Mintha egy lassított felvétel lenne az egész; a templom harangja vidáman csilingel a friss házaspárnak s az őket követő végtelen számú vendégseregnek. A menyasszony nevetve dobja el liliomcsokrát a még el nem hivatott nők tömegébe, miközben a férj a koszorúslány s fiú apró kobakjára nyom egy-egy barackot.

A két gyermek közös hangsíkon kacag, valamint ugyanazon arckifejezéssel.

- Ki tudja; talán titeket is egymásnak szán majd az ég - mosolyog a férfi.

- Fúj, hogy mondhat ilyet a bácsi - fintorodik el a copfos kislány.

- Én is így reagáltam annak idején az efféle szerelmi dolgokra, aztán lám, mi lett belőle - neveti el magát az úr.

Csöppségeink megborzonganak az imént említett beszédtémának tárgyán, s zavarukat igyekeznek palástolni. A fiatalúr pirospozsgás arccal les egyszer-kétszer a leánykára; kíváncsian fürkészi összes mozdulatát. Szívének legmélyebb kis zugában őrzi azt a kacifántos érzést, amit Seulbi puszta látványa vált ki belőle. Csupán gyermeki fellángolásnak lehet nevezni ezt az emóciót, de harmatos és bimbózó, akár egy virágoskert apró palántája.

Hiába a kedvezőtlen időjárás, a vonuló násznép derűs hangulata beragyogja az utcákat. Jihoon édesanyja kezét szorongatja, miközben igyekszik szülője lépéstempóját tartani. Szemeit a lányon pihenteti, aki hasonlóképp szeretett gondviselőjén csüng. A tömeg egy tágas épületbe érkezik, mely fehérben pompázó dekorációval van felaggatva. 

A menyasszony könnyeit csorgatva karolja át párját, s gyengéd csókot hint ajkaira. Az asztalok köré helyezett, hatalmas masnikkal ellátott székeket idővel elfoglalja mindenki, figyelmüket pedig a szerelmesek irányába terelik.

Az ünnepi étkek isteniek, sorban érkeznek az asztalokra a nagy tál húskompozíciók, hagymaillattól gőzölgő levesek, tengerből varázsolt falatkák. Jihoon és Seulbi egymás mellett csámcsog jóízűen, miközben különféle televíziós műsorokat tárgyalnak ki.

Egyszer csak pezsgőspohárhoz koccintott villa zaja szakítja ki őket a kellemes komfortból, s keresni kezdik a hang forrását. A feleség apja tósztot mond; végtelen boldogságot kíván az ifjú párnak, majd közös táncra invitál minden egyént. A kisfiú kap a lehetőségen; óvatosan Seulbi kezére helyezi az övét.

- Jössz táncolni? - kérdezi lehajtott fejjel, hisz zavarban érzi magát.

- Ühüm - érkezik a válasz a lánytól.

Ügyetlenül csetlenek-botlanak az embertömegben, de mégis jól mulatnak, akár a többi ember körülöttük. Aztán egy pillanatra megdermed a levegő; csak egy másodperc az egész. Jihoon apró puszit nyom Seulbi szájára, majd vöröslő arccal pislognak egymásra.

Gyomrukban millió pillangó verdes, végtagjaik zsibbadnak; s ha ez olyan, mint a szerelem, akkor ők bizony sosem akarnak felnőni. 

Hihetetlenül örülök, hogy Jihoon tagja lett a Wanna One nevezetű bandának, ami a Produce 101 győzteseiből áll (számomra az összes fiú nyertes egyébként). Szívből remélem, hogy sokan fogják támogatni a tizenegy fiút, valamint élvezni a zenéjüket! 

Nagy ölelés: Lin