Régen nem gyűlt össze egyszerre ennyi ember Felhőzugban. Erre a különleges napra még Lan Qiren is megengedte a hangoskodást. Végül is csendben miféle esküvőt és ünnepséget tarthatnának?

Jiang Yanli végig sírt a boldogságtól, amióta az öccse felöltötte azt a vörös fátylat, amit ő hónapokon keresztül, rengeteg gonddal szőtt és hímzett. Jin Zixuan megveregette a felesége hátát és rámosolygott. Boldog volt, amiért a nő végre képes lett rendesen enni és aludni. Jiang Yanli héthónapos terhes volt, de soha nem horkolt még olyan hangosan, mint előző éjjel.

Wei Wuxian és Lan Wangji megtették a három meghajlást. Mindketten elvesztették már a szüleiket, de a szüleik névtáblája ott állt, hogy tanúi legyenek az eskövőnek. Jiang Cheng egyenesen állt, és egy kicsit szipogott. Látta, hogy Lan Xichen titokban elmorzsol egy könnycseppet.

A banketten Gusu fűszermentes és Yunmeng csípős ételeit szolgálták fel (bár egyik sem volt olyan csípős, hogy a mennyasszony kedvére való legyen, viszont így mindenki meg tudta kóstolni őket). Nie Huaisang a bátyja mellett ült, aki heves beszélgetésbe merült Lan Xichennel és Jiang Chenggel.

– Jiang-xiong... bocsánat, elfelejtettem, hogy most már Jiang klánvezérnek kell téged szólítanom – vigyorgott Nie Huaisang. – Sírtál, amikor kikérték Wei-xiong mennyasszonyt?

– Ki sírna ezért az idiótáért – horkant fel Jiang Cheng, de aztán egy pillanatra elhallgatott, és egy kicsit elmosolyodott. – Az apám valószínűleg sírt volna. Az anyám viszont nem is lehetne boldogabb, hogy végre megszabadult a bajkeverőtől. Ami A-Jiét illeti... hát, amint látod, amíg a srác boldog, addig neki sincs kifogása.

Nie Huaisang bólintott.

– Most már csak miattad kell aggódnia.

– Fogd be.

– A nővéred valószínűleg elég magányos most. A férje átvette a klánvezéri széket, úgyhogy gondolom, nem tud vele sok időt tölteni együtt.

– ... A srác rendben lesz. Ott van a féltestvére, hogy segítsen neki.

Azok után, hogy elterjedt a híre Jin Guangshan és Jin Zixun Gusu Mennyasszonya ellen tervezett merényletének, az egész kultivátorvilág felháborodott. Nem tudták elhinni, hogy egy klánvezér odáig ment, hogy megpróbált megölni egy másik kultivátort, ráadásul a saját menyét használta ahhoz, hogy halálos csapdát állítson fel neki.

A szembesítés alatt Jin Zixun és Jin Guangshan is megpróbáltak kibújni a felelősség alól. Jin Zixun elveszetette a türelmét. Megpróbálta megtámadni Wei Wuxiant, de a nyakára feszülő éles guqinhúr megállította. Jin Guangshan csak a saját unokaöccsének idióta viselkedését átkozta, miközben őt Jiang Cheng félelmetes Zidianje kötözte meg.

Lan Wangji nem hagyhatta, hogy bárki büntetés nélkül megússza, aki bántani merészelte a lelki társát.

Jin Zixun csíjét lezárták, és néhány héttel később meghalt a börtönben a Száz lyuk átok miatt. Mivel Su Minshan, aki megátkozta, nem merte felfedni a saját bűneit, ezért képtelen volt rendesen meggyógyítani magát, és ő is megbetegedett. Jin Guangshant megfosztották a rangjától, a csíjét lezárták, és a saját felesége, Jin asszony börtönözte be. Mondani sem kell, Jin asszony többé nem volt képes tolerálni a férje bűneit. Évekig viselte el hűtlen és kicsapongó viselkedését.

Néhányan, köztük Jiang Cheng aggódtak amiatt, hogy Jin Guangshan megpróbál majd megszökni és bosszút állni az öccsén. Jin Zixuan ugyanakkor biztosította őket, hogy a csíje elzárásával az apja nem volt több egy átlagos öregembernél. A pozíciójától megfosztott Jin Guangshannak egyébként is nagyon kevés támogatója maradt. Mindig is Jin asszony hozta meg a fontos döntéseket, és a sokkal fiatalabb, jobb vágású Jin Zixuannek több híve volt. Nehéz volt elképzelni, hogy Jin Guangshan kiszabadulhat onnan, és újabb embereknek árthat.

Még ha valami isteni közbenjárás folytán Jin Guangshan kiszabadulhatott is, Wei Wuxian már nem csak a Yunmeng Jiang klán első tanítványa volt. Immár hivatalosan is Hanguang jun, a gusui Lan Wangji kultivációs partnere lett. Egyetlen lélek sem menekülhetett volna Lan Wangji haragjától.

– Valamire kíváncsi lennék. Hogyan vettétek rá Jin Guangyaót, hogy segítsen nektek? – kérdezte Nie Huaisang.

Jiang Cheng vállat vont.

– Ki tudja, Zewu jun a lelkére beszélt, gondolom. Jin Guangyao elég borzalmas dolgot művelt már, hogy megfeleljen az apjának. Talán Lan Xichen szavai megérintették. Valami olyasmi, minthogy „nincs szükséged az apád jóváhagyására, többet érsz ennél"... Nem emlékszem erre a nyálas szarra, ne engem kérdezz.

– ... Hagyjuk Zewu junre a lelkibeszédet.

– Nem ismerem a részleteket, de Jin Guangyao azt is megköszönte a bátyámnak, hogy megakadályozta, hogy blaszfémiát kövessen el.

Jiang Chengnek eszébe jutott az a nap, amikor megtalálták az eltűnt shixiongját. A shixiongja a „húg-baszó" szavakat motyogta álmában. Jiang Cheng megborzongott. Hallotta, hogy Jin Guangyao eredetileg Jin Guangshan jobbkezének lányával tervezett házasságot, de ezt visszavonta. Lehet, hogy ennek köze volt a bátyja álmában elmotyogott szavaihoz.

Az eset után Jin Guangyao beismerte minden bűnét – miszerint megpróbálta befeketíteni Wei Wuxiant azzal, hogy valaki mást bízott meg Jin Zixun megátkozásával, és jól tudta, hogy Wei Wuxiant fogják vádolni érte. Bocsánatot kért, és azzal akarta büntetni magát, hogy elhagyja a klánját és visszaveszi a régi nevét. Jin Zixuan viszont megbocsátott neki, és mindezt az apjuk bűnének tudta be. Megkérte Jin Guangyaót, hogy segítsen visszaszerezni a klán jóhírét. Jin asszony nem volt ennyire megbocsátó, és néhány korbácsütéssel büntette Jin Guangyaót. Miután Jin Guangyao meggyógyult, a két féltestvér elkezdte újra felépíteni a klánjukat, és felkeresték Jin Guangshan törvénytelen, elhagyott gyerekeit, hogy biztosítsák, hogy senki sem szenvedi el többé ugyanazt a sorsot, mint Jin Guangyao.

Egyúttal a következő Qin Su-hoz hasonló esetet is el akarták kerülni. Őszintén szólva Jiang Cheng értette a dolgok mellékes jelentését, de nem akart több fejfájást magának. Wei Wuxiantől épp elegendő ősz hajszálat kapott. Még mindig fájt neki, hogy Wei Wuxian úgy adta át neki az aranymagját, hogy el sem akarta mondani neki, de ugyanakkor elmondta Lan Wangjinak. Azon gondolkodott, hogy Lan Wangji, aki hozzá képest sokkal kevesebb ideje ismerte Wei Wuxiant, hogyan nyerhette el a bátyja bizalmát.

Jiang Chengnek nevetni támadt kedve. Micsoda képmutató volt. Azon a napon... elterelte a Wen őrök figyelmét, hogy megmentse Wei Wuxiant, és ez volt az oka, amiért elkapták és elpusztították az aranymagját. Végül is mind a két testvér ugyanolyan idióta volt.

– Jiang klánvezér?

– ... nem kell így szólítanod. Osztálytársak voltunk, a te szádból hülyén hangzik.

Nie Huaisang felnevetett.

– Hát nem jó érzés, ha minden jól végződik? Ezúttal senkinek nem kellett meghalnia.

– He? – pislogott Jiang Cheng.

– Semmi – mosolygott Nie Huaisang. – Csak örülök neki, hogy az a férfi itt van, ha szükség van rá.

– ...?

– Ó, most adják át az ajándékokat! – terelte el a szót Nie Huaisang.

A bankett minden vendége sorba állt, hogy átadják az ajándékokat a friss házasoknak. Jin Zixuan és Jiang Yanli vörös csomagokat hoztak teával és drága ginszenggel. Nie Mingjue Qinghe specialitásaival érkezett a vörös csomagokkal együtt. Jiang Cheng a vörös csomagok mellett néhány edény yunmengi fűszert hozott, hogy Wei Wuxian később felhasználhassa őket. Elégedett volt, amikor látta a vidám csillogást a bátyja szemében. Xiao Xingchen és Song Lan ritka jádeköveket adtak át. Lan Qiren és Lan Xichen új tinta- és tollkészlettel lepte meg őket.

Xue Yang hozta be a kis A-Yuant, akit a Gusu Lan klán fehér ünnepi ruhájába öltöztettek. Mostantól kezdve Wen Yuan helyett Lan Yuan lett a neve, és hamarosan Lan Sizhuinak fogják nevezni. Xue Yang segített neki, hogy el ne essen a virágcsokorral és a két nyuszit ábrázoló festménnyel a kicsi kezeiben, amiket az új A-Niang-nak és A-Die-nek vitt. A virágcsokorban mindössze kerti virágok voltak, és a nyuszikat ábrázoló festmény inkább firkának tűnt (de azért egy háromévestől nagyon jónak számított), de a friss házaspár úgy vélekedett, hogy ez a legaranyosabb dolog a világon. Wei Wuxian szorosan megölelgette a fiát, és megígérte, hogy hamarosan még egy tündéri kis nyuszit hozzátesz a festményhez.

Wen Ning és Wen Qing kerültek sorra utoljára. Wen Ning egy nagy tálca cukrászsüteményt és hímzett párnahuzatokat hozott.

– Köszönjük a meghívást, Wei úrfi. Ezeket a Yilingben élők készítették – mondta Wen Ning.

Wei Wuxian elvigyorodott.

– Köszönöm, hogy eljöttetek, Wen Ning, Wen Qing! Nem kellett volna, már egyébként is átadtátok az ajándékot...

Wen Qing köhintett egyet. Ahhoz képest, hogy milyen sok esze volt, amikor Wei Wuxian a bonyolult találmányait hozta létre, tapintat igazán nem szorult belé.

– Tényleg? Mit adtál nekik? Miért nem most adtad oda? – kérdezte Jiang Cheng.

Wen Qing nem válaszolt.

– Ó, Wen Qing gyógynövényes olajat készített nekem! Azt mondta, hogy szükségem lesz rá ma éjszaka, és már korábban ideadta arra az esetre, ha nem érne ide az esküvőre – válaszolt gondolkodás nélkül Wei Wuxian.

Gyógynövényes olaj. Szüksége lesz rá ma éjjel.

Néhány fiatalabb vendég elpirult, Jiang Cheng pedig felborította az asztalát, és mérgesen felállt. Wen Qingre mutatott.

– Wen Qing, te... Te!

Wen Qing állta a pillantását.

– Mi az? Szüksége lesz rá!

– Nem lesz!

– Már házasok, nem várhatod el tőlük, hogy ne csináljanak semmit!

Lan Qiren ezen a ponton szeretett volna hányni egy kis vért, Lan Xichen pedig hamis köhögéssel álcázta a zavarát. Jin Zixuan megpróbálta kiűzni a fejéből azokat a nagyon is élethű képeket, ahogy Lan Wangji a földre szorítja az ő sógorát.

Wei Wuxian zavarodottan pislogott.

– Mit vagy mérges? Mi a bajod az olajjal?

– Az ég szerelmére, fogalma sincs... - szitkozódott Wen Qing.

– Nem tudom elhinni, hogy ez a srác több pornót olvasott, mint ahány könyv van Gusu könyvtárában – csóválta a fejét Jiang Cheng.

– Daozhang, mi az a pornó? – kérdezte Xue Yang.

Xiao Xingchen betakarta a fülét.

– Vannak olyan dolgok a világon, amikről jobb nem tudnunk, A-Yang.

Lan Wangji megfogta a házastársa kezét.

– Később majd megtanuljuk használni, Wei Ying.

Jiang Cheng inkább felborított még egy asztalt.