Valami nem stimmelt.

Miss Schwarz megkérte a lányokat, hogy rendeződjenek párokba. Mielőtt kereshetni kezdtem volna Nina-t, esetleg Sophia-t, abban a reményben, hogy nem találtak azon nyomban egymásra, Miss Schwarz éles hangja hasított a levegőbe.

- Miss Larson Miss Parks párja lesz! - értetlenül fordultam Celine irányába, aki morogva torpant meg mellettem. Csípőre tette a kezét, lila tütüje széle súrolta a derekamat. Pillanat. Celine mindig, minden páros feladat alkalmával Kat mellé volt beosztva! Körbenéztem. Sehol egy vihogó lánycsapat, sem egy utálkozó arc.

- Hol van Kat? - hajoltam oda Celine-hez.

- Honnan tudjam? - horkantott fel a barátnőm, aki láthatóan bal lábbal kelt fel. Ja, igen. A reggeli futóedzés során többször is megbotlott, biztosan nem indította neki túl jól a reggelét. - Nem vagyok a bébiszittere.

- Kat sosem hiányzik. - feszegettem a témát, mire Miss Schwarz szigorú hangja csendült mellettem.

- Törődjön inkább a maga dolgával, Miss Larson! Van belőle elég, ha jól sejtem, amiket képtelen megoldani. - szúrós pillantást vetett rám, majd tovább sétált Nina és Sophia párosa felé. Tessék. Kezdem azt hinni, hogy normalizálódott a kapcsolatom a tanárommal, de percről percre bebizonyítja, hogy csak pillanatnyi javulás tanúja lehetek. Belekapaszkodtam Celine vállába, és hagytam, hogy ő is ugyanígy tegyen. Állóspárgába kellett tornáznunk magunkat, úgy, hogy közben súlyt éreztünk a vállunkon. A feladat nem volt egyszerű, de tetszett, egyrészt, mert szerettem a kihívásokat, másrészt, mert Celine annyira profi volt, hogy klassz érzés volt az egyébként fájdalmas mozdulat. A tudat azonban, hogy Kat Reynolds hiányzik a balettóráról, nem hagyott nyugodni. Alig vártam, hogy kicsengessenek, és letámadhassam a drágalátos barátnőit. Tina, Marcela, és, Pepi, ha jól emlékszem a nevére (nem különösebben tartok észben olyan neveket, amire nagy valószínűséggel sosem lesz szükségem), gyorsan átcserélték a cipőjüket, és úgy, ahogy voltak, tütükben és spagettipántos felsőben vegyültek el a folyosói tömegben. Még a földön ülve kötöztem ki a bokám köré csavart selyemszalagot, amikor láttam őket távozni.

- Celine! - pisszegtem oda a mellettem öltözködő szobatársamnak. Felpillantott, de csak egy pillanatra, hogy jelezze, figyel rám. - Komolyan kérdeztem. Hol a frászban van Kat?

- Nem mondom el még egyszer, Milena, hogy nem vagyok sem a határidőnaplója, sem a bébiszittere. - biztosan erőt vett rajta a szomorúság, mert hiányzik neki a családja, vagy tudom is én. Normál esetben sosem ilyen kimért velem.

- Bocsánat. - motyogtam, majd felálltam, és anélkül, hogy bevártam volna őt, kivágtattam a próbateremből, egyenesen a földszint felé, ahol a matekunk lesz. Az osztály nagy része már a teremben ült, csak Josh toporgott az ajtóban, kezében a telefonjával, folyamatosan ellenőrizgetve rajta valamit. - Szia. - köszöntem oda neki, de már el is slisszoltam mellette, azzal a határozott céllal, hogy nem állok le vele dumálni. A múltkori kis próbálkozása megvékonyította a magam köré vont jégpáncélt, a Benett-tel való találkozgatásaink ráadásul annyira megszínesítették az életemet, hogy készen álltam megbocsájtani Josh-nak, még akkor is, hogy tudtam, a barátságunk soha többé nem lesz olyan felhőtlen, mint a vacak Évnyitó előtt.

Apropó, Benett.

Nem igazán tudnám meghatározni a kapcsolatunkat. Majdnem minden nap találkozunk este, de legtöbbször a szobájába kényszerülünk, mert nem szívesen tennénk ki magunkat még egyszer annak a pár héttel ezelőtti sajtós incidensnek. Az eredeti tervei szerint a londoni lakásából járna minden nap oktatni az akadémiára, de az iskolavezetés felajánlott neki egy önálló szobát a kollégium legfelső emeletén, ahová csak vendégeket szoktak fogadni, így gyakorlatilag egy teljes folyosót egyedül birtokol. Végül kénytelen volt elfogadni ezt, mert nem tudta tovább fizetni a luxuslakása költségeit. Az, hogy kirakták a klubcsapatából, nem csak megaláztatást hozott neki, de anyagi gondokat is. Én persze nem panaszkodom emiatt, sokkal egyszerűbb így az életem. Nem vagyok szerelmes belé, azt hiszem, még csak az afelé vezető útra sem léptem rá, de tény és való, hogy fantasztikusan érzem magam vele, és minden egyes alkalommal egyre inkább rádöbbent, mennyi mindent nem tudok még róla. Kicsit utálom is magam azért, mert olyan hamar elítéltem őt az első találkozásunk után. Nem hagytam, hogy rendesen kinyíljon előttem, és mielőtt én is megtettem volna ezt, régen mérgezett volt az egész dolog. Plusz jó pont ráadásként, hogy mellette alig jut eszembe akár Sebastian, akár Josh. Sebastian-ról már Maggie sem mond egyáltalán semmit, amikor rákérdezek, annyit felel, hogy "beszéljünk másról". Kat-et nyilvánvaló okokból nem faggathattam a testvéréről, más pedig nem igazán volt az akadémián, aki érdemi infóval szolgálhatott volna Sebastian Reynolds hogyléte felől.

Amikor kicsöngettek matekról, és besüllyesztettem a sporttáskámba a füzetemet, Kyle rám mosolygott.

- Jössz ebédelni? - félreálltam, hogy kijöhessen a fal mellől. Bólintottam. Együtt indultunk kifelé, az ajtó előtt feltorlódott tömegben Celine is mellénk került valahogy, így már hármasban kanyarodtunk az ebédlő felé.

- Ennyire sietsz, Úszóbajnok? - ismerős, mély hang ütötte meg a fülemet. Megtorpantam, de a mozdulatom annyira hirtelen volt, hogy a mögöttem haladók közül vagy hatan belém csapódtak. Celine és Kyle is kíváncsian pislogtak hátrafelé, rám, merthogy ők jó pár lépéssel később vették észre a lemaradásomat.

- Később utánatok megyek. - intettem, mire ők vállat vontak, és folytatták útjukat. Esküdni mertem volna rá, hogy Celine arcán végigfutott egy árnyék, de ott, akkor, abban a pillanatban kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy Celine balszerencsés napja miatt aggódjak. Például, az, hogy a hajam szénakazalnak is simán elmenő kontyban állt a fejem tetején. Amikor odaléptem a falnak támaszkodó Benett-hez, zavartan a fejemhez nyúltam. Akármennyire is ellen kellett állnom a csodálatos külsejének, képtelen voltam figyelmen kívül hagyni, mennyire bosszantóan tökéletes. Rövidnadrágot viselt egy fekete trikóval, így biztosra vettem, hogy edzést tartott, valahol az épületben, odakint ugyanis jóval 10 fok alatt volt a hőmérséklet. Sötét haja belelógott majdnem fekete szemeibe, amik csillogtak. Izmai leplezetlenül tetszelegtek, én pedig alig bírtam levenni róluk a szememet. - Szia. - összefontam magam előtt a karjaimat, mert annyira tapasztalt voltam ugyebár, hogy halvány lila fogalmam sem volt, mit kellene ilyenkor tennem. Benett még sosem várt rám a folyosón.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Persze. - pótcselekvésként kiszabadítottam a karjaimat, és az egyik kezemmel piszkálgatni kezdtem a sporttáskám fülét.

- Megkaptad Maggie üzenetét? - üzenet? Miféle üzenet? Megráztam a fejem, de már kutatni is kezdtem a táskámban. - Mondta, hogy hajlamos vagy megfeledkezni a telefonodról, és ezért kérte, hogy személyesen is megkeresselek. No nem mintha ellenálltam volna, vagy ilyesmi... - vigyorodott el. Megeresztettem felé egy "fogd be"-féle mosolyt, majd, amikor végre a kezem közé akadt a készülékem, azonnal feloldottam a billentyűzárat. Három olvasatlan üzenetem volt, ebből egy Maggie-től, egy anyától, egy pedig a húgomtól. A HÚGOMTÓL? Mi a fenét akar tőlem Claire? Tanácsot kérni pasiügyben, vagy mi? Természetesen Maggie SMS-ét nyitottam meg elsőként.

Balhé van otthon az agyatlan bátyám miatt. A tesómmal hazautazunk, nem tudom, mikor jövünk vissza. Amint tudok, jelentkezek! Hiányozni fogsz, Millsz.

- Balhé? - ráncoltam a homlokomat. - Miféle balhé?

- Nem ismered Mr. Reynolds-ot. - megpróbáltam erőltetni az emlékezetemet, hogy dobja fel azt az egyetlen képet, amikor az Operaházban találkoztam vele. Sajnos aznap este igencsak nagy problémákkal kellett szembesülnöm, mint például, hogy a pasi, akivel néhány nappal korábban töltöttem el életem első randiját, és aki rejtélyes módon folyton az utamba pottyant, egy idegen csajszival smárol, az ő kezét fogja, és vele jött el a rohadt bemutatóra is, így az apja külseje, és kisugárzása az este legcsekélyebb részei közé sorolható. Benett folytatta. - Nagyon komolyan veszi a vívást, és mivel Sebastian kicseszett tehetséges, nem hagyja neki, hogy befejezze. Ismerem Sebastian-t, és tudom, hogy régóta nem okoz neki akkora örömet, mint amekkorát kellene. - tudtam, miről beszél Benett, mert Sebastian ezt velem is megosztotta.

- Sebastian azért ment haza, mert hazaküldték. Nem járt be az edzésekre. - feleltem. Benett bólintott.

- Az apjának elég nagy befolyása van ahhoz, hogy ezt elsimítsa. És, hidd el, meg fogja tenni. El fogja simítani, és visszatoloncolja ide azt a szegény srácot, amikor maroknyi kedve sincs itt lenni, és azt tenni, amit mindenki elvár tőle. - a szívem hevesebben kezdett verni a gondolatra, hogy Sebastian újra Londonba érkezhet. Amikor a legutóbb egy városban tartózkodott ő, Benett, Josh, és én, katasztrófasorozatok vették kezdetét, nem kis pusztítást hagyva maguk mögött.

- Mi köze ehhez Maggie-nek, és Kat-nek? - tettem fel a legérthetetlenebb kérdést. Sebastian ügyeibe miért rángatják bele a húgait is?

- Maggie valami természetfeletti hatással bír Sebastian felett. Nagyon közeli a kapcsolatuk, és a szüleik tisztában vannak ezzel. Ki akarják használni, hogy Maggie a sport mellett áll, és általa akarják visszacsábítani Sebastian-t. Kat-et pedig, ha engem kérdezel, azért hívták haza, hogy meggyőzzék őt az olaszországi szerződés azonnali elfogadásáról. Hallottam valami olyasmit, hogy egy meghallgatáson kellene részt vennie, és csont nélkül bekerülhetne a társulatba. - Benett ellökte magát a faltól, és egy óvatos, mégis biztos mozdulattal átkarolta a derekamat. A diákok többsége már vagy az ebédlőben, vagy a kollégiumban tengődött, így alig egy-két ember lézengett a folyosón. Az ebédlő felé indultunk, reszkető kezekkel, Benett-ével a derekamon.

- Kétlem, hogy Kat-et győzködni kéne bármiféle meghallgatásról. - motyogtam. Benett elnevette magát.

- Nem olyan könnyű ez.

- Tudom. Felvételiznem kellett ide. - fordítottam oldalra a fejem. - De ismerem Kat-et, és neki túl nagy egója van ahhoz, hogy a félelem elférjen mellette. - Benett mosolya csak még szélesebb lett. Egészen az ebédlő ajtajáig kísért, ott azonban szembefordult velem, és elengedte a derekamat.

- Tanári megbeszélés lesz, úgyhogy mennem kell. - biccentett a tanári szoba felé, ami a földszinti folyosó legvégén volt.

- Élvezed, hogy fontos ember vagy, igaz? - vigyorodtam el. Benett vállat vont.

- Ja, igazán nagy cucc, hogy az embert végre nem csak a vízben ismerik el. - megrántottam a táskám pántját a vállamon. - Tényleg mennem kell. Este?

- Hét körül felmegyek. - ígértem. Benett elmosolyodott, és mindenféle előzetes egyeztetés nélkül közelebb hajolt hozzám, és adott egy puszit az arcomra. A tekintetünk összekapcsolódott, amikor eltávolodott tőlem, és kikerült. Vagy két percre volt szükségem, hogy kellőképpen összeszedjem magam, és biztos lábakon tudjak besétálni az ebédlőbe. Na, álljunk csak meg. Pontosan mitől is vagyok annyira oda? Ez csak Benett Carson, egy kedves, irtó aranyos, őrülten szexi srác, akihez a lehető legkisebb mértékben sem fűznek semmiféle gyengéd érzelmek. Nem tettem túl magam annyira Sebastian-on, hogy máris belemásszak egy újabb, bizonytalan... nos, akármibe. Amikor beléptem az ebédlőbe, szinte egyből kiszúrtam a mi asztalunkat, mert hetek óta mindig ugyanoda ülünk. Celine és Kyle észrevettek engem, majdnem biztos voltam benne, hogy Celine percenként fordult az ajtó felé, hogy lássa, mikor jövök már meg. Széles vigyor ült ki az arcomra, ahogy odasétáltam hozzájuk, és letettem a Kyle-lal szembeni üres szék mellé a táskámat.

- Nyálcsorgató Herceg újra bevetésen volt? - forgatta a szemét Celine. Nem teljesen értettem a reakcióját, mert eredetileg ő volt az egyik legnagyobb támogatója Benett-nek, így elengedtem a megjegyzését a fülem mellett.

- Te is kaptál üzenetet Maggie-től? - kérdeztem, miközben előhalásztam a pénztárcámat. Celine a vállát vonogatva húzta elő a zsebéből a telefonját. Nyomkodta egy darabig, majd, mikor valami újdonságot talált rajta, elkerekedtek a szemei.

- Mi a francot akar ez jelenteni? - ráncolta a homlokát, a készülékét a magasba tartva. Megráztam a fejem, mire Kyle kikapta Celine kezéből a telefont, és elolvasta az SMS-t.

- Majd én megmondom. - Kyle beleharapott egy hosszúra vágott sült krumpliba. - Azt jelenti, hogy Sebastian Reynolds visszatér a királyságába.