Itt kezdődik az erősen 🔞 és eléggé részletes lemon. És vettem a fáradtságot egy ilyen jó nagy emojikavalkád megalkotására is.😂

🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🖤🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🖤🖤🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🖤🖤🍋🖤🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🍋🍋🍋🍋🖤🖤🖤🖤🖤🖤🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🖤🖤🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋🍋

-Kapitány...
-Ne szólj semmit. Csak dőljünk le. Ha jön még valaki, azt felrugom.
-Biztos, hogy nem lesz ebből semmi?
-Biztos. De ha lenne akkor se kéne aggódnod. -mondta majd lefeküdt az ágyra- Gyere már. Mire vársz? Tapsra?
-Lehet.
-Az nem lesz elég ahogy látom...
Odajött mögém.
-Ezzel mit a- kirugta a lábbam, és ezzel félbeszakított. De legalább el is kapott.
-Most pedig ágyba viszlek. -szólt, majd karjaiban velem bedőlt az ágyba
-Aahhjjj! Levi! Vedd már le azt a kurva inget! A többivel egyetemben!
-Eddig nem volt vele bajod. És ha már itt tartunk... akkor te is levehetnéd a ruhádat.
-De nincs alatta melltartó.
-Az nem baj.
-Nem fogom levenni.
-Akkor majd én. -mondta, maj fölém tornyosult
-L-Levi. Ne legyél már illyen szemtelen.
-Nem az a szemtelen, aki azt kéri a felettesétől, hogy vetkőzzön le? Kölcsön kenyér visszajár.
-Tch... csinálj amit akarsz. De ha hülye leszel, megütlek
-Hogy mersz így szólni a felettesedhez?
-Tudod mit? Vedd le. Vedd le a ruhámat.
Visszalöktem az ágyra, lerugtam a cipőmet, és fölé hajoltam.
-Fordulj meg.
-Hm?
-Különben nem fogom tudni kicsatolni a ruhát úgy, hogy ne akarj képenvágni.
Leültem az ágy szélére, neki háttal. Kioldotta a kapcsot, majd lassan elkezdte lefejteni rólam a ruhát. Mikor a melleimet fedő textil lehullott, el akartam magam takarni, de Levi elkapta a kezeimet mielőtt eltakarhattam volna magamat.
-Bízz bennem.
-Becsukod a szemed?
-Persze.
Hátranéztem. A szeme már csukva volt. A félbehagyott munkáját befejeztem. Teljesen eltávolítottam magamról az estélyit. Csak egy alsónemű maradt rajtam, ahogy rajta is. Az ölébe ültem vele szemben. Végigsimítottam az arcán.
'Olyan puha bőre van... világos... hibátlan.'
-Ne ijedj meg. -mondta, majd magához húzott és csak ölelt. Melleim a mellkasához nyomódtak. Kicsit feszült voltam, de valahol mégis nyugodt. Ilyen helyzetben még nem voltam, de vele biztonságban éreztem magam. Hosszú percekig így voltunk. Elképesztően jó volt már maga a tudat, hogy vele lehetek. Hirtelen egy kicsit eltolt magától és a szemembe nézett.
-Heh... pedig azt hittem, hogy ma ágyba viszlek.
-Még megteheted. Ez csak rajtad múlik.
-Tch. Úgy mondod ezt, mint aki rutinos a dologban.
-Mit számít az. Előbb-utóbb úgyis eljutunk odáig.
-...
-Nincs igazad és csendben vagy mi? -kérdeztem incselkedve
Kérdőn nézett, majd az ágyra vágott ezzel fordítva a helyzetünkön. Mikor eljutott az agyamig (ez telt kb. három másodpercbe), hogy mégis mi van, magam elé kaptam a kezem és lesütöttem a szememet. Na meg persze el is vörösödtem.
-Az előbb mondtad, hogy "még megteheted", erre ezt csinálod? Bolond vagy kölyök... -mondta, majd inkább lefeküdt mellém
-Tudod, te könnyebben mondhatod ezt.
-Szóval most én vagyok a rossz?
A-Meglehet.
-Nem érdekel. Nem lehetsz másé. Minél előbb magaménak akarlak tudni. Teljesen. -mondta majd felült és végigmért.
-Mit tervezel Ackerman?
A szemembe nézett, majd a kezeimre tette sajátjait.
-Ne állj ellen. Kérlek.
'Jézusom. Azt mondta, hogy kérlek!'
Lassan húzni kezdte a kezeimet el tőlem, ezzel betekintést nyert mögéjük. Végig a szemembe nézett. Én persze lesütöttem. A kezeim lekerültek mellém. Rápillantottam Rivaillera. Enyhe pírrel az arcán mért végig, aztán a csípőmre helyezte a kezét. Óvatosan végigvezette őket oldalt, a bordáimon, majd attért a melleimre. Lassan elkezdte masszírozni, de idővel ráeszmélt, hogy ez neki nem elég, és az egyikre rácuppant. A nyelve érzékien játszadozott a mellbimbómmal.
-Te jó ég...
-Hm? -nem állt meg
-Belerángattál ebbe és még megbánni se tudom.
-Egyrészt nem rángattalak bele. -szólt leállva a kényeztetésemmel- Másrészt nem is akarod megbánni.
-Igazad van...
Lopott egy csókot, majd ostromolni kezdte a nyakamat. Mindent csinált amit ember el tud képzelni. Mindent "mi az ég alatt szem-szájnak kellemes".

Levi szemszöge:

Miközben kényeztettem Tinát Eren benyitott.
-B-bocsánat! -szólt majd bevágta az ajtót
Szerencsére nem láttott Tinából semmit, mert pont úgy voltam elötte, hogy eltakartam. Felvettem a nadrágomat és az ingemet, majd a kölyök után eredtem. Nem volt nehéz megtalálni, mert a folyosó végéig jutott el. Csak tántorgott.
-Yaeger. Állj meg.
-K-kapitány. Én... öhm... én csak véletlenül... azt hittem... azt hittem nincs bent senki!
-Akkor engedély nélkül akartál bejönni a szobámba?
-...
Egy jól irányzott rúgással leterítettem. Természetesen mivel a célbavett terület a képe volt, megint kiesett egy foga.
-Legközelebb kopogj. Most pedig kapard össze magad és tünés. Idióta kölyök. Tch.

Tina szemszöge:

Ahogy visszajött folytatta a nyakam "birtokba vételét". Csókokkal hintette a bőrömet. Lassan tette, hogy kiélvezhessem. Ezután nyalni kezdte a nyakamat. Kirázott tőle a hideg. Persze jó értelemben. Utolsó körben nekiállt a nyakamat harapni. Úgy nekiesett, mint aki fel akar falni. Egy pillanatra megállt és úgy döntött, ha már felöttem van, akkor egyből rajtam fekve folytatja. Egy-egy réteg ruha választott el minket a "szimbiózistól". Be kell vallanom, ettől mocskosul beindultam.
-Hm? -'Miért is állnál le.'
-Ne húzd tovább.
-Erre várok már mióta... -mondta, majd lejjebb csúszott az ágyon
Kicsit széttette a lábaimat és szabályosan lerántotta a bugyimat. Reflexszerűen eltakartam magam és felvettem egy paradicsom színének körülbelül a tízszeresét.
-Ne kezdd megint, kérlek. Egyszer már ezt eljátszottuk.
-...
-Na jó... akkor majd én. -mondta, majd elhúzta a kezeimet. Nem nagyon ellenkeztem- Milyen nedves vagy...
-K-ki gondolta volna. -mondtam gúnyosan
-Talán hamarosan mindenki fogja. -szólt kajánul vigyorogva
Nem volt rest, belémnyalt mint a fagyiba. Azt hittem, már nem lehet jobb, de benyálazta, aztán belémdugta két ujját. A nyelvével a csiklómat izgatta ezzel megduplázva "azt az érzést". Fokozatosan gyorsított a tempón, én pedig már majdnem a csúcson voltam, de hirtelen megállt. Kérdőn néztem rá.
-Nem így foglak kielégíteni. Ne is álmodj.
-Kelj fel. -mondtam majd Rivailleval együtt feltápászkodtam az ágyról. Ő kicsit megszédült. Gondolom ivott egy kisebb mennyiséget. A testén végigsimítva letérdeltem elé. Végig a szemébe néztem. Mikor leesett neki, hogy helyzet van, lekapta a boxerét, aztán elhajította.
'Te jó ég... mekkora ez?!' -gondoltam kissé lesokkolva- 'Kis ember nagy bottal jár.'
-Mit bámulsz kölyök?
-Semmit.
Nem akartam sokáig váratni, ezért ráfogtam a farkára és bekaptam a végét. Elkezdtem nyalogatni a makkját. Szívogattam néha. Váratlan ötletemtől vezérelve mélytorkozni kezdtem.
'Esküszöm azt hittem nehezebb lesz megcsinálni.'
A kezemet is használtam mikor már úgy gondoltam, hogy nemsokára elmegy. Fokoztam a tempót is, ahogy ő tette korábban, és ugyanolyan hirtelenséggel abba is hagytam. A felkaromnál fogva felhúzott és az ágyra döntött. Mélyen az enyémbe fúrta acélkék tekintetét.
-Biztos akarod?
-Igen.
Tagját a bejáratomhoz helyezte, aztán lassan elkezdte belémtolni. Ritka szar érzés volt, de nem mutattam ki. Mindig is utáltam, ha bárki bármiféle gyengeségre utaló jelet észlel rajtam. Viszont ő ismerte a helyzetemet... szinte a fejembe látott.
-Nem fájt?
-...
-Kivegyem?
-Ne.
Hagyta hogy megszokjam mértetét aztán lassan elkezdett mozogni bennem. Nyögdécseltem néha, de azért próbáltam visszafogni magamat. Az elején még rossz volt, de aztán egyre és egyre jobb érzés lett.
-Levi... ahh... gyorsabban. -suttogtam
Fokozta a tempót, és néha-néha felsóhajtott. Én persze egyre inkább próbáltam visszafogni a nyögéseimet, ami egy darabig sikerült is, csakhogy Levi észrevette az "akciómat".
-Ne merd visszafogni magad.
-Deh ahh... ah- akkor...
-Akkor mi?
-Hmm meghall- ahh... meghallhatnak.
-Hallani akarom a hangodat.
-...
-Most mondom utoljára.
Úgy tettem ahogy mondta. Kiengedtem a hangomat. Így nekem is jobb volt. Másrészt tudom, hogy ha nem engedelmeskedek, akkor eléri maga amit akar. Akkor viszont feltehetőleg tényleg mindenki hallana. Egyre többet és hangosabban nyögtem. Ismétt gyorsabban mozgott.
-Na erről beszéltem.
Én már válaszolni sem tudtam a helyzetemből adódóan, de nekem már nem sok van hátra. Ugyanezt az ő szemeiből is ki lehetett olvasni. Csókolni kezdett, én viszonoztam, majd elkapott az eufória, ő kihúzta tagját és a hasamra élvezett. Úgy lihegtünk mint akik kilométereket sprinteltek, de ez sokkal jobb volt annál. Szerváltam valamit, hogy letöröljem magamról a kissé ragacsos nedűt.
-Nem hiszem el... nem hiszem el, hogy lefeküdtem veled...
-Mivan? -szólt
-Régóta tisztellek. Talán a kezdetektől fogva. De elloptad tőlem azt, amit senki más nem tudott...
-A szíved. -suttogta
-És most itt vagyok veled, egy ágyban fekszünk. Boldogak vagyunk. Sosem hittem volna, hogy ennyire jó választás volt a Felderítő Egységhez csatlakozni. Tény, mindig is ide húzott a szívem. Kíváncsi voltam mindenre ami a falakon kívül van. De úgy tűnik, te is egy ok voltál.
-Én soha nem is álmodtam ilyenről. De remélem tudod, hogy ez sem lesz egy sima menet. Mint mondtad korábban, bármikor meghalhatunk.
-Bízzunk benne, hogy nem így lesz.

Ne kövezzetek meg, ez az első lemonom. Mivel (szerintem) nem lett olyan jó, ezért (valószínűleg) nagyrészt skippelni fogom az ilyen jeleneteket. Azért remélem tetszett ez a rész is. Várom a visszajelzéseket😄