Luta a teraszon ült törökülésben, a molyos fotel lábánál, ahol a falkavezér épp partedlira hímzett fel mintákat. Hódi a fotel melletti háromlábú széken kötött egy halvány rózsaszín sálat, kidugott nyelvvel, összeszorított szemmel és ráncolt homlokkal koncentrál a tökéletesség elérésére.

   - Mindjárt készen vagyok. Csak pár sor. Csak hát a közepén elrontottam egyet - emelte fel a majdnem kész művét. 

 Valóban, egy sor fordítva állt.

   - Nem gond, annyira nem fontos. Még fejlődhetsz.

   - Van hova- kuncogott egy fülhallgatós srác.

   - Hölgyem, megfojthatom? - nézett kuncsorogva Yoosa a nőre. 

  A nő vetett egy szigorú pillantást a lányra, de a hang barátságosan, szinte már basáskodó nagymamáéra hasonlított.

   - Sose a düh vezéreljen. No, meg a harag.

  Yoosa végre elindult a szennyes-kosárral, hogy kiteregesse őket. Jazz... őneki pedig megcsillant a szeme és levette a fülhallgatóját - ami nagy szó volt.

   - Mi az? - állt meg Yoosa.

  Jazz kikapott egy halványlila fehérneműt egy ing alól.

   - Oh, hát ez meg mi? Fodros-modros tangamaci?

  Yoosa feje egy vörösebb árnyalatot vett és a ruhadarab után nyúlt. Jazz kacagva ugrott félre és a magasban lóbálva az anyagot szaladni kezdett.

   - Állj meg! Gyere ide és hozd vissza! HÉ! Adod vissza! Jazz!

   - Há-há, aki kapja, marja!

   - Ez nem fair, adod vissza, JAAAAAAZ!

  Mivel vérfarkasok voltak, minden érzékszervük a 10X-nél jobb volt egy átlagos emberénél, puffanást hallottak. Azonnal néma csönd lett.

   - A domb felől jött - állt fel Luta. - Majd én megnézem.

  Jazz is megállt. Yoosa ezt az alkalmat kihasználta és rávetette magát. Luta ügyet sem vetve rájuk elsétált mellettük. Felért a dombtetőre. Egy hanyatt fekvő lány volt az. Sötét haja sáros, arccal esett a latyakos sárföldbe. A ruhája pedig...

   - Vér.

  Luta hátratántorodott, az arcára szorította a kezét. A szag elbódított mindenkit, ugyanakkor mérgező volt és bűnnel teli - bár kevesebbel, mint az átlagnál. Vámpír - gondolta Luta. Épp el akarta venni az életét, mikor a falkavezér beállt elé.

  - Asszonyom - rogyott térdre azonnal Luta.

  - Nem tudom, de úgy érzem, ez a lány nem rossz, talán még a hasznunkra is válhat. Az univerzum csodája - tárta szét a karját. Eközben a többiek is felértek. - Jazz, kérlek, vidd fel a padlásszobába és addig maradj ott, míg el nem lesz látva. Utána zárd rá az ajtót.

   - Bezárod? - állt fel Luta értetlenkedve. - Miért? Azt mondtad, ártalmatlan.

   - Igen, de nem árt az óvatosság. Ne tegyen kárt magában, és persze bennünk se, meg a házban. Yoosa, lásd el a sebeit. Hódi, vidd majd neki a betegdobozt. Köszönöm.

                           ***************************************************************

   - Végzel még ma? - ásított Jazz, az ajtó mögött a falnak dőlve.

   - Elég nehézkes - kötözte be épp a bal könyökhajlatát a lánynak Cleo. - Az ezüst... Szph! - húzta el az ujját. Kissé megégette. - Már tiszta hólyagosak az ujjaim!

   - Ne nyafogj, Yoosa - jött be Hódi, újabb adag kötszerrel ellátva a lányt, akinek falfehér lett az arca. - Hogy van a kis betegünk? - hajolt a lány fölé szórakozottan. - Elég csúnyácskák a sebeid, szegénykém... Sebaj, majd én kigyógyítalak...

   - Kígyógyí-tod?! - Yoosa a kelleténél szorosabbra húzta a csomót, így a vámpír felszisszent álmában.

  Hódi védekezőn tette maga elé a kezeit, hátralépve néhányat. Mikor biztos távolságra volt tőle, az orrát kezdte el vakargatni.

   - Ugyan-ugyan, nem kell ezért felkapni a vizet.

  A kép hajnalkozma tulajdona, de az inspirációs könyvéből nyugodtan elcsenhetitek ezt és/vagy ehhez hasonló szépségeket. 

  Csak azért raktam ide be, mert VIRÁG! És az előző fejezetben Cleo azaleák között eszmélt fel. (Bár azt sem tudom, milyen az... :( )

 Vagyis... Remélem, tetszett ez a fejezet, mert ritkán fognak jönni a fejezetek. Nem csak azért, mert az előzőt 2-en megskubizták és O VOTE!!! (Bár az is fájt nekem. De tereljük vissza az árat.) Azért, mert nehéz leírni, kevés az ihlet.

 Lehet, hogy majd hosszabbítom, de akkor MAJD szólok!