-Tina! Végre visszajöttél! De hol voltál eddig? Miután ki lettünk küldve, vissza akartunk jönni megkérdezni mi volt, de nem találtunk. -szólt armin
-Nos, sziasztok. Az este folyamán kimentem levegőzni egyet, leültem egy fa tövébe és elaludtam. Aztán most sikerült bekászálódni.
-Egyszer lovon fogsz elaludni... nade mi ez a ruha?
-Ó, bejöttem még este, felvettem valamit ami nem egyenruha.
-Akkor hogyhogy nem találkoztunk? Szinte egész éjjel téged kerestünk.
-Biztos elkerültük egymást.
-Na és te amikor bejöttél átöltözni nem hallottad, hogy valaki hangoskodik? Mert nagyjából egész este hallani lehetett. Vagy inkább nyögdécselés. - kapcsolódott be Eren
-Tőlem aztán kérdezhetitek... én az ilyet nem nagyon szoktam észlelni. Jut eszembe... mondd Eren. Nem lenne kedved valamikor sétálni velem? Unatkozok úgyhogy kitaláltam valamit.
-Mégis mit? -kérdezte
-Csak egy kicsit kell a segítséged. Kb. egy perc. Utána mész ahova akarsz.
-Bökd már ki. Mit kéne csinálnom?
-Szimplán valahol messzebb ettől az objektumtól, meg kéne kötni a kezemet. Én pedig visszajutok valahogy. Ha nem sikerül, bár ezt erősen kétlem, akkor majd nekiállok ordítozni.
-Azthiszem kezet foghatnál Hanjival. Tök furák vagytok. -mondta Armin
-És ez még semmi.
-Akkor áll a "randi"?
-Hogy mi?
-Eren. Nem kell minden szavamat komolyan venni.
-Jó. Áll a "randi".
-De mi volt tegnap mondd már el! -rivallt rám Armin- Hisz azért jöttünk.
-Hát jó. Elmondtam neki mi volt. Főleg azt a merész állításodat, Armin. Ezt követően jött a szokásos "tch" és kiment. Mivel számonkért.
-T-te elmondtad neki, hogy mit mondtam?
-Nem Armin bazdmeg, nem.
-M-mit fog velem cs-csinálni?
-Semmit. Látszólag szart az egészre.
-Mi lett volna ha nem hagyja annyiban?!
-Az a te bajod lett volna, Szőke herceg. Hisz te mondtad.
-Komolyan?!
-Majd legközelebb kussba maradsz és esélye se lesz belédkötni.
-Kösz szépen.
-Tényleg igaza van Tinának. -állt mellém Eren
-Na, ne legyél mérges Armin. Jó az ítélőképességem. Amúgy meg tuti tudnám állítani ilyen esetekben Rivaillet.
-Hogy mit mondtál? Tegnap este ennyire összebarátkoztatok?
-Mivan?
-Még te mondtad, hogy nem kéne nagyon szimpla nevet használni feljebbvalóknál, az engedélyük nélkül. Ha nincs ott, úgy sem.
-Mindenki hibázhat... -mondtam
-Te nem szoktál ilyen hibákat ejteni.
-Egyszeri alkalom.
Armin közelebb sétált és a fülemhez hajolt.
-Ezt még elengedem, de az egész mégis csak fura.
-Most összeesküvéselméleteket szősz?
-Nem én.
-Most mi a fene van? -kérdezte Eren értetlenül
-Ne is foglalkozz vele. Az "Armin a kis paranoid", újonnan kitalált becenév mindent elárul. Most viszont menjetek. Szeretnék olvasni és ezen kívül is van még dolgom.
-Szia Tina. -köszönt el Eren
-Majd még látjuk egymást... -nézett rám sejtelmesen a szőke fiú.
'Úgy látom nagyon szereted a titkokat, Armin.'

Ahogy kimentek vendégeim, átöltöztem és elővettem a jegyzeteket amiket Hanjitól kértem el. A kutatásokat amiket a titánokon végzett, teljes egészében lejegyezte. Ezeket néztem át. Érdekesek voltak meg kell hagyni. Viszonylag gyorsan végeztem. Összeszedtem a papírokat és elindultam megkeresni a Titánőrültet. Nem kellett sokáig keresnem, mert megláttam az udvaron. Lecammogtam és megálltam mellette.
-Szia Hanji.
-Á, szia Tina! Mi szél hozott?
-A jegyzeteid.
-Mi? Már el is olvastad?
-Igen.
-És mit gondolsz?
-Sok kiegészítést találtam az alapismereteken kívül. Úgy vélem, hasznos kis dolgok vannak benne. Segíthetek majd valamelyik kutatásodban?
-Miii?! Tényleg szeretnél?!
-Igen. Ha lehet.
-Persze! Akár ma is jöhetsz.
-Bocs, de ma nem jó. Programom van.
-Húhaaa... randid lesz? -nézett rám
-Mondhatni. Kimegyek Erennel, hátraköti a kezem és otthagy.
-Miért?
-Nemt'om. Csak kedvem szottyant hozzá. Te titánőrült vagy, én meg alap őrült. Deee mi megálljuk a helyünket úgy ahogy kell. Egy bölcs ember egyszer azt mondta: "Az őrült kétszer olyan agyafúrt, mint egy normális ember."
-Van benne valami...
-Hanji, figyelj. Nekem most mennem kell, de majd megnézem a beosztásomat és egyeztethetünk. Megfelel?
-Igen. Akkor később, Tina.
-Később, Hanji.

Time skip

Eren megkötözte a kezeimet és otthagyott a picsába. Ahogy kértem. Leültem egy kicsit, gondolkodtam és rájöttem, hogy a délután egy részét takarítással kell töltenünk. Sokat vagyok az elsőévesekkel, úgyhogy drága kapitányom bevont az ő munkájukba is. Gyorsan futásnak eredtem, mert fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő. Sikerült egyszer sem elesnem. Vállamat használva berontottam oda, ahol feltételeztem hogy a társaság tartózkodik. Ott találtam őket.
-Tina, te meg hol voltál? -kérdezte Eren
-Leültem egy fa mellé. És kötött kézzel nehezebb futni.
-Ooh.
-Van valakinek egy kése?
Mindenki megnézte, hogy talál-e magánál az említett vágóeszközből egyet. Mindenki rázta a fejét.
-Hmm... srácok, sajnálom de így nem tudom kivenni a részem a munkából. Viszont adhatok egy tippet. A bútorok alját is tisztítsátok meg.
-Mi? Miért? -kérdezte Connie
-Meg fogja nézni.
-De honnan tudod?
-A kezdetektől fogva eléggé kritikus ezét vettem a fáradtságot és megfigyeltem. Ezzel pedig kiküszöbölhetővé váltak az esetleges hibák.
-Ha valaki, te aztán elég elszánt vagy.
-Tudod úgy vélem olyan jó elfoglaltság mindent megtudni egy emberről, mint teljesen kiismerni egy újonnan felfedezett állatfajt. Ezt ne vegye senki sértésnek.
-Te tényleg fura vagy. -mondta Sasha
-Te pedig "ölnél" a húsért Burgonyalány.
-Mi?! Azt hittem már mindenki elfelejtette...
-Szoktam használni ilyen "beceneveket", így nem felejtem el öket.
'Fel se tűnt eddig, higy közben takarítanak. Még egy ilyen hülyét, mint én...'
-Srácok... legközelebb legalább kétszer annyi részt vállalok a munkában. Ha most nem tudok segíteni... -jelentettem ki
-Egyedül? -kérdezte Sasha
-Három éve itt vagyok. Ha nem tanulsz meg takarítani a kapitány keze alatt úgy ahogy azt elvárja... "szépen szólva" úgy elég sokat lehet szopni. Én már csak tudom. Még az elején volt olyan hogy ötször kellett felnyalnom a padlót. Nem mintha panaszkodnék.
'Jut eszembe. Vajon miért volt reggel olyan bunkó Rivaille? Ez teljesen illohikus viselkedés.'

Ekkor besétált az emlegetett szamár. Az asztalhoz ment. Végighúzta az ujjait az alján.
-Látom sikerült kitakarítani.
Arrébbsétáltam és akkor megéreztem a tekintetét... rájöttem, hogy így látja a megkötözött kezeimet, ezért gyorsan vissza is fordultam. Rámnézett. Tudtam, hogy észrevette.
-Nincs valakinél kés? -kérdezte a hadnagy
-Nincs. Senkinél. -szólt Eren
-Akkor gyere. Hülye kölyök...
-Igenis. -mondtam
Bevezetett a szobájába.
-Mondd, miért vagy olyan buknó regge óta?
-Ne törd magad ezen, kölyök. Az az este egyszeri alkalom volt. Kissé elragadtattam magam.
-Kissé? Ha nem harapok beléd akkor tovább is elmentél volna. Vagy talán tévedek?
-Kussolj és felejtsd el ez egészet.
-Igazán adhatnál egy kis tiszteletet.
-Tisztelet? A többihez képest veled kedves vagyok. Ráadásul nem én vetettem oda magam valakinek.
-Hé! Te vetetted magad rám!
-Megvolt rá a lehetőséged, hogy meglógj.
-Én úgy tudtam, hogy az Emberiség legerősebb Katonája nem hagyja csak úgy veszni a dolgokat. Emlékszel? Te mondtad, hogy abban a helyzetben amiben akkor voltam képtelenség volt egyáltalán a karomat megmozdítani is.
-Az elején mehettél volna, de nem tetted. Miért is?
-Az tökmindegy.
-Ó, már mindent tudok. De mondd csak el... Súgd meg... Súgd a fülembe... Mondd el csak nekem...
-Nem.
-Tudod, hogy még kötve van a kezed ugye, kölyök?
-Mit akarsz tenni? Talán nem vágod el a kötelet?
-Nem csak erröl van szó. Megvannak a módszereim.
'Aahhh, miért vagy ilyen makacs Ackerman?
Nekinyomott a falnak, kigáncsolt, majd elkapott. Ledobott az ágyára. Megint.
-Mégis mit csinálsz Rivaille? Azt mondtad egyszeri alkalom volt!
-Igen. De nem azt hogy utolsó.
-Tudja, maga elég komolytalan, hadnagy.
-A nevem szólíts, ha az ágyamon fekszel kölyök.
-A nevemen szólíts, ha az ágyadon fekszek Rivaille.
-Szép védés. De nem tudsz elterelni. Meg kell büntetnem téged.
-Mi?! Mit akarsz csinálni megint?!
-Tudod nagyon jól. De csak rajtad múlik, hogy visszafogom-e magam.
-Ha nem fejezed be, sikítani fogok.
-Ennyire ne játszd magad. A múltkor is csak nyögtél. -ennél a pontnál úgy elvörösödtem, mint egy paradicsom
-Rivaille. Kérlek.
-Na látod. Megy ez neked. Mivel kértél óvatos leszek.
-Rivaille... csak... csak engedj el. Lerendezhetjük később, de ne így és ne most.
-Szóval beijedtél.
-Nem én.
-Akkor?
-Bunkó vagy. Ilyenkor semmi kedvem hozzád, tudod?
-Tsk... elvágom a kötelet aztán tünés.
-Értettem.
Ahogy mondta levágta a kötelet. Kapásból otthagytam és bevágtam az ajtót. Nem haragudtam rá, csak kicsit felhúzott. Visszamentem a szobámba és az ágyra feküdtem. Becsuktam a szememet és kikapcsoltam egy kicsit. Nem szándékoztam aludni. Nem is tudtam volna.

Time skip

'Mennyi idő telhetett el a naplopásom kezdete óta? Nagyjából egy óra lehetett. Vagy kettő? Mindegy is. Még mmaradok egy kicsit, aztán keresek valami munkát.'
Ahogy terveztem, feküdtem még, de megéreztem ahogy mind a két oldalamnál besüpped az ágy.
'Mi a franc! Nem hallottam, hogy valaki bejött volna. Hogy jutott be? Talán nindzsa? De mindegy is. Lehet, jobban járok ha azt színlelem, hogy alszok.'
Megéreztem valamit a számon. Megcsókolt. Ez után végigsimított az arcomon.
'Na jó. Mostmár látnom kell ki ez. Plusz elvörösödtem. Biztos tudja, hogy ébren vagyok.'
-Ébren vagy? -kérdezte az idegen, miközben kinyitottam a szemem
-R-Rivaille?! M-mégis mit csinálsz.
-Tina, tudod...
-Igen. Ne is mondd. Egy cipőben járunk. Tudom hogy nem akarod mondani. És se szeretem azt csinálni.
-Tina... haragszol?
-Nem. Csak ne húzz fel.
-Megpróbálom. -ekkor felkelt és az ajtó felé vette az irányt
-Rivaille.
-Hm?
-Maradj.
Odafeküdt mellém és magához húzott. Fejemet a mellkasára hajtottam. Sokáig csend uralkodott a szobában.
-Nem akarom, hogy megutálj magam miatt.
-Rivaille... te részeg vagy?
-Nem, miért kérded?
-Te arrogáns köcsög... imádlak.
-Én is téged, idióta kölyök. -mondta
Ajkait az enyémekre tapasztotta, de nem tartott sokáig. Csak ott akart lenni. Velem. Tudtam. Én se akartam most többet. Órákig feküdtünk ott, közben magunkra húztuk a takarót. Olyan jó volt magam mellett tudni. Tudni azt, hogy nem eshet semmi baja itt, mellettem.
-Rivaille. Ígérj meg valamit.
-Mit?
-Ha óriásokkal harcolunk és bajaba kerülök, úgy rendesen... csak akkor segíts ha biztosan meg tudsz menteni úgy hogy nem halsz meg. Nem mintha a küldetéseken bármikor is egy hajszálon múlt volna, hogy meghalok, de ezt meg kell ígérned.
-Rendben. De te tegyél ugyanígy.
-Nem terveztem másképp. -eközben zajt hallottam- Hallod ezt?
-Igen. Valaki erre jön.
-Bújj a takaró alá.
-Komolyan? Ennyire tartasz?
-Csak csináld.
-Tsk... legyen.
Hibáztam. Drága hadnagyom elkezdett a melleimmel szórakozni. Eren benyitott.
-Basszus, ilyen fontos ember vagyok, hogy éjjel nappal mindenki beviharzik? Mi szél hozott Titánfiú?
-Armin lusta volt eljönni, és addig piszkált amíg ide nem jöttem. Azért küldött, hogy gúnyosan kérdőre vonjalak, hogy a hadnagy csak elvágta a kötelet, vagy mást is csinált.
-Eren. Mondd meg Arminnak, hogy aahhmmm... nos, hogy kapja be. -mondtam
Jó erősen belekönyököltem a takaróba, mert Rivaille már kezdett nagyon belejönni a dolgokba. (Nem minzha baj lett volna). Nyikkant is egyet. Erre mondjuk nem számítottam. De legalább befejezte.
-Tina. Mondd, most mégis...
-Tudni akarod?
-Hát... ha már itt vagyok...
-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Főleg nem Arminnak. Mert a végén még kibelezlek. Különben kedvellek, szóval ne vedd magadra.
-O-oké. Megígérem.
-Nos, a "titkomat" a takaró alatt bújtatom. Felkészültél?
-I-igen.
Lerántottam a leplet. Eren lesokkolva állt ott, Rivaille és én pedig felültünk.
-K-kapitány! M-mit keres itt?! -kérdezte Eren
-Mégis mit gondolsz kölyök? Nem elég egyértelmű?
-D-de!
-Eren. Csak ne szóld el magad. Mert a végén kibelezlek. Majd még beszélünk. Most viszont menj. Rivaille, te is. Egyszerre mentek ki. Semmi sem történt.
-Persze, persze. Eren... te meg tanulj meg kopogni. -mondta a hadnagy- Akkor léptünk.
Elhagyták a helyiséget és becsukták az ajtót. Én visszadőltem az ágyba és már csak a fejemet tudtam fogni.
'Mi jön még?! De az is jó kérdés, hogy hogyan képes tolerálni egy magamfajtát Rivaille. Bár... elég illogikus a vonzódás hogy ne lehessen rá magyarázatit találni. Jó, igaz, van néhány tényező, de az most nem számít. Holnap megint takarítani kell. De jó lesz.

To be continued...