Xiao Zhan menedzsere gyanakvóan bámult Wang Yibóra. Wang Yibo komor tekintettel nézett vissza rá. Wei Wuxian ártatlanul pislogott. Már mindannyian felöltöztek és készen álltak a napra, de a menedzsereik a szobában tartották őket.

– Komolyan, Ge, nem csináltunk semmit. Zhan Ge-t nagyon megrázták az előző napi események, és rémálma volt. Egy csomószor aludtunk egy szobában a forgatások alatt. Mi miatt aggódtok?

Naná, hogy aggódtak. Amikor a stábtagok külső helyszíneken forgattak, akkor osztozkodniuk kellett a szobákon, mert korlátozott számú szoba és hotel állt rendelkezésre. Xiao Zhan általában Wang Yibóval osztotta meg a saját szobáját, máskor Wang Zhuochenggel vagy más férfiakkal, megint máskor magával a menedzserével, de ő soha az életben nem kapta még rajta a színészét, hogy alvás közben egy másik embert ölelget!

És azt jól tudta, hogy Xiao Zhan nem szerette az ijesztő filmeket, és hogy nem mászna rá senkire gyerekes módon, csak mert megijedt egy szellemtől.

Csak legyünk túl ezen a napon, gondolta a menedzser.

– Mindenesetre a forgatást ma elhalasztották a tegnapi események miatt. A mai jelenetet egy régi templomban kellene felvenni. Egy elhagyatott temető mellett van, és a rendező tart tőle, hogy bolygatnánk a szellemeket, úgyhogy felkértek egy taoista papot, hogy tisztítsa meg a területet. De az ügynökségeitek azt szeretnék, ha élő adásban számolnátok be a tegnapiakról. Úgy tűnik, hogy az ügynek már híre kelt.

– Persze – bólintott Yibo. – Mikor?

Yibo menedzsere a karórájára bámult.

– Húsz perc múlva. Mi ketten lemegyünk és hozunk nektek reggelit, addig is ti ketten felkészülhettek. Már bejelentettük a Weibón* az élő videót. Közben ehettek is.

A két menedzser elhagyta a szobát. Wei Wuxian Yibóra nézett.

– Mi az az élő, és mi az a Weibo?

Yibo mély levegőt vett.

– Mielőtt erre rátérnénk... szeretnék tisztázni valamit.

– Mit?

– Ki vagy te? Mi vagy te?

Wei Wuxian meglepődött. De végül is ez a férfi Lan Zhan volt, gondolta.

– Wei Wuxian vagyok.

– ... Ha nem válaszolsz végre komolyan, akkor elviszlek a kórházba.

Wei Wuxian felhúzta magát.

– Nem hazudok neked.

– Jó – bámult rá Yibo. – Mondj el mindent magadról!

– A nevem Wei Ying, az adott nevem Wei Wuxian – duzzogott. – Ismerned kellene, ha olvastad azt a könyvet. Benne van az életrajzom.

– Szóval azt mondod, hogy te vagy Wei Wuxian A démoni kultiváció nagymesteréből.

Egy kitalált karakter. Igazából volt egy ilyen megérzése, de nem akarta elhinni. Wang Yibo már akkor gyanakodott, hogy valami természetfeletti történt, amikor meglátta a színésztársa vörösen világító szemét, de hogyan kellene megbirkóznia ezzel a problémával?

Az ő Zhan Ge-jét megszállta egy kitalált karakter. De a kitalált karakterek nem szellemek, hacsak az író nem hazudott akkor, amikor azt mondta, hogy ez az egész csak a fantázia műve. Mentális betegség? Pszichiáterek és terapisták vannak az ilyen problémákra. Szellemek? Hívhatna egy ördögűzőt. Egy kitalált karakter? Kihez fordulhatna?

Egyelőre nem tett semmi mást, csak elmagyarázta neki, hogy mi az az élő videó, és hogy mit fognak csinálni. Esze ágában sem volt hagyni, hogy egy kitalált szellem felforgassa Zhan Ge karrierjét.

– Ha nem értesz valamit, csak súgd meg nekem, jó? – mondta Wei Wuxiannek, mielőtt elkezdték volna.

A menedzsereik gőzölt gombócot, friss gyümölcsöt és forró szójatejet hoztak nekik. A két férfi a hosszú kanapén ült Yibo szobájában, az étel pedig előttük feküdt az asztalon. A menedzserek beállították a kamerát, összekapcsolták a laptoppal, és nem felejtették el emlékeztetni a két színészt, hogy szépen egyenek, ne rontsák el a film reklámját, ne felejtsék el a saját imidzsüket, bla-bla-bla...

A menedzserek végre félreálltak, és kezdődhetett az élő adás.

Wei Wuxiant teljesen lenyűgözte a mozgókép azon a fekete, összehajtható eszközön, amit hoztak. Látta a saját és Yibo arcmását a képernyőn, és szavak árasztották el a monitort, ahogy üdvözölték őket. Az írások olyan gyorsan mozogtak, hogy alig tudta őket elolvasni.

– Jajj várjunk, túl gyorsak, alig bírom elolvasni – motyogta.

Yibo oldalba bökte.

– Üdv mindenkinek, én vagyok Wang Yibo.

Wei Wuxian rájött, hogy ő még nem is köszönt. Ezek szerint ezt az izét hívták élő adásnak? Amikor ezen az eszközön keresztül beszélgetünk más emberekkel? Úgy sejtette, hogy ez az eszköz hasonlóképpen működik, mint egy levél, vagy mint a Jin klán pillangója, csak egészen isteni sebességgel és hatékonysággal!

– Bocsánat, ez udvariatlan volt tőlem. Én vagyok... Xiao Zhan – Wei Wuxian ezúttal nem rontotta el a nevét.

– Zhan Ge teljesen le van nyűgözve, hogy ilyen sokan jöttetek. Köszönjük, hogy ennyien nézitek az adást! – integetett Yibo a kamerába.

Wei Wuxian utánozta a mozdulatait, és ő is a kamerába mosolygott. A csetablak azonnal megtelt.

[Aaaaaahhh oooolyan cukik!!!]

[Wang Yibo, te is mosolyogj légyszi!!!!]

[*nyalogatja a képernyőt*]

[Xiao Zhan, nem elég neked, hogy a rajongói találkozókon megölsz minket? Még az élő adásban is meg kell ölnöd?]

– Yibo, mit jelent az, hogy „nyalogatja a képernyőt"? – kérdezte Wei Wuxian, és nem felejtette el suttogni.

– Hívj Bo Di-nak, Zhan Ge! – suttogta vissza Wang Yibo.

Wei Wuxiannek a lélegzete is elállt. Lan Zhant Didinek szólítsa?

– Nem megy!

[Micsoda? Mi nem megy?]

[Áruld el, hogy mit súgott Wang Yibo, a fenébe is!]

[Ne hagyj így lógva minket!]

Yibo ismét a képernyőre nézett, és felkuncogott. Az ajkára tette egy ujját.

­– Titok.

[Ááááá, most még jobban akarom tudni!]

[Egyetértek az előttem szólóval, légyszi, mondd el!]

[Ha nem teszed, akkor csak valami mocskosra tudok gondolni...]

Miféle mocskosra tudna gondolni, az összesnek mocskos a fantáziája már a kezdetektől, gondolta Yibo. A rajongók minden apróságot megtaláltak, hogy összehozzák Xiao Zhannal. Több száz, vagy akár több ezer rajongói videó és fanfiction (megjegyzés: ezt is beleértve XD) boronálta össze őt és Xiao Zhant.

Meglehet, ő nem utálta a dolgot.

– Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ma Zhan Ge nem a megszokott Zhan Ge – mondta Yibo. – Hallott valaki az M Hotel éttermében történtekről?

[Naná, kibaszott ijesztő volt]

[Fentebb, kifejtenéd?]

[Nem láttad a híreket? Megjelent egy szellem, áááá! Az Untamed szereplői épp vacsoráztak az M Hotel éttermében, amikor megjelent egy kísértet, és megtámadta őket!]

– Nem támadott meg minket semmiféle kísértet. A hatóságok még mindig vizsgálódnak, hogy földrengés volt, vagy az épület konstrukciós hibája – mondta Yibo. – De ne aggódjatok, senki sem sérült meg komolyan.

[Földrengés? Baromság.]

[Lol, én kevesebb mint tizenöt percre lakok az M Hoteltől. Nem volt rengés.]

[Láttam a kiszivárgott felvételeket a CCTV-n. A tálak szó szerint leszálltak az asztalról. Az asztal meg se mozdult. Még mindig azt mondjátok, hogy földrengés?]

[Nem tudom elhinni, hogy az emberek azt gondolják, hogy inkább szellem, mint földrengés. Azt hiszitek, hogy Kínában sosincs földrengés?]

[Azt mondtad, hogy senki nem sérült meg komolyan, de akkor valaki megsérült?]

[Xiao Zhan mért nem beszél?]

Wei Wuxian felmutatta a kezét, hogy megmutassa a kötéseit.

– Egy kicsit megvágott, de nem is fájt.

A válasz azonnali és elsöprő volt.

[Neeee! A férjecském gyönyörű keze!]

[Aaaáááhhh!]

[Mennyire fájt? Megnézhetjük?]

Wei Wuxian látta, hogy Xiao Zhan menedzsere azt tátogja: mutasd! A menedzser úgy gondolta, hogy jó ötlet megmutatni a sérülést és ezzel bezsebelni némi együttérzést a rajongóktól. Wei Wuxian levette a kötést a kezéről, és megmutatta. Bár ő azt mondta, hogy egyáltalán nem fájt, a rajongók elszörnyedtek. Négy hosszú, vöröslő csík volt a kezén, és két vágás olyan mélyre ment, hogy össze kellett varrni őket.

[Picsába, egyszer véletlenül belerúgtam az asztal sarkába a kislábujjammal, és azt hittem, rögtön találkozom a Teremtővel... hogy mondhatod erre, hogy nem is fájt?!]

[Milyen kicsi vágás? Abban öltések vannak!]

[Van az a fajta ember, akinek megrándul a lába, és rögtön tolószékbe ül, mintha csontja tört volna, és van az, aki olyan, mint Xiao Laoshi: ha száz lándzsa nyársalja fel, akkor is közli, hogy „csak egy karcolás"...]

– Tényleg csak karcolás – mondta Wei Wuxian. – Sokkal rosszabb sérüléseket is túléltem már, nincs miért aggódni. Még sebhelyet sem fog hagyni.

[Rosszabb sérüléseket? Miféle életed volt eddig?]

[Azt hittem, hogy Xiao Laoshi fényképész és grafikus volt korábban. Mennyire lehet veszélyes az a szakma?]

[Hülyék, mikor is debütált?]

[A mi Zhan Zhanunk maga csinálja meg a kaszkadőrmutatványokat. Minden színész, aki maga kaszkadőrködik, megsérül egyszer-kétszer.]

[Az a kérdés, hogy akkor most szellem volt, vagy sem?]

– Nem voltak szellemek. Csak némi energia szabadult ki – válaszolt Wei Wuxian. – Ez a test nem kultivált, úgyhogy könnyű elveszíteni felette az irányítást.

... – tette hozzá Wang Yibo.

Elfelejtette emlékeztetni ezt az embert, hogy kultivátorok nem léteztek errefelé. Szerencsére a rajongók viccnek vették.

[Jajj, el is felejtettem, ha ott vannak azok a sebhelyek, akkor ez itt Mo Xuanyu.]

[Szóval a tegnapi incidens valójában Yiling pátriárkájának visszatérése volt?]

[Megidéztek egy szellemet, csak a film reklámozásának kedvéért. Ezt nevezem elkötelezettségnek.]

[Yiling pátriárkája eltaposhat, és boldogan halok meg.]

[Yiling pátriárkája és Hanguang Jun megörvendeztetne bennünket egy dallal?]

Wei Wuxian összevont a szemöldökét.

– Egy dallal? Van itt valahol egy fuvola? – nézett a menedzserre.

[Fuvolázik? ÉLŐBEN???!!!]

[Az életem végre értelmet nyert.]

Xiao Zhan nem hozta el a saját fuvoláját, de a stábnál ott volt Chenqing, mint Wei Wuxian jelmezének része. Xiao Zhan menedzsere elszaladt kölcsönkérni a fuvolát az egy emelettel alattuk lakó stábtagtól. Amint a rajongók meglátták a nosztalgikus fekete fuvolát, azonnal extázisba kerültek.

[Áááááh!]

[Ez Chenqing!!!!!!!!]

[Igen, apu! *nyalogatja a képernyőt*]

Mivel tartott tőle, hogy ismét haragvó energiát eresztene el, Wei Wuxian felidézett egy kedvesebb dallamot, aztán játszani kezdett.

Wang Yibo teljesen ledöbbent.

[Gege! Mostantól te vagy az egyetlen férfi istenség, akit imádok!]

[Szent egek, azt hittem, hogy a sorozatban a fuvolaszót egy profi játszotta fel...]

[Hogy tud Xiao Laoshi ilyen szépen fuvolázni? Lehet, hogy csak elfogult vagyok, amiért ilyen gyönyörű éppen?]

[Aaaa... Nézzétek Wang Yibót, teljesen el van bűvölve.]

[Még szép, a mi Zhan Zhanunk éppen a Wangxiant játsza! Ez az ő szerelmi daluk! #wangxian**]

[#wangxian]

[#wangxian #yizhan***]

[??? Felettem szóló, mi volt a második tag?]

Wei Wuxian befejezte a dalt, és elvigyorodott.

– Milyen volt?

A cset megtelt a rajongók dicsérő kommentjeivel. Tapsoló és szivecskés emojik bukkantak fel egymás után, összezavarva Wei Wuxiant, aki soha nem látott még hasonlót, és véletlenül sem kötötte össze a tapssal vagy az imádattal.

– Sokat fejlődtél azóta, hogy legutóbb hallottalak. Gyakoroltál? – kérdezte Yibo.

– Hát... nem igazán? – mondta Wei Wuxian.

Wang Yibo eltöprengett. Xiao Zhan nem játszott rosszul, de az biztos, hogy ezen a szinten nem tudott játszani. Bármilyen szellem is szállta meg Zhan Ge-t, az nem csak azt tudta, hogy hogyan kell fuvolázni, de ismerte a Wangxiant is. Most az az ötlet, hogy a mellette ülő férfi valóban az igazi Wei Wuxian, még őrültebbnek tűnt, mint korábban.

[Yiling pátriárkája visszatért!]

[Ahogyan azt Yibo is mondta, nincs olyan, amit a férjecském ne tudna.]

[Legközelebb talán megmutatja a szembekötős íjászatát is.]

[A fuvolaszóló gyönyörű volt, de még mindig hallani akarunk egy WangXian duettet!]

Wei Wuxian megdörzsölte a nyakát. Ez a Xiao Zhan biztosan jó énekes, ha már mindenki az énekhangjáról beszél, de Wei Wuxian nem akarta lerombolni ezt a képet. Nem volt megelégedve a saját énekhangjával. Wang Yibo látta az arcán az aggodalmat.

– Xiao Laoshinak most vigyáznia kell a torkára, nem énekelhet túl sokat – mondta Yibo. – De ha Gege beteg, akkor majd Didi fog énekelni helyette. Mit szeretnétek hallani?

[ <3 <3 <3 ]

[Ahogy az a pasimtól várható volt!]

[Miféle pasid? Wang Yibo pasija ott ül mellette!]

[Shipperek, tűnés ebből a csetből!]

[Miért nem értik meg ezek a mocskos fancsajok, hogy két ember állhat nagyon közel egymáshoz úgy is, hogy csak jóbarátok?]

[Igen? Már most egy életre elegendő csámcsognivalót kaptam, miféle barátság?]

[A barátok nem néznek így egymásra.]

[Jesszus, ezek a téveszmés csajok...]

– Senki nem kér dalt? Akkor be is fejezhetjük itt az élőt – viccelődött Yibo.

[NEEEEEEEEEEEE!!!!!!]

[Ez az élő egyébként is azért van, hogy reklámozza a filmet, úgyhogy nyilván a sorozat filmzenéjét kell énekelniük! WUJI!!!!!]

[Énekeld el a kedvenc dalodat, Wang Laoshi!]

Wang Yibo nevetve kereste meg a kedvenc zenéjének karaoke-változatát a telefonján.

– Most épp Kanye West-hangulatban vagyok, úgyhogy legyen egy Kanye West szám.

Wei Wuxian figyelt. Legalábbis megpróbált. Wang Yibo dalának egyetlen szavát sem értette. Még egy hangszert sem ismert fel, amivel a zenéltek. A dallam furcsa volt, és mivel a szavak túl gyorsan követték egymást ahhoz, hogy egyáltalán felismerje őket, még a ritmust sem érezte. Hovatovább Wang Yibo eközben furcsa gesztusokat tett, miközben egymás után köpte a sorokat.

Wang Yibo volt borzalmas énekes, vagy egyszerűen ez a dal volt rossz? Ennek a világnak a zenéje túlságosan érthetetlen volt számára ahhoz, hogy élvezze.

[Elragadó volt!]

[Még egyet, légyszi, Wang Laoshi!]

[Tudom, hogy Xiao Laoshi valószínűleg a túl szoros programjaiba betegedett bele, de egyetlen sor is boldoggá tenne...]

[Xiao Laoshi, mit gondolsz Wang Laoshi énekéről?]

Wei Wuxian elgondolkodott.

– Igazság szerint, nem gondolom, hogy ez iga...

Amint rájött, hogy mit akar mondani, Wang Yibo azonnal befogta Xiao Zhan száját, és ezzel akaratlanul mindketten elzuhantak a kanapén. Mivel a kanapé nem volt benne a kamerában, a rajongók csak azt érzékelték, hogy Wang Yibo lerántotta a másik férfit, és az illető fojtott hangokat ad ki magából.

- Mmpfff!

[Mi? Mi történik?!]

[VALAKI MONDJA, HOGY NEM AZ TÖRTÉNT ÉPPEN!]

[Lerántotta magával, és xasdkvflhfkgbsc]

[Mi ez a hang? Kamera, mutasd meg, hogy miért nem beszél Xiao Laoshi!!!!]

[TUDNI AKAROM, HOGY MI TÖRTÉNT ITT!!!!!]

[Hol vannak most a tagadók, akik azt állítják, hogy csak barátok???!]

[Ne hülyítsétek tovább magatokat, mindenki tudja, hogy miért nem beszél! ( ͡° ͜ʖ ͡°) ]

[Foglalt a szája ( ͡° ͜ʖ ͡°)]

Wang Yibo lassan fújta ki a levegőt. Épp egy komoly problémát akadályozott meg. „Xiao Zhan" majdnem címlapra került azzal, hogy megsértette egy 21 Grammy díjat nyert művész dalát élő adásban. Tudnia kellett volna, hogy Wei Wuxian nem lesz elragadtatva, hiszen egy ősi, kultivátorvilágban élő ember soha nem hallott még rappet.

Azt nem is sejtette, hogy a hosszú sóhaj, aminek a hangját rögzítette a mikrofon, néhány rajongót orrvérzéssel és túl élénk fantáziával sírba tett. Mondani sem kell, hogy az élő videójuk aznap a Weibo listájának élére ugrott.

Az ügynökségeik pedig boldogak voltak, amíg a WangXian és YiZhan shipperek megkapták a maguk műsorát.

______________

*Weibo: kínai közösségi oldal.

**WangXian: Lan WANGji és Wei WuXIAN nevéből összetett szó.

***YiZhan: Wang YIbo és Xiao ZHAN neveiből összetett szó. Ezek a ship-nevek, és ha annyira benne vagy a fandomban, hogy olvasod ezt a fanficet, akkor teljesen felesleges volt magyaráznom, mert már régen tudod mindkettőt. XD