A kifogástalan memóriájának köszönhetően (nem, nem igazán. Csak néhány sort kellett megjegyeznie ehhez a jelenethez) Wei Wuxiannek sikerült memorizálnia a forgatókönyvből a szavakat és instrukciókat. Szerencsére Yibo megkérte, hogy gyakorolják együtt a szöveget, úgyhogy végül ezt egyáltalán nem találta nehéznek.

Elvégre ő volt az igazi verziója annak, akit el kellett játszania! Csak ott kellett állnia, ahol mondták, és elmondania a szövegét. Szerencsére volt velük egy férfi, akit rendezőnek hívtak, és minden egyes mozdulatát és beállását irányította. Wei Wuxian úgy sejtette, hogy ő lehet a színházi társulat vezetője.

Nem volt nagy közönség, csak néhány rajongó nézte őket, meg azok az emberek, akik a megjelenésükkel és olyan eszközökkel dolgoztak, amiket Wei Wuxian soha életében nem látott még. Néhány férfi kamerának hívott dolgokat hordozott, mások világítóeszközöket (kíváncsi lett volna rá, hogy miféle talizmánok van bennük, amik ekkora fényt bocsátanak ki), mások még több olyan apróságot hoztak-vittek, amiknek a nevét már képtelen volt megjegyezni.

Színpad helyett valódi helyszíneken játszottak, egyikről a másikra utaztak a különböző jelenetekhez.

A rendező olyan szót kiáltott, amit nem ismert fel. Valami olyasmit, hogy...

– Csapó!

Igen, ez volt az a szó. Soha nem hallotta még, de amint elhangzott, Wang Yibo viselkedése azonnal Lan Wangjiéra változott, Wei Wuxian őszinte csodálatára.

Wei Wuxian arra is rájött, hogy ebben a színtársulatban meg volt engedve a hibázás. Csak meg kellett ismételniük ugyanazt a jelenetet. Úgy tűnt, hogy a közönség sem bánta a dolgot, sőt, le voltak nyűgözve, ha sikerült elsőre megcsinálniuk a jelenetet, és nem kellett ismételniük.

– Vége, csapó!

Igen, ez volt az. Ha a rendező ezt kiáltotta, akkor Yibo és Yu Bin azonnal visszatértek a valódi személyiségükhöz. A kettő között néhány sminkes lány bukkant fel, és további púdert szórtak az arcukra. Wei Wuxian tényleg nem értette, hogy miért. Soha nem viselt sminket (legfeljebb azért, hogy megijesszen vagy megvicceljen valakit), és végképp nem tudta megérteni, hogy miért kell olyan kozmetikumot viselnie, ami ugyanolyan színű, mint a bőre. A lányok nem fehér púdert szeretnek magukra kenni, pirossal az orcájukon és az ajkukon?

– Jie*, ne kenj több púdert Lan Zhanra. Már így is jóképű, nincs szüksége rá – nyafogta.

Yibo felhorkant.

– Baromság, a vak is látja, hogy Zhan Ge a legjóképűbb itt. Csak úgy ragyog. Másképp nem ismerte volna el az Olay.

Wei Wuxiannak fogalma sem volt, hogy ez mit jelent, úgyhogy csak tehetetlenül nevetett.

– Xiao Laoshi, nagyon jó munkát végzel ma – dicsérte meg a rendező. – Tudom, hogy már mondtam, de attól eltekintve, hogy nehezebben találod meg a kamerát, mint szoktad, a mai nap különösen jó. Mintha az igazi Wei Wuxian lenne itt velünk.

„Talán azért, mert az igazi itt van veletek" – gondolta Wei Wuxian.

Látta, hogy Wang Yibo furcsán néz rá, de nem foglalkozott vele. Nem terveztek mára több jelenetet, úgyhogy visszament az öltözőbe. Xiao Zhan asszisztense egy csomó rágcsálnivalót készített ki neki. Egyenként nézte meg őket.

Látott rajtuk olyan karaktereket, amiket felismert, és olyan írást is, amit nem... de hogyan kellene megennie őket? Mi volt ez a fényes anyag, amin a rizscsipsz képe szerepelt? Wei Wuxian megpróbálta megnyalni, aztán beleharapott. Nem volt semmi íze, és nem is lehetett elrágni, szóval arra gondolt, hogy ez talán valami... csomagolás? Megpróbálta eltépni, mire meglepően könnyen elszakadt. Beleharapott a rizscsipszbe. Egy kicsit túlságosan is sósnak tűnt, és ez a sós íz másféle volt, mint amihez hozzászokott.

Öt perccel később Wang Yibo is belépett a szobába, és azonnal lenyúlt tőle némi kaját. Szívesen megosztotta vele, természetesen.

– Zhan Ge, ma nem hoztad a szokásos zöld teádat?

Ezek szerint Xiao Zhan zöld teát szokott inni. Jó, ha ezt feljegyzi magának.

– Hogy készíthettem volna el a teámat, ha nem hagytál nekem nyugtot reggel?

– Ó, igaz is. De ez eredetileg a te hibád volt. Hogy felejthetted el hirtelen, hogy hogyan kell megnyitni egy csapot? Még jó, hogy az én szobámban aludtál, másképp még később érünk ide.

Wei Wuxian már épp vitatkozni akart, amikor egy meglepődött hangot hallott a háta mögül.

– Atyaég, ti ketten együtt aludtatok tegnap éjjel?

Megfordult, és elkerekedett a szeme.

Shijie!

– Shijie! – kiáltotta. – SHIJIE!!!

Xuan Lu felkuncogott. Egy papírtáskát tartott a kezében.

– Szia, A-Xian. Csodásan nézel ki, Lan Wangji, mint mindig. Hoztam nektek szendvicset.

Yibo felállt, és átvette a táskát.

– Nem kellett volna, Xuan Lu Jie. Köszönjük. Játszani jöttél?

Xuan Lu bólintott, és mintha csak természetes lenne, a forróvíz adagolót kereste, hogy teát készítsen. Riadtan kiáltott fel, amikor Wei Wuxian hirtelen odaszaladt hozzá, és szorosan megölelte. Yibo ma már másodszorra nyelt félre.

Xuan Lu bizonytalanul megveregette Wei Wuxian hátát, aztán finoman eltolta magától.

– Mi a baj, A-Xian? Ennyire hiányoltad shijiét?

Wei Wuxian alig tudta visszatartani a könnyeit, miközben bólintott.

– Nagyon hiányzol, shijie.

A shijiée is olyan ruhát viselt, amit épphogy csak alsóruhának lehetett nevezni. Egy csipkés fehér blúz volt rajta, amiből kilátszott a kulcscsontja, és egy térdig érő szoknya. Soha nem látott még ennyi szabadon hagyott bőrfelületet shijién, de a shijiéje soha nem öltözne illetlenül, és mindig csinos volt, úgyhogy Wei Wuxian azt mondta magának, hogy ő maga volt az, aki furcsán gondolkodott ebben a világban arról, hogy a rövid szoknyák szemérmetlennek számítanak. Mi van abban, ha a lányok megmutatják a lábukat? Mindenkinek ugyanolyan lába van!

Xuan Lu nevetett.

– Még akkor is, ha pár nappal ezelőtt cseteltünk? Ha ezt tudom, hamarabb jövök. Tegnap innen nem messze volt egy munkám, úgyhogy gondoltam, beugrom. Kávét vagy teát kértek?

Wei Wuxian pislogott.

– Ká... mit?

– Bármi tökéletes lesz, Xuan Lu Jie. Ne foglalkozz vele. Ma úgy döntött, hogy új szintre emeli a karrierjét, és még akkor is Wei Wuxianként viselkedik, ha nincs forgatás – mondta Yibo. – Xiao Laoshi egészen odáig ment, hogy ősembert játszik, aki nem tudja, hogyan kell megnyitni egy csapot.

Xuan Lu nevetett.

– Gondolod, hogy csak a karaktere miatt csinálja? Ó, várj... hát persze, hogy ez a karaktere. Szeretné, ha az imádott Lan Zhanja elkényeztetné.

Wei Wuxian fintorgott.

– Engem csak shijie kényeztessen.

Yibo arca hirtelen elsötétült.

– Ez is rendben van. Shijie majd meghív téged, Yibót és mindenkit vacsorára, jó?

Xuan Lu megveregette a hátát és átadott neki egy csésze forró teát. A shijiéje minden világban és minden időben nagyon kedves volt vele. Wei Wuxiannek vissza kellett tartania a kitörni készülő sírást. Nagyon hiányzott neki a shijiéje.

– Egyébként hol van A-Cheng? – kérdezte Xuan Lu.

Wei Wuxian lefagyott. Jiang Cheng is létezett ezen a világon?

Látva, hogy a színésztársa nem válaszol, Yibo megszólalt.

– Zhuocheng holnap érkezik. Ma nincs jelenete.

– Ó, jobb, ha szólok az asszisztensemnek, hogy holnapra is foglalja le a szobát. Szeretném látni A-Chengot is – mondta Xuan Lu, megkereste a telefonját a táskájában, aztán kiment telefonálni.

Amint elhagyta a helyiséget, Yibo azonnal odahúzta a székét, leült Wei Wuxian mellé, és megragadta a vállát. Wei Wuxian nyelt egyet.

– Mi a fene van veled? Ma nem vagy önmagad.

– He? – kérdezte látszólag összezavarodottan Wei Wuxian.

– Ha velem akarsz szórakozni, azzal nincs gond, de nem szoktál ilyesmit csinálni a többi stábtaggal. A játékod jó volt ma, de folyton furán bámultál a kamerába. Még mindig a szoros programjaid miatt vagy ilyen kimerült?

–... én nem...

– És ahogy Xuan Lu Jiével bántál! Tudom, hogy ő a shijiéd a sorozatban, de miért viselkedsz így egy veled egyidős nő társaságában? Még jó, hogy Xuan Lu Jie kedvesen fogadta, máskülönben már biztosan zaklatással vádolnának.

Wei Wuxian az ajkába harapott. Ezek szerint Vidám Lan Zhan is képes dühbe gurulni. Be kellett vallania, hogy ez az ő hibája volt. Végül is ez a shijie nem az ő shijiéje volt, és eleve sem a valódi nővére. Milyen jogon ölelhette meg így?

Yibo a homlokát ráncolta.

– ... Se Yu Bint, se engem nem szólítasz a nevünkön. Csak a kamerán kívül szoktál a nevemen szólítani.

...

Francba, hogy lehetett Lan Zhan ennyire furcsa? Vissza akarta kapni a jéghideg Lan Zhanját! Ez a Lan Zhan túl közeli volt, és olyan gyengéd, hogy majdnem elájult.

__________________

*jie: nővér.