Nem is olyan rossz ez a suli. Sőt, sokkal jobb, mint az előző gimim. Itt nem néznek rám furán, amiért néha lábujjhegyen közlekedem, vagy mert a matekfüzetem tánclépésekkel van tele egyenletek helyett.

Töri után az egész osztály átvonult fizikára. Amikor megtudtam, hogy utolsó két évben nem kell kémiát, fizikát és földrajzot tanulnom, úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát. Csakhogy, amikor átvettek a Nemzeti Sportakadémiára, közölték, hogy itt harmadévben is van fizika. Nagyszerű. Ezúttal a tanár már egy beosztott ülésrenddel várt minket, állítása szerint azért, hogy szokjuk a fegyelmet, és azt, hogy engedelmeskedünk kell. Így kerültem Nina mellé, a harmadik padsor negyedik padjába. Sosem érdekelt különösebben a fizika, de ahogy ez a középkorú, humoros tanár úr tartotta, valahogy nem jutott eszembe az alvás.

A fizika utáni szünet háromnegyed órás volt. Lementem a büfébe, ahol őrült tolongás fogadott. A diákok kilencvenöt százaléka kollégista, így nekünk nincs lehetőségünk otthonról kaját hozni. Miután átverekedtem magam a tömegen, és vettem egy óriás szendvicset meg egy jeges teát, kimentem a "D" szárny felől az udvarra. Egy darabig ácsorogtam az ajtóban, de aztán rájöttem, hogy ez így annyira nem lesz jövedelmező, tekintve, hogy legalább ötszáz diák morgott csúnya szavakat az orra alatt, amikor rám nyitotta az ajtót. Félreálltam hát, és egy méretes bokor mellett nézegettem a szendvicsem csomagolását, amikor megrezzent valami a bazinagy sporttáskámban. Az oldalzsebe épp a lábamnál volt, ezért éreztem meg. Kihalásztam onnan a mobilomat, és csodálkozva konstatáltam, hogy a nővérem írt egy sms-t. "Milli, anyáék mondták, hogy kérdezzem meg, mi van veled. Mi van veled?" Tipikus Rosie. A szendvicset betettem a táskámba, és bepötyögtem a választ. "Kösz, hogy érdeklődsz, Ro. Meg hogy ennyire őszinte vagy. Minden rendben."  

- Új lány. - lépett oda hozzám Josh. Olyan hirtelen ért a megjelenése, hogy kis híján a telefont is elejtettem. Gyorsan visszacsúsztattam a készüléket a táskám oldalzsebébe, és követtem a fiút, egészen az udvar közepén lévő padok egyikéig. Ledobta a táskáját, és lovaglóülésben helyezkedett el. Ugyanígy tettem, én is leraktam a cuccomat, és vele szembe ültem le.

- Azt hittem, elfelejtetted. - csomagoltam ki az ebédemet.

- Én ajánlottam fel. - nézett rám furán, miközben lehajolt, és ő is kiszedte a kajáját a táskájából. - Nem hívtalak volna ide potyára. Szóval, mennyire vagy itt új?

- Teljesen. - nevettem el magam. - Tegnap délután érkeztem.

- Te vagy Celine új szobatársa, ugye? - méregetett Josh. Bólintottam. Az idő kellemes volt, enyhe szél fújt, és ezúttal esőfelhők sem gyülekeztek a fejünk felett. Igazi késő nyári nap volt, amit minden diák kihasznált, vagy úgy, hogy az udvaron ebédelt, vagy úgy, hogy odakint edzett.

- Igen, bár szerintem ezt még ő sem fogta fel igazán.

- Celine nem arról híres, hogy bármit is olyan gyorsan felfogjon. - legyintett. - Tavaly két hétig nem járt el az év végi előadás próbáira, mert nem hitte el, hogy ő a főszereplő. - röhögte el magát Josh.

- Hogyhogy nem Kat lett az? - haraptam bele az ebédembe. Irtó éhes voltam már.

- Kat tehetséges, és ezzel tisztában is van. Ez a legnagyobb gyenge pontja. Celine pedig nem bízik magában, és néha többre megy ezzel, mint Kat a magabiztosságával. - magyarázta. - Ők ketten első óta nagy ellenfelek. Miss Schwartz ezért is reméli, hogy valamelyiküket elviszi a Társulat idén. Gyakorlatilag minden kettejük között dől el az osztályban. - hűha, én egy ilyen befolyásos ember szobatársa lettem? Komolyan? De hiszen ő tartott nekem kiselőadást tegnap Kat-ről és a kiemelkedő tehetségéről!

- És nekem most választanom kell, hogy ki mellett állok, vagy mi a fene? - ráncoltam a homlokomat. Josh elnevette magát, annyira, hogy az uborkás szendvicse majdnem az orrán jött vissza.

- Dehogy. Te csak táncolj. Ezért vagy itt. Mindenki ezért van itt. Kat és Celine majd egymás között megoldják. - rázta a fejét. - Kemény évünk lesz, ugye tudod? Az eddigi legnehezebb, még nekünk is, akik már két éve itt vagyunk, úgyhogy felkötheted a gatyád!

- Tudom. - bólogattam. - Az előző tánctanárom is mondta, hogy kétszer is gondoljam át, hogy megéri-e ilyenkor átjönni. - vontam meg a vállam. - De muszáj volt. Egyszerűen nem bírtam tovább az előző sulimban.

- Miért, mi történt az előző sulidban? - nézett rám furán Josh, de mielőtt válaszolhattam volna, leginkább azt, hogy "semmi", ott termett a padunk mellett egy fehér topba és farmernadrágba bújtatott lány, vidám mosollyal az arcán.

- Sziasztok! - köszönt ránk, mire mi egy emberként kaptuk felé a fejünket. - Milli, milyen az első napod? - kérdezte izgatottan Maggie. Komolyan mondom, ez a lány olyan, mintha felzabált volna egy kiló elemet, ami sosem hagyja lenyugodni. 

- Fárasztó, de nagyon jó. - mosolyogtam rá. 

- Na, húzzál arrébb, szépfiú. - lépte át Maggie a padot, arrébb taszítva Josh-t, és a fiúnak háttal, velem szembe elhelyezkedett. - Az idióta tesóm mondta, hogy behívatott Miss Schwartz. Igaz ez? - ráncolta a szemöldökét. Josh-ból kitört a nevetés, mire Maggie hátrafordult, és megeresztett felé egy "fogd be"-féle pillantást. 

- Igen. Véletlenül megbotlottam tánc közben. - vontam meg a vállam. 

- Az akárkivel előfordul. - csóválta a fejét Maggie.

- De nem itt. - szólalt meg Josh. 

- Jaj, fogd már be, az Isten szerelmére. - csapott Josh térdére Maggie, de azon nyomban vissza is tért hozzám. - Nagyon durva volt? - húzta el a száját.

- Hát, konkrétan közölte, hogy semmi esélyem elérni a táncban bármit is, ha így botladozok. - vontam meg a vállam. 

- Sírtál? - biggyesztette le a száját Maggie. 

- Nem. - meredtem rá értetlenül. 

- Akkor jó. - lélegzett fel a lány. - Csak mert nála legalább egyszer mindenki sír. 

- Hű, Kat is bőgött már Miss Schwartz miatt? - dörzsölgette a tenyereit kárörvendő vigyorral Josh. 

- Nem fogom elárulni a tesómat, akármekkora ribanc is. - hűtötte le Kat egy pillanat alatt Josh-t. Nos, valahogy így telt az ebédszünetünk.

Az ötödik óránk táncelmélet volt. Az ismertető szerint itt koreográfiákat kell elemezni, házi feladatként meg összerakni. A próbateremben volt az óra, mindannyian letelepedtünk a földre. Én valahogy Josh és Sophia között kötöttem ki, bár inkább Josh-sal beszélgettem. Örültem, hogy végre akad valaki, aki szóba áll velem. Valahogy úgy éreztem, Josh pontosan ugyanolyan, mint én, csak fiúban. Ő is tele van korlátokkal, amiket a tánc segítségével igyekszik lebontani. Sokat megtudtam róla, és csak remélni mertem, hogy tényleg ő lesz a Pa Des Deux- partnerem idén. A táncelméletet szintén Miss Schwartz tartotta. Amint elolvastam a nevét az órarendünkben, görcsbe rándult a gyomrom. Persze, korábban is voltak tanárok, akik nem tolerálták az én sajátos világomat, de tőlük sosem féltem ennyire. Ők mit sem tudtak a táncról. Miss Schwartz azonban igazi legenda, mint a táncoktatásban, mint a művelésében. Josh elárulta, hogy évekig tagja volt a Royal Balett-nek, szólót is táncolt több darabban, de aztán 28 éves korában se szó, se beszéd, eljött onnan. Máig találgatnak a diákok, vajon mi történhetett vele, a legextrémebb elképzelések szerint ufók kényszerítették erre, de voltak olyanok is, akik azt terjesztették, hogy beleszeretett a koreográfusba, és összeférhetetlenség miatt kitették őt. Akárhogy is, azt hiszem, ez örök rejtély marad. 

- Na tehát. - lépett be a próbaterembe a tanárnő, egy DVD-tokkal és egy fekete mappával a kezében. - Itt vannak az idei Pa Des Deux-partnerek listája. - emelt fel egy papírt. - Aki óra vége előtt kijön megnézni, egyest kap. Aki reklamál, egyest kap. Világos voltam? - miután mindenki egyöntetűen és jó hangosan bekiabálta, hogy "igen" (engem kivéve, mert én nem tudtam, mi a teendő), Miss Schwartz leeresztette a kezét, amiben a lapot tartotta. - Önnek talán nem megfelelő a rendszerünk, Miss Larson? - szúrt ki magának pont engem. Hát persze. 

- Dehogynem. - feleltem gyorsan. 

- Nem láttam, hogy helyeselt volna. - vitatkozott Miss Schwartz. 

- Elnézést, én nem tudtam... - nyeltem egy nagyot. Égessen be egy idegbeteg tanár az új osztályod előtt, második rész. 

- Mit nem tudott? Azt válaszolni, hogy "igen"? - fonta össze maga előtt a karjait Miss Schwartz, továbbra is a kezében tartva a listát. 

- Hogy válaszolni kell. Gondoltam, ez egy költői kérdés, elvégre, ki akar egyest kapni? Akárki le tudja győzni a kíváncsiságát, ha akarja. - húztam ki magam. Nem szeretem, ha szórakoznak velem, ez van. Miss Schwartz percekig méregetett azokkal az ijesztő, szikrákat szóró szemeivel. Végül odasétált az ajtó mellé kitett parafatáblához, és kitűzte rá a listát. 

- A mai órán egy táncpróba felvételét fogjuk megnézni. Az önök feladata, hogy összegyűjtsék a technikai és a koreográfiai hibákat. - körülöttem mindenki nagyokat sóhajtozva szedte elő a füzeteit. Josh óvatosan meglökött, jelezve, hogy nekem is tanácsos lenne hasonlóképpen cselekedni. Elővettem hát a matekfüzetemet, és kinyitottam ott, ahová az egyik unalmas szünetemben egy koreográfia legkezdetlegesebb alapjait lerajzoltam. A tanárnő a sarokban álló tévét üzemelte be, majd elindította a DVD-t. Mindenkinek majd' kiesett a szeme, és amíg én leesett állal figyeltem a tökéletes mozdulatokat, voltak olyanok, akik leírtak valamit. Nem értettem az egészet. Mégis hogyan kéne hibákat kijegyzetelnem egy hibátlan próbából? Értetlenül néztem körül. Még Kat és Celine is a füzetére ráborulva írtak. Josh-nál egyetlen szó állt, amit nem tudtam kiolvasni. Egyedül az én papírom volt üres. Miss Schwartz leállította a DVD-t, és összefont karral felénk fordult. - Miss Reynolds? - szólította fel a tanárnő Kat-et. Ő olyanokat kezdett el sorolni, hogy "Az adagio nem volt kidolgozott" vagy "Felesleges volt benne az Éffaccé". - Mr. Hanson? - pillantott egy szőke hajú, izmos fiúra a tanárnő. Ő a mozdulatok kitartását hiányolta, és egy-két lépéssel lerövidítette volna, mert így túl unalmas lett a vége. - Miss Larson? - horkantott fel Miss Schwartz. Számítottam rá. De tényleg.

- Szerintem hibátlan volt a próba. - felmorajlottak körülöttem a diákok, az előttem lévő sorból Celine "mit művelsz?"-et tátogva fordult hátra hozzám.

- Kifejtené? - vágta csípőre a kezeit a tanárnő.

- Nos, véleményem szerint - imádtam magam ezért a diplomatikus megfogalmazásért - a táncosok összhangban mozogtak, a lépéseket kellőképpen kitartották, és a koreográfiában sem találtam kivetnivalót. Ha ez csak egy próba volt, az előadás biztosan fantasztikusan sikerült. - Miss Schwartz egy darabig résnyire összehúzott szemmel méregetett engem, majd hirtelen a tévéhez fordult, és kivette belőle a DVD-t.

- Azt, hogy az előadás hogyan sikerül, maguk is megláthatják. Szombaton ugyanis az egész osztály elmegy a Royal Balett Hattyúk tava című bemutatójára. - mindenki összepacsizott, Josh vidáman meglökte a vállamat.

- Hallod? Tök jó lesz! - belebokszolt a karomba. - Jó voltál. - súgta a fülembe, ügyelve arra, hogy a tanárnő még véletlenül se hallja meg.

- Az órának vége. Holnap reggel negyed nyolckor a futópályánál legyenek! Viszlát. - felmarkolta a mappáit, a DVD-t, és kivonult a teremből. Ja, igen. Minden kedden reggel erőnléti edzés a focistákkal és a vívókkal. Nagyszerű lesz, mondhatom. Feltápászkodtunk, és az ajtó felé özönlött mindenki. Néhány fiú egymást ütögetve, hangosan röhögve tódult ki a próbateremből, egyetlen pillantást sem vetve a partnerek névsorát tartalmazó listára. Én azonban megálltam, és kikerestem a nevemet. Milena Larson - Josh Burt. A nap első jó híre.