– Hogy érted azt, hogy nincs itt a legyező? – kérdezte Jiang Cheng, félig-meddig üvöltve kínjában. – Nem maradhatok itt egy perccel sem tovább! Nem vagyok képes megcsinálni még egy ilyen hülye kvízműsort!

– Hát, pedig nincs itt! Az előző alkalommal itt találtuk meg az igékkel teleírt legyezőt! – vitatkozott Wei Wuxian. – Az írtvarázsnak közel kell lennie hozzánk, hogy megtörténjen a visszacsere. Ha nincs meg az írtvarázs ezen az oldalon, nem tudunk visszatérni még akkor sem, ha a másik oldalon ott van Nie-xiong legyezője.

Wang Haoxuan és Li Bowen teljesen össze voltak zavarodva.

– Milyen legyező? Nie Huaisang legyezőjét keresitek itt?

Yu Bin félrehúzta a két avatatlan személyt, hogy összefoglalja nekik az időn és téren keresztül érkezett lélekvándorlók helyzetét, mialatt Wei Wuxian Jiang Chenggal vitatkozott.

– Nyugodjatok meg, sógorom, Jiang klánvezér – szólt közbe Lan Xichen. Ha írtvarázsra van szükségünk az utazáshoz, nem rajzolhatunk egy újat?

Wei Wuxian duzzogva válaszolt.

– Megrajzolhatjuk a varázst. Emlékszem rá, hogy hogy nézett ki.

– Akkor? – kérdezte Jiang Cheng.

– ... Az csak az füstölőt helyettesíti – találgatott Xiao Xingchen. – Igaz?

– Maga az írtvarázs nem elég – bólintott Wei Wuxian. Naná, hogy a shishuja kitalálta. – Emlékeztek, hogy Nie-xiong említette, hogy egy démon átadott egy keveset a kardja hatalmából, hogy megtörténhessen a lélekvándorlás? A füstölő, amit használtam ugyanúgy működött, mint a kard, de csak a kivetülésünket hozta el ide. Csak azért cseréltünk, mert egy külső erő beavatkozott. Az a legyező, ami itt volt eltemetve, nem csak az írtvarázst, de a démonkard erejének egy kis részét is tartalmazta.

Jiang Cheng sikoltani akart, de csak egy hosszú sóhajt engedett ki.

– Akkor mi a megoldás...?

– ... Azt hiszem, három megoldás is van. Első: keressük meg a legyezőt. Második: másoljuk le vagy a legyezőt, vagy a füstölőt. Harmadik... keressük meg a démont, és kérjük meg, hogy cseréljen vissza minket.

Lan Wangji körülnézett. Nem volt túl nagy a templom.

– Mindannyian kereshetjük a legyezőt, nem fog sokáig tartani. Mennyi idő alatt tudod elkészíteni az új varázseszközöket, WeiYing?

Wei Wuxian fészkelődni kezdett.

– Hát... elég sok forrásom volt Yunmeng és Gusu könyvtáraiból, és így is egy egész hónapig tartott, mire sikerült megcsinálnom a tükröt, szóval...

– EGY HÓNAPIG?!!! – fakadt ki Jiang Cheng. – Egy hónap... ó, egek...

Yu Bin, aki épp végzett a gyorstalpalóval, hallotta őket.

– Meg fogtok halni, ha egy egyszerű kis varieté műsor nehéz volt nektek. Egy hónap túl sok.

Lan Xichen elsápadt. A „varieté műsor" szavak hallatán máris feltolultak a rémisztő emlékek.

– Mit értesz ez alatt?

Yu Bin végignézett rajtuk, halálraítélteken.

– Nem ismerem részletesen a programotokat, de biztos vagyok benne, hogy Xiao Zhannak forgatnia kell az új sorozatát, és énekelni fog néhány eseményen. Wang Yibónak van egy folyamatos varieté műsora, és ő is fellép egyéb eseményeken, és erről jut eszembe, azokon az eseményeken nektek is énekelnetek és táncolnotok kell.

Mindenki lelki szemei előtt azonnal felmerült Wang Yibo szexi tánca. Wei Wuxian arca elkékült. Lan Wangji még nála is sápadtabbnak tűnt. Még ha az élete múlt is rajta, egészen biztos volt benne, hogy képtelen lesz valaha is így táncolni.

– Még ha tudok is segíteni Sizhuinak és Jingynek a film reklámozásában, a többiekkel nem tudok folyton ott lenni. És ugyanakkor a legtöbbetek csak most lépett be ebbe a szakmába, vagy éppen most érte el az áttörést hosszú évek munkája után. Egyetlen munkát sem mondhattok le, vagy az rossz híreteket fogja kelteni. Nem hagyhatom, hogy kockáztassátok a barátaim megélhetését. Mindannyian keményen megdolgoztunk a népszerűségért, és eszünk ágában sincs most abbahagyni – mondta komoly hangon Yu Bin.

Jiang Cheng hangja megreszketett.

– ... Akkor...

– Az az egyetlen választásunk, hogy megkeressük vagy a legyezőt, vagy a démont. Ennyi – döntött határozottan Yu Bin. Nem csak a barátainak színészi karrierje volt a tét... ő sem tudott gyerekfelvigyázni ennyi ősemberre tovább. Igazából éppen ezért avatta be Wang Haoxuant és Li Bowent. A két színész felé fordult, és rájuk vigyorgott. – Szóval... Haoxuan és Bowen, én viszem Xiao Xingchent, Lan Xichent és Lan Sizhuit, ti el tudjátok vinni a többieket?

– Nem – válaszoltak egyszerre. – Mi, a Yi városi fiúk együtt maradunk. Visszük Jiyangot... illetve Xiao Xingchent. – Még ha tudták is, hogy az az ember nem Song Jiyang, elképesztően kíváncsiak voltak rá, hogy hogyan lesz Xiao Xingchen „rugalmas" velük. Melyikük lesz, Xue Yang vagy Song Lan? A démoni kultiváció nagymestere BL regény volt, és Xiao Xingchen nem volt házas, szóval... ő is „az", ugye?

– Gonoszak vagytok – sóhajtott fel Yu Bin. – Mindegy, keressük még mondjuk úgy egy órán keresztül a legyezőt, aztán visszamegyünk Pekingbe.

Végül nem találták meg a legyezőt. Wei Wuxian és Jiang Cheng láthatóan idegesek voltak hazafelé úton. Wei Wuxian emlékezett rá, hogy Wang Yibo egyszer megpróbált kapcsolatba lépni a regény írójával. Yu Bin megígérte, hogy megkeresi az írót, és bármit is sikerül kiszednie belőle, azt megosztja velük másnap reggel. Felajánlotta, hogy elszállásolja a Gusu juniorokat, ha már saját apartmanja volt, de Jiang Chengnek és Lan Xichennek már nem tudott szobát adni. Zhu Zanjinra sózta rá őket mindenféle magyarázat nélkül, csak annyit mondott, hogy „szerepjáték-nap" van. Szerencsére Zhu Zanjin elég kedves volt ahhoz, hogy kérdések nélkül befogadja őket – részben azért, mert ő is meg akart nézni magának néhány dolgot. Wang Haoxuan hazacibálta magával Xiao Xinghent, és mivel Li Bowen is ragaszkodott hozzájuk, ők hárman nem tervezett pizsipartit tartottak Wang Haoxuannál.

Yu Bin úgy sejtette, hogy mivel Wei Wuxian járt már ebben a világban korábban is, egészen biztonságos egyedül hagyni őt Lan Wangjival. Lan Wangji legalább nem fogja hagyni, hogy felgyújtsák Wang Yibo házát. Szerencsére Wang Yibo luxusapartmanban lakott, és Wei Wuxian már tudta, hogy hogyan kell használni a kártyákat, elektromos kapcsolókat és vízcsapokat. Yu Binnek csak el kellett fuvaroznia őket Wang Yibo házához.

Yu Bin felvonta a szemöldökét, amint meglátta a két papucsot a bejáratnál. Hmm?

Halk nyávogást hallottak. Wei Wuxian elragadtatva vette fel a macskát, aki már várta a gazdája hazatérését. Jian Guonak elég volt, ha csak látja a házigazdát, aki csak a tálját töltötte és a macskaalmot dobta ki, de soha nem simogatta meg.

Ohó, gondolta Yu Bin, és felkuncogott. Mindenki tudta, hogy ezek ketten járnak, de azt nagyon kevesen, hogy már össze is költöztek. Talán ez a magánélet megsértése volt, de hé... nem arról volt szó, hogy tudatosan betört volna a házukba bizonyítékokat keresve. Csak egyértelműen tiszta volt, hogy ha kettő van mindenből, és a partnered macskája a te házadban lakik, akkor arra nem volt más magyarázat, minthogy össze vagytok költözve.

Yu Bin azzal hagyta ott őket, hogy maradjanak készenlétben, és hogy másnap reggel eljön értük. Wei Wuxian elindult, hogy felfedezze a házat, miután Yu Bin és a juniorok leléptek. Szerencsére a bútorok többsége hasonló volt azokhoz, mint amiket a hotelekben látott, úgyhogy nem okozott neki gondot, hogy hogyan használja őket, sem az, hogy hogyan magyarázza el a rendeltetésüket Lan Wangjinak.

Akkor éjjel, amikor már az ágyban feküdtek, alvásra készen, Wei Wuxian talált valami érdekeset az éjjeliszekrény egyik fiókjában. Egy doboz volt, tele négyszögletes kis csomagokkal, és egy üveg. Kinyitotta az üveget, és kezére kent belőle egy keveset.

– Lan Zhan, ez a valami nagyon hasonlít Wen Qing gyógynövényes olajára!

– ...

Wei Wuxian az orrához emelte.

– Hmm, az illata is jó.

– ...

– Kipróbáljuk? – vigyorodott el Wei Wuxian.

– ... Wei Ying... ez... másvalaki...

– Ajjj, ezek ketten egyébként is szeretők. Amíg itt vagyunk, ki tudja, hogy mit művelnek odaát? – mondta Wei Wuxian. – Egyébként is olyan puha ez az ágy, nem akarod kipróbálni?

– ...

– Jól van – duzzogott Wei Wuxian. – Kipróbálom egyedül – mondta, és levette a ruháit.

Még csak félig került le róla a pizsama, amikor Lan Wangji annál fogva húzta magához. Wei Wuxian felnevetett, amiért Lan Wangji továbbra is tartotta magát a „mindennap"-hoz.

~~~EXTRA~~~

– Tudod... ebben a világban természetes, hogy a házigazda a vendéggel együtt fürdik.

– Tényleg?

– Úgy nézek én ki, mint aki hazudik?

– Nos, akkor úgy sejtem, meg kell tisztelnem a házi...

Li Bowen zord arccal nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját.

– Nem felejtettél ki egy vendéget? Micsoda udvariatlanság a házigazdától.

Wang Haoxuan csettintett a nyelvével.

– Ez egy szociális kísérlet, Li Bowen. Ne szólj bele!

– Ez nem szociális kísérlet, ez a te saját kísérleted, Wang Haoxuan!

– Ha tisztában vagy vele, akkor tűnj el! Daozhang jól ellesz velem. Téged ki hívott?

– Azért vagyok itt, mert meg kell védelem! Biztos vagy benne, hogy te nem vagy lélekvándorló, és az igazi Xue Yang?

– Mi? Talán te vagy lélekvándorló, Li Bowen. Nem félted túl egy kicsit? Az ő dolga, hogy mit csinál a saját testével!

– Ami azt illeti, ez nem a saját teste!

Xiao Xingchen hallgatott. Finom mozdulattal kitolta őket a fürdőszobából, és rájuk mosolygott.

– Azt hiszem, inkább egyedül szeretnék fürdeni – mondta, és becsukta az ajtót.

Wang Hauxuan és Li Bowen egymásra néztek, és egyszerre csettintettek a nyelvükkel. Francba. Még mindig tudni akarták, hogy mit jelentett a „bármelyik jó"!

_________________

LWJ: a mindennap az még mindig mindennap. Wei Ying kéri, Wei Ying megkapja.