Még mindig álmosan nyitottam ki a szemem. 3 napja, mióta itt van Luke, nem igazán alvással töltöttük az éjszkáinkat.
Óvatosan oldalra fordultam és néztem, ahogyan a redőny, apró résein utat tör magának a fény, ami Luke békésen szunyókáló arcán állapodik meg. Olyan volt, mint egy kisgyerek. A takarót teljesen lehúzta magáról és feje alá gyűrte. Nem értem, hogy miért tette ezt, ugyanis vagy 6 db párna van az ágyamba, de ha neki ez kell, akkor nem fogom kirántgatni a feje alól. Tekintetem végigfutott a fiú mesztelen testén. A számba haraptam, mert csupán egy pillantástól is pezsegni kezdett a vérem. Óvatosan kiszálltam az ágyból, felhúztam egy boxert, majd még egy utolsó pillantást vetettem a barátom csupasz testrészeire, majd a takarómat, csípőjére terítettem. Összerezzent, de nem kelt fel. Annyira aranyosan nézett ki, hogy nem volt szívem felkelteni. De rettentően unatkoztam, így egy mozdulattal csípőjére ugrottam, kikaptam a feje alól egy párnát-a sok közül. Komolyan, szinte ülve aludt már- és gyengéden fejbe vágtam vele.

-Ennél romantikusabban már nem is kelthettél volna- mondta szarkaztikusan, miközben visszaszerezte a párnáját és próbált visszaaludni.

-Áhh, ehhez most több kedvem volt.

-Nekem az alváshoz lenne kedvem, szóval gurulj le rólam-kezdett el ficánkolni alattam- mi a francért van egy takaró a fejem alatt? - nézett az összegyűrött anyagra. Felnevettem.

-Az a te takaród.

-Az enyém rajtam van- pislogott álmosan, hátha nem látja jól.

-Lucas,az az enyém.

-Tök mindegy... Kényelmes volt így aludni. Vagyis addig az 1-2 óráig, mert csak ennyit engedtél! Nagyon bevadultál az este Cal. Szinte szadómazónak mondanám már azt-nevetett fel, mire kissé zavarba jöttem-komolyan. Fáj a seggem.
Ekkor a hatalmába kerített a bűntudat, hogy fájdalmat okoztam neki.

-Sajnálom...

-Ne hülyülj már Cal. Te is tudod, hogy normál esetben, ha figyelünk nem fáj. Csak... Ez most kicsit durvábbra sikeredett. De... Jó volt, csak kicsit hasogat-kezdett el fickándozni alattam. Megnyugodtam, mert tényleg így volt.
Mielőtt kipróbáltam volna, azt hallottam, hogy így fáj meg úgy fáj, de ez marhaság. Ha úgy csinálod, ahogy kell, meg sem érzed utána.

-És nincs kedved mégegy menethez?- húzogattam a szemöldököm fel-le, miközben Luke arcán megjelent egy perverz mosoly féle.

-Hm... Reggeli szex. Ez tetszik- rántott le magához, majd neki esett ajkaimnak. Kezei combomról, fenekemre csúsztak, majd boxerem alá nyúlt és úgy markolt bele. Csókunkba nyögtem, majd nyakát kezdtem el szívogatni. Tudtam, hogy ettől felizgul. Éreztem, hogy a vékony anyag alól púposodik valami, ami az én péniszemnek nyomódik, így az enyém is bizseregni kezdett.

-Hello emb... Basszus- toppant meg hirtelen Mikey- én komolyan nem értem. Miért?!  Miért mindig ezeknél a jeleneteknél kell, hogy bejöjjek? - fordult meg hirtelen, majd keresztbe fonta maga előtt a kezét. Duzzogott - ti szoktatok mást is csinálni, vagy egész nap csak döngetitek egymást? 

-Hát...

-Tudod mit Luke? Először is, hogy néz ki a nyakad? Cal baba, látom nagyon nagyon nem bírtál magaddal. Az 1-2 folt még oké lenne,de basszus! Ez nem 1-2 - vágott közbe- inkább nem is érdekel- rázta meg a fejét, majd kiment az ajtón. 

-Hát ez tiszta hülye- nevetett fel először a barátom.

-NEEEEM!! - futott be kiáltozva Ash a szobába- MEGTILTOOM!! -Kicsit sem néztük hülyének. Konkrétan Luke szája még tátva is maradt- Mondta Mike, és kizárt, hogy engedjem, hogy itt reggeli szex legyen.

-Ash, te szívtál?

-Ja...egy kis füvet, de ne foglalkozz vele.

-Mivan? - kérdeztük egyszerre Luke-val.

-Nyugi csak poén- nevetett fel idiótán- összeszedem a nővéredet, akit szerintem Mike zaklat, addig készüljetek el és mehetünk is.

-Hova? 

-Nemár Luke- küldött felénk egy sajnálkozó pillantást- elfelejtetted, hogy ma megyünk vissza?- kérdezte szinte suttogva.

-Basszus!- pattant ki az ágyból, majd pakolni kezdte a cuccait.

-Luke. Tesó. Légyszi, húzz magadra valamit- nézett végig Ash a fiú mesztelen testén- tudom, hogy haverok vagyunk, csak Cal anyukája pont rántottát csinál virslivel és ez a látvány nagyon emlékeztet arra. És... Akarok még enni... Bár ezek után szerintem a virslit inkább kihagyom. Még jó, hogy a tojást, nem az eredeti formájában esszük a rántottába, mert asszem az tényleg nagyon durva lenne.

-Ash, akarsz még a golyóimról beszélni, vagy segítesz inkább? 

-Az elsőt választom- nézte feltűnően- mintha a bal, egy kicsit nagyobb lenne, nem Cal? 

-Hmm... Szerintem egyformák.

-Remek, hívjátok még ide Mike-ot is és vitassátok meg vele is légyszi- mondta szarkaztikusan, mire Ash-el gonoszul összenéztünk és elkiáltottuk magunkat.

~•~

-Nos, itt is vagyunk- álltunk meg a reptér előtt. Senki nem szólalt meg. Mindenki tudta, hogy most milyen nehéz.

-Srácok, szerintem menjünk, hagyjuk őket magukra- szállította ki az autóból Mikey az embereket.

Szomorúan pillantottam Luke-ra. 

-Figyelj Cal, nincs gáz- próbált mosolyogni- már majdnem a felén túl vagyunk. Kicsivel több, mint 6 hónap és máris együtt leszünk. Újra.  És utána nem megyek el nélküled, igérem- nyúlt a kezemhez.

-Ne most búcsúzkodjunk Lucas. 1 óra múlva megy a géped. Van időnk. Szóval keressük meg a srácokat és dobjuk fel kicsit a hangulatot.

Mikor kiszálltunk Mikey-val találtuk magunkat szembe. Nézte, ahogyan Mal és Ash búcsúzkodnak.

-Olyan megható- törölgette a szemét egy zsepivel, amibe mellesleg nem volt egy könnycsepp sem, de mindegy- mindjárt bőgök- borult a nyakamba, majd hangos "zokogásba" kezdett.
Luke sem bírta ki, ő is megtette ugyan ezt, de Mikey ellökte, így megint ő vinnyogott rajtam.

-Neki meg mi a baja? - kiáltott hozzánk a nővérem.

-Csak a szokásos. Elmentek otthonról- legyintettem,  amolyan "semmiség" stílusban. 

Csak álltam a legjobb barátommal és néztem, ahogyan Ash egy utolsó csókot nyom a nővérem arcára, aki halkan sírdogál a göndörke karjai között. Aztán elindul a gépre. Hátrapillant, majd puszikat dobál, amit még Mikey is könnyes szemmel, kacagva kapkod el.
Mély levegőt vettem, mikor Luke Mal-tól, majd Mike-tól búcsúzkodott. Bele kellett harapnom a számba, mikor elém lépett. Szürkés szemeibe néztem, amibe könnyek csillogtak, csakúgy, mint az enyéimbe.

-Úgy gondolom, hogy nem kell semmit mondanunk egymásnak- szólaltam meg először én.

-Jól gondolod- mosolyodott el. Ez nem olyan volt, mint mikor elsőnek ment. Akkor hamis mosollyal ajándékozott meg, ez viszont igazi volt. Hitt benne, hogy működhet köztünk. És... Énis hittem.
Utoljára összefűzte ujjainkat.
Próbáltam magamban elraktározni ezt a bizsergető érzést. Tudtam, hogy fél évig nem érezhetem többet ezt.
Arcát tenyereim közé vettem, majd fájdalmas csókot nyomtam szájára.

-Akkor... Csak annyit mondok, hogy viszlát Calum.

-Viszlát Luke- remegett meg a hangom. Féltem, hogy nem tudom tovább magamban tartani a könnyeimet. A szívem egyre lassabban és lassabban vert, minden egyes cm-nél, amit a gép felé tesz meg a barátom. Mardosott belül a fájdalom és a keserűség, mikor ujjaink elszakadtak egymásétól.

-Szeretlek- nézett vissza az ajtóból, amit pont előtte csuktak be.

-Énis szeretlek- buggyantak ki a sós könnycseppek a szememből. Nem látta. Nem látta, hogy énis kimondtam.

-Basszus - szipogott Mikey. Ahogy ránéztem, fel kellett nevetnem. Hármunk közül ő sírt a legjobban- szükségem van most egy ölelésre- nyújtotta felénk karjait. Mal-al nevetve öleltük meg a barátunkat.

Szomorú voltam, mert most ment el a szerelmem és az egyik legjobb barátom.
Boldog voltam, mert itt volt velem a nővérem és a legjobb barátom.
Szomorú voltam, mert fél év múlva láthatom újra Luke-ot.
Boldog voltam, mert csak fél év és újra láthatom.

Ha valamit megtanultam az élettől, ezekben a hónapokban, az az, hogy a pohár nem félig üres, hanem félig teli.

Várni fogom, hogy visszajöjjön. Hiszek, abban, hogy kibírja a kapcsolatunk ezt.
De ha nem... Ha nem jönne hozzám vissza, akkor is megőrizném a rengeteg szép emléket, amiket hagyott maga után.
És úgy úgy gondolnék rá vissza, hogy Igen, ismertem egy nagyon tehetséges fiatal zenészt, a neve Luke Hemmings. És a szerelmem volt.

Sziasztook!!

Nos, elérkeztünk ide, az utolsó részhez is. Már csak az epilógus- amit már megírtam- és végleg vége a kis történetemnek. Sokan kérdeztétek, hogy tervezek-e 2. évadot, és mondtam, hogy gondolkodom rajta, de a válaszom nem. Feleslegesnek tartom még tovább húzni, ezt a befejezettnek tartott szálat... Viszont. Ha van kedvetek hozzá-de csak akkor- csinálnék egy olyan fejezetet, amibe a gondolataimat írom le, hogy először mit terveztem, hogyan terveztem az eseményeket és, hogy én mit éreztem akkor stb, stb... Nos, várom a válaszaitokat akár kommentbe, akár üzenetben, mindekettőt szívesen fogadom. Imádlak titeket... 

Csók: Lilla ❤