-Van egy ötletem. Gyere a szobámba és elterelem a figyelmedet.
-Nem jobb lenne nálam? Hozzám úgy se mer benyitni senki emberfia kopogás nélkül.
-Hát legyen.

-Soha ne feledd mit ígértél. Nem halhatsz meg. -mondta majd egy újabb szenvedélyes csókkal lepett meg
-Nem fogok. Te vagy az Egy számomra.
-Jó válasz.
Visszaindultunk és közvetlenül a főbejáratnál észrevettem a zöldfülűek kis csapatát. Mindnek vörös volt a feje és valahogy úgy néztek ránk, mintha nyilvános akasztás lenne, és épp minket akasztanának. Nem is foglalkoztam velük. Levi a szobájába ment, én pedig a sajátomba, hogy előkészítsek egy nem háromnapos ruhát. Ez után lezuhanyoztam és felöltöztem. Épp hogy felvettem egy pólót valaki kopogott.
-Szabad! -szóltam
Az ajtó kinyílt és megláttam Armint. Vigyorgott, mint aki be van drogozva.
-Szia Tina. Bejöhetek?
-Gyere, de siess mert dolgom van.
-Dolgod? Mégis milyen dolgod?
'Improvizálnom kellett'
-Hanjival megyek beszélni. Mivel kiestek az expedíción történt dolgok.
-Ahhaa... és még?
-Nem gondolod, hogy kicsit érzéketlen vagy? Inkább bökd ki, mit akarsz?
-Láttalak a kapitánnyal.
-Én meg láttalak téged a többiekkel mikor lejöttetek.
-Arra gondoltam, amikor megcsókolt téged.
'Most mi a francot mondjak?! Nem vettem észre, hogy figyelne valaki.'
-Te képzelődsz Armin.
-Ha akarod, meghallgathatod az összes többi szemtanút.
-Mi a fenét csináltál?!
-Mi csak megálltunk a bejáratnál beszélni és észrevettük...
'Ez így nem klappol.'
-Hazudsz. Téged ismerve ez egy rögtönzött terv volt.
-Háth... ennyit erről. Rájöttél. De nem tudsz vele mit csinálni.
-Ha mindenkit, élen veled fejbeverek egy serpenyővel akkor biztos emlékezetvesztés lesz a következmény. Ha nem elsőre, de talán századjára.
-Nem tennéd...
-Azt hiszed? De nekem annyi is elég ha nem kürtölitek szét. Ha meg valaki kérdezi, akkor mondd, hogy tőlünk tudakolja meg a hitelességét.
-Túlbonyolítod kicsit, de ahogy kívánod. Egyébként most boldog vagy?
-Mi?
-Hogy beigazolódott az állításod.
'Ez kész! Az állításról Levi jut eszembe.'
-Talán.
-Nekem viszont tényleg dolgom van.
-... akkor én is elmentem.

Arminnal való némileg konfrontációnak vehető akcióm után elindultam köművesemhez, Hanjihoz. Megkértem rá, hogy falazzon nekem amíg Levinél vagyok, nehogy már megint felkapják a zöldfülűek a témát. Ezt követően végre eljutottam Levihez is. Kopogtam volna, de megszólalt mögöttem.
-Azt hittem már nem is jössz kölyök.
Mondata végeztével hátulról átölelt és nekiesett velem az ajtónak, ami persze ki is nyílt, aztán elengedett és visszacsukta az ajtót. Leültettem az ágyra, rámásztam, aztán vízszintbe döntöttem. Közelebb húzta az arcomat az övéhez, és megcsókolt. Belemosolyogtam, mert most esett le igazán, hogy milyen mázlista vagyok, hogy most vele lehetek. Nem sok választott el nemrég a haláltól. Ahogy elgondolkodtam kicsit, Levi szenvedélyesebben kezdett csókolni. Olyan volt mint egy forró nyár. Mindenki szereti, de elkél mellé egy kis hűs ital. Nekem a hűs italom is ő, ezért nem tudok vele betelni.
-És akkor végül is mi van az emlékeiddel?
-Lokalizált amnézia lesz. Tuti az a hunyó.
-Úgy hogy én is értsem.
-Kiestek azok az emlékek amik közvetlenül a trauma előtt voltak.
-Ez meddig lesz így?
-Nem lehet tudni. Lehet, hogy még ma elmúlik, vagy holnap. Az is lehet, hogy hetek, hónapok, vagy évek múlva térnek vissza az emlékeim. De az is előfordulhat, hogy soha.
-Világos. De honnan tudsz ilyeneket?
-Soha nem követtem azokat az embereket akik az idejüket pazarolták. Amíg egyesek fogócskáztak, én addig a könyveket bújtam. Orvosi könyveket. A nagybátyám orvos, ezért könnyen hozzájutottam.
-Pontosan mennyit olvastál ilyeneket?
-Eleget, hogy minden kapcsolódó dologról azt mondhassam legalább, hogy hallottam róla. Tervben volt, hogy orvos leszek, de nagyobb volt a harcikedvem.
-Örülök, hogy nem vagy halott.
-Pfft! He! -nevettem el magam- Édes vagy.
-Tch. Eleget kóstolgattál mindenhogyan. Tudnod kéne, hogy ez nem így van.
-De. Te. Cukor. Vagy.
-Nem mondanám meg rólad, ha nem tudnám, hogy körülbelül három napja nem fürödtél.
-Kössz.
-Elmehetnél egy gyors  zuhanyra. Kezdek feszült lenni. Fene tudja, hogy miben hemperegtél.
-Akkor majd jövök valamikor. Hadnagy úr. -mondtam kicsit mérgesen, majd otthagytam

Úgy döntöttem, egy kád forró vízben elücsörgök inkább és relaxálok kicsit. Azon gondolkodtam, hogy a felsőbb körökből eljöhetnének velem néhányan egy bárba, megbeszélni néhány dolgot. Innentől kikapcsolt az agyam. Kezdtem elálmosodni már ásítoztam és sikerült elaludnom is. Valami olyat álmodtam ahol Molotov koktéllal dobáltuk az óriásokat, ezért azok táncolni kezdtek. Így jerekedett egy Molotov-Titán party. Később arra keltem, hogy kényelmetlen pozícióban vagyok. Ahogy kinyitottam a szemem, kapásból az engem hurcoló Levi arcát láttam meg.
-Hé. Mégis mit művelsz?
-Visszaviszlek a szobádba.
-Nem tudtál volna felkelteni inkább?
-Ne panaszkodj. Miattam vagy száraz, és miattam van rajtad ruha.
-Komolyan?! Attól, hogy egyszer lefeküdtünk egyszer, még nem kell az öntudatlan testemmel babrálni!
-Te mentél bele a szexbe.
-Attól még nem kell ezt csinálni.
-Inkább hálásnak kéne lenned. Meg is fázhattál volna.
-Tegyél le.
-Ha?
-Tegyél. Le. Most. -parancsomat követve letett, de közben kérdőn nézett rám- Az ember lába azért van, hogy használja. Ennyit erről. És ha most megbocsátasz, nekem dolgom van.
-Azt hittem nem jössz vissza erről az expedícióról. Nem engedem, hogy mással legyél helyettem. Gyere inkább vissza velem. Biztos vagyok benne, hogy az a dolog halasztható.
-Legyen... meggyőztél.
'Hát Hanji... még egy darabig köműveskedned kell.'

Visszamentem Levivel a szobájába. Lefüdtem az ágyra és úgy éreztem, kezd elnyomni az álom. Megint. Levi pedig ezt látván rámdobta a takarót, levette a csizmáját, lefeküdt mellém, közelebb húzódott hozzám, aztán eligazította rajtunk a takarót. Lágyan megcsókolt, majd acélkék tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
-Aludni akarsz?
-Jó lenne...
-Gyere, elviszlek a szobádig.
-Akkor minek szedted elő a takarót?
-Az mindegy.
-...Lenne egy kérdésem.
-Mégpedig?
-Miért akarsz mindenhova úgy vinni? Nincs eltörve a lábam.
-Gyengének tűnsz. Gondolom nem is ettél a három nap folyamán.
-A szóhasználat... valahogy máshogy fejezd ki magad.
-Legyengültnek.
-Ez már találóbb. Tudod, hogy utálom, ha gyengének hívnak.
-Makacs és arrogáns sokkal inkább vagy, mint gyenge. Ez tény. Nem értem miért zavar, ha tudod, te is, hogy nem vagy gyenge.
-Én se értem képzeld.
-...
-Jut eszembe. Ha aludtam majd jövök vissza még.
-Rendben.
'Az első légyottunk óta jóformán semmit nem csináltunk, úgyhogy ha kipihentem magam akkor bepótolom.'

Visszamentem a szobámba, elterültem az ágyon, mint akit leütöttek és elnyomott az álom.

To be continued...

Nos igen... sokat késtem, meg rövid lett, de nehéz rendezni a gondolataimat. Sok ötletet leírtam, csak vannak olyanok ahol a lehetőség kizárja c lehetőségett s b lehetőséget. Úgyhogy jelenleg a choose your path játszódik le bennem.