Csaba szemszöge

Az iskolába már korán beértem. Tanargyerek lévén. Hah de jó. Egyedül voltam a termunkben. Ès csak gondolkodtam. Legfőképpen Zsófin. Nagyon szèp lány lett azt el kell ismernem. Meg nagyon jó humora is van. Ès tényleg olyan lány aki eltudja csavarni a fejem. Bár az a furcsa hogy mióta láttam egy csaj-ügyem sem volt.

Èrdekes hogy már nyolc óra ès nem jött meg senki .

Lemegyek a tanári a megkèrdezem mi a baj.

Lementem ès akkor láttam hogy minden romokban van ès a tanári füstöl.

Hirtelen beruhantam ès megláttam anyamat a lángok között.

-Anyaaaa segítek ne aggódj.-èn.
-Kisfiam menj ki ès segíts a barátainak.-Palfi tanárnő.
-Nem nem hagyom hogy meghalj - mondtam sírva .

A torkolat marta a füst. Alig láttam valamit. Elértem anyukámat de már a földön feküdt.

-Anya ne hadj itt. Segítek. Gyere menjünk innen.-èn alig hallhatóan .
-Szeretlek-suttogta anya majd lehunyta a szemeit.
-Neeeeeeeeeee. Kérem segítsenek kérem.

Majd egy lángoló faoszlop esett rá a karomra. Eloreitottam magam.

Két mentős jött be tűzoltók kísèretèben.

-Segitunk-mentos1
-Kèrem...az...az anyukám-èn
-Sajnalom fiatalember-mentős2

Amikor követünk az èpületből anyukámat elvitték elöttem.

A szemem már csak könnyes volt. Haragudtam magamra. Talán sikerült volna megmenteni.

Aztán egyszercsak Zsófi ölelt meg. Jó szorosan. Ő is sírt. Ès tudtam hogy miért. Neki is fájt. Senki se tudta hogy ő az èn anyukám volt. De nagyon jól esett hogy odajött. A könnyeim megeredtek. De Zsófi könnyei is átáztattak a pólómat.

Amikor odamentunk a többiekhez nem nagyon tudtam figyelni. Csak elmentünk Zsofiekhoz Ès a fiúkkal felmentik Kevin szobájába. Mindenki nagyon lehangolt volt. De úgy èreztem nekik el kell mondanom.

Nem tudom mennyit beszéltem de a fiúk
vègighalgattak. Ès segítettek. Viszont Kevin volt olyan kedves ès nem adott pólót.

-Boccs de kifogytam ,,ünneplős pólót,, pedig nem akarok adni boccs.-Kevin
-Akkor most így legyek nálatok?-èn
-Menjel kérjek a hugotok asszem nála van még egy pólóm.-Kevin
-Hát kössz.-èn

Az meg egy más kérdés hogy Kevin befogadott mivel semmi kedvem nem volt visszamenni az üres házunkba.