Írd meg az egyik jeleneted
(vagy a fő jeleneteddel
párhuzamosan futó cselekményt)
egy másik karaktered
szemszögéből!

-..-..-..-..-
Story: Sorry, I love You! Bro? (fanfiction)
Fejezet: hülyeség 🚫

(...)
- Yuta várj! - hallottam Jeff ordítását, ami megállásra kesztetet, már épp indultam volna a városba, a pasikáját a szombámban hagytam, Kivágódott mögöttem az ajtó, és belémcsapódott valaki...
Mi a retkes fasz? Már épp káromkodni készültem, de csak egy vigyorra futotta, mikor megláttam.

Yuta a földön ülve összehúzta magát, ha jól láttam a könnyei is eleredtek.
Elfogadta a segítő kezem, amit felé nyújtottam.
- Hova ilyen sietősen? - vigyorogtam rá, a kezét nem eresztve. Láttam a rettegést a szememében. Talán az előző esti próbálkozásom kocsit erősre sikerült, de amit akarok, megkapom!
- Nagyon nincs most hozzád kedvem... - motyogta maga elé, az igyekezete hogy ijesztőnek hasson elég visszás volt, édes, felfújt arccal állt előttem és a fantáziámnak ennyi elég volt. Kell nekem.
- Ugyan, elnézést akartam kérni a tegnapiért... - mosolyodtam el, kissé lassítva - Épp elmegyek a birtokról, esetleg elvihetlek valameddig, ha gondolod... - mutattam a kocsim felé.
Türelmetlenül forgattam a kulcsot az ujjam körül, amíg ő hezitált. Kicsit aggódtam, hogy az ergya unokatesó utána rohan... ugyanakkor, minden lehetséges módon elképzeltem, mit művelnék vele...

- Rendben... - követett az autóig, ahol készségesen kitártam neki az anyós oldal ajtaját, majd amilyen gyorsan lehet, beugrottam és a gázba taposva, nyikorgó kerekekkel elhajtottam.
Olyan töröttnek tűnt. Harapdálta a száját zavarában.

- Hova vihetlek? - kérdezte egy pár perc után a sofőröm...
- Nem is tudom hova mehetnék... - tördelte az ujjait az ölében és megint sírt.
- Elmondhatod, hogy mi történt... ha szeretnéd... - közöltem szárazon, hangyányit sem érdekelt a nyomora, de legalább megtudhattam, hogy mik az esélyeim... - addig is mit szólnál, ha ennénk valamit, én éhen halok.

Láttam a pillanatot, ahogy felém sandít, bólintott, valószínűleg elég elveszett lehet, ha önként szalad az ördög karjaiva. A gázra léptem, felvettem a szokásos tempót, ami azzal járt, hogy kerülgettem a lassú, tanuló pöcsöket az úton, az ujjai az ülésbe markoltak és elfehéredtek, pedig tudtam, hogy motorozik, mégis, vagy pont ezért, ahogy az adrenalin elmámorította az agyát és minden szomorúsága ellenére mosolyra húzódott a szája.

A szemem sarkából láttam, hogy fintorog egyet. Nem csak szokatlanul dögös volt, de ezektől az arckifejezésektől aranyos is lett, ami méginkább arra ösztönzött, hogy magam alá gyűrjem... de csak szép lassan.
- Mi a baj? - kérdeztem óvatosan
- Csak eszembe jutott a motorom...
- Vehetek neked újat, ha nem szeretnél visszamenni... - nevettem fel... sosem értettem az emberek tárgyakhoz való ragaszkodását. Amit meg lehet venni pénzért, az pótolható.
Nem igazán akarhatott reagálni, de valamiért elkezdett bosszantani...
- Szóval a motor... igazából Nodt lenne?

Keresztbe fonta a karjait, ismertem ezt a mozdulatot. A pánikroham alattomos egy rohadék és olyasmi szándékaim voltak, amihez nem igazán segített volna, ha szarul lesz. Óvatosan végigsimítottam a hátán. Tudnom kellett engedi e, hogy hozzá érjek... megborzongott ugyan, de hagyta, a bőre forróságot árasztott, ami máris némi problémát okozott a gatyámban. Tudtam, hogy mennyire beteges ez, de imádtam, látni az összetört embereket, pláne, ha az illetőt ennyire akarom...
Félreálltam, hogy lehiggadjon.
- Lassan vedd a levegőt... - suttogtam a fülébe, mire felkapta a fejét. A mellettünk lévő bár felé nézelődött, a szemében akarata ellenére fény csillant...
- Be akarok baszni! - közölte, mire szélesen elvigyorodtam, na ez az én terepem kiscicám.
- Rendben, de ne itt, ez egy szar hely, van egy saját klubom, elviszlek és egész éjjel ihatsz... én pedig vigyázok rád... - hajoltam egész közel hozzá, Ő pedig már el sem húzódott.

Láttam, hogy agyal, rám- rám pillantott, időnként zavarba hozva saját magát. Majd végül igyekezett üres tekintettel bámulni, az utat.
Természetesen a város egyik leghíresebb luxus klubja előtt álltam meg, ahol, amint meglátták az autót, ketten is pattantak, hogy kinyissák nekünk az ajtótkat. Az embereim egytől egyig hűségesen követték minden parancsom.

- Csöves vagyok ehhez a helyhez... - vigyorgott rám Yuta, a pulóverre mutatva, amit szerintem csak magára kapott futtában, hangosan felnevettem... mulattatott az aranyossága.
- Neked itt... semmiért nem kell aggódnód, hajoltam a füléhez újra, úgy vettem észre ez eléggé beindítja, hiába tiltakozik az agya, majd megfogtam a kezét és magam után húztam.
Az ajtón belépve, villogó fényáradat fogadott, de minden sarkot beborított sötétség. Azok akik nem akartak a napfényben élni, mind a klubomba jártak és az árnyékban elégítették ki a vágyaikat.

Az egyik őrrel kezetfogva odasúgtam neki, hogy vigyázzon a legújabb játékomra, nehogy valaki szemet vessen rá.
- Ő itt... - egy pillanatra elgondolkoztam, hogy mi imponálna igazán neki... - ő itt a pasim... úgy figyeljetek rá, mintha rám vigyáznátok.
- Igen főnök! - vágta rá vigyorogva az őr, hiszen tudta ez mit jelent.
Mindenki ismert, mindenki intett és sokan a közelembe akartak kerülni, oda, odaköszöntek, ami kezdte zavarni a kis cukipofát...
- ...előre mehetek inni valamit? - kérdezte végül, türelmetlenül, a fülemhez hajolva, mikor megálltam beszélgetni egy csajjal, akinek őszintén a nevére sem emlékszem, de tudom, hogy állandóan le akar szopni.
- Persze, érezd magad otthon... - egy puszit nyomtam az arcára, amivel halálosan zavarba hoztam, majd mikor hátat fordított intettem a pultosnak, hogy kérés nélkül szoljálja ki.
Igyon csak. Minél.előbb feloldódik, annál jobb.

Láttam, ahogy az első kortyok újabb könnyeket csaltak a szemébe...
- Bible.. mi lenne ha, elvonulnánk... - magyarazott még mindig a csaj, de mielőtt befejezte volna otthagytam.
Yuta mellé ültem, cukin felém pillantott.

- Minden rendben? - megint olyan közel hajoltam, amennyire csak lehetett... a tekintete a számra tévedt és láttam a pillanatot, mikor elengedte magát.
A hajamba túrva közelebb húzott és olyan hirtelen cuppant a számra, hogy egy pillanatig még reagálni is elfelejtettem, de aztán elvigyorodtam akaratlanul és megragadtam a tarkóját, hogy ne tudjon elhúzódni. A csókja ártatlan volt, de én annyira akartam, hogy megfeledkezve a gyengédség megjátszásáról, mohón faltam az édes száját.
Őrület... azt hiszem azért akar engem, hogy elfelejtse azt a mamlaszt... ki vagyok én, hogy megtagadjam, amit kér.
- Sajnálom... kicsit elragadott a hév... - húzódtam el végül. - ... mi lenne, ha inkább, átmennénk hozzám?
A pohárért nyúltam és felhajtottam a piát, ő is hasonlóan tett, csakhogy látszólag be is csiccsentett ennyitől.
Még jobb.
- Mehetünk... - morogta kissé összeakadó nyelvvel, a pulton átnyúlva magáévá tette a whiskys üveget, amit egy széles vigyorral konstatáltam, igyon csak...

Ahogy kiértünk, nagyot kortyolt az üvegből, mintha csak meghallgatná a kérésem, amíg az autót vártuk, újra a számat tépázta, már sokkal bátrabban és rámenősebben, mint korábban, én pedig úgy szorítottam magamhoz, hogy nehogy el akarjon futni mert már nem engedtem volna el, tisztán éreztem, ahogy a szíve kalapált a kopott pulóver alatt. Kapkodta a levegőt, mikor elszakadt a számtól végül és büszkén néztem, hogy a szája feldagadt és kipirosodott a csókjainktól. Gyönyörű volt és biztosan fájt...
A farkam lüktetett a vágytól, ahogy néztem.
Az autó begördült, az ajtót kinyitotta egy oda pattanó alkalmazott Yuta pedig a kezébe nyomta a piás üveget és beült.
Nem menekülhet.

A lakásom sivár volt, egy tökéletesen berendezett lakosztály amibe egyenesen léptünk ki a liftből, ahol egyébként újabb pillanatokat töltöttünk egymás szájában.
Fogalma sem volt, mennyire felhergelt, hogy mennyire akartam, hogy mennyire beindított pusztán annak a látványa, ahogy vörösre duzzadt a szája. Ahogy kissé feldagadt az arca a sírástól, ahogy tekintetét elködösítette az alkohol, mégis határozottan bámult rám.
- Fürödhetek előbb? - kérdezte, de mikor betoltam a fürdőbe és szaporán vetkőztetni kezdtem kicsit visszavett a tempóból, pedig már a türelmem a végét járta.
- ... megy ez egyedül... - villantott rám egy vigyort, egy kami vigyort... éreztem, hogy az arcom olyan lett, mintha megfagyott volna a pillanat. Hazudott. Egy óvatos puszit nyomott a számra, ami hatására kifújva a benttartott levegőt azt gondoltam, talán szégyenlősebb... mint hittem - sietek ígérem, csak gyorsan zuhanyzom.
Bólintottam azt hiszem.
Mosolyogva... hátráltam ki a fürdőszobából, az ágra dobva magam, próbáltam lehiggadni. Birtolkolni akartam. Mindenestül akartam. Addig akartam baszni, amig el nem felejti azt a suttyót.
(...)

---
Szóval 1nap vége 😄 érdekes élmeny. worldchangewitholga nagyon örülök, hogy rádtaláltam és a kihívásodnak is.

Izgalmas volt, szándékosan választottam ezt a jelentet, hiszen Bible egy toxikus, mérgező szereplő.
Jó volt az ő fejébe bújni egy picit.