– A fenébe, hogy lehet ez ilyen szomorú...

– Nem tudtam, hogy ilyen sokat szenvedtek...

– Nem ugorhatnánk át ezt a részt? Nem akarom végignézni... miért kell ilyen sok fájdalmat elviselnem?

– Nem lehet! Nem ugorhatjuk át! Hogyan értenénk meg, hogy mi történik később?

– Uhh... adj még egy szeletet abból, Sizhui... Meg kell tanulnunk elkészíteni ezt az izét, amint visszatértünk...

– Most már ki tudod mondani a nevét?

– Piii-dzaaa!

– Nem, ez saaajtooos pi-dza!

Amint Xiao Zhan bekopogott Yu Bin szobájának ajtaján, a következő helyzettel találta szemben magát: a két junior szeme a laptop képernyőjére tapadt, egy hatalmas zsák chips, egy doboz pizza és két üveg kóla volt előttük, kiegészítve egy csomag zsebkendővel. Yu Bin ott ült mellettük, remekül mulatott, ahogy kényelmesen elterpeszkedett a sózott napraforgójával.

– Ó, szia, Xiao Laoshi. Befejeztétek a légyottot?

Xiao Zhan egy pillanatra megtorpant, és a kezével takarta el a nyakán liluló foltokat. Yu Bin felkuncogott.

– Ezek a srácok nagyon beleélték magukat a szerepükbe. Amikor bekapcsoltam a laptopot, úgy néztek rá, mintha egy elefántot varázsoltam volna elő a semmiből – közölte vigyorogva Yu Bin. – Teljesen odavannak a sajtos pizzáért, az Instagram filterekért, a Tik Tokért, mintha tényleg ősemberek lennének. Csináltunk együtt pár Tik Tok videót, és eltettem őket szuvenírnek későbbre.

– Tudtam. Egy szavunkat se hitted el. Miért hagyod nekik, hogy az Untamed-et nézzék? – kérdezte Xiao Zhan. A képernyőre pillantott. A srácok épp azt a jelenetet nézték, ahogy Wei Wuxian leesett a szikláról, és Lan Wangji kétségbeesetten nézte. Nem csoda, hogy még a pizzájukat is telesírták. – És hogy adhatsz vegetáriánusnak nevelt, ősi ázsiai fiúknak sajtot? Hasmenésük lesz, ha megpróbálják elkészíteni és megkóstolják a saját testükben.

– Hm... Még mindig kételkedem úgy hatvan százalékig, de elég őszintének tűnnek a reakcióik. Azt mondták, hogy jobban meg akarnak téged ismerni, úgyhogy először megnézettem velük néhány klipedet és élő szereplésedet. Aztán azt mondták, hogy szeretnének „szerepben" is látni. Mivel úgyis le van töltve a laptopomra a sorozat, miért ne?

– ...

– Egyébként is, most már vagy százszor jobban tisztelnek téged. Ugyanezt Wang Yibóról nem lehet elmondani.

– Miért?

– Megmutattam nekik, ahogy a „Te vagy a legszebb tájat" énekled. Aztán megnézték Yibo előadását az EOEO-n. Vicces, ahogy ez a két ezredfordulós gyerek úgy kommentálta Wang Yibót, mint ahogy Lan Qiren tenné – nevetett Yu Bin.

– De ha egyszer ilyen közönséges volt! – kiáltott fel Lan Jingyi.

– El sem tudom képzelni, hogy Hanguang jun hasonló dolgokat csináljon – törölgette Sizhui a könnyeit.

„Ó, srácok, fogalmatok sincs", gondolta Xiao Zhan. A szűzies Hanguang jun, akit imádtak, valójában egy epekedő férfi volt, aki arról álmodozott, hogy nekiesik Wei Yingnek a könyvtárban, mindennap „papapát" akart, „papapát" fejjel lefelé, „papapát" mindenhogy... Semmi másra nem gondolt, csak a „papapára". Ugyanakkor Wei Wuxian, aki mindenkivel flörtölt és rengeteg pornót olvasott, valójában ártatlanul arról álmodozott, hogy normális életet élhet, normális dolgokat csinálhat a szerelmével, úgy mint főzés és zöldségtermesztés. Wang Yibo nyilván messze állt az ártatlantól, de Xiao Zhan legjobb tudomása szerint biztosan nem voltak olyan fura perverziói, mint Lan Wangjinak.

Xiao Zhan megköszörülte a torkát.

– Már hajnali kettő van. Rég elmúlt a takarodó ideje Felhőzugban.

– De ez túlságosan is érdekes! – vitatkozott Lan Jingyi.

– Ááh, hagyd őket még egy kicsit, Xiao Laoshi. Menj inkább vissza, és kultiváljatok tovább Wang Laoshival. Nekünk csak egy magazinfotózásunk lesz holnap – vigyorgott rá szélesen Yu Bin.

– ... – Xiao Zhannak vissza kellett fognia magát, hogy ne csikorgassa a fogait. – Nem tudnád lemondani? El kell mennünk M városba.

– M városba? – ráncolta a homlokát Yu Bin.

– Holnap reggel tízkor indul a repülőnk. Repülővel csak egy óra innen M város. Amint végeztünk, rögtön visszatérünk Pekingbe.

– Még mindig nem mondtad meg, hogy mit keresünk ott... ó. M Hotel. Ezúttal látni fogjuk az igazi Yiling pátriárkáját?

– Még nem akarunk visszamenni! Még látni akarjuk, ahogy élőben énekelsz! – vitatkozott Jingyi.

Sizhui összevonta a szemöldökét. Bár véletlenül sem akart gondot okozni Xiao Zhannak... de az élő fellépés nagyon is érdekesnek tűnt...

– És egyébként is, Ning nagybácsi sokkal jobb fej, mint az igazi Ning nagybácsi! – vigyorgott Jingyi. – És a kaja is sokkal jobb!

– Naná, minden kaja jobb, mint az az izé, amit Felhőzugban tálalnak – csapott le Xiao Zhan. – De a szüleitek azt akarják, hogy visszamenjetek. Egyébként is, ne adj nekik gyorskaját hajnali kettőkor, Yu Bin!

Yu Bin csak nevetett, és a levegőbe emelte a kezét.

– Ez az! Szóval én vagyok a jófej nagybácsi. Xiao Laoshi, lazíts. Még fiatalok, nem olyan öregek, mint mi. És abból kiindulva, hogy mióta „kultiváltok", te is elég energikusnak tűnsz.

Xiao Zhannak csak ettől az utolsó beszólástól pirult ki az arca. Yu Bin felvonta a szemöldökét.

– Esetleg arról van szó, hogy te csak fekszel, és Wang Laoshira hagyod az összes melót?

– Ne légy ilyen közönséges a gyerekek előtt, Yu Bin.

– Egy idősebb, érettebb shou és egy fiatal, energikus gong*, mi? Hát rendben. De attól még nem fog menni. A fotózás délután háromkor kezdődik, nem fogunk időben visszaérni, ha M városba megyünk. Tartok tőle, hogy ha ma lemondták a fellépésüket, akkor nem hagyhatjuk, hogy a fotózást is lemondják, csak mert lehet, hogy képzeletbeli karakterek szállták meg őket – mondta Yu Bin.

– De nem tudják megcsinálni a fotózást! – tiltakozott Xiao Zhan.

– Wei Wuxiannek sikerült leforgatnia egy teljes jelenetet, volt egy legendás élő videója, és az a felejthetetlen sajtókonferencia, már ha igazat mondtál. Egy fotózás sokkal egyszerűbb. Megcsináljuk, aztán elmegyünk M városba – tette le a lábát Yu Bin. – Ne aggódj. Nem azt kérted, hogy vigyázzak rájuk?

... Azok után, hogy látta, hogy mit művelt Yu Bin, Xiao Zhan éppen ezért volt ideges.

Yu Bin tapsolt egyet.

– Akárhogy is, gyerekek, ideje lefeküdni. Anyucitok azt szeretné, ha máris ágyban lennétek.

Jingyi méltatlankodva hagyta ott a laptopot, és Sizhui bár nem ellenkezett egy szóval sem, de ő is csalódottnak tűnt. Csakhogy Xiao Zhan betuszkolta őket Zheng Fanxing szobájába, és figyelmeztette őket, hogy azonnal menjenek lefeküdni, és ne merészeljenek visszalopózni Yu Binhez sorozatot nézni.

Aztán visszatért a saját szobájába, lefeküdt az ágyra, és a már alvó Yibóhoz bújt.

Francba. Ez az egész Wei Wuxian hibája. Épp jól érezte magát a szeretőjével, amikor az a gazember felbukkant, és vagy három órán keresztül kukkolta őket. Xiao Zhan csak aludni akart, de túlságosan kényelmetlenül és izzadtnak érezte magát ahhoz, hogy elaludjon, úgyhogy kiment a fürdőszobába, és gyorsan vett egy forró zuhanyt. Amint kilépett a zuhany alól, és törölközni kezdett, ajtónyitás hangját hallotta odakintről Yu Bin fojtott szavaitól kísérve, amit aztán hangos ujjongás követett.

Csodálkozott rajta, hogy Yu Bin miért nem aludt még. Rossz hatással volt a gyerekekre.

__________________

*A „shou" a bottom, a „gong" a top megfelelőjekínában.