Sétálok, de nem magamtól.
A testem robotba kapcsol.
Tudja merre kell menni,
Azt is, hogy körül kell nézni.

Nézek, de nem látok,
A táj körülöttem lassan mozog.
Elfog a félelem,
Nem tudom ki vagyok.

A test amiben vagyok mozog,
Éppen a kedveséhez siet,
Vagy lehet,
hogy órám is lesz?

A tanteremben ülve,
nézek ki az ablakon.
A tanár hangját hallom,
De azt már nem, hogy mit mond.

Leül mellém egy ismerős,
Kedves arc, a keze a hátamon.
Ránézek, és rájövök, hogy
Én, én vagyok.