Vámpír tábor. Főnök sátor.

  A tanács épp vitázott.

   - Nem, ez lehetetlen! A látóink megmondták! Bevehetetlen! - ellenkezett Mr. Beck.

  Ősz haját lófarokba fogta, szemüvegén megcsillant a tűz fénye. Bordó-koszos fehér csíkos öltönyt, nadrágot és fekete cipőt viselt barna zoknival. A mellzsebén egy fekete holló alakú kitűzőt babrált idegesen, de arca rezzenéstelen maradt.

  A klán vezetője mogorván figyelte a tűz érdekes táncát a tűzifán és az között. Zsíros, fekete haját kontyba tette néhány fekete-fehér, mérgező tüskével. Sötétlila ingére egy mélybarna motoros dzsekit húzott, mélykék szeme most átható fekete volt a tűz melegében, vagy nem a miatt?

  Előrehajolt és a tűz felett lebegő bábukat kezdte méricskélni, ahol a gőz térképpé vált. Egy obszidián bástyát egy dombra tolt fel.

   - Így! - dőlt hátra a túlméretezett praetor széken.

  Egy szolga sietett hozzá, fejedelmin odanyújtva neki a tálcát, amin átható gomolygó valamik terpeszkedtek. A klánfő egyet kiválasztott, majd belemélyesztette a fogát. Az a valami elkezdett füstölögni, majd elrohadva eltűnt a föld színéről.

  A jobbszélen egy nő ciccegni kezdett. Olajzöld, ujjatlan felsőt, szürke terepszínű nadrágot és fekete túrabakancsot viselt, a fűzős fajtából. Mélybarna haját oldalt összefogta, néhány tincsét pedig befont. Arcát sebhelyek borították, szürke szeme a színvakságára utalt, de így jobb volt bárkinél a terepmunkában.

   - Nono, nem kéne... - kezdte a klánfő, de a nő felemelte a kezét, mire mindenkiben megfagyott a vér.

  A nő lassan a szájához illesztette, majd sziszegett egy sort.

   - Ne hívjon még egyszer Nono-nak. Én Mrs. Viharköpeny vagyok.

  Baloldalt a másik, egy Nene nevű, 1568 éves nő fészkelődni kezdett. Ugyanolyan színű haját összefonta kétoldalt, sötétkék, ujjatlan selyemruhát viselt egy ezüstszínű övvel kiegészítve. Mellette a húga ült fejedelmin, aranybarna hajjal, szürkészöld selyemszoknyában és fehér kígyóbőr toppal a mellén. Neme volt az, az alvilági természetért felelő tag.

  Nem is tudták, hogy a sátor szájánál egy társuk ott hallgatózott. Egy vámpírlány, aki 118 éves volt, fekete bubifrizurájú, vörös szemű és a szájából alig látszódtak ki a szemfogai. Ijedten nézett, kezében egy bronzhegyű tőrrel, sötét, szűk ruhákban.

  Lassan leguggolt, majd bukfencet vetve eljutott a túloldalra. Ezek felszaladt a völgyből az erdőbe. 

Helló! Megint itt. Igen, kicsit rövid, de ez egy bemutató rész. Majd javítom, beljebb rakom a párbeszédeket.

  Addig is: Puszi!