Sosem éreztem még magam ennyire magabiztosnak, miközben konkrétan a halálom helyszíne felé tartottam.

Két hete kezdődött el a második szemeszter itt, a Nemzeti Sportakadémián, és pontosan ennyi ideje tudjuk, hogy február első hetében egy színvonalas gálaműsort kell előadnunk a világ táncos krémjének. 

Miss Schwartz már a második napon válogatókat tartott, ahol senki sem tudta meg az eredményét, ezt a mai napra vártuk. Celine természetesen joggal pályázott a főszólóra, hiszen a szünetet nem azzal töltötte, amivel én. Igen, neki a saját szobájában van egy rúd, amitől csak evésidőben szakadt el. Nem tudom, honnan sejtette, hogy máris bedobnak minket a mély vízbe, én valahogy arra tippeltem, hogy kapunk egy-két hét regenerálódási időt, amikor is nem kínoznak minket allegrókkal és arabeszkekkel. Tévedtem.

Josh és én a páros táncokhoz jelentkeztünk, de én azért bepróbálkoztam a szóló válogatóknál is. Legrosszabb esetben miss Schwartz elhajt a francba a csapnivaló technikámmal és darabos mozgásommal együtt. Olyan meg már volt, nem igaz? A Josh-sal való párosom azonban biztosnak ígérkezett, ezért egyértelműnek vettük mindketten, hogy abban a kategóriában indulni fogunk a válogatón. Senki sem tudja, hogy miss Schwartz pontosan milyen koreográfiát képzelt el, még a fiúk tánctanára sem, pedig a srácok faggatták őt a különvett órák alkalmával. 

Maggie elkísért minket a próbateremig, mert neki pár ajtóval arrébb volt az erőnléti edzése. Kissé letörten mesélt a szünetről, ami Sebastian nélkül borzalmas volt. Megértettem őt, hiszen Kat ellen csakis a bátyja volt ott neki, aki mellé állt. Kat pedig nem arról híres, hogy empátiát gyakorolna, amikor a testvére konkrétan nem ment haza az ünnepekre, csak mert meg van sértődve. 

- Nem is kérdezel semmit, Milli? - torpant meg Maggie, pár lépésnyire a teremtől. - Hogy mi a helyzet Sebastian-nal, vagy ilyesmi? - vonogatta a vállát értetlenül a barátnőm. 

- Nem érdekel. - mosolyogtam rá Maggie-re. A lány szemei kikerekedtek, és összeráncolt homlokkal fordult Celine felé.

- Szerelmes. - legyintett Celine. - És nem a bátyádba. - tette hozzá, Maggie összezavarodott arckifejezését látva. - És, ha nem tévedek, a Sebastian iránti érzésein kívül mást is elveszített a szünetben. - vette halkabbra a hangját, majd kaján vigyorral tolakodott oda a terem mellé kitett információs táblához, amire a szereposztást tűzték ki. Az osztálytársaink többsége ott időzött, volt, aki boldogan telefonált haza, azzal a szöveggel, hogy "anya, megkaptam a szerepet!", és volt, aki elsírta magát. Ezt a "szerep" dolgot nem nagyon értettem, elvégre fogalmunk sincs róla, hogy miféle szerepekről is volt szó a válogatók során. Mindegy. Maggie meglepett arccal kapta el a csuklómat, és húzott közelebb magához.

- Mi van? - kérdezte döbbenten.

- Celine szereti felturbózni kissé a valóságot. - vontam vállat közömbösen, holott az emlék hatására máris egy rakat pillangó ébredt fel, és kezdte el ostromolni a gyomromat. 

- Lefeküdtél Benett-tel? - sziszegte kíváncsian Maggie. 

- Ki feküdt le kivel? - fékezett le mellettünk Josh. Kirántottam Maggie szorításából a csuklómat, és vetettem rá egy elhallgattató pillantást. 

- Senki senkivel. - megigazítottam a táskámat a vállamon, és a tábla felé intettem. - Kint van a szereposztás.

- Nehéz nem észrevenni. - röhögte el magát Josh, és már csatlakozott is az osztályunkhoz, hogy ő is elolvashassa az eredményt. 

- Tudod - Maggie a füle mögé simított egy hajtincset. - a bátyám egy idióta, de én szurkoltam nektek. - mondta szégyenlősen.

- Köszönöm. - mosolyodtam el. - De, azt hiszem, jobb így. 

- Hé. - Maggie meglökte a vállamat. - Nem vagy rossz ember azért, mert nem közömbös a számodra. Az első szerelem sosem múlik el nyomtalanul. Ettől te még szerelmes vagy Benett-be. - hihetetlen, mennyire kiismert engem néhány hónap alatt! Örömömben majdnem elsírtam magam. Odaléptem Maggie-hez, és szorosan magamhoz öleltem. 

- Köszönöm! Nagyon szeretlek, ugye tudod? - suttogtam a fülébe. Maggie elnevette magát, miközben a hátamat simogatta. 

- Milli! - Josh hangja szakította félbe megható jelenetünket. Amikor hátrafordultam, épp kiverekedte magát az osztálytársaink sűrűjéből, és izgatottan rohant oda hozzánk. - Rómeó - mutatott magára - Júlia. - bökött felém. Elképedve meredten a partneremre. - Te vagy Júlia, én meg Rómeó! - ismételte, jóval hangosabban. - Megkaptuk az egyik főszereplőpárt a gálán! - Josh olyan hevülettel közölte ezt, hogy féltem, menten szívrohamot kap. 

- Hogy mi? - kérdeztem értetlenül. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ez minek a következménye lehet. 

- Milyen nyelven kellene még a tudtodra adni az örömhírt, Milena? - vágta csípőre a kezét a mellénk érő Celine. - Győztetek. Tiétek a főszereplőpár. 

- Az egyik! - emelte fel a mutatóujját Josh. - Azért Hamupipőke sem rossz. - mondta Celine-nek Josh. A kettejük között lévő feszültség valahogy a világért sem akart elmúlni. Vagy legalább enyhülni. 

- Hamupipőke? Rómeó és Júlia? Mi van? - kapkodta a fejét Maggie. Pontosan ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennem is. Hogy a halálba jön össze Rómeó és Júlia Hamupipőkével? 

- A gála a világ irodalomtörténetének leghíresebb szereplőit vegyíti össze. Van Rómeó és Júlia, Hamupipőke, Csingiling, Rapunzel, Hattyúk tava... Minden. - magyarázta Celine. - Ti ketten nyertétek el a páros táncosok közül Rómeó és Júlia szerepét.

- Ez fantasztikus! - ugrott a nyakamba azonnal Maggie. - Gratulálok! - nyomott egy puszit az arcomra. A csengő éles zaja hasított a levegőbe, ezért Maggie elköszönt Josh-tól és Celine-től is, és már ott sem volt. Az osztályunk bevonult a terembe, és mindenki különböző érzelmekkel az arcán várt Miss Schwartz-ra. Letelepedtünk a földre, és amíg én halkan beszélgettem Josh-sal, olyan hangfoszlányokat hallottam a környezetemből, hogy "És te ki lettél?" "Csingiling beugrója". 

- Nem is meséltél még a szünetről, pedig két hete visszajöttünk. - Josh olyan gyorsan váltott témát, hogy szinte beleszédültem. 

- Otthon voltam. - vontam vállat. - Bemutattam Benett-et a családomnak.

- Hogyhogy eljöttek a tesóid Londonba? - kérdezte Josh. Egy percre lefagytam. Honnan a francból tud ő arról, hogy Rosie és Claire itt jártak? Egy árva szóval sem említettem neki! - Megvannak a forrásaim. - lökött oldalba, amikor látta az értetlenséget az arcomon. 

- Források? - grimaszoltam.

- Oké, Sebastian mondta. - emelte fel a kezeit védekezőn Josh. Második kérdés. Miért beszélget Josh Bart Sebastian Reynolds-sal rólam? Mielőtt hangosan is kérdőre vonhattam volna a páromat, nyílt az ajtó, és Miss Schwartz jelent meg. Egy vaskos, fekete mappát szorongatott. Rossz hangulatban volt, ez messziről látszott. Az osztályunk egy emberként köszönt neki, ő azonban ezt egy halk morgásra sem méltatta. Leült a tükörfal elé helyezett székre, és egyik lábát átvetve a másikon vizsgálgatott minket, résnyire összehúzott szemekkel. 

- Mindenki látta a szereposztást? - mielőtt válaszolhattunk volna, folytatta. - Larson és Bart hétfőn, kedden és csütörtökön ötre idejönnek, és két hét alatt tökélyre fejlesztik Rómeó és Júlia tánctudását. A többiek egyedül gyakorolnak. - mily meglepő, hogy ismételten engem akar kínozni! Ahelyett azonban, hogy háborogni kezdtem, kötelességtudón bólintottam. Ennyit a nyugodt, stresszmentes második szemeszterről.

- Én nem védem, nem erről van szó, de legalább elismeri a tehetségedet! Ez előrelépés tavalyhoz képest, nem? - Celine Nina-val és Sophia-val volt épp a különóráján, amit még az Évnyitón nyertek, így kettesben lehettünk a szobámban Benett-tel. Az ágyamon feküdtünk, úgy helyezkedtünk, hogy a vállára hajthassam a fejemet, míg ő egyik kezével átkarolta a derekamat, a másikkal meg megfogta az enyémet, és a hüvelykujjával kisebb-nagyobb köröket írt le a kézfejemen. 

- Nyilván, de azért nem lenne egy hátrány, ha érteném, hogy mit miért csinál. - sóhajtottam. 

- Szegény nő elég bolond. Ne várd, hogy valaha is logika vegyüljön a tetteibe. - nevette el magát Benett.

- Tudom. - hunytam le a szemem. - Csak attól félek, hogy ez egy újabb csapba. - felültem, kétségbeesett arccal pillantottam a barátomra. Merthogy eszembe jutott, hogy... - Még nem is tudja, hogy együtt vagyunk! 

- Na és mégis mi köze hozzá? - ráncolta a homlokát Benett. - Már nem vagyok az akadémia tanára. 

- De híres vagy. - emlékeztettem. - Egy híres sztársportoló. Ez bőven elég indok a felfüggesztésre. 

- Akkor ne mondd el neki, hogy együtt vagyunk. - vont vállat Benett. - Nem hiszem, hogy egyébként megtudná, az akadémián belül csak itt találkozunk. - mutatott körbe a szobámban. Igaza volt. Különben sem hagyhattam, hogy életem első működőképes kapcsolatát pont Miss Schwartz tegye tönkre. - Amúgy meg - Benett úgy fordult, hogy hanyatt kerüljek az ágyra, ő pedig fölém kerekedett. - még nem is említettem, mennyire szexi vagy táncolás közben. - lehajolt, és először gyengéden csókolt meg, de amikor a kezemet a pólója alá csúsztattam, és fel-le járattam izmos hátán, ő is határozottabban csókolt tovább. 

- Mikor tanítasz meg vízilabdázni? - nyögtem két csók között, amikor végre elegendő levegőhöz jutottam. Benett újra megcsókolt, amibe belemosolygott. Ettől persze csak még jobb lett az egész.

- Amikor már senkinek nem jut majd eszébe lemenni egy késő esti edzésre. - apró csókot lehelt a szám sarkába, mielőtt felült volna. Megfogta a kezemet, és játszadozni kezdett az ujjaimmal. - Ki is lesz Rómeó? - kérdezte.

- Josh. - én is felültem, és közelebb húzódtam hozzá, annyira, hogy a homlokomat az övének támaszthassam. 

- Azt hiszem, ideje elbeszélgetnem vele. - közölte szigorúan. Elröhögtem magam. 

- Csak barátok vagyunk. Rómeó és Júlia pedig csak egy-egy szerep. Nem vonz a gondolata, hogy kinyírjam magam egy pasi miatt. - megpusziltam Benett száját, mire ő megint elmosolyodott.

- Még miattam se?

- Kétlem, hogy annyira hülye lennél, hogy halottnak hiszel, amikor nem vagyok az, és utána megöld magad. - vontam vállat.

- Jogos. - biccentett. - Szeretlek. 

Sosem éreztem még magam ennyire magabiztosnak, miközben konkrétan a halálom helyszínére tartottam.

Miss Schwartz irodája semmit sem változott azóta, hogy betörtünk ide a lányokkal, és átkutattuk a fiókját. Akkor még nem tudtuk, milyen elképesztő bizonyítékok hevernek az ujjaink között, de Sebastian vallomása világossá tett mindent. Miss Schwartz pénzt kapott Kat szüleitől azért, hogy a valóságosnál kevesebb pontot adjon a táncosoknak, és a legjobbakról még csak ne is írjon értékelést. Mindezt azért, hogy Kat kapja meg a külföldi szerződést. 

Az igazságérzetem nem hagyott nyugodni, ezért jöttem ide. Vettem egy mély levegőt, mielőtt bekopogtattam volna a tánctanárom ajtaján. Innen már nincs visszaút.

Miután morcos hangon kiszólt, hogy "szabad", beléptem. Nem érdekelt, ha ez a húzásom Júlia szerepébe kerül, vagy ha a hátralévő két évemet megkeseríti, muszáj volt megtennem. 

- Larson? - Miss Schwartz láthatóan meglepődött. Levette a szemüvegét, és becsukta az előtte heverő fehér mappát. - Mit keres itt? 

- Leülhetek? - böktem az asztal másik oldalán álló szék felé. A tanárt összezavarta magabiztos hangom, valószínűleg senki nem volt még ilyen nyugodt az irodájában. Biccentett, mire én helyet foglaltam. - Emlékszik, hogy pár hónappal ezelőtt is itt beszélgettünk? - kezdtem, felöltve angyali mosolyomat. Miss Schwartz a homlokát ráncolva figyelt, de semmiféle reakciót nem mutatott. - Akkor azt mondta nekem, hogy magánórákat ad, ha visszalépek az Évnyitós indulástól. - egyre felhősebb lett az arca, de továbbra sem szólt közbe. - Most én érkeztem egy ultimátummal. - előrehajoltam, és felkönyököltem az asztalára. - Amennyiben elintézi, hogy az olasz társulatból Kat-et kiszórják, és Celine-t vegyék fel a helyére, valamint Sebastian Reynolds-nak biztosít egy helyet a Gazdaságtudományi Egyetemen, ami tárt karokkal várja őt jövőre, senkinek nem szólok arról, hogy a Reynolds-szülők lefizették magát, cserébe ön meghamisította az értékeléseket, sőt, jó néhányat el sem készített. - remegésmentes hangon mondtam végig ezt a hosszú, bonyolult mondatot! Alig tudtam elfojtani ez elégedett vigyoromat. Miss Schwartz eltátotta a száját, soha korábban nem láttam még ennyire letaglózottnak. Tehetetlenül dőlt hátra a székében, és percekig fürkészett engem. Talán azt akarta kitalálni, hogy blöffölök-e. 

- És magának ugyan mi előnye származna mindebből, Larson? Ugyanúgy nem vennék fel egyetlen társulatba sem. - legjobb védekezés a támadás, értem én.

- Ez nem rólam szól. - ráztam a fejem. - Engem is becsapott, de az ügy legnagyobb áldozata Celine. Igazságtalan, hogy Kat kapta a szerződést. 

- Kathrina Reynolds hosszú évtizedek óta a legígéretesebb tanítványom. - közölte szigorúan.

- Kétlem, hogy Celine nem érné fel. - fontam össze magam előtt a karjaimat.

- És mi köze ennek az egésznek Sebastian Reynolds-hoz? - sóhajtotta miss Schwartz. Behúztam a nyakam, erre a kérdésre sajnos nem készültem fel. Francba! Miss Schwartz észrevette bizonytalanságomat, és rögtön ki is használta. Ördögien vigyorodott el. - Ez itt a Nemzeti Sportakadémia, Miss Larson, nem pedig játszótér! Ne itt próbálja megoldani a szerelmi ügyeit.

- Bár semmi köze hozzá, de nem vagyok szerelmes Sebastian-ba. - zökkentem vissza újra a nyeregbe. - Kat szerződésén ő is veszített. A szülei nem akarják elfogadni, hogy nem szeretne a későbbiekben is ennyire komolyan a vívással foglalkozni. Folyton a húgával példálóznak neki. Ez igazságtalan, hiszen Kat nem önerejéből jutott be abba a társulatba.

- Francokat nem! - csapott dühösen az asztalra a tanárnő. Összerezzentem, de nem rémültem meg. 

- És tudja mit? - ezúttal már én is felemeltem a hangomat. - Igaza van. Ez itt a Nemzeti Sportakadémia, nem holmi játszótér! Magának, pedagógusként, kötelessége lenne minden tanítványát egyenrangúként kezelni, nem pedig csalni az értékeléseknél! 

- Nincs joga fenyegetni engem. - köszörülte meg a torkát miss Schwartz.

- Magának meg nincs joga csalni. - vágtam rá.

- Mit akar? Magának adtam az egyik főszerepet a gálaműsorban, és Kat Reynolds sem veszélyezteti többé sem a barátnőjét, sem magát. Mi értelme ennek? Sebastian miatt csinálja? Hogy magába szeressen, amiért elsikálja neki a jövőjét? - a tanárnő hangja kétségbeesetté vált, ami nagyon szokatlan volt tőle.

- Ez az igazságról szól, Miss Schwartz. - feleltem higgadtan. - Arról, hogy Kat nem ott van, ahol lennie kéne. Neki kellett volna itt maradnia, és Hamupipőkét táncolnia, Celine megérdemli, hogy világklasszisokkal léphessen fel, és hogy a programfüzetekben az ő életrajza szerepeljen! 

- Nehéz elhinni, hogy megkockáztatja az akadémiai helyét pár barát kedvéért. - morogta.

- Ja, igen. - csettintettem egyet, mint akinek most ugrott be valami fontos. - Amennyiben bármiféle igazságtalan atrocitás érne engem, vagy a barátaimat a későbbiekben, meg sem állok a szomszéd irodáig. - böktem az igazgató ajtaja felé. Miss Schwartz szemében a harag tüze lobbant lángra, de látva magabiztosságomat és ridegségemet, gyorsan el is aludt. 

- Szóval, cseréljem ki Celine-t Kat-tel a társulatban, és Sebastian kerüljön be az egyetemre? - szűrte a szavakat a fogai között.

- Nem is olyan nehéz, látja? - vigyorodtam el elégedetten.

- Legyen. - húzta ki magát Miss Schwartz. - De maga tartja a száját. - mutatott rám. 

- Nem szokásom nem betartani az ígéreteimet. - álltam fel. - Köszönöm, hogy fogadott! - mosolyogtam, majd kivonultam az irodából. Amint becsukódott mögöttem az ajtó, elvigyorodtam, és lehunyt szemmel kapkodtam a levegőt. Megcsináltam. 

- Akkor most már szuperhőssé nyilváníthatlak? - Benett hangja rántott vissza a valóságba. Meglepetésemben kipattant a szemem. Ott állt, zsebre dugott kézzel Miss Schwartz irodaajtajával szemben, a falat támasztotta, és sokatmondó mosollyal figyelt engem. Gyorsan átszeltem a folyosói távolságot, és a nyakába ugrottam. Magamhoz szorítottam, és már tudtam. Tudtam, hogy soha többé nem kell ketté szakadnom. Hogy ezentúl mindig összetart majd engem Benett Carson. 

Drágáim!

Nagyon sok pozitívabbnál pozitívabb kommentet kaptam tőletek az előző fejezetnél, amit ezúton is nagyon szépen köszönök nektek! Rengeteget jelent a támogatásotok, és hogy ennyien, ennyire szeretitek a Ketté szakadva-t. Még az epilógussal adós vagyok, de mivel holnap ismét megpörgetik a mókuskereket, nem tudom, mikor jutok el odáig, hogy megírjam. Remélem, hogy legkésőbb jövő hétvégén lesz rá lehetőségem :) 

Csak hogy ne zárjam a részt negatívan, halkan megjegyzem, hogy Milli története folytatódik, amennyiben kíváncsiak vagytok rá. A részletekkel még nem vagyok tisztában, de igyekszem körvonalazni azokat magamban. 

Kitartást, jövő hónapban már itt a karácsony! :D 

Millió puszi nektek! <3