Jin Guangyaót elkapták, a Laoling Qin és a Moling Su klánokat megbüntették, de mindannyiauknak sok dolga volt még. Voltak olyan károk, amikkel foglalkozni kellett. Szegény Lan Sizhuinek és Lan Jingyinek több fogadót és éttermet kellett meglátogatniuk, hogy bocsánatot kérjenek és kompenzálják őket, miután a hasonmásaik fizetés nélkül távoztak.

Egy kellemetlen rossz következmény az volt, hogy mivel Lan Xichen elvonult a világtól egy időre, Lan Wangjinak kellett átvennie a bátyja klánvezéri kötelességeit, és hosszú idő után Wei Wuxiannek ismét „háziasszonyként" kellett élnie.

Nie Mingjue eljött meglátogatni Lan Xichent, de Lan Wangji biztosította róla, hogy a bátyjának csak egy kis egyedüllétre volt szüksége. A klánvezér megígérte, hogy időről időre el fog jönni, csak hogy támogassa az esküdt testvérét.

Felhőzug falára újabb szabályokat írtak fel.

4007. szabály: Lan Sizhuinek minden reggel el kell jönnie köszönteni és megölelni a szüleit, kivéve akkor, ha valamelyikük távol van Felhőzugtól.

Lan Qiren a szemét forgatta a szabály láttán, de mivel ártalmatlannak tűnt, egy kis változtatással engedélyezte:

4007. szabály: Minden gyermeknek, akinek a szülei Felhőzugban élnek, minden reggel oda kell mennie gyermeki kegyességet gyakorolni azon a módon, amelyet a szülei kívánnak, kivéve, ha valamelyikük távol van Felhőzugtól.

Lan Sizhuinek ettől még le kellett nyelnie a zavarát és megölelgetni A-Niang-t minden reggel. Akkor nem is volt ez gond, ha csak A-Niang és A-Die voltak jelen, de azt már nem bírta, ha Jingyi vagy más tanítványok szeme láttára ölelgetik! És az még rosszabb volt, amikor Xue Yang, Xiao Xingchen, Song Lan és A-Qing látogatták meg Wei Wuxiant a Csendes szobában, és ők is végignézték!

Xue Yang ráadásul óriásbabának merészelte hívni őt. Még jó, hogy Xiao Xingchen is ott volt, és rögtön leteremtette.

– Tényleg hiányolom egy kicsit mocskos szájú Daozhangot – méltatlankodott Xue Yang.

Xiao Xingchen felvonta a szemöldökét.

– Ezek szerint nem csak ételt lop, de a hasonmásom mocskos szájú is?

Xue Yang felnevetett.

– Még lop is? Most már tényleg újra akarom látni!

Xiao Xingchen összerezzent.

– Én nem...

– Shifu, nem tudnád újra működésbe hozni a füstölőt?

Wei Wuxian intett a kezével.

– Nem, a közeljövőben nem fogom újra begyújtani. – Már így is túl sok ideig használta a füstölőt, amíg tanulmányozta és megváltoztatta a működését, és az előző alkalommal, ahogy cseréltek, a füstölő túl sokáig égett. Nagyon sok energiáját elszívta, és mostanában folyton álmosnak érezte magát.

– Hmm... Hogy lehet, hogy te, aki sosem tudsz megülni egy helyben, még mindig itt van? Zewu jun nem tervezi, hogy egyhamar előjön, ugye? – kérdezte Xue Yang.

Wei Wuxian felsóhajtott.

– Nos, el fog tartani neki egy ideig, amíg az összetört szíve teljesen meggyógyul... Jin Guangyao kétszer is elárulta. Nem bánom igazán, ezek után még én is élvezem a csendet és a békét.

Sizhui bólintott.

– Én is észrevettem, hogy nem nagyon hagyod el Felhőzugot, A-Niang. Egy kicsit sápadtnak is tűnsz. Jól érzed magad?

Wei Wuxian felnevetett.

– Valószínűleg azért vagyok sápadt, mert nem járok napra. A tétlenül ücsörgésbe is bele tudok fáradni.

– Talán meg kellene vizsgáltatnod magad – javasolta Song Lan.

Wei Wuxian megrázta a fejét.

– Valószínűleg csak a túl sokáig működő füstölő és az összezavart qi mellékhatása. Nem lesz semmi bajom.

A csere és a füstölő egy kicsit hatással volt az újonnan formált aranymagjára és a testére. A magjában egyébként is furcsa érzése volt. Lehet, hogy a váltások miatt volt, amiért két lélek is élt ebben a testben, de most úgy érződött, mintha a magja is ketté akarna hasadni. Wei Wuxian nem volt biztos benne – elvégre a kultivotorok között nagyon ritkának számított, hogy valaki egy második magot alkotott az életében. A legtöbb esetben, amikor egy kultivátor elvesztette a magját, akkor az életét is elvesztette vele. Lan Wangji minden este játszott neki a guqinján, hogy biztosan ne szenvedjen el qi deviációt.

– Óvatosnak kell lenned – tanácsolta kedvesen Xiao Xingchen.

Wei Wuxian felsóhajtott. Hogyan is vitatkozhatna ezzel a két Daozhang-al?

Azon az estén elvonszolta magát a Könyvtár Pavilonba. Az utóbbi időben tényleg letargiába süllyedt, és hogy az arca sokkal sápadtabb lett. A Felhőzugban felszolgált étel ízetlen volt, és bár rengetegszer könyörgött csípős ételekért, Lan Wangjinak egyszerűen nem volt ideje főzni neki annyiszor, ahányszor megkívánta a csípős ételeket, úgyhogy az étvágya is csökkent. Ha léteznének itt gyorsbüfék...

Hiányzott neki a hamburger. Hallotta pletykálni, hogy amikor Jingyi és Sizhui legutóbb meglátogatták Jin Linget, megkérték rá Jiang Yanlit, hogy tanítsa meg őket főzni. Úgy festett, hogy valami olyasmit akarnak újraalkotni, amit... pii-zának hívtak? Sizhui már el is kezdett paradicsomot szárítani, és különböző paradicsomszósz recepteket tesztelni, miközben Jingyi kölcsönvette a Csendes szoba udvarát, és téglákból tűzhelyet rakott.

Segített volna nekik, ha tud, de ezekben a napokban fáradtnak érezte magát, és Jingyi első félresikerült próbálkozásaiból származó megsavanyodott tej és égett tészta szagától kora reggelenként rosszul lett. Miért éppen a Csendes szobánál kísérleteznek?

Wei Wuxian megkereste a füstölőről szóló könyvet, és elkezdte tanulmányozni. Elkerekedett a szeme, amikor rájött, hogy korábban kihagyott egy bekezdést.

„A füstölő túlhasználata nem szándékos mellékhatásokkal jár, úgy mint..."

Wei Wuxian reszkető kézzel ejtette el a könyvet.

– Lan Zhan!!! Lan Zhan, én..."

~ Vége ~

A szerző jegyzetei:

Ha! Meglepetés, (egy kicsit) nyitva hagytam a végét.

Egészítsétek ki ti az utolsó sort:

– Lan Zhan!!! Lan Zhan, én________________

Nagyon köszönöm az olvasást! ヾ(＠⌒ー⌒＠)ノ

A fordító jegyzetei:

Én pedig fordítóként először is köszönöm shorimochinak ezt a történetet, amiért megírta, megnevettetett és elszórakoztatott vele.

És köszönöm nektek is, amiért kitartottatok a végéig, és elkísértétek a karaktereket ezen a kissé rögös úton. Remélem, hogy sok kellemes percet sikerült szereznetek, és mosolyogva emlékeztek a fanfictionre.