#3
Kedvenc film

Oooh jeaaaah

Nem rég bukkantam rá az aktuális kedvencemre, idestova lehet olyan három napja, de már most szerteszét néztem és nem tudom megunni😅

A kedvenc filmem nem más, mint a Call me by your name, avagy Szólíts a neveden

Leírás:
Egy nyár Észak-Olaszországban. Elio (Timothée Chalamet), a 17 éves amerikai srác számára maga a paradicsom. A szüleivel együtt minden évben ugyanabban az ódon villában meg kertben tölti a vakációt, és ugyanazok a régi barátok veszik körül. Buliznak, strandolnak, zenét hallgatnak, beszélgetnek, és persze szerelmesek?
Elio apja művészettörténész, aki minden évben befogadja néhány hétre egy tanítványát. Ezúttal a doktori disszertációján dolgozó Oliver (Armie Hammer) érkezik, aki megzavarja a boldog harmóniát. Nem illik ide. Túl laza, túl szép, nem tudni mit akar.
Ez a nyár más, mint a korábbiak. Boldog és furcsa, szerelemmel és bánattal teli. És mire véget ér, már semmi nem lehet ugyanolyan, mint addig volt. 

Én véleményem:
Ez egy csodálatos történet.
Elio karaktere tökéletes pártfogója azoknak a fiataloknak, akik most csöppentek a pubertás kórba, amikor szexuálisan főleg és érzelmileg hatalmas változás következik be rajtuk.
A személyisége kialakulásánál, a felnőtté válásra való felkészülés origóján pedig telibe találja a szerelem, és mint hormonoktól és érzelmektől túlfűtött fiatal, ő igazi aranymetszésként éli meg a szerelmet Oliverrel, aki tapasztalt, magabiztos maszkot tart maga előtt, de a fiatalos, rakoncátlan énjéről ez le is hullik, mikor Elioval van. A lazasága, nemtörődömsége köddé válik, és megmutatja mennyire gondoskodó tud lenni, és csak felperzseli az olvasót vagy nézőt azzal a szerelmetes tűzzel amivel a szíve ég.
Ám a fájdalmas kötelességek mindig ott vannak, Elio és Oliver összefonódott útja sem lesz zökkenő mentes, és ebből következően rengeteget sírtam a végkifejleten, és csak áldani tudom a színészeket a végletegig megérintő alakítással.
Csodálatos és egyben fájdalmas élmény volt, és ez olyan film mint a Halálsoron, amit lassan tíz éve láttam.
Örökre nyomot hagyott bennem.
Ez a film nem a homoszexualitásról szól. Ez tényleg a szerelemről. Nem kellett heteró párnak lennie ahhoz, hogy a megható szerelmi szál megérintsen.
A leggyönyörűbb film amit valaha láttam, a leggyönyörűbb filmbeli megjelenítéssel a szerelemnek.
Még az erotikus jelenetek minden képkockája is át van itatva a két fiú egymás iránti szenvedélyes, gyengéd szerelmével, így nem azt látod hogy upsz gay s scene, hanem ahogy két fiatal gyönyörű szeretete testileg is kiteljesedik.
Kicsit nehéz film, 16 karika, de megéri ha elmúltál annyi, sőt, ajánlott ha annyi vagy, mert Elio megjeleníti azt a réteget, ahová mi is tartozunk, és az Oliverrel tető fokára hágó románcuk segít egy önmegismerő úton is magabiztos lépést adni.