- Merem remélni, hogy nem csak a kedvenc balettcipőd ment tönkre. Életemben nem lógtam még el edzést. - csukta be maga mögött a szobaajtót Maggie. Az ágyamon ültem, a kezemben ott virított az a sportmagazin, amit alig egy órája vettem, és aminek a hasábjain én is szerepelek. Nem a sportteljesítményem miatt, természetesen. A cikket többször is elolvastam, de még mindig nem fogtam fel, ami le volt oda írva. Engem okolnak azért, mert a vízilabdásaink veszítettek. Azt hiszik, elterelem Benett figyelmét. 

- Hol van most Benett? - kérdeztem tőle köszönés nélkül. Maggie értetlenül meredt rám. 

- Mi van? - röhögte el magát hitetlenül. 

- Csak mondd meg, hogy hol van. - kértem lemondóan. Maggie kiérezhette a hangomból, hogy ez most nem a vicc-kategória, ezért válaszolt.

- Portugáliában, edzőtábora van ebben a hónapban. Mi történt, Mil? - huppant le mellém az ágyra. Az ölébe nyomtam az újságot, a lényegnél kinyitva. Maggie figyelmesen áttanulmányozta az oldalt, majd egy jól kimért káromkodást eresztett el. - Sajnálom, Mil. Biztos, hogy erről ő nem tud.

- Az mindegy. - vettem egy mély levegőt, és lehunytam a szemem. - A szüleim ki fognak nyírni. Persze, ha Miss Schwartz nem teszi meg hamarabb. - a tenyerembe temettem az arcomat. Maggie biztatóan kezdte simogatni a hátamat.

- Nem fogják megtudni. Ne aggódj. Miss Schwartz nem olvas újságot, a szüleid meg... Mindegy, úgyis messze vannak. - vonogatta a vállát. 

- Végre kezdett helyrejönni körülöttem minden, bekerültünk a döntőbe, Josh-sal minden oké, veled és Celine-nel is, Benett eltűnt a képből, Sebastian-nal is váltottam pár értelmes mondatot, erre jön ez- böktem a magazin felé - és tönkretesz mindent. 

- Azért ez nem a világ. - nevette el magát kínosan Maggie. - Figyelj, a nevedet nem említik benne. A kép meg viszonylag homályos. - méregette a fotót a barátnőm. Nem. A kép tökéletesen kivehető volt. - Benett most egy időre eltűnik a média elől, mikorra meg visszajön, találnak valaki mást, akin csámcsoghatnak. Ne aggódj. - ölelt magához Maggie. Borzasztó hálás voltam neki, amiért mellettem áll, és sokat elárult a rövid kapcsolatunkról, hogy miattam szó nélkül kihagyta az edzését, amire még korábban sosem volt precedens. Nagyon megszerettem őt, és csak amióta ismerem, azóta gondoltam bele, milyen silány életem is volt nélküle az elmúlt 17 évben. 

Valaki kopogott. Maggie fürkészve pillantott rám, de mikor bólintottam egyet, kikiabálta, hogy szabad. Az ajtón Josh dugta be a fejét. Amint kiszúrta, hogy összetörten ücsörgök az ágyon, villámsebességgel, konkrétan egyetlen lépéssel szelte át a szobát. Leguggolt elém, és a térdemre tette a kezeit.

- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan. Kivettem Maggie öléből a magazint, és átadtam Josh-nak. Hanyatt dőltem az ágyon, és a tenyeremet a szemeim elé tettem. Bár minden okom és hangulatom megvolt hozzá, valahogy képtelen voltam elsírni magam. A következményektől nagyon féltem, a szüleim és a tanáraim reakciójától, de az, hogy Benett-tel együtt említettek meg egy országos magazinban, valamennyire még hízelgő is volt. Utáltam, hogy megtörtént, de titokban, egy kicsit azért tetszett a helyzet. Josh-nak azonban kevésbé, ő ugyanis idegesen vágta földhöz az újságot. - Mi a franc ez? Egyetlen találkozó miatt máris te vagy az oka a vereségüknek? Arra nem gondolnak, hogy ezek az arcok esetleg nem tudnak vízilabdázni? - kiabálta magából kikelve. Maggie sóhajtva támaszkodott meg a könyökén.

- Befejezted? - kérdezte tőle felvont szemöldökkel. 

- Mindjárt. - emelte fel a mutatóujját Josh. - Ez igazságtalanság, sőt, rágalmazás. Simán feljelentheted őket. - vágta csípőre a kezeit.

- És mire megyek vele? - a plafonon lévő apró hibákat tanulmányoztam. - Benett nincs az országban.

- Annak a talpnyalónak ehhez a világon semmi köze. - szögezte le Josh. - Ez rólad szól, és arról, hogy mennyire kicsesztek veled ezzel. Ha Miss Schwartz megtudja, véged. 

- Egyébként is. - vontam meg a vállam. - Igazából mindegy. - Josh megunta az ácsorgást, és leült Celine ágyára. 

- Szerintem ne szólj senkinek. Dugd el az újságot, és tégy úgy, mintha nem történt volna semmi. - javasolta Maggie. Igen, nekem is valami hasonló volt a tervem. Ekkor hirtelen kivágódott az ajtó, és Celine viharzott be rajta. A kezében ugyanaz a magazin volt, ami a földön pihent, miután Josh elhajította. 

- Volnál szíves megmagyarázni ezt itt, Milena Larson? - lengette meg előttem a magazint. Felnyögtem, és a fal felé fordultam. Maggie nagy levegőt vett, és nagyjából egy mondatban elmagyarázta, hogy semmit sem tudtam az egészről, és Benett rég Portugáliában sütteti a kockás hasát. - Baszki. - csúszott ki Celine száján. - Figyelj, Milli, nem szóltam senkinek. - mondta gyorsan. - Azt sem sejtettem, hogy láttad már. - elhátrált az ágyáig, hogy leüljön, de csak ekkor vette észre, hogy Josh bitorolja a helyét. - Te mi a halált keresel itt? - fintorodott el a szobatársam. Josh elvigyorodott, ő ugyanis nagyon szívesen megragad minden adandó alkalmat Celine idegesítésére, még akkor is, amikor a partnerének, akivel holnap döntőt táncol, romokban az élete. 

- Milli az én legjobb barátnőm is. Bocsi. - vigyora egy szemtelen mosollyá szelídült. Akaratlanul is elmosolyodtam; Josh valahogy mindig eléri ezt. Többek között, ezért is imádom őt. 

- Tudod, ez a barátnő-duma sok mindent elárul rólad. - vetette oda neki Celine, miközben lehuppant az íróasztalához tartozó székre. - Csak a melegeknek van legjobb barátnőjük. 

- Kivétel erősíti a szabályt. - kacsintott rá Josh. Celine öklendezést imitálva fordult az én ágyam felé. 

- Oké, a lényegi probléma még mindig nem oldódott meg. - szólalt meg Maggie. - A cikken kívül még mindig nem tudjuk, hogy Miss Schwartz miért akarta, hogy Josh és Milli ne induljanak, és hogy mik azok a pontszámok. 

- És hogy miért nincs mindenkinek aktája. - tette hozzá Celine. Egyből Josh-ra pillantottam. Némán megbeszéltük, hogy a lányoknak egyelőre még nem kell tudniuk Josh családi hátteréről, ezért sürgősen terelnünk kellett a témát. 

- Ha nem haragszotok, én elrabolnám Milli-t úgy másfél órára. Holnap döntő, nem árt átismételni a koreográfiát. - pattant fel Josh. Kapva kaptam az alkalmon, így én is feltápászkodtam. 

- Azzal csak rosszat tesztek, ha megállás nélkül gyakoroltok, de mivel ellenfelek vagyunk, menjetek csak. - emelte fel a kezeit Celine. Lehajoltam, és megöleltem Maggie-t. A fülébe súgtam, hogy köszönöm, hogy eljött miattam, és hogy később beszélünk. Elbúcsúztam Celine-től is, és felmarkoltam a sarokba behajított sporttáskámat. Csak akkor tűnt fel, Josh milyen jól néz ki, amikor már becsukódott mögöttünk az ajtó. A kevés zselé, amit a fellépés előtt a hajára tett, még mindig tartott, a szemei csillogtak, a farmer és a feliratos póló pedig, amit viselt, különösen jól állt neki. A csíkos és egyszínű pólói sem rosszak, de az életfilozófiákkal ellátott darabok valahogy jobban illenek hozzá. A lépcsőn lefelé menet törtem meg a köztünk lévő csendet. 

- Senki nem tudja a suliból, hogy ki az anyukád, ugye? - kérdeztem halkan. Az akadémián a falnak is füle van.

- Miss Schwartz-on és az igazgatón kívül senki. Te vagy az első, akinek el mertem mondani. - vallotta be. - Mindenki ismeri Claire Boston-t. Tudják, ki ő, melyik darabban, hol, hányszor szerepelt, és azt is tudják, hogy van egy 17 éves fia. Azt viszont, hogy ő pontosan hol van, vagy mit csinál, azt nem. Anya mindig a munkája miatt akart híres lenni, a magánélete miatt sosem került bele a médiába. Ezért tisztelem őt, és hálás vagyok neki. 

- Fantasztikus ember lehet. - jegyeztem meg, a találkozásunkról ábrándozva. Egyáltalán nem akartam ezt megemlíteni Josh-nak, mert a végén még azt hinné, hogy csak miatta barátkozom vele.

- Az. - bólintott. - A hetes termet foglaltam le. - mutatott a folyosó vége felé, ahogy beértünk a "C" szárnyba. - Te... Mi ez az egész Benett-tel? Azt hittem, utálod. Ott hagytad a randin is, nem? - kérdezte, miközben kinyitotta előttem a hetes próbaterem ajtaját. 

- De igen. - feleltem. Ledobtam a táskámat a nyitott polcok mellé, és leültem a földre, hogy átvegyem a cipőmet. Josh becsukta az ajtót, és letelepedett mellém. Az ő cucca már az egyik polcon pihent, így ő csak kivette onnan a cipőjét, és villámgyorsan átcserélte. Én meg kötögethettem a selyemszalagokat. Köszi. - Nem történt semmi, ez az egész egy vicc volt köztünk. Arról sem tudtam, hogy a hónap többi részét Portugáliában tölti valami flancos edzőtáborban. De, igazából nem is érdekel. A lényeg, hogy a cikk ne kerüljön túl nagy nyilvánosság elé.

- De akkor nem érzel iránta semmit...- bár Josh kijelentésnek szánta mindezt, sokkal inkább kérdés lett belőle. A fürkésző tekintete meg csak rátett egy lapáttal. 

- Nem. - mosolyodtam el. Kivettem a táskámból a spagettipántos felsőmet is, és a tütüt. A fekete cicanadrágra, amit viseltem, felhúztam a szoknyát. Kibújtam a virágos pólómból, és áldottam magam a hosszútávú gondolkodásomért, amiért sportmelltartót vettem fel a csajos kiruccanásunk előtt. Rávettem az edzőtopomat is, és már kész is voltam. Amikor megfordultam, akkor vettem észre, hogy Josh enyhén elnyílt ajkakkal bámulja a tükörképemet. Kérdőn pillantottam rá, mire ő elkapta a fejét, és beljebb rúgta a táskámat, hogy az ne legyen útban. 

- Oké, kezdhetjük? - a sarokban álló asztalhoz sietett, hogy elvegye onnan a hifi távirányítóját. Beálltam a terem közepére a kezdő pozícióba, és vártam, hogy felcsendüljön a zene. 

Már kétszer elgyakoroltuk a versenydarabunkat, amikor kifulladva rogytunk össze a padlón. A fejem Josh hasára esett, míg ő a kezével a hajamat kezdte simogatni. 

- Nem érdekel, ha nem nyerünk. Baromi jók vagyunk. - lihegtem. Éreztem, ahogy az izzadságcseppek lassan, de biztosan gördülnek le a homlokomon. 

- Igazad van. - veregette meg a vállamat a másik kezével. Zajt hallottunk. Mindketten felemeltük a fejünket, de mikor nyílt az ajtó, tudtuk, hogy baj van. Miss Schwartz szigorú arccal, az igazgatóval a nyomában torpant meg előttünk. 

- Milena Larson! Az irodámba! Most! - a tanárnő helyett azonban az igazgató hangja szólt. A fenyegetettségérzetem egyből a világűrig szökött. 

- Nincs szükség itt a formaságokra. - legyintett Miss Schwartz, gonosz vigyorral az arcán. - Mivel Miss Larson vétett a Nemzeti Sportakadémia erkölcsi követelményei ellen, egész hétre felfüggesztettük a tanítási órák látogatása alól, valamint a párosukat kizártuk a holnapi Évnyitó döntőjéből.