-...ki a fene vagy te?

- Monkey D. Luffy vagyok. - nézett hátra a válla felett mosolyogva - Én leszek a Kalózkirály!

- M-mi? Te akarsz lenni a Kalózkirály? Tudod te, hogy miket beszélsz?

- A Kalózkirály az Kalózkirály. - válaszolta Luffy - Mi más lenne?

- Én is meglepődtem elsőre. - szólalt meg ezúttal Koby - De Luffy-san komolyan gondolja. Ő már csak ilyen. Ő lesz a Kalózkirály és megtalálja a világ legnagyobb kincsét, a One Piece-t!

- Tessék, a kardod! - nyújtotta Zoro felé a fegyvereit - Melyik az? Nem tudtam, szóval elhoztam mindet.

- Mindhárom az enyém.

- Santouryuu-használó. - biccentett felé Lotus.

- Hmmm... Akkor odaadom, jó? - nyújtotta felé mosolyogva a három katanát - De cserébe az adósom vagy, mit szólsz? Megöleted magad a tengerészekkel, vagy velem jössz. Melyiket választod?

Egy pillanatra Lotus felé nézett, akinek az arcán még enyhén ott csillogtak a könnyei. Tisztában volt vele, hogy a lány úgyis menne vele, bárhogy dönt, és egyébként se jelentette ki, hogy nem akar kalóz lenni. Ő maga pedig nem volt hajlandó meghalni, elvégre esküt tett.

- Te aztán ördögi fazon vagy! - vigyorodott el, miközben visszanézett Luffyra - Rendben. Inkább leszek kalóz, mint hogy itt haljak meg.

- Engem pedig már úgyis ismersz...- mosolyodott el Lotus.

- Hurrá! A társaim lesztek! - nevette el magát Luffy - Jó! Tökéletes!

- Jól van na, csak engedj már el! - szólt rá Zoro.

- Miféle kölyök ez? - szólalt meg ezúttal az egyik tengerész.

- A golyók sem fogtak rajta.

- A szalmakalapos fickó nem átlagos ember. - mondta Morgan kapitány - Biztos démongyümölcsöt evett.

-...démongyümölcsöt?

- Az óceán kincsét?!

- Démongyümölcsök. Aki ilyet eszik, olyan erőhöz jut, ami minden képzeletet felülmúl. Képessé válhat tüzet okádni vagy árhullámot idézni. Sok pletykát hallottam a démongyümölcsökről, de nem tudom, melyik igaz közülük. Úgy hallottam, hogy a Grand Line óceánjainak mélyén teremnek. De kétségtelen, hogy a szalmakalapos gyerek démoni erővel rendelkezik.

- Gyorsan, siess! - mondta Koby Luffynak, aki időközben nekiállt kicsomózni Zorot.

- Túl feszesek a csomók!

- Hé, haladj már! - szólt közbe Zoro is.

- Nem számít, ki ő. Aki szembeszegül velem, azt kivégzem! Ha a golyó nem fog rajta, akkor feldarabolom! - kiáltotta el magát Morgan.

Ekkor a tengerészek kivont karddal indultak meg feléjük és jobb híján a két fél közé beállt Lotus.

Ha csak pár percet is tudok még nekik szerezni... Csak pont eleget...

- Fura, egyre szorosabbak lesznek. - vakarta meg a tarkóját Luffy.

- Add ide gyorsan a kardokat! - szólt rá ingerültebben Zoro.

..lehet nincs kardom, de harcolni úgy is tudok.

Vette egy mély levegőt és elrakta a két tőrt, elvégre nem akart végezni senkivel, csak feltartani pár tengerészt, így hát nekik is ment. Az egyikük kezéből még a kardot is sikerült kicsavarnia, amivel a helyzethez mérten még egy kis előnyt is tudott szerezni, bár a pengéjét így is csak védekezésre használta, és még karddal sem tudta teljesen sértetlenül megúszni.

- Luffy-san! - kiáltotta el magát Koby.

Rögtön ezután Lotus csak egy vágást hallott, amitől egy pillanatra meg is dermedt és összeszorította a szemeit, mert tudta, hogy ezen a ponton már mindegy, hogy védekezik-e. Azonban hiába nem védekezett, hallotta, hogy több kard is egymáson csattan.

- Roronoa Zoro!

- De menő!

Ahogy óvatosan felnézett, Zoroval találta szemben magát, aki mindhárom kardját használta.

- Ha megmozdultok, meghaltok. - szólalt meg olyan hangon, amitől még a lány szeme is ijedten elkerekedett - Lehet, hogy sok mindent elviselek... De azt nem tűröm el, hogy a húgomat bárki is bántani merje. - Lotusra nézett, majd fel Luffyra - Megígértem, hogy kalóz leszek. A harc a Tengerészettel engem is törvényen kívülivé tesz. De hadd mondjak valamit! El kell érnem a célt, amit kitűztem magamnak.

Lotus nagy szemekkel figyelte Zorot.

...a húgát?

- Célt? - kérdezte Luffy.

- Én akarok lenni a legjobb kardforgató a világon. Ha megpróbálsz megakadályozni ebben, akkor ezekkel a pengékkel hasítom ketté a fejed.

- A világ legjobb kardforgatója? Az szép! A Kalózkirály társaként nem is lehetsz annál kevesebb.

- Jogos. - mosolyodott el Zoro - Nem érdekel, hogy ördögként vagy szentként, de a nevem világszerte ismert lesz.

- Mit ácsorogtok ott? Öljétek meg őket!

- Zoro, Lotus, hajoljatok le! - mondta Luffy, amit a két fejvadász meg is tett, ő pedig hátra emelte az egyik lábát - Gomu gomu no... Muchi! - kiáltotta el magát, majd egy köríves mozdulattal lerúgta a mögöttük lévő tengerészeket, még Morgan kapitányt is meglepve.

- Hurrá! Csodás! - kiáltotta el magát boldogan Koby.

- Mi vagy te? - kérdezte Zoro, miközben felegyenesedett és a kissé sérült Lotus elé állt, aki még mindig csak pislogott egy rövidke szó miatt.

- Megettem a Gumigyümölcsöt. - válaszolta.

-...Gumigyümölcs? - szólalt meg végre a lány is.

- Egy gumiember!

- Tényleg démongyümölcsöt evett. - jegyezte meg Morgan.

- Kapitány, nekünk ő túl erős!

- Esélyünk sincs!

- És a fejvadász páros is az ő oldalán van!

Lotus Zoro mellé lépett, majd vele és Luffyval együtt a tengerészek felé fordult.

- A kapitány parancsa: aki panaszkodni mer, azt lőjétek fejbe! Nincs szükségem gyáva férgekre!

- Ennek elment az esze? - kérdezte Zoro, miközben felemelte a kardját.

- Szerintem sose volt. - válaszolta Lotus és ő is felvett egy kezdő pozíciót.

- Luffy-san! - kiáltotta el magát Koby, ugyanis az említett rohanni kezdett a tengerészek felé - Győzd le a tengerészeket!

Viszont Luffy nem foglalkozott velük, egyenesen a kapitánynak rohant, aki az ütését a baltája lapjával hárította. Zoro a Wado Ichimonjit még a kezébe is átvette, miközben őket figyelte.

- Egy senkiházi féreg nem szállhat szembe velem! - mondta Morgan, miközben hátra dobta a kabátját - A Tengerészet kapitánya, Baltakezű Morgan vagyok!

- Luffy vagyok. - válaszolta a fiú - Örvendek.

- Pusztulj! - ordította el magát és a baltás kezét felé lendítette, de Luffy könnyen kikerülte. Miután a földbe csapódott a fegyver és az ifjú kalóz felugrott, páros lábbal rúgta arcon a kapitányt.

- A-a kapitány...!

- Kölyök! - mordult fel, miközben felemelte a kezét, Luffy pedig ismét megindult felé - Meghalsz!

- Dehogyis! - válaszolta, miközben újabb csapást került ki és rúgta fejbe ismételten.

- Mo-Morgan kapitány...!

- Esélytelen ellene!

Luffy a ruhájánál fogva húzta közelebb a férfit, a szabad kezét pedig ökölbe szorította.

- Miféle tengerész vagy? Porrá zúztad Koby álmait! - egészen hátra húzta a kezét, majd behúzott egy jó erőset neki. Már épp emelte volna a kezét újra, amikor Helmeppo közbeszólt.

- Elég! Szalmakalapos, ezt nézd!

A kívánt cél végülis elmaradt, mert hiába fogott Kobyra pisztolyt, Luffy tovább ütötte az apját.

- Hagyd abba, idióta! Nem látod, hogy foglyom van?

- Helmeppo-sama!

- Hé! - szólt hátra Zoro Luffynak.

- Hm? - nézett fel végre a szólított.

- Ha élve akarod látni, ne mozdulj! Lelövöm, ha megmozdulsz!

Koby rettegett, Luffy pedig figyelte egy ideig, majd rávigyorgott, amitől vissza is tért a bátorsága.

- Luffy-san! Nem akarok az álmaid útjába állni, még ha bele is halok!

- Igen, tudom. - válaszolta vidáman, majd megfogta a saját felkarját - Add fel, hülye gyerek! Koby komolyan beszélt. - tette hozzá, majd el is indult.

- Ne mozdulj! Azt mondtam, ne mozdulj! L-lelövöm!

- Mögötted! - kiáltotta el magát Koby, de úgy tűnt, Luffy nem vesz észre semmit.

- Gomu gomu no...

- A Tengerészet kapitánya vagyok, Baltakezű Morgan!

Zoro visszatette a katanát a szájába, Lotus pedig fentebb emelte a zsákmányoltat.

- A-apa, öld meg a fickót!

- Pistol! - kiáltotta el magát Luffy, majd Helmeppot ki is ütötte - Szép!

Morgan fejbe akarta vágni Luffyt a baltájával, de az utolsó pillanatban fájdalmasan felordított és hátra esett, Zoronak köszönhetően.

- Köszönöm. - nézett felé elmosolyodva.

- Szívesen, kapitány. - válaszolta Zoro szintén vigyorogva.

- Mo-morgan kapitány a padlón!

- Nem hiszem el!

- Kik ezek a fickók?

- Aki meg akar küzdeni velünk, az most lépjen elő! - fordult a tengerészek felé Zoro, akik a várt reakcióval ellentétben a magasba dobták a fegyvereiket és kalapjaikat.

- Ez az!

- Sikerült!

- Megmenekültünk!

- Éljen a Tengerészet!

- Mi van? Levertük a kapitányt, ezek meg örülnek? - kérdezte csodálkozva Luffy.

- Mert mindnyájan féltek Morgantól! - válaszolta Koby egy széles mosollyal az arcán.

Viszont nem örültek sokáig, mert Zoro háttal a földre esett.

- Mi a baj, Zoro-san?! Megsérültél?

-...szerintem csak kimerült. - jegyezte meg Lotus.

- Éhes... vagyok...- válaszolta fáradtan.

- Hát a te korodban megárt, ha valaki nem vigyáz magára. - mosolyodott el Lotus, majd a szerzett kardot lerakta, helyette pedig felhúzta Zorot, csak a magasság különbség miatt rendesen nem sikerült a hátára vennie.

☆☆☆☆☆

- Tele vagyok! - dőlt hátra a széken Zoro - Erre a kajára megérte 3 hetet várni!

- Nem bírsz többet enni? - kérdezte Luffy tele szájjal.

- Nem értem, hogy vagy képes többet enni, mint én, versenyezhetnél a kisvirággal.

Eddig csak csöndben evett, de a mondat vége miatt Lotus majdnem félrenyelt, de most az evésre jobban figyeltek.

- Milyen kisvirág?-

- Mert nagyon finom. Nem igaz, Koby?

- Elnézést, én is kérhetek még? - kérdezte az említett kissé kínosan mosolyogva.

- Persze, hisz megmentettétek a várost.

- A bátyusok és a nővérke nagyon jók! - mondta Rika.

- Naná! - válaszolta Luffy - És még jobb leszek majd, ha Kalózkirály leszek. És mostmár van két társam is. - nézett a két újdonsült kalózra.

- És kik vannak még rajtunk kívül? - kérdezte két falat között Lotus.

- Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy társak után kutatsz. - szólalt meg ezúttal Zoro - Ha Kalózkirály akarsz lenni, akkor már biztos sok követőd van.

- Nem, ti vagytok az elsők. - jelentette ki, amivel mind a kettejükből nem kis meglepettséget váltott ki.

- Úgy érted...? - kérdezte, miközben hármójukra mutatott.

- Ja, hárman vagyunk.

- Mi hárman vagyunk a kalózbanda? - szólalt meg ezúttal újra Lotus, aki közben befejezte az evést.

- Mi bajod van vele? Erősek vagyunk.

- És a hajó? Hol a kalózhajónk? - vette vissza a szót Zoro.

- Ott van. - mutatott ki az ablakon egy csónakra.

- Az ott? - támaszkodott neki az ablaknak.

-...hát figyelj, valahol el kell kezdeni. - jegyezte meg a lány.

- Ez kicsi, de lesz majd egy sokkal nagyobb! - a válaszra viszont Zoro csak elnevette magát.

- Mégis hogyan?

- Kalózlobogót is akarok. - mondta, majd bekapott egy újabb falatot - Tök menő!

- Luffy-san tervezői képességek nélkül született. - jegyezte meg Koby.

- Tényleg egy ilyen kapitányt akarunk követni? - kérdezte a szeme sarkából Lotusra pillantva, miközben a homlokát masszírozgatta.

- Mi baj lehet? - kérdezett vissza a lány.

- Előbb-utóbb találunk még társakat. - szólalt meg újra Luffy.

- Hé, hé! - fordult oda újra Rika - Bátyó, merre mentek tovább?

- Ha hiszed, ha nem, a Grand Line felé tartunk. - válaszolta, mire Koby úgy kiköpte a narancslevét, hogy még az orrán is jött.

- Hárman akartok odamenni?! Az teljességgel lehetetlen! Lehetetlen! Lehetetlen! Lehetetlen!

- Az a Grand Line tényleg ilyen veszélyes hely?

- Még szép, hogy az. - mondta Koby - Mint azt tudjuk, két nagy óceán van a világban, ugye? A szárazföld, ami elválasztja a két óceánt, a Red Line. A Red Line közepén van egy város. Erre a városra merőlegesen fekszik a Grand Line, és átszeli az egész világot. Azt beszélik, hogy a Kalózkirály, Gold Roger összes kincse ott van. A felbecsülhetetlen kincset, a One Piece-t, ott rejtette el. Ezért akar minden kalóz a Grand Line-ra menni. Egy szörnyű csatatérré vált. A kalózok temetőjének is hívják.

- Egy vendégtől azt hallottam, hogy ha valaki bejut a Grand Line-ra, akkor élve nem térhet vissza onnan. - szólalt meg ezúttal a fogadós.

- De a One Piece ott van valahol, szóval oda kell mennünk. - jelentette ki Luffy.

- Nos, akkor nincs más választásunk. - tette hozzá Zoro.

- Te is menni akarsz, Zoro-san?! - ugrott le a székről Koby.

- Erősek vagyunk, bármilyen veszéllyel megbirkózunk. - tette hozzá vigyorogva Lotus.

- És még te is?!

- Nem mindegy? Te úgyse jössz. - vette vissza a szót Zoro.

- Az biztos, de aggódom miattatok. Már azt sem szabad? Luffy-san és én barátok vagyunk, pedig nem rég találkoztunk. Vagy nem? - tette hozzá az utolsó mondatát bizonytalanul és az említettre nézett.

- Ja! - vigyorgott rá Luffy - Különböző utat járunk, de attól barátok vagyunk.

- Gyerekkoromban sosem voltak barátaim. - folytatta halkabban - Senki sem állt ki értem. És én sem álltam ki magamért. De hála nektek megtanultam, hogy küzdenem kell a céljaimért. Valóra fogom váltani a gyerekkori álmomat. Csatlakozom a Tengerészethez!

- Ahelyett, hogy értünk aggódsz, magaddal kellene törődnöd. - szólalt meg ismét Zoro.

- Attól, hogy kényszerítettek, még két éven át Alvida kalózhajóján szolgáltál. - tette hozzá Lotus.

- Ne becsüld le a tengerészek hírszerzőit! Ha ez kiderül, nem csatlakozhatsz hozzájuk. - fejezte be végül Zoro.

- I-igazatok van.

- Elnézést! - nyitott be egy tengerész, aki mögött ott állt az összes többi is, ami nem nagyon nyugtatta meg a bent lévő társaságot - Tényleg igaz a hír, miszerint kalózok vagytok?

- Igen, most találtam két társat is. - válaszolta vidáman Luffy - Mostmár kalózbanda vagyunk.

- Hálásak vagyunk, amiért megmentettétek a támaszpontot és a várost a zsarnoktól. De ettől még kalózok vagytok, és tengerészként efelett nem tudunk eltekinteni. Azonnal hagyjátok el ezt a várost! Az életünket köszönhetjük nektek, szóval nem jelentünk semmit a Főhadiszállásnak.

- Hé, tengerészek! Mi a fenéről beszéltek?

- Morgan titeket is rettegésben tartott!

- Ezek a srácok mentették meg az életünket!

- Úgy van!

- Akkor menjünk! - szólt közbe Luffy - Kösz mindent, néni!

- Máris elmentek, bátyó?

- Igen. - válaszolta, majd az újonnan alakult csapatával el is indult ki.

- Te nem velük vagy? - kérdezte a tengerész Koby-t.

- Én... Én...

Ekkor Luffy megállt és visszanézett, de pár másodperc után indult tovább.

- Várjatok, ő nem veletek volt?

- Ha akarod, mesélhetek erről a srácról. - nézett vissza ismét - Volt egy dagadt kalóznő, akkora volt, mint egy bálna!

- Luffy-san!

- Egy nagy buzogány volt nála, és förtelmesen ronda volt. - letette a zsákot, majd Koby mellé sétált és megbökdöste a fejét - Ez a srác két évig dolgozott neki.

Ekkor Koby behúzott egyet Luffynak, ami mindenkit meglepett, de Luffy és a két társa elmosolyodott.

- Most megkapod, te szemét! - ütött vissza - Szemét! Szemét! Szemét! Szemét!

- Elég volt! Nem engedem, hogy megzavard a város békéjét!

- Hé, elég volt! - kapta el Zoro, majd lehúzta Kobyról, aki zihálva hátra esett - Ne ess túlzásba.

- Mostmár elhiszem, hogy nem veletek van. Azonnal hagyjátok el a várost!

Luffy elvigyorodott és feltette a szalmakalapját, majd mindhárman kimentek. Már szinte a partra értek, amikor Zoro megszólalt.

- Te teljesen megőrültél. Kellemetlen lett volna, ha lebukunk.

- Biztos vagyok benne, hogy Koby elintézi a többit.

- Így jó lesz távozni. Nem kell visszafordulni, mert mindenki gyűlöl minket, kalózokat.

- Bizony! - nevette el magát Luffy, miközben kioldotta a köteleket.

- Hát szerintem minket eddig sem kedveltek túlzottan, nem igaz? - kérdezte Lotus halványan és kissé szomorkásan elmosolyodva.

- Luffy-san! - kiáltotta el magát Koby, mire mindhárman odanéztek - Köszönöm! Sosem felejtem el, amit értem tettél!

- Nem hallottam még olyanról, hogy egy tengerész köszönetet mond egy kalóznak. - jegyezte meg Zoro, ahogy visszatért a valóságba.

- Még találkozunk, Koby! - kiáltotta el magát Luffy, miután vitorlát bontottak.

- Luffy-san...

- Ég veled, bátyus!

- Tisztelegj! - adta ki az utasítást a fregattkapitány az ottlévőknek.

- Viszlát! - kiabálta integetve Luffy, majd a csónak orrához ment, miután már elhagyták a partot - Na, a kalózbandánk végre vízre szállt!

- Úgy tűnik, nagy kaland vár ránk. - jegyezte meg Zoro.

- Én leszek a Kalózkirály!

-...egyfolytában azt mondogatod, hogy Kalózkirály leszel. - jegyezte meg Lotus, de közben a vizet figyelte - Van ennek valami különösebb oka?

- Nem, semmi. Csak...

- Csak? - szólalt meg ezúttal Zoro.

- Régen... Megígértem valakinek. Hogy összeszedek egy kiváló csapatot, hogy megtalálom a világ összes kincsét, és hogy Kalózkirály leszek! Ez a szalmakalap a zálog!

- Értem. - nézett fel az égre elmosolyodva Zoro.

- Jó, menjünk! Grand Line... Jövünk!