- Mi a fenéért jöttünk ide? - cövekeltem le. Benett pár lépéssel előrébb járt, és értetlen arccal fordult vissza. 

- Azt hittem, szereted az uszodát. - mutatott maga mögé. Az egész helyiség sötétbe burkolózott, elvégre már negyed kilenc is elmúlt, ráadásul az időjárás véglegesen téliesre fordult, így jóval hamarabb sötétedett, mint eddig. Arról meg már nem is beszélve, hogy állandó hidegség telepedett Londonra. - Hisz a múltkor is itt találkoztunk. - mosoly terült szét Benett idegtépően tökéletes arcán. Amikor bekopogott a szobánkba, és észrevettem a vállán lógó sporttáskát, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Biztosan edzést tartott- gondoltam. Hát nem. Benett Carson ismételten meglepett. 

- Tudod mit? - megindultam a klórszaggal átitatott, medencékkel övezett helyiség közepe felé. Ahogy elhaladtam Benett mellett, folytattam. - Az uszoda az életben nem lehet megfelelő helyszín egy randira, úgyhogy tökéletes lesz számunkra. - lehajítottam a táskámat a kedvenc padomra, a gyakorlómedence mellé, és leültem. Celine ragaszkodott hozzá, hogy azt a farmeremet vegyem fel, ami kiemeli a szerinte formás fenekemet, ezzel azonban egy komoly probléma volt. Alig tudtam keresztbe tenni benne a lábamat, annyira szűk volt. Benett pár másodperc erejéig még letaglózva ácsorgott a bejáratnál, aztán csatlakozott hozzám. Letette, majd kinyitotta a táskáját. Direkt nem pillantottam oldalra, nem érdekelt, mit rejteget benne. Amikor azonban a szemem sarkából láttam, hogy Benett kibújik a pólójából, és a sliccét is lehúzza, önkéntelenül kezdtek el kibukni belőlem a szavak. - Mi a jó eget művelsz? - még hátráltam is egy kicsit, ami megint csak rossz döntésnek bizonyult, mert a pad megbillent, és majdnem leestem. Éreztem, ahogy az arcom teljes terjedelmében kezdi el szép sorban végigjárni a vörösség minden árnyalatát, és legszívesebben elteleportáltam volna, mondjuk, a föld alá. Benett vigyora csak még szélesebb lett. 

- Elfelejtettem volna említeni, hogy hozz fürdőruhát? - megölöm. Nem érdekel, hogy miféle következményekkel jár majd, biztos, hogy nem bírom ki az este végéig, hogy ne fojtsam meg a saját kezeimmel. 

- Mi a célod ezzel? - mutattam végig a... istenem. Benett Carson itt állt előttem félmeztelenül, úgy, hogy a világon senki nem volt a kétszáz méteres körzetünkben. Nem tudtam, hogy a fejemben kavargó ellentétes gondolatok közül melyikeket kéne megragadnom, és áthelyezni a valóságba. Azt, hogy fejbe kólintom, és elszaladok, azt, hogy csak simán elsétálok innen, vagy azt, hogy azon nyomban megcsókolom őt. Az utolsóra volt a legkevesebb esély. 

- Megmondtam. - vállat vont, és levetett ruhadarabjait beledobálta a táskájába. - Megtanítalak úszni. 

- Tudok úszni. - fontam össze magam előtt a karjaimat. Benett a plafon felé emelte a tekintetét, és kifújt egy nagy adag levegőt. Lerakta a táskáját a pad mellé, és leült annak a helyére. 

- Nézd, Milli. - óvatos, félénk mozdulattal kibogozta a karjaimat, és megfogta az egyik kezemet. Annyira lebénított az érintése, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy épp utálom őt, hogy épp utálok mindenkit, és hogy épp egy borzasztóan erős, megközelíthetetlen lány lennék, vagy mi. Tehetetlenül bámultam abba a sötét, szinte fekete szempárba. - Nem kell, hogy ezt randinak nevezzük. - közölte. - Én csak szeretném, ha elölről kezdhetnénk mindent. Idiótán viselkedtem, tudom, és helyre akarom hozni. Csak adj egy esélyt. Kérlek. - akkor is elhittem volna neki mindezt, ha nem kerültem volna ennyire labilis érzelmi állapotba. Nem tudom, hogy csak ennyire jól hazudik-e, vagy tényleg sajnálja, ami történt, minden esetre feloldotta a belém költözött ridegséget. Alig három hónapja vagyok Londonban, de máris elveszítettem két fontos embert. Igazat adhatok Celine-nek, és senki mást nem engedek közel magamhoz az érettségiig, vagy hallgathatok Maggie-re, és továbbra is tálcán kínálhatom a szívemet, kockáztatva ezzel, hogy elveszik és összetörik azt, de megadva a lehetőséget arra is, hogy feltételek nélkül tudjak bízni valakiben, és szeretni valakit. Lehet, hogy a táncolást kéne előtérbe helyeznem, és kizárólag a későbbi karrieremre koncentrálni, de nem utasíthatok el mindenkit, aki megpróbálja lejjebb taszítani a fontossági sorrendemben a balettet. Mert ettől nem rossz ember. 

- Rendben. - préseltem ki magamból a választ. Benett gyorsan elengedte a kezemet, és felugrott. 

- Akkor vetkőzz. - intett. Filozófiai gondolataim Benett jóindulatáról azonnal tovaszálltak, ahogy az agyam kevésbé ködös részét elérték a szavai. 

- Mi van? - meredtem rá értetlenül.

- Úgy értem, fehérneműre. - javította ki magát mosolyogva. - De felőlem ruhában is úszhatsz. - vonta meg a vállát. A régi Milli remegő kezekkel elkezdte volna lehámozni magáról a ruhadarabjait, majd félúton megállt volna, hogy addig rohanhasson, amíg a lába bírja. Az egy fokozattal újabb Milli felmutatta volna a középső ujját Benett-nek, és talán még némi kellemes kis káromkodást is megeresztett volna. Az a Milli azonban, aki első sorban saját magának szeretne megfelelni, nem pedig Celine-nek, esetleg Maggie-nek, szépen levetette volna a ruháit, és beugrott volna Benett mellé a medencébe. Igen. És most ez a Milli volt itt. Felálltam, és kigomboltam a farmeromat. Reméltem, hogy Benett nem nézi végig a bénázásomat, ahogy leszenvedem magamról a kicsit szűkös nadrágot. Kibújtam a JUST A SUMMER, PLEASE feliratú pólómból, és a korábbi ülőhelyemre tettem őket. Ott álltam egy szál melltartóban és francia bugyiban a brit vízilabda válogatott sztárjátékosa előtt, akivel a sajtó már összeboronált korábban, holott semmi nem történt köztünk. Benett meg sem próbálta titkolni, hogy engem méreget, miközben aprólékosan végigvezette rajtam a tekintetét. 

- Na, mi lesz? - vágtam csípőre a kezeimet. - Úszunk? - biccentettem a medence felé. Benett a vízre vezette a tekintetét, majd vissza, rám. Elmosolyodott, és bólintott egyet. 

- Úszunk. - először ő ugrott bele a medencébe, én követtem őt. A víz kellemes volt, nem volt túl meleg, de azért nem kezdtem el egyből vacogni benne. A gyakorlómedence lényege, hogy egy átlagos termetű diáknak leérjen a lába az aljára, így míg Benett-nek mindössze a dereka föléig ért a víz, nekem majdnem a melltartóm alsó szegélyéig. Egymással szembe kerültünk, és Benett megtett felém egy lépést. Hirtelen elöntött ugyanaz az érzés, ami Sebastian közelében lett úrrá rajtam állandóan. Lehunytam a szemem, és próbáltam kitörölni a fejemből az ő képét. Sebastian Reynolds fogta magát, és elhúzott Londonból. Megértem, hogy a hócipője is tele volt, és tulajdonképpen én biztattam őt arra, hogy kövesse az álmait, azt, amit valójában szeretne, de ezt azért mégsem úgy képzeltem, hogy elmegy, mielőtt tisztázhattuk volna az egymás iránti érzéseinket. Végül is, ő ezzel valamilyen szinten azt közvetítette felém, hogy semmiféle érzéseket nem táplál irántam, de mindegy. Amikor észbe kaptam, és visszapottyantam a jelenbe, már egy kezet éreztem meztelen derekamon. Kinyitottam a szemem, és Benett-et láttam meg magam előtt. Vészesen közel állt hozzám, de nem annyira, hogy meg tudna csókolni, ami azért megnyugtatott kissé. Tényleg azt hittem, hogy egy sötét, kihalt uszoda nem lehet romantikus? Jó nagy hülye vagyok. 

- Szabad egyáltalán itt lennünk? - kérdeztem, a hangom pedig a kelleténél egy kicsit jobban remegett. Benett elmosolyodott. 

- Nyilván nem dísznek kaptam meg az uszoda kulcsait. - felelte.

- Kétlem, hogy magáncélra is fel lehet használni őket. - nyeltem egy hatalmasat, remélve, hogy ezzel a torkomban keletkezett gombóc felszívódik. Haha. Nem. Benett hátrált egy lépést, amivel aztán véglegesen összezavart. Épp agyalni kezdtem volna azon, hogy pontosan mit is akar elérni ezzel a randinak kikiáltott, és később átnevezett együtt töltött idővel, amikor vagy egy hektoliter vizet éreztem az arcomba csapódni. Celine könyörgött, hogy tegyek fel némi sminket, de ezt a jelenetet átélve örültem, hogy nem engedtem neki, hogy bármiféle szépítő eszközzel közelítsen felém. Hatalmasakat pislogva meredtem a már a medence közepénél járó Benett után. Most szórakozik velem? Igen, nyilvánvalóan. Hát jó. Lebuktam a víz alá, és utána úsztam. Egyértelmű volt, hogy nem fogom utolérni, de azért a szándék megvolt bennem. A medence túlsó felénél találkoztunk, amikor az ő haja szinte már meg is száradt, mire odaértem. - Ez aljas húzás volt. - söpörtem ki vizes tincseimet a szememből. Benett csak vigyorgott. 

- Muszáj volt motiválnom téged, hogy úszni kezdj. 

- A tanítványaiddal is ezt teszed? Vagy őket még fojtogatni is szoktad? - kérdeztem, a szememet dörzsölgetve. Az úszószemüveg nélküli merülés nem tartozott az erősségeim közé. 

- Aki engedetlen, azt néha. - vonta meg a vállát Benett. Összeráncolt homlokkal néztem rá, mire elröhögte magát. - Vicceltem. 

- Akkor jó. - biccentettem. Eszembe jutott valami. Itt áll előttem, a falnak vetve a hátát, nulla menekülési lehetőséggel, hiszen elállok előle minden utat. Itt a bosszú ideje! Akkora csapást mértem rá, amekkorát csak tudtam. Ahogy a vízcseppek szép lassan visszaszállingóztak a medencébe, kirajzolódott előttem Benett alakja, ahogy elfordult, így csak a hátát érte a támadás. Mikor a csobogás lecsendesedett, Benett azonnal visszavágót fújt, egy újabb hatalmas adagnyi vízzel megajándékozva engem. Vagy öt percen keresztül folyamatosan háborúztunk egymással, amikor hirtelen megragadta a csuklómat, és magához húzott. Nem tudtam pontosan, hogy mi is van most, ezért tovább fröcsköltem őt. Csak akkor hagytam abba, amikor mindkét kezemet lefogta, és a hátam mögé szorította azokat. Meztelen felsőteste az enyémnek nyomódott, velem pedig hirtelen forogni kezdett a világ. 

- Helyrehozni. - suttogtam, erőt véve magamon. - Nem előrerohanni. - elképzelésem sem volt, honnan a francból volt annyi lélekjelenlétem ott, abban a pillanatban, hogy, gyakorlatilag visszautasítsam Benett Carson-t. 

- Hagyod, hogy lépésenként előrehaladjak? - kérdezte csendesen, mit sem változtatva a pozíción. Némán könyörögtem azért, hogy ne érezze a bőrömön keresztül a szívem van dobogását. 

- Talán.