☆☆☆☆☆

Gazdagság, hírnév, hatalom. Az ember, aki mindezekkel rendelkezik a kalózkirály, Gold Roger. A kivégzése előtti utolsó szavaival a tengerre küldte az embereket.

- A kincsemet akarjátok? Ha kell, megkaphatjátok! Keressétek meg! Mindent egy helyen hagytam, amit ez a világ fel tud ajánlani! 

Az emberek valóra akarják váltani az álmaikat, így a Grand Line felé indultak. Ezzel kezdetét vette a Nagy Kalózkor!

☆☆☆☆☆

Lotus már három hete egy nap sem volt jó hangulatban, de megvolt rá az oka is, elvégre az a bolond tanára magára vállalta az ő részét is és most dupla annyi ideig kell az udvaron lennie.

  - Ugyan már, felesleges ennyit mérgelődni rajta, csak ideje korán fogsz megráncosodni...- mondta kedvesen a pult mögött álló nő.

  - De aggódok érte, már három hete ott van, elég rosszul néz ki, ráadásul legalább a problémái fele miattam van! - csattant fel a lány, miközben idegesen piszkálta az alkarján lévő fáslit.

  - Ha eddig kibírta, már biztosan nem lesz baja, már csak egy hét és elengedik - simogatta meg a fejét - Főleg hogy az a hír járja, hogy valaki be szokott szökdösni éjszakánként hozzá, de még nem sikerült sosem elkapniuk a tengerészeknek...

  - ...hát mert ők bénák, más meg nem béna...- motyogta a bakancsa orrát figyelve, majd felnézett - Főleg ha az illető ért a lopakodáshoz, a tengerészek meg úgy csörtetnek, mint egy elefánt.

  - Azért lehetnél óvatosabb, sőt, oda se kellene menned.

  - És nézzem végig, ahogy szenved?-

  - Ha már próbál téged is megmenteni, akkor nem kellene ezt elrontanod azzal, hogy odamész és bajba kevered magad.

  - De oda megyek! - csattant fel Lotus és már indult is volna, de a fogadós visszahúzta, főleg hogy két, nála nem sokkal idősebb fiú is bejött

  - Legalább várj sötétedésig, jó? Akkor biztos nehezen vennék észre, ha bármiért is odamész.

  - ...jó...- huppant le fújtatva a pult melletti egyik székre.

Ezt rúgta neki annak a farkasnak 3 hete...

Egy ideig csak magában morogva ült és piszkálgatta a széket, amikor ismét bejött valaki. Valaki, aki sajnos már nem volt számára idegen, és ugyan próbált nem figyelni rá, de egy mondatrészre felkapta a fejét.

  - ...holnap kivégezzük Zorot! - ahogy befejezte a mondatát, észrevette a lány reakcióját és gonoszan elvigyorodott - Te még meghívót is kapsz, hogy páholyból nézhesd végig, na mit szólsz?

Lotusnak viszont egészen elsötétült a tekintete és nagyon úgy festett, mint aki ott fojtja meg Helmeppot.

  - Azt... - kelt fel és ment oda lassan, aztán hirtelen elkapta a felsője nyakát és az asztalhoz nyomta, zöld szeme pedig mintha egy pillanatra felvillant volna - ...hogy merjen még egyszer bárki egy ujjal is hozzáérni, annak levágom a kezét és megetetem vele, világos?-

Elég temperamentumos egy lány volt, fel sem tűnt neki, hogy a rózsaszín hajú srácot megijesztette vele, a szalmakalapos viszont elkerekedett szemekkel figyelte.

- Ha nem engedsz el most azonnal, téged is kivégzünk holnap! - szólalt meg újra, de válasznak annyit kapott, hogy Lotus behúzott neki - Ho-hogy merted ezt tenni? Pontosan tudod, hogy Morgan sorhajókapitány fia vagyok! 

- Tudom, és tökéletesen nem is érdekel! - újra behúzott neki - Ha kell, akkor megküzdök vele is, akármilyen erős is legyen, engem nem érdekel, hazudtál Zoronak, bántod, ki akarod végeztetni, én viszont ezt nem fogom eltűrni!

Amikor elengedte Helmeppot, akkor szabályosan az asztalnak lökte, hogy még koppanjon is egyet, majd még az eddiginél is dühösebben kiviharzott. Az utcán azonban nem jutott valami sokáig, mert a szalmakalapos elkapta.

- ...hm? - szinte csak felmordult, miközben megállt, teljesen hátra se nézett.

- Te és Zoro... Kelletek a csapatomba.

☆☆☆☆☆

- Én... Nagyszerű vagyok!

- Igen! Így igaz, Morgan kapitány! - válaszolta a bent lévő tengerész, miközben haptákba vágta magát.

- Kevés adót fizetnek az emberek. - jegyezte meg kelletlenül.

- M-mivel... már nem tudnak mit adni. - válaszolta a tengerész idegeskedve.

- Nem a pénz számít, hanem a tisztelet. Nincs igazam? 

- Apa! - rontotta be egy pillanattal később Helmeppo, aki egész addig futott és az arcára egy kendőt szorított.

- ...hm?

- Szeretném, ha a kedvemért végeznél valakivel.

☆☆☆☆☆

Zoro  a melegben már nem is nagyon figyelt a külvilágra, a gondolatai viszont egy régi emlék körül forogtak. Egy emlék körül, ahol két gyerek bambusz kardokkal harcolt egymás ellen.

- Még mindig gyenge vagy, Zoro.

Megfogadtuk. Nem halhatok meg itt!

Ahogy felkapta a fejét, két alakot pillantott meg maga előtt.

- Már megint te? Túl sok szabadidőd van. - nézett Luffyra, majd a tekintete Lotusra vándorolt és a hangja is szigorúbb lett egy fokkal - Neked pedig hányszor mondjam még el, hogy többet ne lássalak meg itt?!

Lotustól csak szemforgatást kapott, Luffy viszont normális válasszal is szolgált neki.

- Ha eloldozlak, légy a társam! 

- Miről beszélsz?

- Legénységet gyűjtök egy kalózhajóra. - mondta, majd a lánnyal együtt indult is, hogy eloldozza, de a válasz miatt megállt.

- Elutasítom. - jelentette ki határozottan - Belőlem ugyan nem lesz bűnöző, ahogy a kölyökből sem. Idegesítő vagy. - tette hozzá, majd oldalra nézett.

- Nem vagyok kölyök...- morogta halkan Lotus.

- Mi bajod van a kalózokkal?

- A kalóz azt jelenti, rosszfiú. Ki akarna kalóz lenni? 

- Számít ez? - kérdezett vissza vigyorogva - Titeket gonosz fejvadászokként ismernek. 

- Nem érdekel, mit gondolnak. Sosem tettem olyat, amit megbántam volna. - a szeme sarkából diszkréten Lotusra pillantott, majd vissza Luffyra és elvigyorodott - Túl fogom élni. És véghez viszem, amit akarok. 

- Ha? Tényleg? De én már eldöntöttem, hogy a társaim lesztek. 

- Egyedül nem dönthetsz róla! - csattant fel Zoro, és ezúttal kissé mérgesen nézett Lotusra - Vagy talán rábólintottál?

- Most mit kell jönni azzal, hogy biztos a hülyeséget csinálom, még nem mondtam ki, hogy igen! - válaszolta hasonló kedves hangnemben - És jelenleg egyébként ez lenne az egyik legjobb döntés, főleg a te helyzetedben! 

- Kardforgató vagy, nem? - szólt közbe Luffy, mielőtt még elfajulna a vita.

- Ja, csak a hülye gyerek elvette a kardjaimat. - válaszolta kelletlenül.

- Visszaszerzem neked. 

- Mi? 

- És amint visszakaptad őket, a társaim lesztek. - vigyorodott el újra. 

- Ez egy aljas húzás volt! - Luffy viszont nem válaszolt, csak elnevette magát és futott be a bázisra - Egyedül próbál betörni a bázisra... Hülye! A bázis a másik irányban van! 

Meg is állt, majd nagy szemekkel megfordult.

- Gomu gomu no... Rocket! - kiáltotta el magát ás már repült is a másik irányba, a két kalózvadásznak pedig elkerekedett a szeme.

- Ki-ki a fene ez a srác?-

- Szerintem...- szólalt meg hosszabb idő után újra Lotus -...szerintem most ne ezen gondolkozzunk.

- Mhm... Azt hogy értetted, hogy főleg az én helyzetemben az egyik legjobb döntés?

- Holnap...- Lotus odament és elkezdte eloldozni a csomókat - Holnap ki... Ki akarnak...- a földre nézett és beharapta a száját. 

Rágondolni se akart erre a lehetőségre, de mégis megtette, ami miatt remegni kezdett a keze és ha látta volna a könnyeitől, akkor se boldogult volna a csomókkal, az pedig eszébe se jutott, hogy akár el is tudná vágni a köteleket. Ekkor azonban megjelent Koby és ő is odasietett, hogy eloldozza.

- Menekülj, Zoro-san! - mondta, miközben a csomókkal bajlódott ő is.

- Ha elengedsz, meg fognak ölni.

- Nem nézhetem tétlenül, hogy a tengerészet így viselkedik. Én... jó tengerész akarok lenni!

- Hagyjátok abba mind a ketten, nem menekülhetek el! Már csak tíz nap..!

Lotus megállt a csomók bogozgatásával és gyorsan megtörölte a szemeit.

-...az a szemét hazudott, nincs tíz napod, ha most nem engedünk el.

-...tessék?

- Holnap ki akarnak végezni. - mondta ki végül Koby, mire Lotus megint beharapta a száját.

- Mi? - kerekedett el Zoro szeme.

- Helmeppo nem fogja állni a szavát. Lotus-sannak is csúnya dolgokat mondott, ő felkapta a vizet és kétszer is megütötte, de ezek miatt Luffy-san is dühös lett és ő is megütötte. Így most az egész bázis őket üldözi. Nem kérhetlek arra, hogy légy kalóz... csak annyit szeretnék kérni, hogy segíts Luffy-sannak is, Lotus-sannal pedig légy kevésbé szigorú, csak segíteni szeretne rajtad. Ők ketten az egyetlenek, akik megmenthetik Zoro-sant. És Zoro-san, te vagy az egyetlen, aki segíthet nekik.

Így is többet tesz értem, mint amennyit valaha is vissza fogok tudni neki adni...

- Megállni! - kiáltott rájuk egy tengerész, mire Koby és Lotus is lefagyott, majd a hang irányába néztek.

- A bűnért, amit épp ellenem követtek el, mindhármótokat kivégezlek itt és most. - szólalt meg Morgan kapitány, miközben előrébb lépett, de azért a katonák mögött maradt.

A tengerészek a hármasra szegezték a fegyverüket, amitől Koby láthatóan bepánikolt, Lotuson viszont csak a sápadás látszódott meg az egyik kezét pedig diszkréten a combja mellé engedte.

- Érdekes dolgokat műveltek ti ketten. Te és a szalmakalapos kölyök fellázadtatok ellenem, vagy mi? A fejvadász gyerekről nem is beszélve.

- Mindig egyedül vívtam a csatáimat. - szólalt meg Zoro, de egy szemrehányó pillantás után helyesbített - Bocsánat, ketten vívtuk a csatáinkat. 

- Veled ellentétben, aki mindig a katonáid mögül osztogatod az észt. - fejezte be Lotus.

- Fejvadász testvérek... - vette vissza a szót Morgan, miközben balta kezét maga elé emelte - Ne becsüljetek le engem! A ti képességeitek semmik az én erőmhöz képest! Célra tarts! 

Lotus a kezeibe vett egy-egy tőrt és Zoro elé állt.

Nem lehet neki így vége.

- Tűz! - kiáltotta el magát a kapitány, ekkor azonban valahol kitört egy ablak és a lövés pillanatában Luffy érkezett le a hármas elé, így felfogva a golyókat.

- Te?!

- Luffy-san!

- Mit művelsz?!

- Szalmakalapos!

Azonban a lövedékek nem ártottak neki, mert visszapattantak róla.

- Ez...?!

- Hasztalan! - kiáltotta el magát nevetve - Mondtam, hogy nagyon erős vagyok.

- K-ki...- kezdett bele Lotus egy kérdésbe, de Zoro fejezte be.

-...ki a fene vagy te?

- Monkey D. Luffy vagyok. - nézett hátra a válla felett mosolyogva - Én leszek a Kalózkirály!