- Felelőtlenség lenne így elindulni a Grand Line-ra. - szólalt meg Nami, mire mind a hárman arra néztek.

Luffy egy almacsutkával a szájában nézett arra a hajó orrán ülve, Zoro csak kinyitotta az egyik szemét, Lotus pedig a kardforgató hasáról emelte fel a fejét, ami ezúttal nem volt kemény, ellazítva ugyanis pont olyan puha volt, mint egy párna.

- Igen, jó lenne előbb némi húst szerezni. - válaszolta a kapitány, miközben a gyümölcs maradványait kivette a szájából, de aztán azt is megette - Egész nap gyümölcsöt enni nem jó dolog.

- Pia is kellene. - jegyezte meg az idősebb Roronoa, mire a navigátor állba dobta egy almával, amit Luffy rögtön el is kapott.

- Mi a fenéről beszéltek?! Nem így értettem, a Grand Line a világ legveszélyesebb helye, ráadásul tele van a One Piece után kutató erős kalózokkal. És persze mind erős hajókon utaznak.

- Hát baszki csak erősebbnek kell lenni... - motyogta Lotus, de cserébe egy taslit kapott a bátyjától.

- Ne használj ilyen szavakat.

- Mondod ezt pont te.

- Emberekre is szükségünk van. - szólalt meg újra a kapitány, félbeszakítva a kialakuló veszekedést.

- A legénység létszáma, a hajó felszereltségének hiánya... Kizárt dolog, hogy túléljük.

Túlélem én azt is, ha megölnek

- Igen, és kell szakács is. - fűzte tovább a szót Luffy - Meg zenész.

- Zenész? - nevette el magát Zoro.

- Annyira hülye vagy!

-...szerintem fontos a zenész is. - jegyezte meg a másik lány.

- Enyhén délre van innen egy lakott sziget. - vette vissza a szót Nami - Az lenne a legjobb, ha ott szereznénk egy igazi hajót.

- Rendben! - mosolyodott el szélesen a kapitányuk - Ideje falni egy kis húst!

- Úgyis éhes vagyok már! - nyafogta Lotus, miközben visszaejtette a fejét a bátyja hasára, egy kisebb nyögést kiváltva belőle.

- Te mikor nem, nem is értem, hogy hogy fér beléd ennyi minden... - szólalt meg, amikor már nem volt kiszorulva belőle az összes levegő, majd Luffy felé nézett - És ne felejtsd el a piát!

- Srácok! - csattant fel Nami. Egyre jobban kiborította, hogy mennyire nem veszik komolyan.

☆☆☆☆☆

- De rég voltunk már szárazföldön! - szólalt meg a kardforgató, miközben nyújtózott egy nagyot, majd visszanézett a víz felé. A fiatalabb Roronoa bokáig gázolva guggolt a tengerben és a habokat figyelte - Hé, gyere mostmár.

- ...de élveztem. - válaszolta Lotus és egy kis habozás után odasétált a többiekhez kissé elszontyolodva, mire Zoro megpaskolta a fejét.

- Lesz még alkalmad vizeskedni, nem kell ezen aggódnod vagy szomorkodnod.

- Van arra egy falu? - kérdezte Luffy, miután szétnézett.

- Igen, bár úgy tűnik, elég aprócska.

- Ez esetben... hús, hús! Hús, hús, hús! Van a faluban egy hely, ahol ehetünk, ugye?!

- Éhen haloook! - nyafogta újra a rózsaszín lány és fejjel a tanárának dőlt.

- Ne hisztizz már! - csattant fel Zoro, de érződött, hogy messze nem mérges ténylegesen.

- Leakadnátok egy pillanatra az evésről? - mordult fel ezúttal a navigátor - És ne veszekedjetek már mindenen!

Lotus a kardforgató vállába fúrta az arcát, de egy pillanatra megfeszült, megmozgatta a füleit és megemelte a fejét, mire az idősebb Roronoa is a szirtet kezdte kémlelni és az egyik kardjára tette a kezét.

- Legyetek résen! - szólalt meg ezúttal ridegebb hangon, majd a tanítványára nézett - Te is embereket érzékelsz, igaz?

Lotus csöndben bólintott, közben erősen figyelt. Eleinte inkább csak megérzésnek hívta volna, mert okot nem tudott ugyan mondani, de mindig egyre pontosabban határozta meg, hogy kik és hányan vannak megbújva a környezetükben. Később viszont - főleg némelyik "különlegesebb" edzés hatására - ahogy erősödtek az érzékszervei, már hallotta és érezte őket.

- Hol, hol? - nézett körbe rögtön Luffy - Hol, hol? Hol, hol?

- Vigyázzatok! - kiáltotta el magát Lotus, miközben megfordult, de addigra már lőni kezdtek rájuk.

Nami fedezékbe futott, a másik lány és Zoro pedig a szirtet vizslatták újra, ahol több kalózlobogó is megjelent.

- Király! - kurjantotta el magát ismét a kapitányuk.

- Muszáj pont most csorgatni a nyálad?! - szólt rá Nami az egyik hajó fedezékéből. Ezzel egy időben egy ő korosztályuk béli ember jelent meg a szikla szélén.

- Én vezetem a nagy kalózbandát, amely ezt a falut uralja: Usopp! - kiáltotta el magát - Az emberek dicsőítenek... és még inkább dicsőítenek, mint Usopp kapitány! Ha a falu megtámadását tervezitek, tegyetek le róla! A 80 milliós legénységem nem fogja tétlenül hagyni!

- Király! - ordította el magát megint Luffy.

- Hazudsz, ugye? - kérdezte Nami, Usoppon pedig látszódott, hogy elönti a pánik.

- Átlátott rajtam!

- Látjátok? Beismerte.

- Beismertem neki!

Lotus csak csöndben meredt a szikla irányába, mielőtt ő is újra megszólalt volna.

- Be sem kell ismernie, szerintem kapitányostul vannak négyen.

- Mi? - fordult a navigátorhoz döbbenten Luffy - Hazudott?!

- Átkozott stratéga! Lehet, hogy a 80 millió túlzás, de tényleg remek emberek várnak a parancsaimra!

- Azok hárman? - kérdezte Nami.

- Átláttak rajtunk! - kiáltott fel ijedten a három gyerek, ahogy kiugrottak a bokrok takarásából - M-meneküljünk!

- H-hé, srácok! Ne meneküljetek!

- Sosem hallottam még olyat, hogy egy kalóz csúzlit használ. - vette vissza a szót a navigátor, miközben felvette a földről az egyik golyót és lefújta róla a homokot, a kapitányuk pedig elnevette magát.

- De vicces vagy!

- Hé, te! Ne gúnyolódj! Én egy nagyon büszke ember vagyok! A büszkeségem miatt az emberek úgy hívnak: Büszke Usopp! Láttátok, ugye? - Lotus Luffy felé nézett, aki kissé lehajtotta a fejét és az arcába húzta a kalapját - Jobban bánok a csúzlival, mint ti a béna pisztolyotokkal!

- Most, hogy elővetted a pisztolyod, - szólalt meg ismét a kapitány, jóval komolyabb hangon, mint korábban, majd felnézett - kockára kell tenned az életed. Az nem csak arra való, hogy embereket fenyegess.

Zoro is elmosolyodott és az egyik kardját kintebb tolta a hüvelyéből, a másik ex-kalózvadász pedig egy kést vett elő és a levegőben kezdte dobálgatni.

- Ezúttal igazi kalózokkal állsz szemben. - vette át a szót a kardforgató.

Usopp homloka egyre jobban csillogott a verejtéktől, miközben a csúzliját szorongatta. Luffy komoly, már-már rideg arccal figyelte, a két Roronoa arcán pedig nem épp bizalomgerjesztő vigyor terült szét. A lövész keze egyre jobban remegett, ahogy a csúzli kihúzott gumiját szorongatta, a kalózlobogók pedig sorra egymás után ledőltek. Végül elengedte, a golyó a porba hullott, Usopp pedig térdre rogyott.

- A-a valódi kalózok szájából tényleg súlyosabban hangzanak ezek a szavak. Bámulatos!

Lent a három kalóz összenézett, elmosolyodtak, majd hangosan el is nevették magukat.

- Ezek lopott sorok. - mondta a kapitányuk, miközben felnézett a hazudozóra - Shankstól vannak, egy kalóztól, akire felnézek.

- S-Shanksot mondtál?! Ismered Vöröshajú Shanksot, a nagy kalózt?!

- Igen. Yasopp, ugye? Így hívják apádat.

Usopp szélesen elmosolyodott és meglepettséggel vegyes izgatottsággal az arcán egészen előre hajolt, ami miatt leesett a szikláról, egyenesen a három kalóz elé, majd az alkarjára támaszkodott.

- Apámat valóban Yasoppnak hívják. De honnan tudod ezt?

☆☆☆☆☆

Luffy és Lotus előtt rohamos mennyiségben gyűltek a tányérok, úgy ettek mind a ketten, mintha napok óta éheznének, Zoro is végre megkapta az áhított alkoholját, Nami és Usopp pedig nyugodtan élvezték az ételt.

- Finom! - szólalt meg két falat között a lövész.

- Gyerekkoromban találkoztam vele. - szólalt meg egy idő után teleszájjal a kapitány.

- Szóval apám Shanks hajóján van?

- Igen. Tök ugyanúgy néztek ki, úgyhogy amikor megláttalak, egyből beugrott.

- Tényleg? - Usopp egyre izgatottabb volt - Az apám egy ilyen elképesztő hajón van?

- Nem tudom, hogy ott van-e még, de szerintem igen, elvégre apád remek lövész. Usopp, annyi mindent hallottam rólad, hogy a fülem szinte leszáradt tőle. Yasopp nagyszerű kalóz volt.

- Ugye? Apám felhagyott a békés élettel és a végtelen tengerre evezett. Büszke vagyok rá.

Lotus egy pillanatra megállt az evéssel és az asztalt kezdte fikszírozni. Ő is szeretett volna büszke lenni az apjára.

- Így azért könnyebb dolgunk lesz. - szólalt meg Nami, mire a lövész meglepetten felé nézett - Nem ismersz itt valakit, aki tud hajót vezetni és akitől szerezhetnénk egy nagyobb hajót?

- Mint látjátok, ez egy kis falu. - sóhajtott fel a kérdezett - Sajnálom, nem tudok segíteni.

Hazudsz...

- Ott, a dombon, - vette át a szót Zoro - van egy nagy villa.

- Mondd, nem ismered őket, Usopp? - kérdezte a navigátor csillogó szemekkel - Nem tudnád megkérni őket, hogy segítsenek ki minket? 

- Nem mehettek oda! - csattant fel dühösen, amivel igencsak meglepte a kalózokat, de gyorsan visszaváltott idegesre - M-most jut eszembe, elfelejtettem valamit. Óriási itt a befolyásom, úgyhogy egyetek annyit, amennyit akartok! Viszlát később! - azzal felkapta a táskáját és elrohant, Nami pedig meglepetten pislogott utána.

- Mi van vele? Idegesnek tűnt.

- Nyilván ismeri őket. - jegyezte meg Lotus - És nyilván elég közelről, ha így reagált.

Ekkor kinyílt az ajtó és három gyerek lépett be, fakardokat rántva elő, amiket a magasba emeltek.

- Az Usopp Kalózbanda megérkezett! - kiáltották el magukat egyszerre, mire a navigátor ismét meglepetten nézett a bejárat felé.

- Kik ezek?

- A kapitány eltűnt. - szólalt meg idegesen a lila hajú fiú.

- Ugye nem...?

- H-hé, kalózok! - a harmadik fiú az asztalukhoz futott - Mit tettetek Usopp kapitányunkkal?

- Mit tettetek? - harsogta a másik kettő is.

- Ez a hús finom volt! - mosolyodott el Luffy, miközben megpaskolta a hasát.

- Hús?!

- Azt ne mondd, hogy a kapitány...

Nami halkan elnevette magát, Lotus pedig nyújtózott egyet.

- Még háromszor ennyi is belém férne!

- M-mi?! Mit tettetek?!

- A kapitányotokat...- válaszolta Zoro vigyorogva - megettük.

A három gyerek kikerekedett szemekkel meredt a két lányra.

- Vén banyák!

- Miért rám néztek?! - csattant fel a navigátor.

- Nem vagyok vén! - szólt rájuk az ifjabb Roronoa is, a három gyerek idehrendszere pedig feladta a szolgálatot és padlót fogtak.

- Muszáj volt ilyen hülyeséget mondanod?

☆☆☆☆☆

- Csak vicc volt? - kérdezte az egyikük, amikor a villához vezették a társaságot.

- Hatalmas! - kiáltotta el magát Luffy.

- Ha a kapitány ebben az órában hortelen eltűnt, akkor itt kell lennie. - jelentette ki a szemüveges fiú.

- Mit keresne itt?

- Hazudozik. - válaszolta a lila gyerek.

- Az rossz dolog! - szólalt meg Nami is.

- Ő nem rossz, ő remek! Ugye?

- Remek!

- Hogy értitek? - kérdezte ezúttal Zoro.

- Ebben a házban él egy Kaya nevű lány, aki gyenge és depressziós, mióta egy évvel ezelőtt a szülei meghaltak egy betegségben. Hiába van hatalmas vagyona, akkor is nagyon bánatos. A kapitányunk a kitalált történeteit használva próbálja felvidítani. Hiszen a kapitányunk a legjobb mesélő!

- Nocsak, tényleg remek srác! - szólalt meg ismét Luffy.

- Én szeretem a kapitány törődő oldalát.

- Én szeretem a főnöki oldalát.

- Én szeretem a túlzó oldalát.

- És ettől a lány jobban érzi magát? - kérdezte Nami.

- Igen, sokkal jobban.

- Jó! Akkor kérjünk tőle egy hajót!

- Mintha csak úgy bárki is segítene kalózoknak...- jegyezte meg kelletlenül Lotus.

- És Usoppnak köszönhető, hogy jobban érzi magát, nem neked. - tette hozzá Zoro.

- Lehetetlen nejutnj oda. Iszonyat erős őrök állnak a kapunál.

Zoro biztos erősebb

- Hová lett Luffy?

A keresett személy vuszont addigra felkapaszkodott a kerítésre.

- Megkérdezem. - jelentette ki.

- Ugye nem akarsz...?! - kérdezte szinte már előre félve a választól a kardforgató.

- Ha most sem halunk meg miatta...

- Gomu gomu no... - a kezeit megnyújtva egészen a fal aljáig engedte magát, a frászt hozva a három gyerekre.

- Nyúlik a karja!

- Szörnyeteg!

- Bocs a betörésért! - kiáltotta el magát, mire a másik hat személy belekapaszkodott, hogy visszatartsák, de így ők is repültek a kapitánnyal és a fal mellett becsapódtak, hatalmas porfelhőt kavarva. A három gyerek a bokorban között ki, Nami a fűben térdelt, Luffy és a két Roronoa pedig a betonban hagyott három kisebb krátert - Sikeres landolás...

- Nem volt az! - csattant fel a navigátor.

- Egyszer esküszöm agyoncsaplak! - mordult rá Lotus is.

- J-jól vagytok? - kérdezte az ablakból egy szőke lány.

- S-s-semmi baj, semmi baj! - szólalt meg Usopp a faágon ülve - Ők újoncok, akik sokat hallottak rólam és messzi földről érkeztek ide, hogy csatlakozzanak az Usopp Kalózbandához.

- Hát én biztos nem. - jelentette ki Luffy, miközben felállt - Én egy szívességet szeretnék kérni tőled.

- Szívességet? Tőlem?

- Igen. Kellene egy nagy hajó...

- Ti ott! - kiáltott rájuk egy férfi. Fekete, hátrafésült haja volt és szemüvege - Mit kerestek itt?

- Klahadore...- szólalt meg a lány.

- Nem tűröm el...- megigazította a szemüvegét, de elég szokatlan módon - hogy engedély nélkül betörtetek ide.

- Ez meg ki? - kérdezte a kapitány.

A két Roronoa végug mérték a felnőttet, majd összenéztek. Mind a kettejüknek ismerős volt. Túlságosan is.