Vérfarkas klán.

Reggel. Egy lány állt figyelve a felkelő napot egy fenyőfa tetejéről. Sötétbarna haja már-már az éjt ábrázolta, páfrány zöld szemű vérfarkas volt, néhány éve élt a klánban.

Teljesen belemeredt a látványba, mikor valaki kizökkentette:

- LUTIKA!

Majdnem kibillent az egyensúlyából, épp csak az egyik ág mentette meg a szörnyet haló zuhanástól. Dühösen lenézett. Egy dióbarna hajú fiú állt a fa tövében csintalanul vigyorogva, farmerben és fehér „Rock and roll mindörökké!" feliratú pólóban.

- Mi van, Sup Joy!

A fiú leintett.

- Gyere REGGELIZNI!!!!!!!!!

A lány megforgatta a szemét.

- Jól van, na. Ne ordibálj ennyire - morogta, majd leszökellt az ágakon keresztül.

Egymás mellett mentek be a Nagy Házba reggelizni. A többiek ott gyülekeztek az ebédlőasztalnál. A konyhában a falkavezérnő és egy fiatal lány sürgött-forgott, akinek aranybarna haja, csintalan tengerkék szeme és napsütötte bőre volt. A farkas vezér arcán egy hatalmas heg szántott végig, a fülétől a bal szemén keresztül a jobb arcféltekéig. A bal szemére azóta vak volt, a fülére pedig süket és sebzett. Haját kontyba tornyozta.

Az asztalnál ülő másik kreol bőrű, borostyán szemű, hófehér hajú lány fintorogva nézte a két újonnan jött barátot.

- Késtetek - jelentette ki, majd az evőpálcikáival bekapott egy rizsszemet.

- Yoosa, kérlek - jött két tányérral az aranyhajú, fiatal vérfarkas, aki a Hóra Diké névre hallgatott, rövidebben Hódi.

Hódi lerakta a tányérokat a legközelebbi szabad helyekre, majd elindult vissza az evőeszközökért ugrándozva, a fehér, vállat fedetlenül hagyó felsője és kék-fehér kockás köténye lebegett körülötte.

Sup Joy-ék helyet foglaltak és belerakták a kiválasztott ételeket a tányérjukra, majd falni kezdtek. Luta bacont és tükörtojást eszegetett, miközben örömmel figyelte Hódi nyüzsgését és azt, ahogy a lány állandóan kérdezi a többieket, hogy „kérnek-e több limonádét" meg stb., amivel az őrületbe kergette azokat.

Hódi végül lefagyott, majd „elfelejtettem azt, áh!"-t morogva átszaladt a nappalin, majd a könyvsaroknál lévő csigalépcsőn felszaladt.

- Hihetetlen a csaj - dőlt hátra Sup Joy.

Luta sípcsonton rúgta.

- Hogy mondhatsz ilyet? - sziszegte ingerülten.

A falkavezérnő egy teasüteményes tálat nyújtott oda mindenkinek, mire sokan civakodni kezdtek a hússal töltött sós sütikért. Az imént visszatért, csüggedt Hódi ránézett és kutatni kezdett az arcán.

- Mit nézel, drágám?

- Semmit, csak... érdekelne, hogy szerezte a sebét, az arcán.

Néma csönd ült a falkára, mindenki kezében megállt az evőeszköz, a feszültség szinte fogható volt. A falkavezérnő bólintott.

- Hát... szerintem is jobb, ha végre megtudod... Jól van!

Hódi szeme alig láthatóan felcsillant.

- Régebben, mikor nem voltam vezér és vad ifjú, kíváncsi lettem a világra. Mindig az erdőben bóklásztam és egyszer végre megláttam valamit, amit nem kellett volna. Egy patak szélénél több alak veszekedett hangosan, álarcot viseltek. Annyira lefoglalták egymást, hogy nem vettet észre. Még a mai napig emlékszem a mondataira. „Meg kell ölnünk!" mondta a legsatnyább. Aztán halkabbra fogta, én meg közelebb húzódtam és eltörtem egy száraz ágat. Akkor szereztem attól a legsatnyábbtól ezt - mutatott az arcán lévő sebhelyre. - De én letéptem az arcáról a maszkot, mire üvöltve kapott az arcához, majd eltűnt. A többivel is ezt tettem. És akkor lettem fél süket.

Hódi arca falfehér lett a történettől, épp ahogy számította Luta. Ő is hallotta ennyi idős korában, de azért tudta leplezni a rohadt nagy félelmét.

A falkavezér megrázta a fejét és ráerőltetett egy mosolyt, amennyire a sebe engedte. Felvette a maradékos tányérokat és visszaindult őket elmosogatni.

- De hagyjuk a régi meséket! - fújtatott. - Sietnünk kell. Gyerünk, mars öltözni. Úgy látom, még nem igazán vettetek fel normális ruhát-nézett végig a pizsamákon, felemás pólókon és koszos farmereken meg a csupasz/zoknis lábakon, mosolyát nem tudta elfedni.

Mindenki gyorsan belapátolt és a lányok felszaladtak egy komfortosabb ruha után kutatva, segíteni egymásban a divatos bakancsok iránt, míg a fiúk csak bohóckodni akartak ezzel. Hódi megrázta a fejét, markában tartva egy arany nyakéket.

 Sorry, hogy ilyen későn jelentkeztem, nincs olyan sok ötletem meg tudásom emellett.