Xiao Zhan kinyitotta a szemét. Ahogy felnézett, Wang Yibo arcát látta maga előtt. A földön feküdt, és Yibo éppen átkarolta. Hm. Rövid haj. Farmer és ing. Ehgen, tényleg visszatértem, gondolta. Hála az égnek. Épp, amikor a helyzet kezdett komolyra fordulni, és majdnem lebukott, sikerült visszatérnie.

Yibo észrevette, hogy felébredt.

– Jól vagy? Melyikőtök vagy?

Xiao Zhan pislogott, és felnevetett. Játékosan megpöckölte Wang Yibo orrát.

– Mit gondolsz, melyikünk?

– ... Zhan Ge?

– ... Nem hiszem el, hogy nem vágtad rá azonnal, Bo Di. Hogy tudsz összekeverni engem azzal a gazemberrel?

– Úgy sejtem, Wei Wuxian pont ugyanezt csinálná.

– Igen, de ő csak Lan Wangjival csinálná ezt, én pedig csak veled.

Egy pillanatnyi csend telepedett rájuk. Xiao Zhan hirtelen, minden ok nélkül elpirult. Megköszörülte a torkát és felült.

– Meddig voltam kiütve?

– Csak pár másodpercig. Mi történt odaát? Wei Wuxian azt mondta, hogy Jin Zixun megtámadta.

– Ó, el sem tudod képzelni, Bo Di... Erre muszáj lesz innom. Egyébként is, mit keresünk itt?

– Épp azt próbáltuk kitalálni, hogy hogyan cserélhetnénk vissza titeket – magyarázta Yibo.

– Hát, ez működött – mondta Xiao Zhan. – Ez a hely kapcsolatban áll azzal a világgal?

Yibo megrázta a fejét.

– Nem tudom. Elég hosszú ideje voltunk már itt, mire hirtelen elájult. Aztán azonnal visszatértél. Ha van valami, akkor ez az izé lesz a megoldás.

Wang Yibo a Xiao Zhan kezében tartott tárgyra mutatott. Xiao Zhan összevonta a szemöldökét. Egy régi papírlegyező. Kinyitotta, és leesett az álla.

– Bo Di, a telefonod! Világíts ide!

Wang Yibo elővette a telefonját, és úgy tett, ahogy mondták neki.

A legyező ki tudja, mióta volt itt eltemette, úgyhogy mindenhol kosz borította. Xiao Zhan óvatosan letörölte róla a port. Néhány másodperccel később láthatóvá vált a minta, ami pontosan úgy nézett ki, mint ami egy bizonyos karakter kedvenc legyezőjén volt látható, bár további szimbólumok is szerepeltek rajta, amik talán Wei Wuxian démoni kultivációs kézikönyvéből származtak. Xiao Zhan becsukta a legyezőt és a fogát csikorgatva eldobta.

– Nie Huaisang, te... szarzsákfejű! – fakadt ki. Bármilyen káromkodás megfelelt neki, amit csak fel tudott idézni.

Yibo végigmérte.

– Nie Huaisang? Ő volt az?

– Hát... talán – motyogta Xiao Zhan. – De legalább hatvan százalékig biztos vagyok benne, hogy köze van hozzá!

Yibo felvette a legyezőt.

– A sorozat sikere után Nie Huaisang legyezőinek másolatából rengeteget adtak el. Sok embernek van ilyen, de... Ezeket a jeleket még nem láttam. Lehet, hogy valaki autogramot adott rá.

– Kinek az autogramja néz így ki? Egy ősi egyiptomié? – kérdezte Xiao Zhan. – Mielőtt visszatértem, Nie Huaisang épp megérkezett Felhőzugba. Biztos, hogy hallottam a hamis visítását. Még azt is hallottam, hogy az arcomba sikítja, hogy „nekrofília!"

– ... Felhőzugban voltál? Mit csináltál Felhőzugban? És milyen nekrofília?

Xiao Zhan zavartan mosolygott.

– Hát, el kellett játszanom a saját halálomat, hogy leleplezzem a Gonosz Hármast. A Nie fivérek eljöttek Felhőzugba, hogy csekkolják, hogy tényleg meghaltam-e, és épp akkor jöttek be, amikor ájultnak tettettem magam, és Lan Wangji a karjában tartott.

Yibo felcsuklott. Lan Wangji a karjában tartotta? Miféle módon, amitől Nie Huaisang „nekrofíliát" kiáltana? Hová tette a kezét?

– Miért tettetted ájultnak magad a kultivátorok előtt? Ezek kultivátorok, nem hülyék.

– Pff! Ha nem hülyék, akkor először is nem lett volna szabad bedőlniük a Gonosz Hármasnak – duzzogott Xiao Zhan. – Veszélyes helyzet volt, és majdnem lelepleződtem, Bo Di. Lan Xichen megkért, hogy használjam Wei Wuxian egyik spirituális eszközét. Mit tehettem volna? Semmi másra nem voltam képes, mint eljátszani, hogy elájultam.

– ... Talán őszintének kellett volna lenned, és elmondani az igazságot?

– Hogy nem én vagyok az igazi Wei Wuxian? Azt akarod, hogy kiűzzenek, mint az ördögöt? Francokat – jelentette ki Xiao Zhan. – Mindegy is. Mi történt, amíg nem voltam itt? Épségben van még a karrierem meg a hírnevem?

– Ezt nehéz megmondani.

Xiao Zhan felvonta a szemöldökét.

– Mit csinált Wei Wuxian, amíg cseréltünk? Azt ne mondd, hogy olyasmit, amiért le fognak tartóztatni!

Wang Yibo megrázta a fejét. Nem, Wei Wuxian nem csinált semmi olyasmit, amiért letartóztatnák őket. Xiao Zhan karrierje még mindig biztonságban volt, sőt, talán még egy kicsit felfelé is ívelt, de ami a hírnevét illeti... nos...

– Elájult, amikor megérkezett, és rögtön kómába esett – mondta Yibo. – Nagy riadalmat okozott. Az ügynökséged bejelentette, hogy a túl sok munka okozta kimerültség miatt történt, és egyelőre törölte a programjaidat.

– Értem. Végül is nagyon komolyan megsérült, úgyhogy nem csodálom. Legalább pihenhetek egy kicsit, ami nem is rossz. És... – Xiao Zhan elhallhatott. – Már sötét van. Foglaltál hotelszobát?

Yibo Megrázta a fejét. Xiao Zhan a hajába túrt.

– Hát akkor először keressünk valami szállást. Nagyon fáradt vagyok.

Visszasétáltak Yibo kocsijához. Yibo azon agyalt, hogy hogyan tálalja Xiao Zhannak a keletkezett „károkat". Ugyanahhoz a hotelhez hajtott, ahol korábban is megszálltak. Wang Yibo nem foglalkozott a folyamatos kíváncsi, de ugyanakkor mindentudó tekintetekkel, amit a recepciósok vetettek rájuk, amikor szobát kért. Talán két szobát kellett volna kérnie. Az interneten terjedő cikkek már arról írtak, hogy ő és Xiao Zhan már meglepetésszerű mézesheteiket töltik. De hé, egy kétágyas szobát kért. Wang Yibo titokban megdicsérte magát az önuralmáért.

Szobaszervizt kértek, Wang Yibo belemerült a forró fürdőbe, és addig is hagyta, hogy Xiao Zhan használja a telefonját. Tisztában volt vele, hogy pár másodperc múlva meg fogja hallani Xiao Zhan sikítását, úgyhogy egy kis idő múltán kiszállt a fürdőből és megtörölközött.

Naná, amint kilépett a fürdőszobából, Xiao Zhan odarohant hozzá, és megrázta a vállát.

– Bo Di!!! Mi a francot művelt ez a gazember?!!! – jajgatott Xiao Zhan.

Wang Yibo rezignáltan hagyta, hogy Xiao Zhan a vállát szorongassa. A fenébe is, majdnem elnevette magát, amiért a Wei Wuxiant játszó színész száján Lan Qirenhez illő szavak jöttek ki.

Teljesen meg tudta érteni Xiao Zhan felháborodását. Elvégre az összes cikk szerint kétségtelenül együtt jártak. Még az ügynökségeik is hivatalosan bejelentették a kapcsolatukat. És a hírek szerint „Xiao Zhan" volt az, aki nyilatkozott róla, hogy komoly kapcsolatban vannak.

– Azt hittem, rosszabb nem is történhet, mint hogy az a kölyök kiesik a szerepből a színpadon, aztán letérdelhetek bocsánatért esedezve az ügynökségem és a rajongóim előtt... vagy csak vége lesz a karrieremnek, de nem... ez a gazember még téged is lerántott – siránkozott Xiao Zhan. – Annyira sajnálom, Bo Di!

Wang Yibo értetlenül pislogott. Xiao Zhanra nézett.

– Aggódsz értem, Zhan Ge?

Xiao Zhan viszonozta a pillantását.

– Te bolond, persze, hogy aggódom érted! Tudom, hogy mennyire szeretsz táncolni és színészkedni. Korán debütáltál, fiatal korod óta dolgozol, hogy is ne aggódnék, ha egyszer lerántottalak magammal? Mit csináljak, ha nem tudsz többé színpadon táncolni?

Yibónak ellágyultak a vonásai. Finoman megpöccintette Xiao Zhan homlokát.

– Most komolyan, Zhan Ge, először is ez soha nem volt a te hibád. És egyébként, bármi is történik, amíg a testem képes mozogni, soha nem adom fel, amit szeretek.

Téged is beleértve.

Xiao Zhan visszatartotta a lélegzetét.

– Komolyan?

Wang Yibo bólintott.

– Ezzel együtt már gondolkoztam rajta, hogy hogyan oldhatnánk meg ezt a botrányt.

– Tényleg? Mondd el!

– Az első lehetőség, hogy bocsánatot kérsz a médiától, és elmondod nekik, hogy valami baj van a fejeddel, és terápiára van szükséged – ugratta Yibo.

– Erről szó sem lehet, Bo Di – pöckölte meg Xiao Zhan a homlokát.

Yibo felnevetett.

– Nos, a második lehetőség, hogy mindenkitől bocsánatot kérsz, és azt mondod, hogy a film reklámja miatt csináltad.

– ... Ez úgy hangzik, mint ami miatt utálni fognak, de attól még kivitelezhető. Van harmadik lehetőség?

Yibo bólintott.

– Élj vele.

– He?

– Váltsuk valóra. Légy a kedvesem, Xiao Zhan.

Xiao Zhannak leesett az álla. Tetőtől talpig végigmérte Yibót.

– Bo Di...

– Hm?

– Ez rossz vicc volt.

– Ami azt illeti, nem viccnek szántam.

– De te... te...

– Majdnem minden alkalommal szerelmet vallottam neked, akárhányszor csak találkoztunk. Soha nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy szeretlek.

Xioa Zhan eltátotta, majd becsukta a száját, aztán ismét kinyitotta, mint egy partra vetett hal. De... Wang Yibo annyiszor szerelmet vallott már neki! Már akkor émelyítően édes dolgokat mondott neki, amikor a sorozatot forgatták. Vagyis... ha komoly volt, mióta lehetett már szerelmes belé?

Xiao Zhan nyelt egyet.

– Komolyan beszélsz?

– Már meghívtalak, hogy költözz a Csendes szobám szerény verziójába, hogy nem esett még le?

Xiao Zhan eltöprengett. Beharapta az ajkát. Wang Yibo is meg akarta harapni azt az ajkat. A szeme Xiao Zhan ujjaira szegeződött, amelyek lassan a mellkasához értek.

– Hát akkor... ha azt mondod... gondolom... akkor nem bánom, és el foglak kényeztetni téged életem végéig – suttogta szégyenlősen Xiao Zhan.

Wang Yibónak repesett a szíve. Látta, hogy Xiao Zhan fülig elvörösödött. Felkuncogott és Xiao Zhan dereka köré fonta a karjait, közelebb húzva őt magához.

– El fogsz kényeztetni minden nap?

Xiao Zhan rámosolygott és bólintott. Yibo felnevetett, és finoman szájon csókolta. Aztán elvigyorodott.

– Minden nap, ezek szerint.

Xiao Zhan mosolya eltűnt, amint rájött, hogy mire utal Yibo.

– Várj, Bo Di. A „mindennap" alatt azt értem, hogy minden nap jól fogok bánni veled, oké? Ezt azért tisztázzuk!

– Már megígérted. Tartsd be a szavad!

– Bo Di!!!