján?

Harry azt hitte, hogy az izgató látványt nem lehet tovább fokozni, de tévedett. Amint tekintetét sikerült levennie a férfi testéről és az arcára emelnie, a Griffendélesnek még a szája is elnyílt meglepetésében, a vérvörös pír pedig úgy futott végig azarcán, mint a borostyán indái a Roxfort kőfalain.

Piton ébenfekete haja hátra volt kötve egy szoros lófarokba, és füleiben egy ezüst kígyó lógott. De ami a legfantasztikusabb volt: a férfi szemceruzát hordott!

Harry majdnem padlótfogott a látványtól, és nagyon kellett igyekeznie, hogy ellenálljon a késztetésnek, hogy kikötözze magát az első alkalmas felülethez, amit lát, és teljesen felajánlkozzon a másiknak.

- É-én... nos, és könyvtár, mááármint úgy értem, hogy olvasni és könyvek és azok könyvtárban vannak.

- Jól érzi magát? Ma a szokottnál is értelmezhetetlenebb sületlenségeket hord össze...

- Nem! Mármint igen, hogyne. Természetesen.

- Értem... nos, bűntetőmunkát nem róhatok ki magára a kimaradásért, de mivel én vagyok a Felügyelőtanára a nyáron, most úgy vélem, megalapozott a gyanúm miszerint valamilyen szer hatása alatt áll, ezért nyomatékosan felszólítom, hogy kövessen!

Perselus természetes tökéletesen tisztában volt a ténnyel, hogy a kölyök semmilyen tudatmódosítót nem fogyasztott, és azzal is, hogy ő maga váltotta ki nála ezt a hatást. És ez rendkívüli módon simogatta az egóját. Sosem tartotta magát klasszikus értelemben vonzónak, de azt mindig is tudta, hogy a fizikai adottságaiból kifolyóan igen hatáskeltő tud lenni, ha akar. És ez számtalanszor jött már kapóra neki az életben. De azt sosem gondolta volna, hogy az egykor ellenségének a fia egyszer pont őrá fog úgy nézni, mint óvodás a csokifagyira. Magában elvigyorodott a gondolatra... Már elég régen sejtette, hogy a kis Megmentő bizony meleg, de most, hogy bizonyosságot is nyert efelől, talán megengedhet magának némi szórakozást. Elvégre, a kölyök már hivatalosan is felnőtt, és ugyan még egy éve van az iskolából, de az már csupán részletkérdés volt. Hiszen minden kétséget kizáróan vonzódott hozzá. És ami azt illeti, ő maga is a fiúhoz... Meg kellett állapítania, hogy így felnőtt korára már kicsit sem hasonlít az apjára - hála Merlinnek - és inkább az anyja lágy vonásai domináltak az arcán. Ráadásul Potter még igen csinos is volt. Pontosan az ő esete volt, minden szempontból: bronzos bőrű, szeplős és finom, törékeny alakú.

- Mii? Hov-hova?

- A saját lakosztályomba. Na szedje össze a gondolatait, fogja az estimeséit és kövessen!

A férfi jelentőségteljesen a szerte szét szóródott könyvekre nézett, majd pedig a fiúra. Harry méginkább elpirult, amikor észrevette, hogy az egyik könyv a földetérés következtében kinyílt, pont egy olyan oldalon, ami részletesen, mágikus ábrákkal mutatta be a prosztata ingerlésének tökéletes technikáját. Emiatt pedig akaratlanul is meglehetősen zavarba ejtő képek kezdtek megjelenni elméjében, amiben ugyan ezek a jelenetek szerepeltek, csupán annyi módosítással, hogy a főszerepben ő és a Bájitalmester voltak. Ő teljesen meztelenül, Piton pedig természetes abban a bőr felszerelésben, amiben pont most is állt előtte. Ettől pedig még inkább izzadni kezdett, mert pontosan jól tudta, hogy a férfi milyen képzett legilimentor. Éppen ezért megpróbálta kihozni a helyzetből a legtöbbet és a tőle telhető legártatlanabb arcot vágni, közben pedig következetesen kerülni az éjfekete tekintetet. Mert ha Piton észrevenné, hogy milyen forró, buja gondolatok kavarognak elméjében, akkor már áshatná is meg a sírját saját két kezével, ugyanis azt a szégyent nem élné túl. Még akkor sem, ha tagadhatatlanul élvezné a helyzetet, ha a valóságban is megtörténne. Erre mondjuk nagyjából semmi esélyt látott, hiszen ő egy csöppet sem volt vonzó, és az idősebb mágikus sármja mellett ő csupán szürke kisegér volt. De ettől még nem kívánta megadni a férfinak azt az örömöt, hogy megtudja, mennyire szédítően vonzónak találja.

Ám Harry azt nem tudta, hogy az igazán kiváló legilimentoroknak nem szükséges a teljes szemkontaktus az elmekapcsolat kialakításához. És Perselus Piton kiváló legilimentor volt, századának legjobbja, ő előtte senki gondolata nem maradt titokban. Mindenki féltve örzött, mocskos kis titkát ismerte. És a fiú forró, izgató képsorai csak úgy világítottak az elmélyében mint a karácsonyi égősorok a fán... a bájos, harcias naivsága pedig egyenesen megmosolyogtatta. Talán ez volt Potter legjobb és legrosszabb tulajdonsága egyben: a harcias, önérzetes, de igazán szerethető, szeleburdi oroszlán természete. És az a mód, és hév, amivel titkolni próbálta izgatottságát, csak még vonzóbbá tette.

*

Harry már nagyon bánta, hogy előre engedte a férfit... ugyanis így a pincébe vezető teljes úton - ami a könyvtártól nem volt éppen rövid, majd' húsz perc - kénytelen volt Tanára bőrbe burkolt, formás farizmát fixírozni. Egyszerűen képtelen volt elszakítani tekintetét a látványról, és persze közben erotikusabbnál erotikusabb képsorok peregtek le az elméjében, és érdekes módon mindnek a főszereplője egy bőrruhás Bájitalmester volt. Harry nagyon remélte, hogy amint leérnek a férfi lakosztályába, az megkönyörül rajta, és egy kis fejmosás után elengedi, vagy megdugja. Mert jelenleg csak ez a két lehetőség létezett frusztráltságának feloldására: a menekülés vagy a kielégülés. És hirtelen nem is tudta volna megmondani, melyik lehetőséget akarja jobban.

Amint leértek a pincébe és a Bájitalmester becsukta maguk mögött lakosztályának hatalmas, kígyófaragásos ajtaját, nem is vesztegette tovább az idejét. A fiú pontosan azt fogja kapni, amit elképzelt és amire vágyik. Szembefordult a kölyökkel, és egy laza pálcaintéssel eltüntette róla minden ruháját. A Griffendélesnek még meglepődni sem igazán volt ideje, de máris előtte termett két hosszú lépéssel, és habozás nélkül keményen szájon csókolta. A mozdulatába kevés finomság vagy elegancia szorult, de jelen helyzetben nem is ez volt a célja. Le akarta hengerelni a kölyköt, hogy feloldja minden gátlását, és ő mag könyörögjön majd az édes megváltásért. Amit ő kegyesen meg is fog neki adni. Ám ehhez az kellett, hogy teljesen a hatása alá vonja... és érezhetően erre a legjobb ezközt választotta, ugyanis a fiú alig pár másodperc múlva már a bőrkabátjába kapaszkodott stabilitást keresve. A kölyök szája édes volt, és szégyenletesen puha. A Bájitalok mestere teljesen beindult az érzéstől, és alig várta, hogy felfedezhesse Potter minden porcikáját. kívülről és belülről egyaránt. De előtt még megkapja a kívánságát.

Miután úgy érezte, hogy a kölyök kellően elalélt a heves, forró csókjától, megszakította a kontaktust, és újabb pálcaintéssel magához hívott egy közepes méretű, gazdagon díszített üvegtégelyt és letette a Mardekárzöld bársony kanapé melletti kis asztalkára. Majd egy lendületes mozdulattal megfogta a fiú vállait és határozottan megpördítve, mellkassal előre a kanapé támlájának nyomta. A fiú pedig érzékelve szándékát, engedelmesen végig nyúlt a bársony anyagon miközben ő maga helyezkedett egy viszonylag nagy terpeszbe. A Bájitalok mestere pedig egy elégedett morranással jutalmazta a szófogadást.

Először csak lassan, körkörösen simogatni kezdte jobb tenyerével a fiú gyönyörű, kerek fenekét, miközben megcsodálta az elé táruló, eszméletlenül izgató látványt. A fiú feszes, fiatal teste tökéletesen mutatott a kedvenc kanapéján...

Amikor a Griffendéles már halk, kétségbeesett nyöszörgéseket hallatott, Perselus elhatározta, hogy ideje továbblépni. Felkapta az asztalkától az üvegtégelyt és jobb kezének mutató - középső és gyűrűs ujját gazdagon belemártotta a síkos, nedves anyagba, majd óvatosan a fiú farpofái közé veszette. Még egy kis ideig ingerelte a kölyköt, majd mutató ujját finoman a fenekébe nyomta. És a hang, ami előtört az Aranyfiuból, az ő térdeit is megremegtette. Potter olyan kibaszottul kéjesen nyögött, hogy Perselusnak nagyon kellett igyekezni, hogy önuralma kitartson addig, amíg véghezviszi a tervét. Legszívesebben már most megfarkalta volna a fiút, de még kitartott az elképzelése mellett. Néhány percig lassan, komótosan mozgatta az ujját, lágyan tágítva a szoros izmokat, hogy a kölyök szokja az eddig ismeretlen érzést. Mert abban teljesen biztos volt, hogy a Varázsvilág kis megmentője még szűz. Nem véletlenül osont le a könyvtár tiltott részlegébe némi erotikus ismeretterjesztő olvasmányért. De tanárként az volt a véleménye, hogy ugyan a könyvek álltalában nagyon hasznosak, de bizonyos dolgokat nem tudnak megtanítani. És habár az elmélet igen is fontos, vannak olyan dolgok, amiket csak is kizárólag a gyakorlatban lehet megfelelően elsajátítani. Ezt pedig a fiúnak is meg kellett tapasztalnia.

Amikor már eléggé ellazultnak érezte a belső izmokat, minden előjel nélkül bedugta a középső ujját is, amitől Harry combjai remegni kezdtek. Perselus pedig elégedetten elvigyorodott. Ezúttal már jóval keményebben masszírozta a fiú belsejét, alaposan feltérképezve őt, keresve a megfelelő pontot. Amikor pedig rátalált, a fiú száját egy hangos kéjsikoly hagyta el. Ekkor már képtelen volt visszafogni magát, és bal kezével kioldotta saját övcsatját, majd lehúzta nadrágját amennyire csak tudta, hogy végre kiszabadítsa fogságából az acélkemény farkát. Mostmár egyszerre kényeztette a fiút és saját magát is. Be kellett ismernie, hogy a fiú ötlete, miszerint a bőrkesztyű kiváló szexuális játékszer, határozottan beigazolódni látszott. Soha nem próbált még bőrkesztyűben maszturbálni, de egészen különös, izgató érzés volt ezen keresztül érintenie magát... és bizonyára ezzel a hangosan nyögdécselő és sóhajtozó Aranyfiú is egyetértett.

Harry már a pincébe érkezés első pillanattól tudta, hogy Piton semmi perc alatt kiolvasta gondolataiból, hogy miket is fantáziált róla. De azt soha nem hitte volna, hogy kész lesz ezt meg is valósítani, és kielégíteni mocskos képzeletének vad fantáziáit. Mégis ez történt. És a valóság minden álmodozását túlszárnyalta... Tanára igazán kitett magáért. Minden mozdulata határozott és precíz volt, de közben nagyon odafigyelt arra, hogy még véletlenül se sértse meg őt. Harry az első néhány percben szólni akart, hogy még soha nem volt ilyen jellegű tapasztalata, de Piton gyengédsége megnyugtatta feltörni készülő pánikját. És amit utána kapott, az mindent megért, még azt is, hogy teljesen feladta a tartását, és azonnal behódolt az idősebbnek.

Piton hosszú, bőrrel fedett ujjai úgy járták benne felfedező útjukat, mintha csak neki lettek volna teremtve, és a test már szinte lángrakapott a benne eluralkodó, feszítő gyönyörtől. A hangját meg sem próbálta szabályozni, sőt, minél inkább éreztetni akarta másikkal, hogy milyen eszméletlen módon élvezi. És amikor már a második ujj is csatlakozott az elsőhöz, Harry kétségbeesetten felsírt. Baromira feszítette már a szükség és agya teljesen a vágy sűrű, lila ködében úszott. Nem volt képes másra gondolni csak arra, hogy mennyire kívánja a másik farkát. Nem volt képes józanul gondolkodni és az sem érdekelte volna, ha fájdalmas lenne elsőre. Akarta, hogy Piton teljesen meghódítsa, és ezért amennyire csak tudott, pucsítani és fészkelődni kezdett. Ennek pedig csak az lett az eredménye, hogy a farka a bársony kanapé puha anyagéhoz dörzsölődött, még tovább fokozva az izgalmát.

A Bájitalok mestere idő közben az eddigi két ujjához hozzátette a harmadikat is, és így immár teljes erőbedobással kényeztette mind a kölyköt mind saját magát. Az élmény pedig annyira intenzív volt, hogy alig néhány percnyi édes játék után már érezte is, ahogy az alhasát szorítani kezdi az orgazmus kezdődő görcse. És hiába határozta el magát, hogy nem fogja a fiú megkapni a farkát, csak a következő menetnél, annyira vágyott érezni a feszes, nedves bennsőjét maga körül, hogy önuralma megbukott.

Egy gyors, határozott mozdulattal kihúzta ingerlő ujjait, és még mielőtt a kölyök tiltakozását fejezhette volna ki a helyzet ellen, már meg is hódította a fiút, ezzel magáévá téve végérvényesen.

Abban a pillanatban amint a férfi vastag szerszáma meghódította a szűz fenekét, makkjával precízen eltalálva prosztatáját, Harry szemei fennakadtak a gyönyörtől és sikítva adta át magát a mindent felemésztő, bénító tűzfolyamnak. Közben pedig hálát adott a kényelmes kanapé biztos stabilitásáért.

Perselus pedig hiába próbált ellnálni minden akaraterejét egybe gyűjtve, a szűz izmok olyan satuszerűen szorultak férfiassága köré, hogy képtelen volt visszatartani orgazmusát, és egy rekedt nyögéssel lőtte a fiúba magját. Majd gyorsan kirántva szerszámát, még egy kicsit a fenekére is.

Pár másodpercnyi szusszanás után, már megfelelően stabilnak érezte hangját a beszédhez.

- Mit szeretne még megtanulni ma este Mr.Potter? Van egyéb elképzelése?

Perselus érdeklődve figyelte, amint a Varázsvilág megmentője eltolja magát a kanapéjától, majd bizonytalanul lábra állva lassan felé fordult, és izzó smaragdjait ráemeli. Eztán pedig végig a szemébe nézve, aprócska kis mosollyal a szája sarkában lassan a térdére ereszkedik.

A férfi önelégülten elvigyorodott. Ez egy nagyon, de nagyon tanulságos éjszaka lesz a kölyök számára.

Aki szeretne csatlakozni a VIP Email listámra, az a legelső "Játékszabályok / Kinklista 2022" fejezetben megtalálja a jelentkezés feltételeit.

Illetve instagrammon is sok hasznos információ van mindig: