A kiképzés második napjának kezdetén Kuroo-t Atsumu-ra hagyom, hogy egy kis időre megszabadulhassak tőle. Csak annyit kellett mondanom neki, hogy fogadok, nem tudná a szőkét közelharcban legyőzni, s barátom rögtön kapott is a kihíváson (az évek alatt sikerült kiismernem a gyengeségeit). Legalább ez jó lehetőséget biztosít arra is, hogy Kuroo levezethesse a feszültségét, ugyanis tegnap este nemcsak Hitomi akadt ki rá, hanem a mentorainktól is alapos fejmosást kapott. Hiába, a baj már megtörtént, és nem tudjuk Kuroo felvágását a Hivatásosak előtt semmissé tenni, ezért alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. A legtöbben valószínűleg tartanak tőle, ami leszűkíti a potenciális szövetségesek számát. Habár Atsumu nem feltétlenül az a kiválasztott, akit önszántamból választanék Kuroo mellé ━ a szőkénél ugyanis vannak erősebb és ügyesebb fiatalok is a teremben ━ ám Kuroo máris megkedvelte, úgyhogy nem sok beleszólásom lesz a dologba. Legszívesebben figyelmeztetném társamat, hogy ne kerüljön hozzá túlságosan közel, mert egy ponton lehet, hogy életre-halálra meg kell vívniuk egymással, de nem akarom teljesen a kedvét szegni. Így is egy örökkévalóságig tartott meggyőzni őt a szövetség ötletével kapcsolatban. Jelenleg mindketten a birkózáshoz kiterített matracon állnak egymásnak feszülve, és próbálják a másikat ellökni, hogy a földre küldhessék a vesztest. Csak pár percig nézem őket, hogy megbizonyosodjak róla, nem terveznek valódi sérüléseket okozni egymásnak, aztán körbepásztázom a termet. A hangulat hasonló, mint az első napunkon ━ a Hivatásosak egy kivételével a fegyvereikkel gyakorolnak a céltáblák és gyakorlóbábuk előtt. Egyedül Iwaizumi tartózkodik a kötélhurkoló állomáson, ami kissé zavar, mert én is ki akarom ma próbálni a csomók kötését. Nem tűnik annyira bonyolultnak, én pedig nem szeretek feleslegesen vesződni, ezért csak a legalapvetőbb technikákat szeretném megtanulni az aréna előtt.

Látom, hogy mind a növényismeret, mind a rovarfelismerő állomásokon is van egy-egy páros, ezért egyelőre ezeket is kihagyom. A Tizedik Körzeti páros épp az álcázást tanulja olyan sikerességgel, amit Kuroo és én is tanúsítottunk. Azon gondolkozom, hogy megpróbálkozzam-e a menedékhelykészítéssel, mikor léptek zaját hallom magam mögött. Megperdülök, mielőtt túlságosan közel tudnának osonni hozzám, és felpislogok az elkövetőre. A tűzpiros hajú fiú szomorúan lebiggyeszti az alsó ajkát.

━ Pedig már azt hittem, hogy sikerül megijeszteni téged ━ mondja, de hangjában nyoma sincs valódi csalódottságnak. Hatalmas és kerek vágású szemei miatt úgy néz ki, mintha folyamatosan csodálkozna, de valami a tekintetében azt sugallja, hogy eszesebb, mint első ránézésre gondolná az ember. Közelebb hajol hozzám, és tenyerével eltakarja a száját, mintha valami súlyos titkot készülne megosztani nekem. ━ És mire jutottál? Melyikünk fog nyerni?

Meglepetten pislogok fel rá.

━ Ezt meg hogy érted?

━ Úgy figyelsz minket, mintha valami kapitóliumi kém lennél ━ vigyorog. ━ Rajtad kívül mindenki buzgón munkálkodik, hogy kihasználhassa ezt a kevéske időt a Viadal előtt, te viszont csak állsz egy helyben és bámulsz, mintha semmi más dolgod nem lenne. De szerintem te nem csak úgy jókedvedben nézel ki a fejedből, igaz?

Enyhén összeráncolom a homlokomat, és próbálom beilleszteni a képbe ezt a nyugtalanító fiút. Ha jobban belegondolok, ő is egész végig gyanúsan távolmaradt a fegyverektől, és nem is igazán láttam a többi állomásnál sem. Mintha egész végig csak a nála sokkal erősebbnek tűnő társát követte volna egyik helyről a másikre.

━ Te is ugyanezt csinálod, nem? ━ kérdezek vissza válasz helyett.━  Nem láttalak gyakorolni ━ biccentek a fegyverekkel teli asztal mellé.

A fiú ━ azt hiszem, Tendou a neve ━ jókedvűen felnevet.

━ Nekem a kedves barátoddal ellentétben van annyi eszem, hogy nem fedem fel a legnagyobb erősségemet a többiek előtt. ━ Hát, ebben teljesen igaza van. Ha valamihez kiválóan ért, tényleg jobban teszi, ha nem árulja el senkinek. És úgy érzem, nem csak blöfföl, hogy megijesszen, hanem tényleg lapul valami a tarsolyában. Lehet, hogy vékony, de elég magasra nőtt, és a karjait takaró kötések miatt nem mindennapi látványt nyújt. ━ Szóval melyikünkre fogadnál?

Már a nyelvem hegyén van a barátom neve, de az utolsó pillanatban becsukom a számat. Nem hiányzik, hogy még ez a fiú is a végén kipécézze őt magának, ha esetleg azt mondanám, hogy Kuroo-nak van a legnagyobb esélye a Viadal megnyerésére. Ehelyett tekintetem a másik Hetedik Körzeti fiúra siklik, aki épp egy kalapáccsal ver apró darabjaira egy bábut.

━ Szerintem a társadnak jó esélyei vannak ━ mondom óvatosan. ━ Persze, ha egyszerre rátámadna az összes Hivatásos, akkor nem élné túl, de egy az egy elleni küzdelemben le tudná győzni őket.

Tendou rosszallóan megrázza a fejét.

━ Szegény Ushijima irtózatosan erős, de nem egy győztes típus ━ vakarja meg a géz borította alkarját. ━ Elképesztően rosszul olvas az emberekben. Bárki könnyűszerrel átverhetné.

━ Bárki? ━ vonom fel a szemöldököm, de nem nézek rá. ━ Például te?

━ Miért, ha ezt tervezném, beköpnél neki? ━ A szavaiból hallom, hogy jót derül rajtam.

━ Nem. Nem az én dolgom, hogy mások mit csinálnak a Viadalon. ━ Látom, hogy végre Iwaizumi otthagyja a kötélhurkoló állomást, és egyre sürgetőbb késztetést érzek arra, hogy odamenjek, mielőtt bárki más lecsaphatna rá. Sajnos Tendou nem érzékeli azon vágyamat, hogy minél távolabb akarok kerülni tőle.

Vagy nagyon is érzékeli, csak magasról tesz rá. Inkább erre az utóbbira tenném a voksomat.

━ Szuper! Szóval benned meg lehet bízni, igaz, Kenma? ━ hajol az arcomba ijesztően közel. Kicsit meglep, hogy tudja a nevemet, habár az Aratásnapi sorsolást mindannyian láttuk. Csak Kuroo-ból kiindulva úgy hittem, senki más nem törődött a többiek nevének megjegyzésével. ━ Talán tudnánk egymásnak segíteni.

━ Köszönöm, de nincs szükségem a segítségedre ━ mondom, annyira udvariasan, amennyire tőlem telik, és sarkon fordulok. A menekvést jelentő állomástól csak pár méterre vagyok. Megszaporázom a lépteimet, de Tendou a semmiből elém ugrik.

Kezdem bánni, hogy mégsem tartottam magam mellett Kuroo-t.

━ Hé, ne siess ennyire! Még meg sem hallgattad a mondandómat!

━ Mert nem vagyok rá kíváncsi?

━ Akkor az sem érdekel, hogy a Hivatásosak elsőként Kuroo-t szemelték ki maguknak?

━ Ezt eddig is sejtettem ━ felelem összeszorított fogakkal. Igazán nincs szükségem erre az emlékeztetőre.

━ De ők hatan vannak, ti meg ketten. Vagy már be is vettétek magatokhoz azt a lüke szőkét is? Mindegy, akkor hárman. Te meg, nézzük csak, maximum felet érsz, szóval csak két és felen.

Ehhez a sértegetéshez már nincs sok kedvem, de Tendou nem hagy nekem menekülési útvonalat, folyamatosan előttem lépked, mintha valami hülye táncot járnánk.

━ Nem csak te tudsz másokat megfigyelni, Kenma. Tudom, hogy mire készültök. Egy szövetséget akartok felállítani a Hivatásosak ellen ━ fonja keresztbe a karjait maga előtt. ━ És ez az ötlet egyszerűen pompás! Soha senki sem csinálja ezt a Viadalon, mert mindenki fél attól, hogy a többiek majd hátbaszúrják, de el vagyok ragadtatva, hogy ti ezt mégis be meritek vállalni! ━ Túlságosan is izgatottnak látszik, és előre félek attól, hogy mire is akar pontosan kilyukadni. ━ Bárki is a mentorotok, vagy nagyon őrült, vagy nagyon okos, vagy a kettő egyszerre.

━ Mit akarsz, Tendou? ━ kérdezem idegesen, habár a hangom változásán kívül ez a kívülállók számára nem észlelhető.

━ Hát belépni hozzátok, természetesen! ━ emeli a levegőbe a karjait, ami miatt majdnem orrba vág. ━ Nagyon jó móka lesz!

━ Ki van zárva.

━ Meeeeeeert?

━ Mert nem bízom benned ━ felelem, belenézve a meghökkenten pislogó szempárba. ━ Nekem adták azt a feladatot, hogy megválogassam a társainkat. Nem kockáztathatok egy olyan alakkal, mint te.

━ Au, ez fájt ━ kap a szívéhez. ━ Figyelj, elmondom, amit tudok a Hivatásosak tervéről, és utána eldöntheted, hogy kell-e a segítségem, vagy sem. És bedobok az alkuba egy bónuszt is.

━ Miféle bónuszt?

━ Ushijimát.

Sajnálatos módon, miután Tendou beszámol az általa kihallgatott beszélgetésről Daishou és Terushima között, alaposan át kell értékelnem az eddigi meglátásaimat. Hiába is ódzkodom a dologtól, ha igaz, amit Tendou elmondott, akkor szükségünk lesz a segítségükre, mert mi hárman (vagy két és felen, hülye Tendou) nem fogjuk tudni megvédeni magunkat a Hivatásosak terve ellen. És ha elbukunk, akkor Kuroo meghal. Azt pedig semmiképp sem engedhetem.

━ És Ushijima hajlandó lenne csatlakozni hozzánk, hogy megvédje Kuroo-t?

━ Hát persze! Azt fogja csinálni, amit mondok neki ━ vigyorog Tendou. Nem akarom tudni, hogy ezt miféle mesterkedésekkel akarja elérni, ezért inkább nem is kérdezek rá. ━ Szóval áll az alku?

━ Ha Kuro is beleegyezik...

━ Szuper, akkor ezt megbeszéltük! ━ táncikál el, és végre magamra maradok.

Habár senki más nem zavar a kötélhurkoló állomáson, annyira ideges vagyok, hogy újra és újra elrontom a legegyszerűbb csomókat is. Szegény állomásvezető nagyon türelmes velem, de biztosan nem én vagyok a valaha volt legjobb tanítványa.

Ebédidőben csatlakozom Kuroo-hoz és Atsumuhoz.

━ Ki nyert végül? ━ kérdezem egykedvűen, mire egymás szavába vágva beszélni kezdenek. A birkózásból első körben Kuroo került ki győztesen, ezért Atsumu visszavágót követelt, ami során egyenlíteni tudott. Ezután folytatták a versengést a súlyemeléssel (nyertes: Kuroo), a fáramászással (nyertes: Kuroo), a kötélmászással (nyertes: Atsumu), és kipróbálták a hatalmas játszótérre emlékeztető gyakorlópályát is (hét nyereség Kuroo-nak, hat pedig Atsumunak). Kuroo úgy belemerül a dumálásba, hogy szerencsére elkerüli a figyelmét a zöldségek hiánya a tányéromon.

Szóval ezért nem vette észre egyikük sem, hogy egy vörös hajú szörnyeteg zaklatásának voltam kitéve, míg ők gyerekek módjára próbálták lealázni a másikat. Talán amiatt ilyenek, mert mindketten egy másik testvér mellett nőttek fel, és ezért megszokták, hogy néha meg kell küzdeniük a büszkeségükért. Belőlem ez a fajta versenyszellem teljesen hiányzik.

━ Kuro? ━ Megvárom, míg lenyeli a szájában lévő falatot, és csak utána dobom le a bombát. ━ Valakik csatlakozni szeretnének hozzánk.

Kuroo kérdőn körbe pillant az étkezőben. Tendou észreveszi a kutató pillantását, és heves integetésbe kezd. Eltalálja Ushijima fülét, aki a hirtelen jött fájdalomtól összerándul, majd rosszallóan rámered a vörös hajúra.

━ Ő? ━ Kuroo úgy néz rám, mintha elment volna a józan eszem. Nem hibáztatom. ━ Kenma, mi a fene?

━ Tudom, hogy mit gondolsz, Kuro, de higgy nekem, még jól jöhetnek. Főleg Ushijima. Szerintem van olyan erős, mint Aone.

━ Ki az az Aone?

━ Kuro, te odafigyeltél bárkire is, mikor néztük a felvételt a többiekről?

━ Ööö... kikérem magamnak! Legalább két nevet megjegyeztem.

━ Gratulálok ━ felelem szárazon. ━ A lényeg, hogy Ushijima erős, Tendou pedig... tud dolgokat.

━ Tud dolgokat? Hát ez nagyszerű! Erre tuti senki más nem lenne képes!

Ezúttal tényleg fejbe dobom egy onigirivel. Kuroo döbbenten feljajdul.

━ Te kis... fogjuk rá, hogy igent mondok. Szerinted nem fogja az a vörös az első adandó alkalommal elvágni a torkunkat?

Ezzel kapcsolatban nekem is megvannak a kételyeim, de bölcsen hallgatok. Nem fedhetem fel a valódi okát, hogy miért akarok ilyen alakokkal összeállni, mert ha megtudná, hogy mire készülnek a Hivatásosak, csak aggódni kezdene. Addig jó, amíg békében gyakorol Atsumuval, és csak arra koncentrál, hogy minél jobban felkészüljön a Viadalra.

Szinte el is felejtettem, hogy Atsumu is ott ül velem szembe, s csak akkor törjük meg Kuroo-val a szemkontaktust, mikor kínosan megköszörüli a torkát.

━ Izé... szóval... én is veletek vagyok?

Reménykedően néz felváltva mindkettőnkre, mire felsóhajtok. Végülis ha én egymagam eldöntöttem, hogy Tendou-ék csatlakozni fognak hozzánk, akkor legyen valaki olyan is a csapatban, akit Kuroo szemelt ki magának. Így igazságos, nem igaz?

━ Ha szeretnél a csapat tagja lenni ━ felelem a rövidke csönd után, mire boldogan elmosolyodik. Kissé összeszorul a mellkasom, de most nincs időm szomorkodni. Igen, pár nap múlva majdnem mind meg fogunk halni, ám egyelőre arra kell fókuszálnunk, ami itt és most történik.

Ezért az ebéd után megindulok egy újabb, kevés erőfeszítést igénylő állomás felé (növényismeret), és reménykedem, hogy Kuroo-nak nem fog túlságosan összetörni a szíve, mikor elveszíti Atsumut. Ez ugyanis egy elkerülhetetlen és vitathatatlan dolog. A Viadalnak csak egyetlen győztese lesz, az pedig nem lehet más, csakis Kuroo.

A harmadik nap délutánján tartják a Játékmesterek elleni bemutatót, amire mindenki lázasan készül. Én inkább csak átismétlem az első két nap tanultakat, mert nem látom értelmét új dologba belekezdeni. Kuroo azon próbálkozásait is hárítom, hogy megpróbáljon valami fegyverhasználatra megtanítani. (,,Olyan kicsi vagy, Kenma, ezért valami olyanra gondoltam, amihez nem kell nagy erőt kifejteni. Esetleg parittya?,, "Kuro, hagyjál békén. Idegesítsd inkább Atsumut.") Nekomatáék látszólag örültek, hogy sikerült szövetségeseket találnunk, de azt hiszem, több embernek még jobban örültek volna. Ennyi is egyelőre megteszi, mert most már nem maradt idő megkörnyékezni másokat. Mindenki az előttünk álló bemutatóra készül, ezért nem akarok senkit sem zavarni, és abban sem vagyok biztos, hogy Kuroo egyáltalán beleegyezne-e, hogy még több idegent bevegyünk magunk közé. Este még megpróbált lebeszélni Tendou-ékról, de nem hagytam magam.

Mindezt az ő érdekében teszem.

Délután megérkeznek a Játékmesterek orgonaszínű palástjaikban. Az étkezőben várunk, míg egyesével behívnak minket Körzetenként, abban a sorrendben, ahogyan kisorsoltak bennünket. Most csak Kuroo és én ülünk egymás mellett, és látom a barátomon, hogy aggódik.

━ Minden rendben lesz, Kenma? ━ kérdezi suttogva. ━ Mit fogsz nekik bemutatni? Basszus, legalább a parittyázást megtaníthattam volna.

━ Nyugodj le, Kuro ━ szólok rá határozottan. ━ Csak az a fontos, hogy ne rontsd el a tiédet. Dobd el a fejszét úgy, ahogy szoktad, miattam pedig ne aggódj. Majd megoldom.

Kezd kiürülni az étkező, mert akit már egyszer behívnak, az ide többé nem jön vissza, hanem rögtön a bemutató után az emeletére kell visszatérnie.

Tendou, akit pont előttem hívnak be, int nekünk pókszerű ujjaival. Kíváncsi vagyok, mit rejtegetett, amit most végre be fog mutatni a Játékmesterek előtt. Remélem, valami fegyverrel van kapcsolatban, mert akkor tudjuk nagyobb hasznát venni szövetségesként. Ha csak elkezd mondjuk a köteleken tekeregni vagy állatokat beazonosítani, azzal nem sokra megyünk.

━ Kuroo Tetsurou! ━ csendül fel egy kapitóliumi segítő hangja, nagyjából negyedórával azután, hogy Tendou bement. Kuroo még utoljára összeborzolja a hajam (állítása szerint szerencsét hoz neki, szerintem csak idegesíteni akar), és eltűnik az ajtó mögött. Magamon érzem Atsumu pillantását, aki most kivételesen a körzeti társa mellett üldögél, de nem jön oda hozzám. Szerintem látja rajtam, hogy jelenleg nem vágyom a társaságra.

Sajnos inkább előbb, mint utóbb sorra kerülök, s a nevemet hallva becsoszogok a terembe. A Játékmesterek körben ülnek a lelátókon, és a nekik kihelyezett ételekből falatoznak, meg vedelik a sejthetően alkoholtartalmú italokat. Hangosan beszélgetnek egymással, és alig pillantanak fel, mikor belépek az ajtón.

Ez csak megerősíti az elhatározásomat. Mégis mit tudnék mutatni nekik, amivel lenyűgözhetném őket? Semmit. Minden, amit tanultam eddig, a túlélésért kellett, de ezek nem olyan dolgok, amik bárki figyelmét is felkelthetnék. A többiek minden bizonnyal bábuk sorait ütötték le, lőtték tele nyilakkal, vagy vágták ketté. Ezek mellett labdába sem rúghatok, ahhoz meg nincs kedvem, hogy feleslegesen hajtsam magam. Megszemlélem az egyik bokszzsákot – homokkal van töltve, úgyhogy nem vészesen kemény ━ leeresztem a földre, és párnaként a fejem alá gurítom. Hirtelen mérhetetlen fáradtság lesz úrrá rajtam, és lehunyom a szemeimet.

━ Öhm... letelt a tizenöt perc.

Egy pillanatig azt sem tudom, hol vagyok, miközben kidörzsölöm az álmot a szememből. Arra eszmélek, hogy néma csend van a teremben. És most már kétségkívül minden Játékmester engem bámul. Még a csámcsogás és kortyolás zajai is nyom nélkül eltűntek valamikor az elmúlt percek során.

Kisietek a teremből, megbékélve a tudattal, hogy nulla pontot fogok kapni. Így legalább minden szponzorunk pénzét majd Kuroo-ra fordíthatják a mentoraink. Hiszen ki akarna egy olyan gyereket segíteni, aki láthatóan minden életben maradási ösztönt nélkülöz?

Sajnálatos módon Kuroo megvár a terem kijárata előtt, és rögtön letámad, amint csukódik mögöttem az ajtó.

━ Na, hogy ment? ━ kérdezi aggodalmasan. Igyekszem sejtelmes arcot vágni, és nem olyat, mint aki épp most írta alá a halálos ítéletét. Közönyösen vállat vonok.

━ Majd meglátjuk. ━ És végülis nem hazudok. Este ugyanis kihirdetik a közönség előtt a pontjainkat, így mindenki tudni fogja, hogy kit érdemes támogatni, és kik azok, akik kevesebb eséllyel indulnak a Viadalon. Ekkor fognak megkezdődni a fogadások is, amely során a Kapitólium lakosai nagy pénzeket beleölve a halálunkra vagy életben maradásunkra voksolnak majd. Habár elvileg egy és tizenkettő között lehet a Játékmesterek által adott pontszám, nem lepődnék meg, ha miattam levinnék az alsó határt nullára. Ásítok egy nagyot, mikor beérünk a liftbe. Az előbbi rövid szunyálás nem csillapította az álmosságomat. Az elmúlt három nap izgalmai és a különböző állomáshelyek bejárása sokkal jobban leszívta az energiámat, mint hittem volna. Látom Kuroo-n, hogy még faggatna, ezért inkább rákérdezek az ő bemutatójára. Elmondása szerint teljesen lealázta a bábukat a fejszéjével, majd némi súlyemelést és fáramászást is bemutatott a Játékmesterek előtt. Legalább ő hasznosan töltötte az idejét, és kihasználta a kapott lehetőséget.

Valószínűleg saját kezével végezne velem, ha elmondanám, én mit csináltam az értékes tizenöt percemben.

A mai vacsoránál kivételesen Shirabu és Semi is csatlakoznak hozzánk, ami miatt nő a bennem keletkező feszültség. De jó, még ők is velünk együtt látni fogják a szégyenteljes teljesítményem bejelentését. Nem meglepő módon csak néhány falatot sikerül letuszkolnom a torkomon, de kivételesen Kuroo nem szól rám miatta. Lefogadom, hogy ő is teljesen máshol jár gondolatban. A felnőttek csevegése tompa háttérzajként leng körbe, s azon gondolkodom, el tudnék-e rejtőzni az éjszaka hátrelévő részében a szobámban, de Hitomi már fel is pattan, hogy áttessékeljen minket a társalgóba. A tévétől legtávolabbi székbe telepszem le, s reményeim szerint a többiek a távolságtartásomat az izgulásnak, nem pedig a titkolt bűntudatomnak tulajdonítják.

A tévét bekapcsolva megkezdődik az eredményhirdetés, amely szintén a Körzetek sorrendjében fog zajlani, a kiválasztott képét mutatva, alatta pedig bevágják a kapott pontszámot. A Hivatásos Kiválasztottak mindig jól teljesítenek, de most meglepve látom, hogy Terushima csak hét pontot kapott a többiek nyolc-tíz pontja után. Kuroo hátra is fordul felém, kárörvendően vigyorogva a homokszőke fiú képe után. Még mindig nem bocsátotta meg neki, hogy miként beszélt velem az első napon.

Ushijima nyolc pontot kap, meglepetésemre Tendou viszont tízet, ami némileg megnyugtat, hogy nem a semmiért vettük be őt magunkhoz, s egyben kíváncsi is leszek, hogy mihez ért ennyire.

Kuroo fényképe alá egy vastag kilencest nyomtattak, és az egész szoba gratulációkban és ujjongásban (Hitomi) tör ki. Semi megveregeti Kuroo vállát, és valamit suttog neki, de még Nekomata is mosolyog. Én csak lejjebb csúszok a székemen, várva az elkerülhetetlent. A hangulat mindjárt nem lesz ennyire kellemes.

Egy olyan képet vágnak be rólam, ami a nyitóünnepségen készült, ezért a fejemen rajta van az a nyamvadt virágkoszorú. Egy szívdobbanásnyi idő után felvillan a tizenkettes szám, és azon kapom magam, hogy leesem a székről, beverve alfelemet a padlóba.

Hat szempár mered rám, s mindegyikben ugyanaz a döbbenet ül, amit a saját arcom is visszatükröz. Hitomi tér először magához, és nagy rémületemre felemel a földről, és magához ölel. A mentoraink csendesebben gratulálnak, és Semi és Shirabu is háton veregetnek, de látom, hogy kérdő pillantást váltanak egymással. Nyilván egyikük sem nézné ki belőlem, hogy magas pontszámot kapnék.

És teljesen igazuk van. Mert nekem kellett volna kapnom a legkevesebb pontot. Ám a Játékmesterek valami egészen mást eszeltek ki számomra az engedetlenségem büntetéseként. Valami sokkal kegyetlenebbet. Egy hatalmas célkeresztet rajzoltak a hátamra.

Hirtelen kiszorul belőlem minden levegő, és gerinccel a falnak vágódom. Egy erős kéz szorítja a pólómat a mellkasomnál, és Kuroo dühtől villogó tekintetével találom szemben magamat.

━ Mégis mit tettél? ━ sziszegi olyan mérges hangnemben, amit még életében nem használt velem szemben. ━ Mi a szart csináltál a Játékmesterek előtt?

━ Hé, nyugalom! ━ sivít Hitomi a háttérből. ━ Ne légy irigy, csak mert ő több pontot kapott. Lehet, hogy Kenma nem akarta neked elárulni a titkos fegyverét...

━ A titkos fegyverét? ━ visszhangozza hitetlenkedve, s nevetése örömtelen. ━ Már elnézést kérek, de kicsit jobban ismerem Kenmát, mint maga. Ha bármi ilyenje lenne, arról már tudnék. Szóval? ━ fordul vissza felém, továbbra is erősen a falhoz préselve a testemet. ━ Mivel húztad fel őket? Elkezdted szidni az anyjukat? Beintettél nekik? Elkezdtél nyávogni, hogy ,,nekem ehhez semmi kedvem"?

━ Kuroo ━ szólal meg Nekomata is szigorúan. Kuroo viszont egyikükkel sem törődik. Semi hátulról átkarolja, hogy megkísérelje elhúzni őt tőlem, de Kuroo magasabb és izmosabb is nála. Némán pislogok, és igyekszem nyugodtan lélegezni, de nehezen megy, és nem csak amiatt, mert nekinyomódik a mellkasomnak.

━ Nem is vagy hajlandó válaszolni? Felfogod te egyáltalán, hogy mit tettél? ━ Mogyoróbarna szemei összehúzódnak. ━ Ennyire nem akarsz életben maradni?

A szobára halálos csend telepedik. Lehajtom a fejemet, hogy szőke tincseim elrejtsék az arcomat. Egész testemben reszketek, és nem bírok szembenézni a barátommal.

Kuroo kitépi magát Semi szorításából, és kiviharzik a társalgóból. Utána sietek, de az ajtaját zárva találom.

És habár az előző két napon az én ágyamban aludt, ezen az éjszakán távol marad a szobámtól.

egy nap majd megtanulok kreatív címet adni a fejezeteknek, de az nem ma lesz

kenma: nyugi kuro megoldom
kenma: *elalszik* (ez én, mikor szembe kéne néznem a problémáimmal)

jó hír: már csak az interjúk vannak hátra, és jön az aréna
rossz hír: már csak az interjúk vannak hátra, és jön az aréna meg a depresszió *sír*