Ez egy nehéz téma. Főleg, mert "serdülő" korban vagyok (ahogy Szilfava mondaná) és perpillanat nem tudom milyen vagyok. Tényleg. Fogalmam sincs.

Kisebb koromban, mondjuk elsős-másodikos koromban nagyon szorongtam. Nem mertem megszólalni, meg nem is akartam, nagyon visszahúzódó voltam, és csak a barátaim felé nyíltan meg. Ez azért idővel változott és harmadik-negyedikes-ötödikes koromra már kicsit jobban részt vettem az osztály projektjeiben és többet beszélgettem. Viszont barátaim nem mindig voltak. Volt akit elvesztettem, mert mással barátkozott, és voltak ilyen pár hónapos "BFF-jeim". Azután ötödik másodikfélévben és egész hatodikban magántanuló voltam a koronavírus miatt. Akkor aztán barátom egy szál se. Viszont már szükségem lett volna valakire, mert nagyon egyedül voltam. Hetedikben pedig mikor visszajöttem a suliban (ne is mondjátok, szar volt) összebarátkoztam Bius_Horan-nal és 1D_fan_Emma-val, és velük azóta is jóban vagyok (kisebb viták voltak csak, pl hogy a GinnyxHarry jó kapcsolat e😂 emlékeztek?)
Mindegy is az egész, de most nyolcadikban úgy látom, hogy már jobban kifejlett az egyéniségem. Ovis koromban igazi kisangyal voltam, de most már kevésbé érzem magam kedvesnek, pedig igyekszem nem bunkó lenni. Utálom amikor kisebbségeket szidnak vagy hasonló, ami miatt néha úgy pofán rúgnám a kedves fiú osztálytársaimat. Szeretem a rendet, de inkább káosz van körülöttem. Sajnos rohadtul tud fájni, ha valaki más szenved:(
Nem szeretek hazudni, és sajnos nem is tudok...
De nagyon nehéz megfogalmaznom a személyiségem, ezért tényleg csak random tulajdonságokat tudok mondani.
Szeretem a nyelveket és állítólag jó érzékem is van hozzájuk, viszont egyébként közepes tanuló vagyok (3,4,5), ez nem azért van, mert totál hülye vagyok, hanem csak mert rohadtul nem tanulok semmire sem. Pl.: holnap töri doga, én pedig ezt írom:)
És este egyáltalán nem vagyok álmos, ellenben napközben hulla vagyok.
Na azt hiszem szinte mindent elmondtam magamról, de elég béna lett, mindegy. Ezt csak úgy leírtam mert ezt kellett tennem:)