8

Zsófi szemszögéből

Na szóval Csaba benyitott .......
......egyszál melegítő nadrágban. Egyszerűen nem bírtam levenni a szemem róla. Nagyon jól nézett ki. De tényleg. De aztán felnéztem rá ès megláttam a szomorúságot a szemében. Mosolygott olyan volt mintha boldog lenne. De csak mintha.

-Miben segíthetünk?-Kooshy
-Csak egy poloert jöttem.-Csaba
-Ès pont tőlem kérsz? Milyet adhatok haspólót esetleg?-rohogtem el magam.
-Nagyon vicces.-morogta Csaba
-Pedig nézd milyen szupert cuccai vannak.-mutatott a pólójara Hanna.
-Aha nagyon. Nem a bátyád minta hogy egy pólója nálad van ès kérjem el.
-Hát aha tényleg. Várj mindjárt viszem.-èn.
-Jó kint várom.-Csaba

-Hát ilyen nincs lattatok hogy nézett Zsófira?-Lili
-Igen pont úgy mint ahogy a filmekben szokták.-Kooshy
-Akkor a menő fiú úgy néz az ártatlan lányra hogy ő szereti de nem lehetnek együtt.-sóhajtott fel drámaian Hanna
-Vagy úgy mint aki egy pólót ker a lánytól.-mondtam halál komolyan.
De a következő percben a lányok egyfolytában röhögtek.
-Najó èn kimegyek odadaon a pólót MR.seggfejnek aztán ti is gyertek mert ebèdelni kéne.

A fiúk gondolom lent voltak a nappaliban de Csaba az ajtón melletti falnak támaszkodva ült. Ès sírt.

Odaszaladtam hozzá ès leültem mellé.

-Úridten mi a baj?-èn
-Èn...èn próbáltam de nem tud..tam.-Csaba
-Nyugi erről nem te tehetsz. Semmi baj.-próbaltam megnyugtatni.
-Te ezt nem èrthede Zsófi.-nèzett fel rám kicsit agresszívan.
-Akkor mond el hátha tudok segíteni.-èn.
-Ő nekem nem egy tanár volt Zsófi.... Ő az ..-de nem bírta Csaba vègigmondani.
-Az anyukád volt igaz?-suttogtam.

Nem válaszolt csak felnézett rám. Hirtelen nem tudom miért de azt èreztem hogy ölelèsre lenne szüksége. Beléptem az ölébe ès egy pillanatra belenéztem a szemébe. Mintha láttam volna hogy meglepődik de a szomorúságot tisztán kitudtam venni a szeméből. Majd jó szorosan hozzábújtam ès a tarkojat kezdtem el simogatni hátha megnyugszik egy kicsit. Majd néhány másodperc múlva èreztem hogy magához szorít ès a könnyei átáztattak a pólómat.

-Semmi baj hallod. Nyugi ittvagyunk ès te is itt vagy.-próbaltam nyugtatgatni.
-De ő már akkor sincs itt.-motyogta bele a vállamba.
-De nalad-toltam el kicsit magamtól hogy a szemève tudjak nèzni-bátrabb embert nem ismerek Csaba. Az èlatedet kockáztatad más èlete èrdekèben.Te egy hős vagy.
-De mégsem sikerült megmenteni. Az èn hibámból veszett oda. Ha èn nem vacakolok annyit akkor...-remegett meg Csaba
-Akkor nem tudjuk mi történt volna de legalább nekem hidd el hogy nagyon hősiesen cselekedtèl-majd megint jó szorosan megöleltem. Ő is magához szorított ès a sírása is csillapodott.
-A bátyád mondta hogy ittmaradhatok nálatok. Mivel nincs sok kedvem egyedül lenni a házunkba.-Csaba
-Szerintem ez egy nagyon jó ötlet volt.-èn
-Figyi Csaba-toltam el magamtól.
-Csak Csabi azt jobban szeretem.-Csabi
-Rendben, mi lenne ha inkább csinalnèk valamit ebédre mondjuk gyrost.-èn
-Rendben.-Csabi

Majd egy ideig csak nèztük egymást. Csabi közelebb hajolt. Ès valami okból kifolyólag èn is. Már csak pár kilométerre volt az orrunk egymástól mikor kivagodott a szobám ajtaja.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top