-Lucyyy!!! -visítottam bele a telefonba, mikor a lány a sokadik próbálkozásom után végre felvette.
A vonal másik végén egy ijedt sikítást hallottam, majd egy puffanást. Vagy inkább koppanást. Nem is tudom... Néhány másodperc múlva Lucy megszólalt cseppet sem nyugodt hangon.
-Baszki, Sarah, rohadtul megijesztettél! Eldobtam a telefonom! -próbálta komolyan előadni a dolgot, de hallottam hangjában a nevetést a helyzet abszurditása miatt.
Hupsz, szóval az koppant.
-Bocsi, csak rettentő boldog vagyok! -újságoltam neki sikítozva. -Vááá, randim lesz este!!!
-Csak nem Kyle? -nevetett, és közben biztosan a visításomtól fájó fülét dörzsölgette. -Tudtam, hogy összejön! -jelentette ki magabiztosan, és egyáltalán nem meglepődve.
-Mármint mi? -értetlenkedtem.
-Ó, ez nem telefontéma, drága! -nevetett ki.
-Oké, mindegy! -ráztam meg a fejem, amit ő nem láthatott. -Ma kell elmennünk vásárolni! -váltottam témát hevesen. -Nincs egy randira való ruhám sem! -panaszoltam.
-Menjünk! És akkor rögtön tudunk venni nekem is a bulira! Ha még áll az ajánlat -vette halkabbra hangját.
-Persze! Találkozzunk a parkban egy óra múlva! És akkor mindent alaposan kitárgyalhatunk! -kuncogtam.
-Ki nem hagynám! -nevetett ő is.  
Miután megszakítottam a hívást, elindultam hajat mosni, és közben fejben összeszámoltam azt a kevés zsebpénzemet, amit anyától kaptam az évek során. Biztosan nem lesz elég... De majdcsak megoldom valahogy.
Hajmosás után felöltöztem egy könnyen fel-, és levehető ruhába, egy enyhe sminket raktam magamra, és kitapasztaltam, mit hogyan kell használni, mert nem szoktam magamat vakolni. 
Háromnegyed óra múlva frissen, és üdén ácsorogtam a küszöbön, várva, magam sem tudom, mire, talán valami megerősítésre. Anyától... Vagy a nem létező apámtól. Pfff... Akaratlanul is könnyezni kezdett a szemem, és a bensőmet egy pillanat alatt ragadta meg a folytogató magány érzése. Felnéztem az ablakon keresztül az égre, és halkan suttogni kezdtem.
-Remélem, büszke vagy rám, anya! -hangom elcsuklott a mondat végére. -Talán más jövőt képzeltél el nekem... De egy kicsit még boldognak kell lennem. Megérdemlem a boldogságot, ahogyan mindenki más is. Tudom, nem helyes, hogy nevetek, mosolygok, örülök a dolgoknak, de még van itt elintézetlen dolgom, és azokat boldogan akarom megélni. Azt akarom, hogy mikor elmegyek, ne sírjon senki, ne arra gondoljanak, hogy már nem vagyok, hanem a szép közös emlékekre. Nem akarok bűntudatot kelteni a barátaimban a halálommal, és én sem szeretném, ha ők keltenének bennem kételyeket... Szóval kérlek, várj még egy picikét, anya! -zokogtam.
Bármennyire is próbálkoztam, de a könnyeket képtelenség visszafolytani. Szükségem van anyámra! Szükségem van arra az emberre, aki elmondja, hogy milyen ruhát vegyek életem első randijára, és akivel kibeszélhetem a kiszemeltem tulajdonságait! Nekem bárki bármit mondhat, de lehetetlenség anya nélkül élni.
Nembaj, már nem sokáig kell kibírnom egyedül...
Időközben teljesen megfeledkeztem Lucy-ról, és arra eszméltem föl, hogy már lassan 10 perce ott kéne lennem. Basszus, szegény lány!
Ismét összeszedtem magam, és emberi formát öltöttem az arcomra, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy másnapos zombi, akit szemencsípett egy egész méhkas.   
 
Nagynehezen odaértem a megbeszélt időpontra, ahol Lucy már türelmetlenül várt.
-Saraaah! -szaladt oda hozzám ugrándozva, már amikor kiszúrt a távolból.
Konkrétan a nyakamba ugrott, és szorosan a karjaiba zárt. Kissé meglepődtem ezen az aranyos gesztuson, de boldogan öleltem vissza.
-Hol jártál? -kérdezte felvont szemöldökkel, mikor elengedett.
-Hát... Én csak... -dadogtam.
-Hé! Te sírtál? -szontyolodott el azonnal, ahogy tüzetesebben átvizslatta az arcomat.
Francba, nem sikerült normális képet varázsolnom magamra...
-Nem... Én... Szóval... Ööö... Fogalmam sincs, mit mondjak -nevettem el magam kínomban zavartan.
-Ezért késtél? -tapintott érzékeny pontra, amit látszólag ő is megérzett.  
Fájón bólintottam egyet helyeslően, mire Lucy ismét átölelt, mostmár gyengédebben.
-Ha nem akarod, nem kell elmondanod -mosolygott halványan.
-Csak kicsit elragadtak az anyámmal kapcsolatos emlékeim -mondtam ki hirtelen.
-Ó, értem... Nagyon sajnálom.
-Kösz -mosolyodtam el keserűen.
-Figyelj, ha mégsem akarsz menni, akkor teljesen megértelek, én...
-Megyünk! -jelentettem ki határozottan.

Körülbelül fél órán belül konkrétan rávetettük magunkat a plázai ruhaboltokra, az összes eladó örömére.
-Sarah! Sarah! -kiáltozott Lucy egy bolt másik végéből, kezében egy méregzöld ruhát lóbálva.
Nevetve odaballagtam hozzá, és jól szemügyre vettem az egyébként iszonyat gyönyörű darabot.
-Váó! Ez elég jól néz ki! -bólogattam helyeslően. -Kiemeli a szőke hajadat, és a zöld szemedhez is illik!
-Ugyeee?! -toporzékolt izgatottan visítva. -Most azonnal föl kell próbálnom! -szaladt be egy próbafülkébe.
Amíg ő öltözködött, én tovább kutattam, hogy ráleljek a megfelelő ruhára. Rengeteget pörgettem végig, átjártam az egész boltot, ám egyik sem nyerte el a tetszésemet, így felpróbálni sem akartam semelyiket.
Csalódottan csoszogtam vissza boldog barátnőmhöz, aki egy hatalmas vigyorral a képén lépett ki a fülkék közül.
-Na? -mutatott végig magán kérdőn, várva a megerősítésemet.
Mi tagadás, piszok jól állt rajta az a ruha. Ámulattal, bár inkább irigykedve vizslattam végig, ahogyan a zöld anyag szorosan tapad melleihez, ezzel egészen szerény dekoltázst varázsolva neki, és a combja közepéig ér le a nem túl sokat, ám épp eleget mutató anyag.
-Basszus Lucy, komolyan mondom, ezt mintha rád öntötték volna! -dicsértem.
-Vááá, én is így gondolom! -ugrándozott.
-Vedd meg! Ez kell neked!
-Hát ezt tutira nem hagyom itt! -nézegette magát elégedetten a tükör előtt. Még jó, hogy neki nincsenek önértékelési problémái...
Visszapattogott az öltözőbe, majd ismét hozzám szólt.
-Te találtál valamit, Sarah?
-Nem igazán -válaszoltam fejemet ingatva. -Egyik sem szólít meg -nevetgéltem.
-Nyugi, majd lesz, amelyik egyenesen az arcodba fogja köpni, hogy ,,Helló, Sarah, én vagyok a tökéletes ruha, vegyél meg, és vigyél haza, hogy úgy elcsábíthassuk Kyle-t, hogy a földön fetrengve csússzon a nyálában a dögösséged miatt!" -utánozta a beszélő ruhám hangját.
Mondanom sem kell, konkrétan dőltem a röhögéstől, amibe később Lucy is csatlakozott. Így történt, hogy egy huszonéves csaj, történetesen az eladó, pár másodpercen belül odajött hozzánk, és konkrétan ki akart dobni minket.
-Vesztek is valamit, vagy még fél órát akartok itt röhögni, és ennél is jobban felforgatni a boltot, közben baromira zavarni az összes vásárlót, és dolgozót?! -fonta dühösen keresztbe a karjait.
-Bocsánat... Ööö... Ezt szeretnénk! -mutatta föl Lucy visszatartott nevetéssel az időközben levett ruhát.
-Na végre... -vigyorgott unottan, és gúnyosan az eladó.
A barátnőm fizetett, aztán a nő voltaképpen kituszkolt minket a fotocellás ajtón, az orra alatt dörmögve valami olyasmit, hogy vissza ne gyertek.
-Asszem itt sem kell többet vásárolnunk -tört ki belőlem a nevetés.
-Mindegy -röhögött. -Menjünk át máshova.
-Benne vagyok! -vigyorogtam.
Ezek után még körülbelül öt boltot túrtunk át eléggé alaposan, de egyikben sem találtam semmi normálisat. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert kettőbe is beleszerettem, és ráadásul nem is álltak annyira szörnyen, ám olyan horrorisztikus áruk volt, hogy sajnos ott kellett hagynom őket. Lucy bizonygatta, hogy kifizeti nekem legalább a felét, de persze ezt nem hagyhattam.
Csalódottan sétálgattunk a plázában, és már kezdtem feladni az egészet, amikor megpillantottam az egyik általunk már bejárt boltban egy eladót, aki éppen egy gyönyörű mustársárga ruhát tett föl a polc tetejére.       
-Nem hiszem el, hogy nincs több bolt. Egy óra múlva Kyle érted jön, és még... -mormogta a barátnőm az orra alatt, de boldog visításommal félbeszakítottam.
-Lucy! Te jó ég! Nézd azt a ruhát! -mutattam az említett darab felé.
-Azta! -csodálkozott. -Elég jól néz ki, de... Ez nem az a bolt, ahol azok a méregdrága ruhák voltak?
-Az hát... -húztam félre a számat. -De már nem érdekel!
Befutottam a helyre, majd azonnal levadásztam a kinézett darabot. Percek múlva már a tükör előtt álltam, és nézegettem magamat. Ez tökéletes! Körülbelül a combom közepéig ért a testre simuló szoknya része, és a vállamat is rendesen takarta, illetve nem varázsolt a kelleténél nagyobb dekoltázst. Az alját enyhe fodrok díszítették, és a hátán egy apró kivágás is volt. Nem túl hivalkodó, és nem is túl egyszerű. A sárga szín tökéletesen illett a hajamhoz. Ez egyszerűen gyönyörű! És az ára sem olyan brutális.      
Nem vacakoltam sokáig, miután Lucy is nyugtázta, hogy jó a ruha, azonnal megvettem.

Hazafele menet eszembe jutott, hogy a barátnőm említett valami témát a telefonban.
-Te, Lucy! -szólítottam meg. -Mi volt az a valami, amit a hívásban mondtál? Azt mondtad, nem telefontéma... Szóóóval?
-Á, igen, tudom! -vigyorgott. -Már vártam, hogy megkérdezd. Igazából csak annyi, hogy Kyle beszélt velem kábé három nappal ezelőtt a suliban. Azt mondta, el szeretne vinni téged valahova, de bizonytalan, és nem tudja, mit érzel iránta, plusz nem is ismer annyira. Itt jövök én a képbe. Gondolta, én jobban ismerlek téged, és megkért, hogy adjak ötletet. Én javasoltam neki, hogy nem kell így elsőre túl különleges, vigyen egyszerűen étterembe, később pedig úgyis alakulnak a dolgok. Nagyjából ennyi -fejezte be.
Pár másodpercig, néma csöndben néztem magam elé tátott szájjal, mire végre meg tudtam szólalni.
-Uram atyám, szerinted tetszem neki? -fogtam a fejemet hitetlenül, miközben alig bírtam visszatartani az örömkiáltásaimat.
-Ez nem is kérdés! -mosolygott magabiztosan.

Időközben elértük a házamat, majd Lucy bejött segíteni begöndöríteni a hajamat. Negyed óra múlva végeztünk, és az eredmény nem is lett olyan rossz. Raktam magamra egy enyhe sminket, felhúztam a ruhám, és készen is álltam.
-Irtó dögös vagy, csajszi! -ölelt át Lucy. -Aztán csak okosan! -lépkedett ki az ajtón. -Nehogy itt nekem gyerek legyen a vége! -röhögött.
-Hülye! -nevettem.
-Oké, na megyek, sok sikert! -köszönt el.
-Köszi... Szükségem lesz rá -vigyorogtam, azzal a barátnőm integetve kilépett az ajtón.

///Nah, 1464 szó :D Azért ez már egészen jó.
Bocsi srácok, hogy néha-néha így eltűnök, csak az van, hogy rengeteg tanulnivalóm van, és igazából örülök, ha alvásra jut időm, nemhogy az írásra :/ Plusz elkezdtem egy új sztorit is, és igazából érzem a fejlődést a kettő között, szóval mondhatni kicsit el is ment a kedvem ettől a sztorimtól. De ne aggódjatok, mindenképpen befejezem :D Majd szerzek egy kis ihletet, csak perpillanat olyan durva plátói szerelemben égek, hogy napi szinten harmincszor agyfaszt kapok😂 Azért drukkoljatok😂❤

Amúgy már megvan, hogy miket fogok még leírni ebben, de a végét őszintén még nem nagyon tudom, majd időközben kialakul. Na, jó, elég belőlem xd

Köszönöm, ha még mindig velem vagytok ennyi unalmas süketelés után is❤❤❤ Mostmár végre alakulnak a dolgok a szerelmes kölykeink között, úgyhogy remélhetőleg nem lesz már olyan unalmas az egész😂😂
Jó, megyek már, megyek már😂
Köszönöm, hogy elolvastátok, sziasztok❤❤❤///

2019. május 21.

És még annyi, hogy oh my fucking God, a sztori elérte a 3K-t😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍 Nagyon nagyon nagyon köszönöm nektek😍😍😍😍😍❤❤❤❤