Leírás:
Harrynk egy kicsit kikészíti a Professzorát, ugyanis folyamatosan és indokolatlanul erotikusan a szájába vesz különböző dolgokat...
Figyelmeztetés:
Nincs

Szeptember 2.

Még csak egy napja tart a tanév, de a mentális egészségem már nem létezik. Egyszerűen ésszel fel nem foghatom, hogy Albus mi a Merlin gatyájáért élvezi ennyire a közös étkezéseket. És pláne miért kötelezi rá a komplett tanári kart... Mintha nem lenne fontosabb dolgom, mint ostoba közös étkezéseken az időt pazarolni. Állítólag a fokozott diákfelügyelet miatt van. Persze, én meg vagyok a Mágiaügyi miniszter. Biztos vagyok benne, hogy forral valamit... látszik, hogy a szakálla sem áll jól. Olyan elégedetten ül ott középen és vigyorog, mintha a világ legjobb dolga lenne egy egész seregnyi büdös és bamba tizenéves között étkezni. Hogy fulladna bele a töklevébe. A magam részéről csak minél gyorsabban próbálom magamhoz venni a napra elegendő kalóriát, és már itt sem vagyok. Pláne, hogy az idióta Potter kölyök láthatóan semmit sem változott ezen a nyáron sem. Ugyan olyan irritáló vigyorral a képén társalog a még irritálóbb barátaival és szemlátomást gusztustalanul boldog. És véleményem szerint, az értelmi képességei sem nőttek látványosan. Sőt, az elmúlt fél óra alapján, inkább mondanám, hogy a fiú aggasztó szellemi leépülést produkál. Azt hinné az ember, hogy egy levest megenni nem olyan bonyolult vagy hosszadalmas feladat. De a Potter kölyöknek még ez is igencsak nehezére esik. Minden egyes kanál leves után amit elfogyaszt, úgy nyalogatja le a kanalat, mintha az lenne az utolsó falat. Ráadásul olyan alapossággal, mintha utána minimum az angol királynőnek kéne azzal az evőeszközzel ennie a Buckingham palotában. Én csak azon csodálkozom, hogy mióta ezt a műveletet végzi - pontosan harminchárom és fél perce - még nem kopott le az arany bevonat a kanáltól. Nagyon remélem, hogy nincs már sok hátra abból a nyomorult levesből, mert ha így folytatja, akkor három napig kezelhetem majd nehézfém mérgezéssel. És komolyan, ezt a szerencsétlent akarjuk a Nagyúr ellen küldeni? Aki egy levest sem tud kultúráltan elfogyasztani az asztalnál?
Mind meg fogunk halni. Ez szinte biztos.

Szeptember 10.

A Potter fiú evőeszközök iránti rajongása határozottan romlani látszik. Már nem csak a kanalak az áldozatai, de a villák molesztálásába is belekezdett. Őszintén csodálkozom, hogy nem halt még éhen. Amíg a barátai megesznek két, akár három fogást, illetve a vöröshajú konyhamalac akár ötöt is, addig ő egy fogással bíbelődik. És nem is annyira az ételre, hanem inkább az evőeszközre koncentrálva. És ami ennél is aggasztóbb, hogy a villával még alaposabb, mint a kanállal. Minden falat után az evőeszköz minden ágára külön figyelmet fordít a nyelvével, mindkét oldalon. Egyenként végigmegy először az első ágon, aztán a másodikon, majd a harmadikon, aztán a villa felületét veszi kezelésbe, majd fordít és a másik oldalon is tökéletes precizitással ismétli ezt meg. Majd ezután az evőeszköz szárának a tisztogatása következik, mindkét oldalon. Lehet, hogy jeleznem kéne Albusnak, hogy a mi kis Hősünk új hobbira akadt, mégpedig a „hogyan okozzunk magunknak nehézfém mérgezést" nevezetűre. Minden esetre már nekiláttam a tisztító bájital kúra megfőzésének. Még pár étkezés, és garantálom, hogy szükség lesz rá.

Szeptember 17.

Potter felhagyott az evőeszközök iránti rajongásával, és új fixációja a penna lett. Kezdek arra gyanakodni, hogy ez egy kezdődő mentális betegség első tünetegyüttese. Már végigolvastam minden létező anyagot a könyvtárban a mentális betegségekről és az orális fixációról, de még nem tudom, pontosan mi lehet, mert semmilyen konkrét egyezést nem találtam a tüneteivel. De abban száz százalékig biztos vagyok, hogy nem normális, amit a kölyök művel. Minden olyan órán, ahol elméleti anyagot veszünk, semmit sem jegyzetel, mert minden figyelmét a pennája szopogatásának szenteli. Elmélyülten, szinte már hipnotikus állapotban simogatja először a vastag felső ajkát, lassan, jobbról balra haladva, minden egyes négyzetcentimétert megérintve a puha tollal. A kupidó ívnél megáll, és finom köröket ír le, majd ugyanolyan lassan halad tovább a másik irányba. Azután áttér a telt, rózsaszínesvörös alsó ajkaira, ahol ugyanazzal az átéléssel simogatja végig az ívét, mint a felsővel tette. Majd a penna végét finoman az ajkai közötti piciny résbe dugja, aztán lágyan megszopja. Végül a nyelve hegyét kidugja, és egy óvatos de gyors nyalintással zárja a műveletet az íróeszköz végén. Aztán kezdi elölről. És mindezt szemtelenül elégedett arckifejezéssel teszi.
A kölyök új megszállotságával két igen nagy probléma van. Az egyik az, hogy most dobhatom ki a tisztító bájital kúrát, és állhatok neki a papagájkór meg a madárhimlő elleninek. Mert ha az összes pennáját végigszopogatja ilyen lelkesedéssel, szinte bizonyos, hogy elkapja valamelyiket.
A másik, és ennél SOKKALTA súlyosabb probléma, az a saját testem szokatlan reakciója. Egyszerűen folyamatosan azon kapom magam, hogy a kölyköt nézem. Azt, ahogy játszik az ajkaival. Ha pedig nincs a közelemben, akkor irritálóan sokat jut eszembe az, ahogyan a szájába dugdos különböző dolgokat. Ez több mint aggasztó. És határozottan nem egészséges.

Szeptember 21.

Potter mostanra felhagyott a teljesen lehetetlen önpusztító hajlamaival, és végre valami olyat vett a szájába, ami nem öli meg potenciálisan. Vagy legalábbis nem azonnal. Az új örömforrása a banán. Végre valami ehető dolog, és ez határozottan javulás. Ami viszont határozottan nem, az az, hogy amit művel azzal a gyümölccsel az már túlmegy minden határon. Mielőtt nekikezdene bárminek is, alaposan megszemléli a gyümölcsöstálat, és a legnagyobb gonddal választja ki az elfogyasztani kívánt gyümölcsöt, ami minden egyes alkalommal a lehető leghosszabb és legvastagabb darab. Miután megtalálta a megfelelőt, lassan végigtapogatja, majd a jobb mutatóujját végighúzza rajta fel és le, pontosan háromszor. Amikor a harmadik kör végeztével elér a tetejére, a mutató és hüvelykujja közé fogja a gyümölcs végét, és óvatosan megbontja. Ezután aprólékosan meghámozza ameddig csak tudja. Miután ezzel végzett, kidugja a nyelve hegyét és kínzó lassúsággal a banán csúcsához érinti. Ezután pedig minden részét végignyalja, lágyan és a lehető legalaposabban, mindig lentről felfelé haladva. Miközben a húsos, rózsaszín nyelve komótosan siklik a banán húsán, élvezetében behunyja a szemét. És amikor felér a tetejére, hosszú, sűrű fekete pillái megremegnek majd lágyan az ajkai közé véve, megszopogatja párszor a gyümölcsöt. Aztán rátér a következő részre, és teljes odaadással ismétli meg a folyamatot. És miután teljesen körbeért a banánon, nekiáll CUPPOGVA! elfogyasztani. És minden falat után elégedetten elmosolyodik.
Mindezt nyilvánosan, a nagyterem közepén. Gőzöm sincs, hogy ezt mások hogyan nem veszik észre, de ez konkrétan kimeríti a közszemérem sértés fogalmát. De szemlátomást senki sem foglalkozik vele. Rajtam kívül természetesen. És legnagyobb bánatomra, az én testem nagyon is lelkes a látvánnyal kapcsolatban. Majd elsüllyedek szégyenemben, de nem merek felállni az asztaltól, mert akkor túlságosan nyilvánvalóvá válik a tény, miszerint más értelemben már régóta állok. Potter műveletei ugyanis olyan szinten erotikusnak bizonyultak, hogy cserben hagyott a saját testem. És most kénytelen vagyok az asztalnál ülve megvárni még mindenki távozik, hogy lebukás nélkül elhagyhassam a nagytermet. Komolyan nem hiszem el, hogy ez megtörtént. Ezért a kölyök még fizetni fog. Már ha kijutok egyszer innen, mert valahogy nem akarnak fogyni az emberek. Előre látom, hogy nagyon hosszú percek várnak rám. De addig legalább kitalálhatom, hogyan büntethetem meg ezért Pottert. Ami lehetőleg nem az, hogy addig dugom a gyönyörű kis száját amíg szinte levegőt sem kap és prüszkölve könyörög kegyelemért. Mert jelenleg ennél jobb és kielégítőbb módszer egyszerűen nem jut eszembe. De miért is lepődök meg, úgy nem lehet értelmesen gondolkodni, hogy a hat liter véremből alsóhangon öt a farkamban tombol.

Szeptember 30.

Ha még egyszer végig kell néznem ahogy Potter megeszik egy banánt, akkor én abba esküszöm belehalok. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem bírom ki mégegyszer a látványt. Így is, amint becsukom a szemem, akár egy tizedmásodpercre is, azonnal peregni kezdenek a képek arról, amint a kölyök szopogatja a banánját. Amitől percek alatt olyan merevedésem lesz, hogy állni is alig tudok és konkrétan a betonacél meg a damaszkuszi gyémánt keménysége is elbújhat mögöttem a sarokban. Már három napja éhség sztrájkolok, és csak éjszaka lopakodok le a konyhára valamennyi táplálékért. De már az is elég, ha meglátom azt az istenverte gyümölcsöt! Ez kész őrület! És ráadásul kezd roppantmód nevetségessé is válni a helyzet. A minap például az egyik másodikos óra előtt elkezdett banánt enni, és én olyan hangosan kezdtem vele üvölteni, hogy azzonaldemáris tegye el, hogy ijedtében sírva fakadt. És persze nem tette el, csak bőgött. Ezért a lehető leggyorsabban elkoboztam az ingerlő gyümölcsöt, ami azonnal a kukában landolt, a leányzó meg a terem előtt, száz házpont levonás kíséretében. Szerintem azóta sem tudja szegény pára, hogy miért kapott három havi büntetőmunkát, meg örökre eltiltást az óra elején való nassolástól. Lehet egy csöppet túlreagáltam a dolgot, de emiatt a kis akció miatt nekem azt az órát és még utána kettőt álló fasszal kellett végigcsinálnom. És kibaszottul nehéz úgy a tanításra koncentrálni, ha folyamatosan egy smaragdzöld szempár és egy dús vörös ajak jár a fejedben. És a lehető legkielégítőbb szopás mindenfajta variációja. Az órák végére már remegett a térdem és konkrétan fájt a farkam. És miután nagy nehezen balesetmentesen zártam a napot, majd végre sikerült bemenekülnöm a halómba, a harmadik kör önkielégítés után se értem el semmiféle eredményt a probléma javítását illetően.

Október 2.

Albus jelentős közreműködésének hála, (megfenyegetett, hogy különórát kell tartsak Potternek) felhagytam az éhségsztrájkkal. De nem volt okos ötlet. Kezdem azt érezni, hogy én ezt nem bírom tovább. Öreg vagyok én már a nulla-huszonnégyes izgalmi állapothoz. Már aludni sem tudok normálisan, mert folyamatosan Potter dús, vörös ajkait és a csábító rózsaszín nyelvét álmodom a magam köré.
Komolyan mondom, hogyha nem tehetem be a farkam záros határidőn belül a kis szájába, akkor élve fogok elégni. Gyakorlatilag már semmire sem vagyok képes koncentrálni, annyira csak a fiú száján jár az eszem. És ez elkezdett önveszélyességig fajulni. Tegnap konkrétan majdnem megöltem magam, mert a keverőkanálról eszembe jutottak azok a dús, vörös ajkak, és az, hogyan mutatnának a farkam körül, na meg Potter múlthavi mutatványai. Amikor még azt hittem, hogy az új elfoglaltsága kitartó gyakorlásába ő fog belehalni és nem én. És persze sikeresen beleejtettem a bájitalba a kanalat, ami természetesen fel is robbant. Éppen csak megúsztam. Úgyhogy már dolgozni sem vagyok képes. De Merlin lássa lelkem, ha egyszer a háromméteres közelembe jön, úgy megrakom a száját, hogy az sem érdekel ha megfullad. Majdcsak találunk másik Varázsvilág megmentőt.

Október 3.

Ez nem mehet így tovább. Ennek az egész istenverte rémálomnak itt és most vetek véget. Írtam egy üzenetet a kölyöknek, hogy holnap este nyolckor várom a lakosztályomban, megbeszélésre. Amint megérkezik, ellentmondást nem tűrően felszólítom a tevékenysége befejezésére, mert ha nem, akkor annyi büntető munkát kap, hogy az unokái se végeznek vele, és Merlin engem úgy segéljen, levonom a Griffendél ház ÖSSZES pontját. És nem fog érdekelni Minerva sakálüvöltése se. Az állandó merevedésnél még az is kellemesebb. És persze szigorúan tartom a három méter távolságot. Mert mégis csak, egy rejtélyes körülmények között megfulladt Megmentőt kimagyarázni nehézkes.
Még nekem is.

Október 4.

Én ezt nem hiszem el.
Harry kibaszott Potter egy NYALÓKÁVAL a szájában áll előttem, és bájosan, teljesen ártatlan hangon arról érdeklődik, hogy miért hívtam ide. Nos nem egészen ez volt a tervem, finoman szólva sem, de ami sok az sok. Most mindenkorra megtanítom neki, hogy velem nem szórakozhat senki. Főként nem ő.
Amint az elhatározás megszületett bennem, már oda is léptem elé, majd egy határozott mozdulattal kirántottam a szájából a nyalókát. Nem lepődtem meg azon, hogy nem igazán volt meglepve. Láttam a szemében az elégedettséget. Majd beletúrtam a sűrű fekete fürtök közé, és egy határozott mozdulttal a padló irányába tolva térdre kényszerítettem. És mint aki csak erre várt, azonnal nyúlt a nadrágom felé, és gyakorlatilag néhány másodperc alatt kiszabadította a farkam. Határozottan életem legszebb látványa volt a megdöbbenés, az őszinte csodálat és a nyers vágy keveréke, ami az arcára kiült a látványtól. Na igen, soha nem talált elég nagy banánt ahhoz, hogy erre felkészülhessen. De sose tudjuk meg, hogy elég találékony - e, hogy megoldja a helyzetet. Ugyanis eszem ágában sincs átadni neki az irányítást. Egy gyors mozdulattal összefogtam a csuklóit a feje felett, másik kezemmel pedig beillesztettem a büszkeségem az ajkaihoz. Amint a puha, vörös párnák megérintették a makkomat, egész testemben megremegtem.
Istenem!
Erre vágyom már hetek óta. És most végre megkapom. A kölyök egy igen túlfűtött nyöszörgést hallatot, majd smaragdjait rám emelte. A tekintete úgy fénylett, mint a sarkcsillag és mérhetetlen vágy ült benne. Ez csak még tovább tüzelt, és már tudom, hogy ez lesz életem legjobb estéje. Végig a könyök szemébe nézve, egy utolsó, nagy levegő után tövig nyomultam előre. És minden varázslók atyja, ez valami leírhatatlan érzés! Azonnal a lehető legmélyebben kezdtem mozogni a kölyök nedves és forró szájában. Olyan eufóriát érzek, mint még soha. És istenekre, Potter több mint fantasztikus. Nedves, forró és szűk mennyország. Olyan, mintha mindig is erre készült volna. Hiába nyomulok tövig, újra és újra, olyan tempóba ahogy csak bírok, szinte meg se kottyant neki. Teljesen ellazította a torkát, és úgy bólogat rajtam, mint egy jólnevelt kiskutya. Már az elején sejtettem, hogy ezt az extázist nem bírom majd soká, és nem is tévedtem. Alig két perce merültem el a kölyök ajkai közt, de érzem, hogy ennyi volt. Azt is csodálom, hogy nem sültem el azonnal és élveztem tele a száját. De ami késik, nem múlik. Mintegy kérdésképp, felhúztam a jobb szemöldököm, amit a kölyök valami csoda folytán megértett és amennyire a helyzet engedte, bólintott. És nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy átlökjön a határon. Egy utolsó csípőmozdulattal előrelöktem, majd úgy élveztem a fiú torkára, mint a niagara. Csodák csodájára Harry mind egy szálig, készségesen lenyelte, egyetlen zokszó vagy fulladozás nélkül.
Őszintén csodálom, hogy még lélegzik. Ez nem kis teljesítmény egy ilyen menet után. Én viszont vele ellentétben alig kapok levegőt, a tüdőm úgy sípol, mint aki két perc alatt próbált maratont futni.
Amint a farkam egy hangos cuppanó hang kíséretében kicsusszant a forró szájából, a remegő combjaim azonnal feladták a harcot, és az alattam lévő kanapéra zuhantam. Miközben próbáltam lecsillapítani a gumikacsákat megszégyenítő tüdőm és a remegő végtagjaim, láttam, ahogy a könyök továbbra is térdelő helyzetben közelebb mászik. Majd amikor elég közel volt, az állát a jobb térdemre helyezte és csillogó szemekkel, boldogan nyalogatni kezdte az ajkait. Belőlem pedig kitört az őszinte nevetés. Idejét se tudom, ez mikor történt meg utoljára, de elképesztően jól esett. És a fiút szemlátomást lenyűgözte, ugyanis abbahagyta a nyalakodást és ajkait széles vigyorba rendezte.
Olyan elégedett és nyugodt vagyok, mint talán még soha, de azért egy kérdés maradt bennem. Ezt mégis HOL tanulta?

- Magyarázatot Potter!

Igyekeztem parancsoló lenni, de inkább hangzott elégedett nyöszörgésnek, mint utasításnak. De tulajdonképpen ezt sem bánom.

- Gyakoroltam Uram.

- Azt láttam.

- Nem csak akkor. Egyedül is.

Nocsak. Szóval nem csak engem ingerelt a kis mutatványaival, hanem akkor is gyakorolt, amikor senki nem látta. Még a végén kiderül, hogy szorgalmasabb, mint hittem. Csak a megfelelő téma és motiváció kell neki.

- Mivel?

- Egy cukkinivel, Uram.

Kreatív fiú. Azt hiszem, talán nem is annyira reménytelen a tanulás terén. Megtartom.

- Meddig?

- Egy évig, Uram.

Ez látszott. Tényleg. De ha rajtam múlik, még ennyi gyakorlás minimum vár rá.

- Hmm... és mond csak, végig azt képzelted, hogy a farkam van a cukkini helyén?

- Igen, Uram...

- És tudod, mit lehet még csinálni egy cukkinivel, Potter?

- A-azt hiszem...azt hiszem igen... Uram.

Az elkövetkezendő pár óra
felejthetetlen lesz mindkettőnknek. Ebben annyira biztos vagyok, mint még soha semmiben.

- Jó fiú.

Aki szeretne csatlakozni a VIP Email listámra, az a legelső "Játékszabályok / Kinklista 2022" fekeuetben megtalálja a jelentkezés feltételeit.

Illetve instagrammon is sok hasznos információ van mindig: