-Nagyon édes, hogy próbálkoztok, de másnak is szüksége lenne a teremre. - hallottuk meg Kat lesajnáló hangját a próbaterem ajtajából. Josh annyira meglepődött, hogy kis híján még el is ejtett. Izzadtan, görccsel a lábamban értem földet. Josh egy gombnyomással leállította a zenét.

- Kilencig a mienk. Lehet tiplizni. - hessegette el a lányokat. Kat eltátotta a száját. Nyilván eddig senki sem mert így bánni vele.

- Tiplizni? - vágta csípőre a kezeit, miután feldolgozta a hallottakat. - Már bocs, de nekem legalább annyi jogom van itt lenni, mint nektek.

- Most nem igazán. - rázta a fejét Josh. - Beosztás. - mutatott az ajtóra kiragasztott órarend felé, ahol a terem lefoglalásai szerepeltek délután háromtól egészen este tizenegyig. Fél nyolctól kilencig Josh és az én nevem volt beírva. Kat nagy gőgösen elsétált, nyomában a csatlósaival. Lerogytam a fal mellé, és próbáltam levegőt gyűjteni a tüdőmbe. Nehezebb feladat volt, mint hittem. Josh odajött hozzám, és letelepedett mellém. - Jól vagy? - kérdezte.

- Ja, persze, semmi bajom, csak nem kapok levegőt. - legyezgettem magamat.

- Jól tudod, hogy nem erre gondoltam. - mosolyodott el. Valójában tényleg tisztában voltam vele, hogy miért kérdezi ezt, de semmi kedvem nem volt válaszolni. Egész nap azért vártam a próbánkat, hogy akkor végre kicsit kiverhetem a fejemből Sebastian-t, és a gyönyörű, kedves barátnőjét. Napközben többször láttam őt a folyosón, de olyankor mindig megfordultam, és az ellenkező irányba indultam. Ebből persze leginkább csak annyi jött ki, hogy eltévedtem, és a könnyeimmel küzdve hívtam fel Maggie-t, hogy merre van a bioszlabor, mert nem találom. A barátnőm szerencsére mindig készségesen segített, és nem faggatott, sejtette, hogy a bátyja miatt vagyok magam alatt. Mindössze két nap telt el az előadás óta, amikor is kiderült, hogy Sebastian nem a sok pluszedzés miatt nem jelentkezett a randink után. Miss Schwartz megtudta, hogy Josh és én ellógtuk a Royal Balett előadását, ezért négyoldalas beadandó házi dolgozatot kell írnunk a társulat történetéből, beleértve a leghíresebb szólisták életrajzát is, mindezt pedig szerdára. A tanárnő igencsak meglepődött, amikor minden szó nélkül elvállaltam a feladatot, és gondosan lejegyzeteltem a témáját. Újabb dolog, amivel elterelhetem a figyelmemet Sebastian-ról.

- Jól vagyok. - válaszoltam Josh-nak. - Tényleg.

- Szombaton nem így tűnt. - húzta el a száját. - Sőt, még ma sem mindig.

- Kell egy kis idő. - sóhajtottam. - De ne aggódj. Az Évnyitóra toppon leszek, ígérem. - mosolyodtam el halványan. Josh bólintott, felállt, és felém nyújtotta a kezét. Felsegített, és újra beindította a zenét.

- Akkor jöhet még egy kis tánc?

Kedd reggel remegő gyomorral ébredtem. Első óra. Futóedzés. Focistákkal, és... és vívókkal. Amikor felkeltem, a fürdőben már folyt a víz. Celine nem volt az ágyában. Vele nem volt lehetőségem megbeszélni a történteket, bár sejtette, hogy Sebastian átejtett, mert észrevette, hogy sem Maggie, sem Josh, sem én nem ültük végig az előadást szombaton. Nem kérdezett semmit. Nem jelentette ki ünnepélyesen, hogy "én megmondtam!". Csak úgy viselkedett, ahogy mindig.

Miután felszabadult a mosdó, rendbe szedtem magam, és felöltöztem. Egy hosszú, fekete melegítőt kaptam fel egy fehér pólóval, meg a fekete futócipőmmel. A hajamat kontyba fogtam, sminket pedig egyáltalán nem tettem fel. Amikor kiléptem a fürdőből, Celine épp lófarokba kötötte a saját haját. Arca grimaszba torzult, amikor végigvezette rajtam a tekintetét.

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? - mutatott rám. Feldobtam a sporttáskámat az ágyra, és beleraktam a mai napra szükséges tankönyveimet és füzeteimet.

- Mi a baj ezzel? - vonogattam a vállam. - Edzésünk lesz.

- Ahol ott lesz Sebastian Seggfej Reynolds is. Öltözz át! - utasított. Értetlenül ráztam a fejem.

- Mégis mi köze a viseletemnek Sebastian-hoz?- Celine nagyot sóhajtva rogyott le az ágyára.

- Elmondok neked valamit, Milena. - kezdte. - Sebastian egy seggarc. Mindannyian azt akarjuk, hogy szenvedjen. Mást választott helyetted? Akkor éljen együtt azzal a tudattal, hogy milyen csodálatos lányt veszített el.

- Honnan tudsz te erről? - ráncoltam a homlokomat.

- Ugyan, Milli. - legyintett Celine, miközben a szekrényemhez lépett, és kitárta az ajtaját. - Nem vagyok hülye. Látom, amit látok. És, mellesleg, ott voltam szombaton, amikor konkrétan a barátnője karjaiba zuhantál. - magyarázta. Így már világos. Kikapott a polcról egy tapadós futónadrágot, és egy szűk topot. Leparancsolta rólam a melegítőt és a pólót, és fel kellett vennem azokat, amiket ő választott. - Oké, fordulj meg. - írt le egy kört a mutatóujjával. Eleget tettem a kérésének, és mikor háttal kerültem neki, megállított. Kikapta a hajgumit a hajamból, és a konty helyett laza copfot varázsolt nekem. - Mondták már, milyen formás feneked van? - kérdezte. Elröhögtem magam.

- Formás fenekem?

- Az bizony. - kacsintott. - Jó, akkor kell egy kis szempillaspirál.- kutakodni kezdett a saját cuccai között.

- Edzésre megyünk, Celine. - emlékeztettem megint.

- Ahol ott lesz Sebastian Seggfej Reynolds is. - ismételte, miközben letekerte a szempillaspirál kupakját, és felém közelített. Hagytam, hogy minimálisan kisminkeljen, de a szájfényt már határozottan elutasítottam. - Na. - vágta csípőre a kezeit. - Így rendben leszel. - biccentett. Felkapta a táskáját az ágyáról, és megvárta, hogy én is így tegyek. Miközben bezárta a szobánk ajtaját, és a pálya felé igyekeztünk, folyamatosan tanácsokkal látott el. - Ne hagyd, hogy lássa rajtad, mennyire kibuktál. Ő csak egy a sok közül, Milli, nem vele kell leélned az életedet. Különben is, csak egyszer randiztatok. Jó esetben csókolóztatok, és kész.

- Nem. - ráztam a fejem.

- Még jobb. - csettintett Celine. - Akkor nem történt semmi. Nem is értem, miért akadtál ennyire ki. - kitárta előttem az öltöző ajtaját. Minden szempár ránk szegeződött, amikor beléptünk. Focisták, vívók, és az osztálytársaink is azt figyelték, ahogy az ajtó melletti padhoz lépünk, és letesszük a cuccunkat. - Mi van? - fordult körbe Celine. Senki sem felelt, inkább visszatértek a cipőfűző-kötögetéshez, vagy a sportmelltartó bekapcsolásához. - Ne szólj hozzá. - folytatta, jóval csendesebben. - Hagyd figyelmen kívül.

- Sziasztok. - pattogott oda hozzánk Maggie. - Hogy vagy, Milli? - ölelt át gyorsan. - Hű, milyen jól nézel ki. - vezette végig rajtam elismerő tekintetét.

- Celine érdeme. - intettem a szobatársam felé, aki megerősítette a cipőfűzőjét.

- Értem. - mosolygott Maggie. - De mindegy, mert mindenki téged fog bámulni. - lökött meg egy kicsit a könyökével.

- Hogy...- köszörültem meg a torkom. - Hogy van a bátyád? - kérdeztem halkan.

- Milena! - csattant fel Celine. Maggie meglepődött a barátnőm reakcióján. - Maghan, ne merészelj válaszolni neki! - Celine fenyegetően rázogatta meg Maggie előtt a mutatóujját.

- Ne már. - sóhajtottam. - Csak barátként kérdezem.

- Nem vagy a barátja. - közölte Celine. Bármennyire is fájt beismernem, igaza volt. Kopogtattak az öltöző ajtaján, és az egyik focista srác kiáltott be, hogy kezdünk. Kivonultunk a pályára, a legtöbben ledobtak egy-egy üveg vizet a szélre, én azonban, ahogy a múlt héten, így ma sem hoztam magammal.

- Milli!- verekedte oda hozzám magát Josh. Amint meglátott, eltátotta a száját. Celine felhorkant mellettem, és összefonta maga előtt a karjait. - Te...te...

- Folyik a nyálad. - vetette oda neki Celine gorombán. Josh zavartan megrázta a fejét.

- Jól nézel ki, Milli.

- Köszönöm. - mosolyodtam el. Körbenéztem. Focisták, vívók, táncosok, akik mind az edző utasítására várnak. Egy emberen azonban megakadt a tekintetem. Engem figyelt. Le sem vette rólam a szemét.

- Ne feledd, amit mondtam, Milena. - súgta oda nekem Celine, amint észrevette, hogy Sebastian-nal egymást fürkészzük. Így akar játszani? Hát rendben. Elvigyorodtam, és kihúztam magam. Tessék. Ezt veszítetted, Sebastian Seggfej Reynolds!

- Milena! - hallottam a nevemet a hátam mögül. Megtorpantam, és megfordultam, bár tudtam, hogy nem Josh az. Ő sosem hív a teljes nevemen. Már nem a futó cuccomat viseltem, hanem egy szűk farmert, tornacipőt és egy fehér, ujjatlan inget. A hajamat laza kontyba fogtam, ezúttal engedélyt kaptam erre Celine-től. Egy leheletnyivel több smink is került rám, ami Maggie műve. Megvártam, hogy Sebastian odaérjen hozzám. Magam sem tudom, miért. - Szia.

- Szia. - köszöntem neki én is. Sebastian, ahogy mindig, elképesztően festett. Farmer volt rajta, sötétkék póló, sötét haja kócos volt, csodaszép, kék szemébe hullott néhány tincse. Nyeltem egy nagyot. Nem szabad hasra esnem tőle.

- Hogy vagy? - süllyesztette a kezeit a zsebeibe, apró mosollyal. Nem értettem teljesen, mi ez a nagy öröm nála. Ja, persze. Biztosan boldog a barátnőjével.

- Nagyon jól, köszönöm. - válaszoltam hűvösen.

- A húgom említette, hogy indulsz az Évnyitón.

- Igen. - bólintottam. - Josh-sal. - Sebastian biccentett, jelezve, hogy tudja, kiről beszélek.

- Sok szerencsét.

- Köszi. - rántottam meg a vállamon a sporttáskámat. Josh, hol a francban vagy már?

- Jól nézel ki. - mondta Sebastian hirtelen.

- Hagyjuk ezt, jó? - sóhajtottam türelmetlenül. - Felesleges udvariaskodni.

- Nem udvariasságból mondom, hanem mert tényleg jól nézel ki. - válaszolta Sebastian. - Figyelj, Milli, ez az egész köztünk...

- Nem működik, nem kell erőltetni, nem olyan, amilyenre vágysz, s a többi. Nem érdekel. Sok boldogságot Penny-vel, de engem hagyj békén. - hadartam. Meglepett, hogy a sírási kényszer, amire számítottam, csalódottsággá alakult.

- Kelly. - javított ki Sebastian.

- Tök mindegy. - vontam meg a vállam. Josh Bart, ha egyszer kitolod a segged abból az átkozott öltözőből, megöllek! Miért nem tud haladni?

- Nem akarok rosszban lenni veled, Milli. - csóválta a fejét Sebastian.

- Akkor ne legyünk rosszban. Vagy inkább, ne legyünk semmiféle kapcsolatban. - ajánlottam fel.

- Jól éreztem magam a randinkon. - mondta.

- Annak ellenére, hogy nem engedtelek be a bugyimba? Sőt, ami azt illeti, még a számba se? - vontam fel a szemöldököm.

- Oké, megérdemlem, hogy így beszélj velem. - bólogatott Sebastian. - El kellett volna mondanom, amint összejöttünk Penny-vel.

- Kelly. - ezúttal rajtam volt a sor, hogy kijavítsam. Na de vajon miért téveszti el a barátnője nevét?

- Tök mindegy. - legyintett. Tök mindegy? Nem tudja a barátnője nevét, és tök mindegy? Az én nevemet is elfelejtené, ha együtt lennénk? Hirtelen kivágódott a fiúöltöző ajtaja, és Josh jelent meg a folyosón. Végre!

- Sziasztok. - lépett oda hozzánk, értetlen arckifejezéssel. - Minden rendben? - kérdezte tőlem.

- Persze. Sebastian-nak sietnie kell, csak váltottunk pár szót. - feleltem, mélyen Sebastian szemeibe nézve.

- Nos, khm, igen. - köhécselt zavartan a fiú. - Akkor, majd találkozunk. - intett, majd elsétált. Egyből Josh felé fordultam, és megragadtam fehér pólójának nyakát.

- Josh Bart! Normális vagy? Mit pepecseltél? Most születtél meg, vagy mi tartott ennyi ideig? - kiabáltam, egy kicsit talán túl hangosan is. Josh lefejtette az ujjaimat a pólójáról, és megigazította azt.

- Honnan kellett volna tudnom, hogy ezzel a bájgúnárral beszélgetsz? - kérdezte, miközben előreengedett az ajtónál, ami átvezetett a "C" szárnyba, ahol a tantermek vannak.

- Mondjuk, mert ugyanabból az öltözőből jött ki, ahol te voltál? - tártam szét a karjaimat.

- El is mehettél volna. - vonogatta a vállát Josh. Belebokszoltam egyet a felkarjába.

- Utállak.

- Köszi. - dörzsölte meg a pontot, amit az öklöm megtalált rajta. Felbaktattunk a lépcsőn, egészen addig a teremig, ahová a törióránk van kiírva. A legtöbb osztálytársunk már ott volt, mi pedig Josh-sal becsusszantunk a leghátsó padba.

- Öltözz! - rontott be Celine a szobánkba. Az ágyamon kuporogva körmöltem a beadandót Miss Schwartz számára a Royal Balett történetéről, immár három órája. A szobatársamat Maggie követte.

- Nem lehet. - mutattam a papírhalomra magam mellett. - Holnapra négy oldalt kell írnom, és egy bekezdésnél tartok.

- Kit érdekel a bünti? - nyitotta ki a szekrényajtómat Celine. Komolyan mondom, úgy bánik vele, mintha a sajátja lenne. No nem mintha ez problémát jelentene, de mindegy. - Benett Carson hamarosan megérkezik ide.

- Ki a fene az a Benett Carson? - ráncoltam a homlokomat. Mivel Celine csak a ruháim között kutakodott, Maggie-re pillantottam, némi válasz reményében.

- Vízilabdázó. - magyarázta. - Az akadémiára jön, hogy edzéseket tartson a csapatunknak. Ő is itt végzett, két éve, mikor mi elsősök voltunk.

- És ez minket azért érdekel, mert... ? - próbálkoztam, bővebb információ reményében. Celine a plafon felé emelte a tekintetét, majd előkapta a telefonját a zsebéből. Egy darabig türelmetlenül húzogatta az ujját a képernyőn, majd az ágyamra hajította a készüléket. Az állam kábé a pincéig leesett. Van egyáltalán pincéje a sulinak? Mindegy. A telefonon egy kép volt megnyitva, és ha ez a pasi Benett Carson, akkor megeszem a kalapomat. A srác úgy húsz körül lehet (ha nem bukott meg, akkor annyi, hiszen Maggie szerint két éve végzett), sötétbarna haja volt, és szinte fekete szeme. A fotón nincs rajta póló, csak egy kék rövidnadrág, fél kezével a hajába túr, miközben csábosan mosolyog, a szabad kezében pedig egy vízilabdát tart.

- Ezért érdekel, szívem. - vigyorodott el Celine, amint meglátta az arckifejezésemet. - Nagyjából fél óra múlva kezdődik az edzés, ezért addig szabad. Ideje megrohamozni. - dörzsölte össze ördögi mosollyal a tenyereit a szobatársam.

- Ha gondoljátok, én szívesen... - szólalt meg Maggie, de Celine leintette.

- Tudjuk, hogy ismered, és a szüleitek jó barátok, de légyszi. Ne próbáld meg kihasználni az előnyödet.

- A szüleink valójában csak üzlettársak. - helyesbített Maggie. Celine vetett felé egy elhallgattató pillantást, majd kirántotta a szekrényemből azt a ruhát, amit a Sebastian-nal való randimon viseltem.

- Nesze. Siess! - sürgetett Celine. Összegyűrtem a ruhát, és visszadobtam Celine felé.

- Ezt nem veszem fel. - jelentettem ki határozottan. Celine nagyot sóhajtva kutatott tovább. Talált egy fekete szoknyát, és egy mályvaszínű topot.

- Ezt veszed fel. De ha nem leszel kész öt percen belül, itt hagyunk. - pillantott az órájára. Félretoltam az ágyon a jegyzeteimet és a készülő beadandómat, majd felkaptam a ruhákat, amiket Celine kiválasztott. Kihúztam a hajgumit a hajamból, megerősítettem a szemceruzát, amit Maggie még reggel vitt fel, és már mehettünk is. Francba a büntetéssel, ha egy ilyen pasi mászkál az épületben!